Új Néplap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)
2016-10-28 / 254. szám
0 VÉLEM ÉN 2016. OKTÓBER 28., PÉNTEK zörnyű volt látni a szétdúlt temetőt, a . megrongált sírokat. К—M, Az anyagi kárnál az eszmei sokkal nagyobb volt. A rongálás, a pusztítás mindig barbár cselekedet, akkor is, ha egy kirakat üvegét töri be valaki, meg akkor is, ha kidönt egy közúti jelzőtáblát vagy éppen kukákat borogat. Az elhunytak végső nyughelyét megrongálni viszont valami sokkal súlyosabb történet, ahol erkölcsi normák teljes hiánya is megmutatkozik. Hát meddig'tart ez még? Egy ideig még biztosan, magam is láttam az elmúlt hétvégén egy feldúlt temetőt, ahol törött vázák, síremlékekről eltűnt díszítések vagy éppen összetört padok mutatták, valaki vagy valakik nem az elhunyt szeretteiket mentek gyászolni oda. De akkor mi másért? tényleg szórakoztatónak találják, hogy kárt tesznek mindabban, ami seMolnár G. Attila attila.molnar.g@mediaworks.hu gít emlékezni apára, anyára, a nagyszülőkre, vagy éppen arra a gyermekre, aki már nem lehet a gyászolókkal? Egy közeli hozzátartozó elvesztése önmagában is olyan érzelmi trauma, aminek a feldolgozása hosszú idő. Az évek múlása jobbára gyógyír a léleknek, de az azon esett sebek begyógyu- lása azért mégiscsak hosz- szabb idő, mint egy lehorzsolt térd miatt keletkezett sebé. Síri csend S akkor jönnek ők, az erősek, a kihaénnemek, akik felszaggatják az alig gyógyult sérüléseket. Letörnek, majd a hónuk alá csapnak egy kővázát, a mozdíthatóa- kat meg már csak nem hagyják ott, jól is néznek ki, köny- nyűek is, s talán épp megfelelő lesz otthonra az alsó épületben szöget tartani. Nincsenek biztonságba tőlük a keresztek sem, s hát az is megesik, hogy míg jókedvűen ugrálnak a sírokon, néha arról is letörik ez-az, megreped, lepattan a sarka. S naná, hogy nem vállalják érte a felelősséget. Hogy mindezt az elfogyasztott sok alkohol vagy esetleg kábítószer hatása alatt teszik-e, nem tudni. Könnyen lehet, csak egyszerűen hiányzik belőlük minden morális gát, mindaz, apti emberré teszi az embert, ami megkülönbözteti a minőnket az állatok ösztönszerű életétől. Bár még azoknál sem gyakori az elhullott állatok testének öncélú gyalázása. S persze ott vannak a halottak emlékét másképpen sárba tiprók, akik alig várják, hogy a hozzátartozók végre továbbálljanak egy rendbe tett, általuk kinézett sírtól, s máris ott vannak, hogy vigyék a frissen elültetett virágokat, mécseseket. Néha nem is messzire. Csak pár sírhellyel odébb, a saját hozzátartozójukén ugye mégiscsak jobban mutatnak, mint a másikon, nézik elégedetten a művüket. Vagy a zsákmányukkal kiállnak a temető elé és árulják azt. A gyászolók, hozzátartozók érzelmeit kihasználni, az általuk vásárolt értékeket ellopni és megrongálni nemcsak rendőrségre tartozó ügy, hanem embertelen is. Hogy milyen lelkivilágú emberek ők, könnyen megítélhető abból, amit tesznek. Hogy megrettennek-e és el- szégyellik-e magukat, s jó útra térnek-e attól, hogy az emberek elsöprő többsége elítéli őket, vagy hogy egy újságcikkben leírjuk, legyen már elég az undorító tetteikből, az nem valószínű. Utóbbi már csak azért sem, mert jó eséllyel nem olvasnak újságot. Talán csak olyankor kerül a kezükbe, ha éppen megfújják valahonnan, s akkor sem a betű, a kultúra, a közéleti tájékozottság iránti olthatatlan kíváncsiságuk miatt. Még el sem érkezett az időszak, amikor elhunyt szeretteinkre emlékezünk a sírkertekben, a rongálok és tolvajok már akcióban vannak. Sajnos már láthatjuk barbár tevékenységük nyomát. Sok vallás kiemeli a megbocsátás fontosságát, ami tényleg nagy kincs az élet számtalan pillanatában. Ennek ellenére cseppet sem bánom, ha az efféle elkövetők rendőrkézre kerülnek. Jobb helyen vannak ott, mint a sírkertekben. Áramból gázt? Kovács Berta ujneplap@ujneplap.hu M indenki által ismert, hogy az elektromos áram nagy részét földgázzal (vagy szénnel) működő erőművekben állítják elő, a fosszilis tüzelőanyag elégetésével. De hallott-e már olyan erőműről a kedves olvasó, amely „fordítva” működik, azaz villamos energia felhasználásával állít elő gázt? Nem? Ez nem meglepő, ilyen erőmű ugyanis még sehol nem működik. De előbb-utóbb fog, és nem is akárhol, a világ első ilyen típusú, hálózati termelésre képes, úgynevezett power-to-gas (áramból-gázt) erőművét ugyanis Magyarországon fogják megépíteni, egy honi energetikai cégcsoport és egy müncheni, megújuló energiával foglalkozó startup vállalat összefogásában. A vüágon egyedülálló létesítmény a megújuló energiaforrásokból származó olcsó többlet- energiát ésszén-dioxidot alakítja kereskedelmi minőségű, megújuló fűtőgázzá. A rendszer alapja egy mesterségesen kitenyésztett mikroorganizmus, mely metánt állít elő, - a metán pedig, mint tudjuk, levegőn tökéletesen elégethető. És bár a megújuló energiaforrásokból felhasználását a hagyományos módszerek kevésbé környezetszennyező és energiatakarékosabb megoldásokkal való leváltásának igénye hívta életre, egyértelmű, hogy ezek a rendszerek messze állnak még a veszteség- mentes energiatermeléstől. És bár teljesen egyetért azzal az ember, hogy a melléktermékeket ne hagyjuk egyszerűen veszendőbe menni, nem» vagyok meggyőződve róla, hogy az ilyen jellegű létesítmények építése képviseli hosz- szú távona jó irányt. Gondoljunk bele! Leegyszerűsítve: megújuló energiaforrásokat gyártunk, hogy ne földgázzal kelljen fűteni, a fölös energiából pedig gázt gyártunk, amit a hagyományos módon lehet használni... Ha nem vigyázunk, létrehozunk egy ördögi kört... Movember N agyon lesarkítva kétféle férfiember létezik. Az egyik már 36,8-as testhőmérsékletnél is a végét járja, valóságos szenvedéstörténettel operál. A másik pedig - önmagának is ezt hazudva - „tűri balsorsa minden nyűgét, s nyilait”. Mi a közös bennük? Orvoshoz ritkán mennek. Szerintük a szűrővizsgálatot nőknek találták ki. Hát nem. Attól még senki sem lesz kevésbé macsó, hogy kivizsgáltatja magát. Akár éppen novemberben. Egy adeleide-i baráti társaság 1999.-ben azt ötlötte ki, hogy tagjai bajuszt-szakállt növesztenek. Először csak poénból, hogy visszahozzák divatba a férfi arcszőrzetet. Majd adományokat kezdtek gyűjteni a prosztatarák áldozatai, illetve azok hozzátartozói javára. A legfontosabb kampányelem természetesen a saját bajszuk lett. Rövid időn belül nemzetközi mozgalommá terebélyesedett a „szőrözés”, megalakult, vagy inkább kialakult a Movember. Ami az angol mustache (bajusz) és a november szavak vegyítése. A nők egészségének védelmében kezd beválni a rózsaszínű szalag, mint jelkép. A férfiak nehezebben, lassabban mozdulnak. Analóg módon azzal, hogy a bajusz, a szakáll is lassan nő. „A férfiak kevesebbet foglalkoznak egészségükkel, mint a hölgyek, talán azért is, mert sokan vallják, hogy az „igazi férfi" szívós, kőkemény és nem' szalad orvoshoz minden kis bajjal. A mozgalom célja, hogy megváltoztassa az efféle látásmódot, hiszen a gyakori prosztatamegbetegedés megelőzhető rendszeres szűrővizsgálattal” - ez az egyik ugyan általánosító, ám igencsak velős megfogalmazás a férfiak egészséghez, Movemberhez fűződő viszonyáról. Az eredeti kezdeményezés - a derék ausztrálok talán nem is gondoltak erre - szerencsére semmit sem vesztett jelentőségéből. Hiszen először meghökkentő, majd vicces, közvetlenül ezt követően viszont nagyon is figyelemfelkeltő, ha egy eddig mindig simára beretvált arcú férfiembert előbb borostásnak, majd szakállasnak látunk. Nem az én feladatom, hogy bárkit is riogassak az évtizedes ténnyel: a daganatos megbetegedések okozta halálozásokat tekintve bizony világviszonylatban is az élen állunk. * Gutát István ujneplap@iijneplap.hu Az persze külön orvosi tanulmánysorozat témája lehetne, hogy ha ezzel tisztában vagyunk, akkor miért változatlan ez az állapot? Kényelemből, felelőtlenségből, félelemből? Ilyen kérdések bújhatnak meg a novemberben megnövesztett szakáll mögött. Es talán még a válaszok egy-egy töredéke is előbújhat az arcszőrzetből. A Movember magyarországi népszerűsítésében nagyon sokat tesznek a sportolók. Az OSC - nem hiába Orvosegyetem SC! az elsők között csatlakozott a figyelemfelhívás ilyetén módjához. Aztán szépen lassan társult több klub, sportoló is. Legújabban Debrecenből jött a hír, hogy az év tizenegyedik hónapjában nem borotválkozik a cívis város egyetlen labdarúgója, jégkorongozója, kosárlabdázója, atlétája sem. Az e hónapra eső, borotválkozásra szánt pénzt pedig a helyi kórház urológiájának ajánlják fel. Növessz egy bajuszt, hogy megments egy manust! - ilyen jelmondattal is lehet találkozlán nem baj, ha ebből divat lesz. Úgyhogy egy hónapig „Szakállra, bajuszra fel!” Szerintem ugyanis aligha véletlen, hogy jóval több özvegyasszony van, mint özvegyemben . ... .... ni a közösséA válaszok toredeke is gj médiában, előbújhat a szőrzetből. És egyálta-
