Új Néplap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-25 / 251. szám

0 MEGYEI KÖRKÉP 2016. OKTÓBER 25., KEDD A színvonalas tudományosság mellett a hallgatói létszám biztosítása is fontos „Világos stratégiát követünk” SZOLNOK Hónapok óta min­den téren zajlik már a mun­ka a Paliasz Athéné Egye­temen, így természetesen a tudományos területen is. Az eddig elvégzett feladatokat, valamint a jövőbeni terveket és tennivalókat dr. Fülöp Ta­más rektorhelyettessel te­kintettük át. Molnár G. Attila attila.molnar.g@mediaworks.hu- Nyár óta tölti be ezt a pozíci­ót, hogyan értékeli az elmúlt hónapok munkáját?- Három évig a Magyar Nem­zeti Levéltár főigazgató-helyet­teseként dolgoztam, s ilyen mi- nó'ségemben az összes megyei levéltárért feleltem. Mondhat­juk, hogy ez egy olyan orszá­gos megbízatás volt, amely komoly presztízzsel és kihí­vásokkal járt. Egy integráció utáni állapotot kellet mene­dzselni abban az intézmény­ben is, hiszen 2012-ben jött létre a Nemzeti Levéltár, s a húsz megyei tagintézmény in­tegrációs folyamatát kellett tá­mogatnom, segítenem. A szol­noki és a kecskeméti főiskola között is egy hasonló folyamat vette kezdetét bő egy évvel ez­előtt, s igaz, hogy már csak az új intézmény hivatalos meg­alakulását követően, de úgy gondoltam, hogy ennek a fo­lyamatnak a kiteljesedését és elmélyülését tudom majd segí­teni, így augusztus óta a Pál­lasz Athéné Egyetemen megbí­zott tudományos rektorhelyet­tesként tevékenykedem. Ez az integrációs folyamat mindkét intézmény számára jelentett és természetesen je­lent kihívásokat. Azt tapasz­taltam ugyanakkor, hogy a tá­volság ilyen szempontból sze­rencsére nem jelenthet feltét­lenül problémát. A Nemzeti Levéltárban is messze voltak egymástól az egyes tagintéz­mények, de ez a megfelelő gaz­dálkodási és szakmai folyama­tok kiépítése után nem akadá­lyozta az eredményes munkát. Maga a rektorhelyettesi fel­adatkör elsősorban az egyetem tudományos életének szerve­zéséből, koordinációjából áll. Ez a pozíció egy újonnan létre­hozott egyetem esetében lehe­tőséget kínál arra, hogy egy új, a tudományosságot magasabb és átfogóbb szinten képvise­lő koncepció alapján lehet ki­alakítani a működés kereteit. A kutatási, fejlesztési és inno­vációs tevékenység elsősorban az oktatáshoz, illetve a külső partnercégek megrendelései­hez kapcsolódnak. Számomra talán az a legfontosabb, hogy egy olyan struktúra, szerkezet alakuljon ki, amely az egye­temi karok közös gondolko­dására és együttműködésé­re épül. Valamennyi karnak nagy hagyományai van­nak a tudományok műve­lése terén, s előnynek szá­mít, hogy a karok különbö­ző, sokszínű tudományága­kat gondoznak. A műsza­ki területen számottevő ka­pacitások és lehetőségek áll­nak rendelkezésre, és komoly nemzetközi sikerek is kapcso­lódnak hozzá. Elég csak e té­ren a hallgatói tehetséggondo­zásra gondolni, hiszen például idén is jelentős sikereket ért el a napelemes autót építő csapat. A Kertészeti és Vidékfejlesz­tési Karnak az agrártudomá­nyok miatt nagy a jelentősége, itt az Alföld közepén. Klasszi­kus területet képvisel a Peda­gógusképző Kar, s természete­sen a szolnoki, a Gazdálkodá­si is, mindkettő szép hagyomá­nyokra és tapasztalatokra épít­het. Feladatomnak tekintem, hogy ezeket a különböző terü­leteket képviselő karokat meg­próbáljam közös gondolkodás­ra, szakmai együttműködés­re késztetni. Ezekből ugyanis véleményem szerint jelentős, új eredmények születhetnek. Fontos tehát, hogy a hallgatók és a kutatók között is megta­láljuk a közös kutatási témá­kat, az interdiszciplináris kap­csolatokat. Már csak amiatt is, hogy hallgatóink felé azt köz­vetítsük, aki diplomát kíván szerezni, mindenkinek rendel­keznie kell bizonyos nélkülöz­hetetlen alapismeretekkel, de magas szintű képzettség és tu­dományosság alapvető kompe­tenciák, kreativitás és vállal­kozói kedv nélkül sem képzel­hető el.- Milyen irányelvek mentén zajlik most a tudományos mun­ka az egyetemen? Kitartanak a korábbi elképzelések mellett, vagy új célkitűzéseket fogal­maztak meg?- Egyetemi hírnevünk alap­jait kell leraknunk. Szolnokon az irányokat egyelőre a korábbi tudományterületek és a koráb­bi gyakorlatok határozzák meg. A kar új vezetésével együtt­működésben körvonalazódik már az a határozott koncepció, hogy a gazdálkodási kar mi­lyen módon lehet képes az in­tegrációban minél eredménye­sebben részt venni. Itt a fő elv, hogy egyetemi szinten érdeke­ink alapvetően közösek. Ezért nyilván feladatunk és célunk, hogy itt is megerősítsük a kép­zéseket, magát az alapképzést, majd a mesterképzést, a jövő­ben pedig gondolkodnunk kell a képzések tovább fejlesztésé­ben is. Folyamatos az együtt gondolkodás e téren is az egyetem vala­mennyivezetőjével. November­ben a Magyar Tudomány Ünne­pe kapcsán például két konfe­renciát is szervez majd az egye­tem, az egyiket itt, Szolnokon. Ezen az egyetemi karok és ve­zetői mutatkoznak be, és tájé­koztatást adnak arról, hogy mi­lyen fejlesztéseket, kutatásokat folytattak az utóbbi években, milyen eredményeket értek el. Erre az eseményre természete­sen elhívjuk a megye nagy- és kisvállalatait, vállalkozóit is, hogy a kapcsolódási pontokat megtalálhassák ők is az egye­temmel, a duális képzés vagy éppen az innováció, a pályáza­tok területén. További kiemelt célunk, hogy a nemzetközi tu­dományosságba is bekapcso­lódhasson az egyetem. Nemrég nyújtottunk be egy uniós pá­lyázatot, amely a kutatási felté­telek javítását, a kutatói után­pótlás biztosítását, a kutatóvá válást támogathatja majd.- Mivel az egyetem két főisko­la összeolvadásából jött lét­re, ez nyilván a vezetői rend­szer bizonyos változását is ma­gával hozta. Milyen most az in­tézmény irányítási mechaniz­musa?- Áttekinthető, racionális rendszer, amelyben mindenki tudja, miért felelős. A karok az oktatói létszámaikkal arányo­san választanak tagokat a leg­fontosabb döntéshozó szerve­zetbe, a szenátusba, és termé­szetesen léteznek olyan egyez­tető és előkészítő fórumok is, amelyek a mindennapi mun­kát segítik. Hétfőnként a rek­tor vezetésével vezetői érte­kezleteket tartunk, ahol a dé­kánokkal találkozik az egye­tem vezetése, és átbeszéljük az aktuális ügyeket. A rektori ta­nácsülés a szenátusi döntése­ket készíti elő, és vannak ka­ri és tanszéki értekezletek is. A felsőoktatás alapvetően egy olyan demokratikus rendszer, ahol megvan az intézmények, és azokon belül a karok szak­mai autonómiája, ami egyben felelősség is. Utóbbiak úgyne­vezett decentralizált, alloká­ciós gazdálkodást folytatnak majd. Van természetesen egy közös egyetemi költségvetés, a karok pedig a meghatározott elvek alapján „ledelegált” for­rásokra támaszkodva gazdál­kodhatnak majd. A működé­si rend szerint léteznek az in­tézményi struktúrában köz­ponti és szolgáltatási szerve­zeti egységek is, amelyek az egész egyetem számára fontos feladatokat látnak el, ez egyfaj­ta „kiszervezését” jelenti bizo­nyos tevékenységeknek, mi­vel azokat önmagukban a ka­rok nem lennének képesek el­látni, vagy célszerű közösen szervezni. A kancellária pe­dig az egyetem jogszerű és ta­karékos gazdálkodását terve­zi és felügyeli. Az egymással paralel és szoros kapcsolatban tevékenykedő gazdálkodási, jogi, illetve oktatási, szakmai és tudományos rész harmo­nikus és hatékony együttműködése a hosszú tá­vú eredményesség fő záloga.- A működési keretek tehát adottak, amelyekben a Gaz­dálkodási Karnak is végezni kell a munkáját. De a tudomá­nyosság hogyan tudja segíte­ni ezt a tevékenységet, illetve azt, hogy az itt végzett munka minél ismertebb legyen a szol­nokiak és a térségben élők kö­rében?- Világos, hogy egy felső- oktatási intézmény, egy kar nem szeparálódhat el a város­tól, amelyben működik, szer­ves részét kell, hogy képezze a közéletnek. Maga a megye és a megyeszékhely is komoly tá­mogatást nyújtott korábban is, és nyújt ma is a szolnoki felső- oktatásnak, Szolnok deklarál­tan és a gyakorlatban is min­dent megtesz azért, hogy ez a felsőoktatási intézmény meg­felelő módon működhessen a településen, így a kar és a hall­gatók számára különösen fon­tos ösztöndíj program beveze­tése is folyamatban van. A kar vezetése pedig eltökélt abban, hogy minél jobban bevonja a térség oktatási, kulturális és tudományos intézményeit, vál­lalkozásait, önkormányzatait egy tartalmas együtt gondol­kodásba. Mi pedig igyekszünk aktív, sőt, proaktív módon részt venni a város és a megye társadalmi és gazdasági életé­ben. Szeretnénk minél jobban megismertetni magunkat, ké­pességeinket és lehetőségein­ket, s ezzel minél több hallga­tót vonzani a karra. Olyan kép­zési kínálatot akarunk kialakí­tani, amely hosszú távon tudja majd szolgálni a megyeszék­hely, a térség és az intézmény érdekeit is. Ami jó Szolnok­nak, az jó Kecskemétnek, . ami jó a Gazdálkodá­si Karnak, az jó a vá­rosnak és az egye­temnek is. Egy­fajta szim­biózis ez, amely m i n- den ■ № résztvevőnek kölcsönösen hasznos és fontos. Az első és legfontosabb cé­lunk a Gazdálkodási Karon a hallgatói létszám stabilizáci­ója, lehetőség szerint annak növelése. Az állami finanszí­rozás, az ösztöndíjak és a pá­lyázati lehetőségek alapvető­en meghatározzák a létszámo­kat, s így a működési feltéte­leket. Világos, hogy a szakok modernizációjában, a képzé­sek folyamatos fejlesztésben kell gondolkodni. Ez egyszer­re marketing és oktatásfejlesz­tés is. Hiszen az oktatás is úgy működik, hogy ha annak bár­mely pontjában változtatást hajtunk végre, annak hatá­sai esetleg évek múlva fognak csak érvényesülni. De a szük­séges stratégia már megvan, amit követnünk kell, s jelen esetben a tudománynak is ezt a célt kell szolgálnia. Jelenleg az a feladatunk, hogy népsze­rűsítsünk, nyissunk a poten­ciális hallgatók felé. A nagyon jól sikerült Kutatók Éjszaká­ja program például kifejezet­ten ezt a célt szolgálta. Olyan rendezvényekre, programok­ra van szükségünk, ahol lát­ványos módon megmutathat­juk, mivel is foglalkozunk, mit és miért kutatunk. A novembe­ri tudomány napi programok nemcsak a tudásredisztribúci- ót szolgálják, hanem a vállalati és szakmai kapcsolatokat igye­keznek majd fejleszteni.- Milyennek ítéli meg a szolno­ki Gazdálkodási Karon zajló tu­dományos munkát? Jó alapok­ra építkeznek?- Az itt dolgozóknak meg­van a képzettségük és a moti­váltságuk is ahhoz, hogy ez a mi közös munkánk egy sike­res történet legyen. A tudomá­nyos fokozattal rendelkező ok­tatók számát, a kutatási témák sokszínűségét és a publikációs aktivitást tekintve jól áll az in­tézmény, a hatékonyság növe­lése és a közös irányok megha­tározása a fontos. Tehát a már meglévő dolgokra lehet és kell is alapozni. A karok együttmű­ködését persze érdemes folya­matosan erősíteni. Névjegy: Dr. Fülöp Tamás Pályafutása: 1998-ban kez­dett dolgozni a Szolnoki Főis­kolán, szakmai pályája 2013- ig a tanársegédtől a tanszék- vezető főiskolai tanárig veze­tett. Tudományos fokozatát a Debreceni Egyetemen szerez­te 2005-ben. Később, 2008- tól a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár igazgatója volt, majd 2013-tól idén nyá­rig a Magyar Nemzeti Levél­tár főigazgató-helyettese lett, ilyen minőségében a megyei levéltárakért volt felelős. A Pállasz Athéné Egyetem tudo­mányos rektorhelyettesi pozí­cióját 2016 augusztusától töl­ti be. Család: 22 éve házas, fele­sége tanítóként dolgozik, két gyermekük van. egy 17 éves fiú és egy 13 éves lány. Jelenlegi tudományos mun­kája: közigazgatás-történet­tel, a szegénygondozás, a jó­tékonyság és gyermekvéde­lem témakörével foglalkozik a dualizmus kori Jász-Nagy­kun-Szolnok vármegyében. Hobbi: szívesen kertészkedik, családjával rendszeresen el­járnak kerékpározni, túrázni, olykor horgászni. Esténként szívesen néznek filmeket, régi komédia-sorozatokat a gyere­kekkel. Ha ideje engedi, nem­csak szakirodalmat, de ver­seket, szépirodalmat is öröm­mel olvas. Szeret odahaza főz­ni. a család mindig kipróbál új dolgokat a gasztronómiában. Az újdonságokhoz sok alap­anyag a saját kertjükből szár­mazik. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom