Új Néplap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
2016-09-01 / 205. szám
g A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL__________________________________________________________________________2016. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK H TISZAJFÖLDVÁR Megható megemlékezés volt az egykori tornászlányokkal az óvónőképzőben. Mesterük, Lőrinczi Gyuláné Márta néni öröm- H könnyeivel küszködve elevenítette fel a régmúlt időszakot. A Hajnóczy József Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola egykori tehetséges tornászdiákjai és nyugalmazott testnevelő tanáruk elevenített fel kellemes emlékeket. A tanárnő 1968-tól nyugdíjba vonulásáig több mint negyven tehetséges diák került ki a keze alól. Közülük többen követték tanárukat a pályáján, és testnevelő tanárként, gyógytestnevelőként, óvodapedagógusként a mozgást választották. Vincze Anikó, Szajol A Vésztő-Mágor-pusztai régészeti hely meglátogatása Jó kis kirándulás volt Szakképzés és megint szakképzés! SZOLNOK Újra itt az iskola! Az idei tanév is bővelkedik újdonságokban. Egyike ezeknek a szakképzésben jelentkezik. Egyre többször hallani, nincs elég szakember! Mindenki diplomás akar lenni! Az oktatásért felelős vezetők ezt a nehézséget szeretnék megoldani, mely probléma gyökerét a szakképzés hiányosságaiban látják. Sajnos ennél előbb, már az általános iskolában keresendő a bajok forrása... mert ki is megy ma szakmunkásnak? De nézzük előbb, kik tanulnak az általános iskolák padjaiban. Zömében jó képességű gyerekek, de ott találjuk „integráció” címén azokat a rész- képességi zavaros tanulókat, sőt néhol enyhe fokban értelmileg sérült nebulókat is, kiknek esélyük sincs a tananyagot elsajátítani. Persze az osztályszinten 5-6 deviáns lurkó sem könnyíti a helyzetet. A pedagógus ezt a sokszínű „csoportot” képtelen differenciálni, de még koordinálni is. Itt tehát a hátránnyal induló gyermekek mihamar elvesznek, kikerülve az iskolából sokszor még írni, olvasni sem tudnak, nemhogy szakmát tanulni! Közülük sok jó szakember kerülhetne ki, ha a megfelelő iskolába járnának! A gyógypedagógiát erre találták ki. A valamikori korrekciós általános iskoláknak ez volt a feladatuk. Tudom, a törvény szerint mindenki képezhető, kérdés mire, hogyan és hol? Ezen pici kitérő után feltehetjük a kérdést: hol tanítják az ép intellektusú, de nehézségekkel küzdő gyermekeket, kikből kiváló szakmunkásokat lehetne nevelni, akár a régi, akár az új szakképzési módszerek szerint?! Fontos lenne azon is elgondolkodni, ki milyen szakmára alkalmas, mit tanítsunk, minek veszi hasznát a gyermek és nem csak a szakterületén, hanem az életben is?! Jó lenne átgondolni, mennyi legyen az elméleti oktatás mellett a gyakorlati képzpés, és ezt hol célszerű tölteni? Számtalan gondolat fogalmazódhat meg a témával kapcsolatban, de kevés, ha a mindennapok nehézségeit nem ismerő emberek kitalálnak valamit, anélkül, hogy tisztában lennének vele, hogyan lehet azt megvalósítani. Hádáné Gulyás Ildikó GYULA/SZOLNOK Nyár közepén, a Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete tagjainak közös döntésére, Gyulára és a Vész- tő-Mágor Történelmi Emlékhelyre látogattunk tíz nyugdíjas klubból, 45 fővel, autóbusszal. Az autóbuszt, úgy mint 16 év óta minden kirándulásunkon Mondzinger István vezette. Az autóbusz vezetőnek, (aki több millió kilométert vezetett balesetmentesen) meglepetésként, születésnapja alkalmából, és a 16 év emlékére, személyre szóló emléklapot ajándékozott az egyesület. A buszvezető örömében az emléklapot a buszban jól láthatóan kifüggesztette. Gyula ismertetésére a sétára idegenvezetőt kértünk. A határhoz közeli Gyula, Békés megye székhelye volt 1950- ig. Az ország „legvirágosabb“ városa parkokkal, sok műemlék épülettel, vonza a látogatókat: a Belvárosi „Nádi Madonna“ 240 éves barokk templom, Közép-Eu- rópa egyetlen épen maradt téglavára, a gótikus Gyulai vár, benne vártörténeti kiállítás, fesztiválok színhelye. A Gyulai várszínház 1964 óta működik a várban, és a vár melletti tószínpadon. A 18. század végén iskolának épült földszintes házban született a Himnusz megzenésítője Erkel Ferenc. Ma emlékmúzeum a magyar nemzeti opera megteremtőjének szülőháza, benne a család, a zeneszerző személyes tárgyaival. A Százéves cukrászda igazi édes mesevilág, a különleges ennivaló alkotásokkal, sütemény, fagylalt csodával, soha nem látott kézi cukrászati munkaeszközökkel. A földszintes polgári 19. század elején épült barokk stílusú Ladies ház, dr.Ladics György jogász és utódai hagyatékának a család személyes tárgyainak, könyvtárnak, dokumentum gyűjteménynek a maga nemében egyedülálló múzeuma. A gyulai, közel harminc termes Almásy-kastély Látogatóközpontban, a környezethez illő, korabeli csipkés, hímzett öltözékben fogadta csoportunkat a tárlatvezető. A tágas termeken, reprezentatív helyiségekben haladva ismertette az egykori kastély életét. A főúri életforma színtereinek élményszerű bemutatása az országban egyedülálló interaktív eszközök segítségével történt. A kastély 1740-ben épült és közel 200 évig a főúri családok használták. AII. világháború végén a lezárt kastélyt kifosztották, berendezését széthordták. 1944- től közel 10 évig elmebeteg intéA csodás Gyula már önmagában is feledhetetlen élményeket nyújtott. zetként működött, később javító- intézet, majd szakmunkásképző kollégiumnak adott helyet. 2002- ben, 43 év után a csecsemőotthon kiköltöztetésével egy pályázatnak köszönhetően műemléki, kiállítási célokat szolgál. A kirándulás minden percét kihasználva felkerestük a május végén nyílt „Süvegcukorhoz“ boltmúzeumot. A kereskedelemtörténeti kiállításon fűszer-élelmiszer vegyes kiskereskedés reklámjai, árui sorakoznak a faragott oszlopokkal díszített polcokon. Gyula „gyöngyszemeivel“ már teljes lett volna a kirándulás, de a Békés megyei Vésztő melletti pusztán a Kis-Sárréten a kettős Mágori domb, az újkőkori kunhalom történeti emlékeit, a nemzetközileg is ritka leleteket látni kellett. Az egyiptomi piramisokkal egyidősek a leletek. A domb az elmúlt korokban, kilenc építési periódus alatt növekedett. Az alig kiemelkedő kunhalomban ötezer éves leletek, szentély, istennő szoborral, tálkák, edénytöredékek láthatók. A kunhalmot évtizedekig nem kutatták, bár földmunkáknál különféle korok leletei kerültek ki a földből. 1970-ben a dombtetőn, épített monostor nyomaira találtak. A tervezett program mindenkinek tetszett. Már helyben ösz- szefoglalták a látottakat azzal, hogy Gyulára, Vesztőre bárki, bármikor eljuthat, de ilyen jól szervezett, mindenhol jól felkészült idegenvezetőkkel várakozáson felüli élményt nyújtott Deák Jánosné, a Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesületének elnöke Hálás köszönet az egyetemi hallgatónak SZOLNOK 2016. május 30-án a Debrecen-Budapest között közlekedő sebességvonattal temetésre utaztam Szolnokra. Nem vettem észre, hogy a táskámból kiesett a pénztárcám. Kiss Balázs egyetemi hallgató Szolnokon szállt fel a vonatra. Budapestre érve, a leszálláskor látta meg a Örömmel láthatjuk, hogy nem mindenkiből veszett még ki az emberség. karfa és a vonat oldala közé csúszott pénztárcát. Magához vette, s a benne található telefonszámon értesített, hogy nála van a tárcám, és hol vehetem át. Még aznap a budapesti rokonoknak hiánytalanul át is adta, az iratokkal és harmincötezer forint készpénzzel együtt. Becsületessége, embersége nagyon meghatott. Láthatjuk, hogy nem mindenkiből veszett még ki a jóindulat, a becsület. Kissé megkésve, hálásan köszönöm neki. Tisztelettel egy nyugdíjas. Bagdi Józsefné, Biharnagybajom A LEVELEKBŐL VÁLOGATUNK. A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az erkölcsöket és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a krisztina.ma- tyus@partner.mediaworks. hu e-mail címre, illetve az Új Néplap, 5001 Szolnok, Mészáros Lőrinc út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még: SZ0LJ0N.hu. Az intézmény egykori igazgatója aggódik az újszászi szanatórium nem éppen ideális állapotáért Biztatás a hétköznapok türelmes túlélőinek ÚJSZÁSZ Elmúltak a nagy európai világversenyek. Sokat drukkoltunk, örvendeztünk az olimpikonjaink és fociválogatottunk eredményein. Volt is siker bőven, büszkék lehetünk lehetséges és sikeres honfitársainkra! Ám nem mindenkinek adatott meg kiemelkedő tehetség, a jó egészség és a sok támogatottság. Akadnak ugyanis többen, akik az egészségességükért vívott versenyben alulmaradtak, és sok esetben még a magánéletükben is elmarad a támogatás. Közülük sokan intézeti ellátásra szorulnak. Ilyen emberek például az úgynevezett normális gondolkodásukban megváltozottak, vagy azok, akiknek az alkohollal kötött „barátságuk” végül odáig fajult, hogy földönfutóvá, alkoholistává lettek, közülük mintegy kétszázötvenen az újszászi ellátó és rehabilitációs intézetben kaphatnak segítséget. Kapnak is - amennyit az intézmény lelkes és elhivatott munkatársaitól kaphatnak. A körülmények azonban, ahogy a segítők és a segítettek töltik az év minden napját, már meghaladták a türelmi elvárás határait... Nem a célnak megfelelő, erősen elhasználódott például az épületegyüttes a naponta javítgatott technikai, műszaki infrastruktúrájával, és az öt-hatméteres, esetenként nyolcágyas szobák sem mondhatók ideálisnak. Kívülről impozáns látvány a kastély, belül azonban akadnak gondok... így látta ezt már több évvel ezelőtt is az akkori - különben igen gondos - fenntartó, a megyei ön- kormányzat is. Egy új beruházás is szóba került. Mi több, az akkori vezetés döntése értelmében meg is vásároltak egy területet a mostani intézet mellett. Lelkes tervez- getés kezdődött az intézmény vezetése és a fenntartó szakmai irodájának együttműködésével. (...) Végül azonban a fenntartó, mint tulajdonos használatra bérbe adta a megvásárolt területet... A türelmes kastélybeliek, a dolgozók és az ellátottak továbbra is várják a sorsukat. Bizonyára értesültek arról, hogy hol épülnek az országban új és újabb létesítmények sport, kultúra és egyéb valóban fontos célokra. Szívből bíztatom őket, hogy talán előbb-utóbb lesznek valakik, akik azt a „versenypályát” is újraépítik, ahol a hétköznapok derék résztvevői tudják igyekezetüket érvényesíteni. Személy szerint sajnálom, hogy az ott eltöltött közel tizennyolc évi munkám alatt a korszerűbb körülmények kialakítása érdekében én sem tudtam kivenni a részem. Kívánom, hogy a gyógyulni vágyók és a munkatársak mielőbb befuthassanak a célba egy korszerű, új épületbe. Hisz* egész egyszerűen muszáj, hogy előbb-utóbb erre is jusson némi anyagi fedezet! Szalóki Miklós, egykori igazgató
