Új Néplap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
2016-09-17 / 219. szám
2016. SZEPTEMBER 17., SZOMBAT SPORT .15 A Törökszentmiklósi KE-nél legalább annyira fontos az utánpótlás-nevelés, mint a felnőtt csapat sikeressége Célkeresztben a helyi fiatalok A Törökszentmiklósi KE sokaknak a férfi NB l/B-ben szereplő felnőtt kézilabdacsapatot jelenti. Ezért hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a háttérben micsoda komoly utánpótlásképzés folyik. Többek közt erről is beszélgettünk Kis Gergely utánpótlás szakmai igazgató, klubelnökkel.- Törökszentmiklós napjainkra az utánpótlásképzés egyik epicentrumává vált. Gondolta volna ön ezt 2009-ben, amikor többedmagával fiatalok trení- rozására adta a fejét?- Bíztam benne, hogy a lelkiismeretes, kemény munka egyszer csak kifizetődik. Hét évvel ezelőtt mintegy 50 gyerkőccel kezdtünk el foglalkozni, napjainkra ez a szám már eléri a 350 főt - a szivacskézilab- dásokkal együtt amit fiúk és lányok vegyesen alkotnak. Ebből adódóan huszonegy csapatot tudunk rendszeresen versenyeztetni tizenkét korosztályban, az U7-től egészen a juniorig. Az NB I/B-s férfi, illetve a megyei osztályban szereplő férficsapatunk, a TKE-Szál- lítók versenyeznek egyedüliként a felnőtt korcsoportban.- Ehhez nyilvánvalóan elkél egy rutinos edzőbrigád is...- Velem együtt tizenkét edző dolgozik a gyerekekkel nap mint nap, akik közül kettőt emelnék ki. Az egyikük Vi- czián Paula, aki amellett, hogy szakmai igazgatóhelyettesként dolgozik a klubnál, a lányok képzését és a benne résztvevők munkáját is összefogja. A másikuk pedig Szűcs Tímea, aki oroszlánrészt vállalt abban, hogy a Hunyadi Mátyás Magyar - Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola - amely fő utánpótlásbázisunknak számít - anno elsőként kapott szerepet a Magyar Kézilabda Szövetség által kiírt „Kézilabda az iskolában” programban.- És ön?- Elsősorban az U14 fiú és a serdülő csapatok tartoznak hozzám.- Ha az előbbiekben már szóba került az eredményesség, akkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy tavasszal az U12-es csapata aranyéremmel térhetett haza Horvátországból.- A már hagyományosnak számító rovinji nemzetközi kézilabdatornán vettünk részt a gyerekekkel, és büszkén mondhatom, jó játékkal, megérdemelten szereztük meg az első helyet. De ezenkívül jó néhány siker megadatott nekünk ebben az évben, elég csak a szeptember eleji Mátra Kupára gondolni, ahol az Ull-es és U13-as lányaink egyaránt bronzérmesek lettek. Sőt, tavaly ugyancsak az U12-es fiúcsapattal bejutottam az országos, alsóörsi döntőbe, ahol végül a hatodik helyet szereztük meg. Az elkövetkező hetekben pedig már gőzerővel készülünk a novemberben kezdődő Üstökös Kupára.- Az elért eredményeik tükrében nem meglepő, hogy nemcsak Miklósról, hanem az egész megyéből folyamatosan érkeznek önökhöz kézilabdázni vágyó fiatalok.- Valóban így van, egyre többen jönnek hozzánk a vidéki, hozzánk közel eső településekről, mint például Fegyvernek vagy Kisújszállás, ahol a labdarúgás után a kézilabda a legnépszerűbb sportág. Természetesen, aki kedvet érez magában, és hozzá a kellő kitartása is megvan, azt nem utasítjuk el, de tudni kell, hogy elsősorban a helyi, miklósi gyerekek felkarolása a célunk, akiknek szeretnénk minden lehetőséget megadni arra, hogy kinőjék magukat, s egy nap a felnőttek közt, az NB I/B-ben játszhassanak.- Magától értetődik, hogy egy ilyesfajta vállalkozásnak komoly anyagi vonzata is van.- Ebben óriási segítséget jelentenek nekünk a TAO-pá- lyázatokból befolyt összegek, amelyeket egy az egyben az utánpótlásra tudunk fordítani. Valamint külön köszönettel tartozunk a kiemelten csak az utánpótlást támogató szponzorainknak.- A szavaiból azt szűröm le, hogy önöknél az utánpótlásnevelés legalább olyan prioritást élvez, mint az, hogy a felnőtt csapat jól szerepeljen az NB l/B-ben. Ha már itt tartunk, az utóbbi igen komoly ráncfelvarráson esett át a nyár folyamán, ami többek közt az MKSZ légiós szabályozásának tudható be.- Mivel a tavalyi keretükben öt montenegrói játékos is helyet kapott, nem engedhettük meg magunknak azt a luxust - ahogy vélhetően a többi NB I/B-s klub sem -, hogy fejenként 10 millió forintot kifizessünk egy légiós játékengedélyéért. Sajnos, ezért kénytelenek voltunk megválni tőlük, név szerint Goran Andelicstől, Igor Krivokapicstól, Filip Markoviétól, Nikola Markoviétól és Dejan Vasziljevicstől. Mirko Vujovicsra nem vonatkozik mindez, ugyanis ő már közel tíz éve Magyarországon él- valamint magyar felmenői is vannak -, a napokban pedig leteszi az állampolgársági vizsgát, így a jövőben teljes értékű magyar játékosként fog szerepelni a sorainkban.- Helyükre viszont szép számmal érkeztek fiatal, tehetséges játékosok.- Az újak kiválasztásánál elsősorban azt vettük figyelembe, hogy lehetőleg olyan fiatal kézilabdázókat szerződtessünk, akiknek komoly elképzeléseik vannak a jövőjüket illetően. így került a látókörünkbe a nyugati csoport bajnokánál, a Budakalásznál játszó Csuka Balázs és Deák Gergő, valamint a keleti győztes Al- győnél kulcsszerepet betöltő Miksi István és Stefán Nándor. Mellettük Hajdú Pétert Sziget- szentmiklósról, Nagy Tamást és Szerencsés Szilvesztert Ve- csésről, míg Gyárfás Mátét Kecskemétről igazoltuk le. Kovács Róbert személyében pedig egy olyan rutinos kapust is sikerült megszereznünk, aki legutóbb a német élvonalban, Bundesliga-csapatnál védett hétről hétre. Ő egyúttal kapusedzői feladatokat is ellát majd. A keret ezáltal húsz fősre duzzadt, ebből ketten még junior korú játékosok, de mindent elkövetünk majd, hogy ők is kipróbálhassák magukat a felnőttek között. Vélhetően erre a Magyar Kupában lehetőségük is lesz.- Már eddig is rengeteg rajongója volt a TKE-nek, de most, hogy teljes magyar kerete lesz, gondolja, hogy több szurkoló fog rendszeresen kijárni a meccseikre?- Nem gondolom, hogy ez annyit változtatna a felálláson. Van és volt egy rivális szurkolótábor, amely mindig azzal kérkedett, hogy az övéik között nincs egyetlen légiós sem, ellenben nálunk több külföldi is szerepelt. Mindenféle túlzás nélkül kijelenthetem, szerették őket az emberek. Hiszen olyan játékosok voltak, akik a játék iránti odaadásukkal és alázatukkal kivívták a közönség bizalmát és szeretetét, nem véletlen, hogy a legnehezebb pillanatokban sem fordultak el tőlünk az emberek, sorra teltházas meccseket játszottunk akkor is, mikor a kiesés elkerüléséért léptünk pályára.- Hogyan sikerült a felkészülés?- Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, remekül. Az előző évekkel ellentétben szorosabbra vettük a gyeplőt, Kiss Dániel edzőkollégám irányításával augusztus 1-jétől elkezdődött a munka. Az első hetekben gyakorlatilag a futópálya és a konditerem között ingáztak a srácok, labdát nem is nagyon láttak. Az erőnlét javítására különösen nagy hangsúlyt fektettünk, ezért heti három alkalommal a szolnoki Stay Strong Gym konditermében az erőnléti edzőnk, Oláh László segítségével személyre szabott, úgynevezett crossfit edzésprogrammal készültek a játékosaink. Ezután egy hét edzőtábor következett, ahol a további futó- és kondicionáló edzések mellett már a labdák is előkerültek. Majd felkészülési tornákon vettünk részt, előbb a saját rendezésű CLAAS Kupáról a második, míg a bala- tonboglári II. NEKA Kupa-Ná- dorfi Emléktornáról az első helyet hoztuk el.- Ezek szerint nagyon együtt van a csapat.- Igazi csapategység van kialakulóban. Nagyon jó érzés azt látni, hogy a játékosok nemcsak a meccseken küzdenek egymásért, hanem a pályán kívül is. Ezt értem arra, hogy zokszó és mindenféle sirámok nélkül, kemény dolgoznak az edzéseken, amiből immáron heti hét van nekik. Fiatalok, lelkesek, ami egyszerre áldás és átok. Elég csak arra gondolni, hogy mikor a Spartak Vojput legénységét láttuk vendégül, a szurkolóink csak ámultak, hogy mi mindenre képesek ezek a srácok. Aztán a szezonnyitón, a Nyírbátor ellen volt, hogy már nyolc góllal is vezettünk, ennek ellenére a végén azon kellett izgulnunk, vajon sikerül-e begyűjteni a két pontot.- Látva a gárda összetételét, a kiesés réme ezúttal nem fenyegeti önöket. Milyen célkitűzésekkel vágtak neki az idei szezonnak?- Azt gondolom, a mostani keret, a benne rejlő potenciált figyelembe véve, többre hivatott, mint a tavalyi volt, ettől függetlenül nem szeretnék hangzatos ígéreteket tenni. Az elmúlt két évben megtapasztaltuk, milyen a szakadék szélén állni, itt az ideje, hogy ezen túllépjünk. Persze jó lenne beférni az első öt-hat csapat közé, ahhoz viszont, hogy mesz- szemenőbb következtetéseket le lehessen vonni, el kell telnie jó néhány fordulónak. A sorsolásunkra nem lehet panasz, s mivel egy nehéz mérkőzés után mindig egy könnyebb következik, ezért bízok benne, hogy előkelő helyen fordulunk majd rá a tavaszi szezonra. Pabar Gyula Az oldal a kiadó és a Törökszentmiklósi Kézilabda Egyesület együttműködése alapján jött létre.
