Új Néplap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
2016-09-16 / 218. szám
14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. SZEPTEMBER 16., PÉNTEK A pár hiszi, karmikus találkozás volt az övéké „Komolytalanul” is lehet komolyan élni Első látásra szerelem volt. A gyors érzelmeket gyors tettek követték: megismerkedésük után megszületett gyermekük, Mili. Tóth Zoltán és Rózsa Adrienn szerint karmikus találkozás az övéké... Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK Oktatótábla a női petefészek felépítéséről és egy nőgyógyászati vizsgálóasztal makettje is díszíti a Tóth Zoltán-Rózsa Adrienn páros otthonát. Le se tagadhatnák, hogy mindketten nőgyógyászok (Adri csak három és fél év múlva lesz az).- Nyugi, nem csak a munkáról tudunk itthon beszélgetni, bár előfordul ez is... - néznek össze vendéglátóink, miközben Milit ringatják. Áldott jó gyerek, kíváncsiak hallgatja a „nagyok” eszmecseréjét.- Először az Emma nevet szerettük volna adni neki, de ez a név túl gyakori. Ezért egy kis módosítás után az Emília mellett döntöttünk. A terhesség alatt Zoli lojális volt hozzám, együtt híztunk. Közben nagyon készültünk a születésére, Zolival hetente figyeltük a picit ultrahangon. Na ja, könnyen megtehettük... - nevet Adri, hozzátéve, az utolsó két hetet Zoli végigizgulta, hogy minden rendben legyen. Ebben az esetben teljesen mindegy, orvos-e az illető vagy kéményseprő. Főleg, miután Zoli „megálmodta”, hogy menyasszonya nem tudja természetes úton világra hozni babájukat.- És így is történt, fájásgyengeség miatt meg kellett császározni - bólogat az anyuka. A szülés természetesen apás szülés volt, bár a műtétet nem Zoli végezte. A kisasszonyt itthon egy mesebeli szoba fogadta.- Talán túlzásba is estünk, annyi mindent vásároltunk neki, hogy azzal már két szóAdrienn és Zoltán kislányukat, Milit lusi gyerek vagyok én! Nehezen szokom a panelt. Simán visszamennék szülőfalumba, Zagyvarékasra, van is ott egy házam. Csak először Adrival kell kompromisszumra jutni, aki nehezen tudná elképzelni az életét vidéken. Mindegy, majd kijön hozzám néha meglátogatni - néz huncutul párjára Zoli, menyasz- szonya erre csak legyint. Adri elárulja, Szolnokot se volt könnyű megszokni Szeged után (a fiatal lány egyébként makói születésű), nemhogy Zagyvarékast... Most egyébként is sokkal fontosabb eseményre készülnek: Mili keresztelőjére. Amit szintén nem lehet jobban megbonyolítani, mint ahogy azt Zoliék tették. A két keresztszülő ugyanis más-más felekezet tagja, az apuka pedig egy harmadiké, ő ugyanis református - az anyuka pedig nincsen megkeresztelve. Summa summárum, Mili református lesz. És egy nagyon boldog csemete, a szülők mindent megtesznek ennek érdekében. Napokig játszik apuka... A komoly foglalkozású apuka nem titkolja komolytalan hobbijait: a diszkózást, a számítógépes játékozást és a grillezést. Adrienn szerint vőlegénye mellett nem lehet unatkozni, illetve mégis... akkor, amikor kijön egy új számítógépesjáték. Ilyen esetekben két napig színét se látja párjának, Zoli ugyanis beveti magát a szobába a gép elé és csak játszik, bát is be lehet rendezni, két gyereket is el lehet látni. Már most tudjuk, soha nem fogjuk elővenni a szájpenésztisztí- tót, a légzésfigyelőt, a rengeteg szundikendőt, a babaspirált, a számos nulla hónapos gyerekjátékot. Talán mindent elmond az, hogy a boltosok messziről integetnek már nekünk... - nevetnek a szülők, akikkel nem is tudjuk, lehet-e teljesen komolyan beszélni.- Zolival biztosan nem! Én se tudok, nem emlékszem, játszik... A diszkózás szinte gyerekkori hobbija, komplett felszerelése van az ifjú apukának, bármikor tudna házibulit szervezni és lebonyolítani. De „megkíméli a szomszédokat", erősítőit, hangfalait nem is költöztették be a lakásba. És hát ott van a grillezés... húsimádók előnyben, Zoli szerint ugyanis nincsen jobb, mint egy megtermett, cupákos húsdarab. mikor volt utoljára ilyen alkalom! De már megszoktam... - mondja Adri. Kérdésünkre, hogy az állandóan dolgozó-ügyelő apuka mikor tud együtt lenni családjával, némi gondolkodás után megszületik a válasz: szerdán meg hétvégén. A többi napokon bizony a két lány van csak együtt, legtöbbször otthon, a lakásban. Legszívesebben kertes házba költöznénk, mert faPárkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E-mail-címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. Zsolt atya! Versenyezzenek folyamatosan, egész évben a diákok? A kicsik és a nagyobbak egyaránt? Matekból és kémiából, angolból és futásból? Hol a határ, mi után kell azt mondani egy szülőnek, hogy a gyerek inkább üljön le egy könyv mellé, vagy vegye elő a társasjátékot? Kedves levélíró! A versengés, a biznisz és a gyermekek családi helyzetére fókuszálom a válaszomat. A világ már azt diktálja, hogy ne profi, hanem első legyél. Ha fizetsz, megkapsz minden kiegészítőt, talán még a helyezésedet is megvásárolhatod. Pedig ma az együttműködésre kéne nevelni, amikor az ösz- szetett feladatokra sok terület szakértője jön össze, sőt a fajgyűlölet feloldásának is ez az eszköze. Manapság nem az a kérdés, hogy mennyit tudsz, hanem, teljesíts bármiáron! Az sem kérdés, hogy bent van a biznisz a suliban... A szülőktől gyerekeik iránti elfogultságát kihasználva húznak le pénzt, ez visszaélés a szülői szeretettel. Pedig a tantárgyi versenyeket a területi és országos pedagógiai intézeteknek kellene bonyolítani, és a tudás felmérése, a tehetségek megkeresése és segítése a cél, ebben is difference álva a tárgyi tudást és a problémamegoldó képességet. Fontos megkeresni azt a területet, ahol a gyermek kiteljesedhet, de ebből pénzt csinálni erkölcstelen. A harmadik témában pedig észre kell vegyük, hogy a család szerepét kiürítették. Ma a szülők „dolga” talicskázni a pénzt és fedelet adni a fejük fölé. Már ennivaló se nagyon kell, mert központilag megadják egy okosan kitöltött kérelemre. A közös ima, a szeretet, a becsület, az erkölcs titkait önöktől fogja ellesni. Focizzon az apjával, süssön az anyjával, lesse el a műhelytitkokat itt is, ott is a szüleitől! Ön dönt, mire van szükség... Autót venne Letícia A szolnoki Víg Leticia pincérként végzett, jelenleg azonban egy szoláriumban dolgozik. A huszonhárom éves lány szabadidejében rendszeresen jár crazy cardiózni. A legfontosabb közeijövőbeli célként az autóvásárlást tűzte ki maga elé. SZ. ZS Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 16 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail-címen! A HÉT KÉRDÉSE Szerette az egyetemi tanévkezdéseket?- Annak idején a középiskola elvégzése után a fiúk sorkatonai szolgálatra mentek, ennek során pedig sok későbbi egyetemi évfolyamtársamat ismertem meg. Az ismeretségek miatt könnyebb volt a felsőfokú tanulmányok megkezdése is. Én a Debreceni Agrártudományi Egyetem pénzügy-számvitel szakirányán tanultam, s szerettem oda járni. Jó közösséget alkottunk, közös volt az érdeklődési körünk. Az első hetekben a tanulást kellett megtanulni, vagyis, hogyan kell „beemelni” nagy mennyiségű tananyagot. A tanévkezdések is érdekesek voltak, megbeszélhettük, kivel mi történt a nyáron. Tehát a mi esetünkben egy kellemes, várt dolog volt ez, akadtak például olyan évfolyamtársaim, akik tetemes mennyiségű birkahúst hoztak, amiből aztán kiváló pörköltet főztünk, s ez megalapozta a következő hónapok jó hangulatát. De persze az egyetemi tanulmányokat akkoriban is nagyon komolyan kellett venni. Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk a csoporttársaimmal, hogy szerettük és érdekelt is mindaz, amit tanultunk. De a mi érdekünk is volt, hogy bejárjunk az előadásokra. A tanárok megjegyezték, kik voltak ott év közben, úgyhogy Dr. Lakatos Vilmos, a Pállasz Athéné Egyetem szolnoki Gazdálkodási Karának dékánja azok már gyakorlatilag kettesről indultak a vizsgákon. Nem szégyellem, jó tanuló voltam a tíz szemeszter alatt, bár el kell ismerni, az ilyesmiben az is sokat számított, milyenek voltak az ember kollégiumi szobatársai. Egymást ösztönöztük a minél jobb eredményekre, igaz, a jó ösztöndíj is kellő motivációs erőnek számított. A kis közösségünk tanulócsoportként is működött, mint ahogy gyakran együtt jártunk sportolni és szórakozni is. Összességében tehát nekem egy várt esemény volt a tanévkezdés, ami nem jelentette azt, hogy az ember otthoni kapcsolatai gyengültek volna, én például egy-két hetente hazajártam a családomhoz. M. G. A. «
