Új Néplap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
2016-09-10 / 213. szám
0 VÉLEM ÉN 2016. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT S okan kérik mostanság számon Schobert Norbin a felelősség- teljes megnyilatkozást, miután a sokak által ismert fitneszguru, a sportos életmód és a helyes testsúly fontosságának képviselője megosztott egy cikket közösségi oldalán. Ebben lényegében az áll, hogy a citrom a kemoterápiánál és a gyógyszereknél sokkal erősebb rákellenes szer, a citrom lúgosít, amely egészségügyileg fontos, ír citrom és a szódabikarbóna keveréke pedig élettánilag nagyon hasznos elegy. Nem is kellett sokáig várni, hogy orvosok reagáljanak minderre. Csípőből lesöpörték ezen megállapítások igazságtartalmát, tételesen végigelemezve, melyik kijelentésnek milyen az orvosilag eddig bizonyított hatása. Ha enyhén fogalMzunk, akkor gyorsan szögezzük le, ' nincs sok átfedés a megállapítások között. A helyzetre aztán Norbi egy gyors válaszban reagált, a személyét és az említett portált ért támadásnak titulálva az esetet. A történet tanulságait köny- nyen összefoglalhatjuk. Az egyik biztosan az, hogy hírességnek lenni bizony felelősséggel jár. S ebbe beletartozik nemcsak a ténylegesen elvégzett munka, hanem a közvélemény formálásában végzett tevékenység is. Ha az ember megoszt egy szöveget, amelynek tartalma ráadásul arról árulkodik, hogy szegről-végről érinti Hogy orvosi szempontból helyre kell-e tenni a dolgokat, az nem kérdés. Hiszen ha százezrek olvasták a bejegyzést, az már egy akkora szám, amikor érdemes jelezni, nem muszáj készpénznek venni a leírtakat. Főleg, ha azok esetleg hiú reményeket ébreszthetnek a gyilkos kórokkal küzdőkben. Sajnos egyelőre nincsenek varázsszerek, helyes életMolnár G. Attila attila.molnar.g@mediaworks.hu azt a területet, amelyen tevékenykedünk, akkor ne csodálkozzunk, hogy ezt azonosulásnak veszik a részünkről. Ha adjuk a nevünket a dologhoz, akkor lehet benne valami. Mert a laikus olvasóktól nem várható el, hogy tudják, ezek a kijelentések tudományos szempontból helyt- állóak-e vagy sem. A szemükben mi tesszük azzá. mód persze van, aminek Norbi mind a mai napig egy hiteles képviselője. Ez. a dolog most tényleg becsúszott nála, de azért attól még az... Az aztán viszont már végképp más kérdés, hogy személyeskedéssé kell-e alakítani a történteket. A fitneszguru ugyanis úgy érezte, hogy az egész történet csak egy támadás, ami részben talán ellene, részben az említett honlap ellen zajlott. Nincs kizárva, hogy így is gondolta, bár az egész megítélése szempontjából ennek vajmi kevés a jelentősége. Az hasznosabbnak tűnne, ha egyszerűen elismerné, nem ennek a cikknek a megosztása volt élete legjobb döntése, de azt csak jó szándékból tette, mert érdekesnek találta a témát. Vagy ha ezt feltüntette volna a közösségi oj/ dalán a cikk A történet látszólag csak egy bizonyos délígyümölcsről szól, de egyesek szerint ennél sokkal többről árulkodott most ez a vita / í .......................""- elején rövid megjegyzésben, talán senki szóba sem hozta volna az egészet. Nem tudom, mindez presztízsveszteséggel járt volna-e, de sokkal valószínűbb, hogy a legtöbben értékelték volna, hogy csak vitaindítónak dobta be a témát. Nem akarom kétségbe vonni a történtek fontosságát, de valami azért csak nem hagy nyugodni ebben az (ál?)tu- dományos vitában. Amelyben elismert orvosok és celeb is megnyilatkozott. Hogy az egészségügy számos más kérdése miért-nem kap ekkora nyilvánosságot? Nem lenne baj, ha a bulvárhírekből ismert személyek vetnének fel témákat, s azokra szaktekintélyek reagálnának, hiszen a hírességekre úgy is jobban odafigyelnek az emberek. Pont ezért se lenne ördögtől való, ha az ilyen-olyan viták végeredményét a politikusok elé tárnák véleményformálásra, együttgondolkodásra. Biztosan lennének értelmetlen hozzászólások, de tuti, hogy akadnának megfonto- landók is a közösségi oldalakon. Mert nem kell nagy belátás hozzá, hogy felmérjük, akadnak az egészségügyben fontosabb kérdések is a citrom élettani hatásainál. Egy napon talán majd ezekről is ugyanilyen nyilvános vita indul. S akkor talán érdemi kérdésekre érdemi válaszok születnek. Már figyelem a netet, hol bukkan fel az első ilyen felvetés... Borda Zsanett zsanett.borda@mediaworks.hu S ok barátom, ismerősöm él külföldön. Valaki a párja után költözött ki, valakinek környezetváltozásra volt szüksége, de azt hiszem, a háttérben mindenkinél közös volt az indok: a jobb megélhetés reménye. Több pénz, több szabadidő, több boldogság. Csakhogy ez nem így működik. Elköltözik az ember több ezer kilométerre az otthonától, a barátaitól, a családjától, és még ha tele is van a pénztárcája, a szabadidő és a boldogság valahogy az istennek sem akar gyarapodni. Az ember a lelke mélyén tudja, a pénz, ha jól bánnak vele, igenis boldogít. Na de amikor már hónapok óta egy idegen helyen élünk, dolgozunk, tapasztalunk, napi pár óra szabadidővel, nulla energiával, magányosan és kínlódva, feltehetjük magunknak a kérdést: elég-e csak a pénz ahhoz, hogy boldogok legyünk? Nem. Szépen lassan az összes külföldön élő ismerősöm erre a következtetésre jut és ők bizony haza is szállingóznak, egy-két szerencsés kivétellel, akinek tényleg bejött az élet. Nem kóstolnak bele több száz féle gulyásba egy fesztiválon, nem látják a csodálatos tiszavirágzást. Nem isznak magyar kézműves meggysört és nem is tisztelegnek nemzetünk múltja előtt, egy emberként a hatalmas tömegben, szilveszterkor a Himnusz alatt. Pedig az milyen mesés érzés! Jó itthon lenni. Mert ha a külföldön élő magyar mégis úgy dönt néhányhavonta, hogy repülőre ül és meglátogatja szeretteit, mindig azt mondja: hazamegyek, otthon leszek. Az otthon, a haza mindig itt lesz. Az otthon érzését talán a külföldi étkezőasztalunkra varázsolhatjuk egy jó paprikás krumplival, marhapörkölttel vagy húslevessel, de az sosem lesz olyan teljes, mintha a családunkkal, barátainkkal egy asztalnál ülve mindannyian megegyeznénk abban, hogy mindenhol jó (lehet), de a legjobb tényleg otthon. Köz(rö)helv A citrom és a hatása Hazatérők M ottó: Mert magamat kigúnyolom, ha kell (Cyrano de Bergerac) De hogy más tegye, az is teljesen rendben van (Gutái István) A közhely, más néven frázis, elkoptatott szó vagy kifejezés. Jellemzően olyankor használjuk, ha semmi eredeti gondolat nem jut eszünkbe, vagy egyszerűen csak húzni akarjuk az időt, esetleg saját fontosságunkat kívánjuk bizonygatni. A sportújságírás kimondottan jó közeget biztosít a közhelytenyészetnek. Ki ne olvasott - vagy ami esetünkben, fohászokéban még rosszabb -, ki ne írt volna olyat, hogy ezer sebből vérző, nem gyúródott a papírforma, csattanós választ adtak, küzdeni tudásból jelesre vizsgáztak. A magyar edzői kar is gyakorta ajándékoz meg minket gyöngyszemnek látszó ocsúval. Az esélytelenebb csapat soha sem feltartott kézzel lép pályára. Ha a közönség büszkesége képtelen gólt lőni, akkor természetesen nem találja a góllövő cipőjét. De azzal is hétről hétre szembesülhetünk, hogy a kihagyott helyzetek megbosz- szulják magukat, ez a labdarúgás törvényszerűsége. Igen • ám, de mi van akkor, ha XY-t agyonnyomja az esélyesség terhe? A futballt ugyanis mindig gólra játsszák és különben is, hiába a meddő mezőnyfölény, ha minden mérkőzés 0:0- ról indul és ha a fiúk fejben ott vannak a mérkőzésen, az egyben azt is jelenti, hogy nem maradtak az öltözőben. Hacsak a tréfás gyúró rájuk nem zárta az ajtót. Az csak természetes, hogy mindig jó úton járunk, de még sok a tennivalónk, az újabb sokgólos vereség ellenére is volt pozitívum, értékes tapasztalatokat szereztünk. Az alagút végén mindig látjuk a fényt, ám azt nem értjük, hogy mi a fenéért dudál. Azt sem tudjuk feledni, hogy a mérkőzés addig tart, amíg a játékvezető le nem fújja, és őszintén sajnáljuk, avagy kas' / 4 ШШШ ' 1 "Iééf 1.. _ 11 / jJLJÉ " GutajJstván cs.gutai70@gmajl.com jánul nevetünk azon a botor sportolón, aki elhitte, hogy megnyerte a meccset. De soha ne csüggedjük: a bírói tévedések hosszú távon kiegyenlítődnek. És különben is: gól az, amit a játékvezető megad, így a fiatal tehetségek kopogtathatnak az öltöző ajtaján. Ez utóbbihoz csak annyit, hogy a tehetség nem kopogtat, hanem páros lábbal rúgja be az ajtót, mint a rock and roll. Nem csak a mezeket kell a pályára küldeni. Ilyenkor ugyanis felbillen a pálya, gyakorlatilag ráborul a zuhany híradóra; de ez a jól értesülteket aligha lepte meg. Búcsúzóul pedig a legfontosabb: a „ha” a futballban nem játszik. Ennek ellenére unásig halljuk, olvassuk a saját maga által világszerte ismertnek vélt szakértőtől, hogy ha az a lövés bemegy, akkor az gól. Ebben az esetben termé- szetesen másként alakul a mérkőzés, ugyanis az ellenfél fáradt, fásult csapat benyomását kelti. Az ősz ugyan nem alkalmas erre, de tessenek/tessürik az ilyeneket kigyomlálni. Ha semmi eredeti nem jut eszünkbe.
