Új Néplap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-05 / 183. szám

g CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. AUGUSZTUS 5., PÉNTEK Egyszerre született a könyv és a várva várt Bence Furcsa „ikerszülés” Vajon hogy jut eszébe egy szobafestő-mázoló- nak, hogy mesekönyvet ír­jon? Hamar Zsolt azt mond­ja, mindig is szeretett me­sélni, mókázni, ideje volt könyvbe foglalni hát tör­téneteit, melyet felesé­ge, Gabi illusztrált. A könyv és első gyermekük, Bence egyszerre született meg. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK - Tele vagyok játé­kos gondolatokkal, viccek­kel, történetekkel - állítja Ha­mar Zsolt, a mesekönyv szer­zője. - Egy borongós, őszi este úgy döntöttünk a párommal, írunk egy mesekönyvet leen­dő gyermekünknek. Aki ak­kortájt még csak meg sem fo­gant. Bíztunk azonban ben­ne, hogy amikor befejezzük a történetet, megérkezik fi­unk vagy lányunk is. Vicce­lődtünk is, hogy mi már ele­ve „ikerszülésre” készülünk... cealahogy úgy gondoltuk, ez a két dolog összefügg egymás­sal, segíti a másikat. Elkezd­tük hát lelkesen írni a mesét...- Illetve csak Zsolti írta - helyesbít a feleség, Hamarné Nagy Gabriella. - Egyáltalán nem egyezett ugyanis a stí­lusunk, inkább ráhagytam a férjemre. És milyen furcsa: Béni ekkor fogant meg. Min­den a terv szerint alakult. Amikor meghallotta Zsolti, hogy a baba is úton van, szin­te szárnyakat kapott és mire fiunk megszületett, készen lett a könyv is - meséli Gabi, aki csaknem hatvan rajzzal illusztálta a könyvet. Kiderül, Zsolti az iskolában soha nem számított remek fo­galmazónak, de az évek so­rán munkája révén annyi csa­lád sorsába pillanthatott bele, annyi érdekes, megható és vi­dám történetet hallott, hogy bátran állt neki az írásnak.- A Dr. Bubón, a Süsün, meg a Vükön nőttem fel, eze­ket a meséket nagyon szeret­tem. Ezért gondoltam, hogy maradok az állatoknál: egy árva kismaci köré írtam az egyébként a mai világunk­ról szóló történetet. Szere­pel ebben hiúság és egoiz­mus, igazi barátság és ren­geteg csínytevés. Amik kí­sértetiesen hasonlítanak az általam elkövetett iskolai balhékhoz... - nevet az édes­apa, aki azt állítja, a könyv a szeretetről és a megbocsáj- tásról szól. Gabi elárulja, amikor elő­ször említette a párja, hogy könyvet ír, jót nevetett. Az­tán amikor esténként mese­olvasást tartott Zsolti a fris­sen megírt fejezetekből, rá­jött, nem is rossz a törté­net. Ekkor Béni még csak az anyukája hasából „figyelte” a sztorit, ma már „idekint- ről” is hallhatta a medve- bocs történeteit és nézege­ti anyukája rajzait. Gabi épí­tészmérnök édesapjától örö­költe a kézügyességét: ő ter­vezte a Tabánt, de szívesen festett is. Alkotásai közül jó- néhány ott lóg a fiatal család lakásában a falon... A most nyolc hónapos Béni élvezettel forgatja hintájában a mostanra már „könyvvé vált” mesét, talán tudva, ez a történet neki, általa íródott.- Várva várt Bénink de­cember elsején született. A könyv egy kicsit korábban. Az első hetektől kezdve ol­vasgattam neki a kismedvé- ről. Azt mondják, egy pici gyerek nem tud hosszú ide­ig figyelni, de Bénit meg­nyugtatta, ha meséltem ne­ki... Volt, hogy ott ültem va­lahol egy budapesti lakás­ban egy festékes vödrön és onnan olvastam fel neki te­lefonon keresztül... - nevet Zsolt, hozzáfűzve, mese­könyvük kézről-kézre jár, egyre népszerűbb a bará­tok, ismerősök körében. Re­mélik, egyszer talán kiadót is találnak, akinek segítsé­gével másokhoz is eljuthat a bocs és Béni története... Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen j megtalálni a kiutat! E-mail-címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. Kaptam szünnapomra egy tök jó gördeszkát. Először csak ott­hon, az udvaron próbálgattam, hogyan kell vele haladni, később a házunk előtt, az utcán. Ami­kor már egészen jól ment, be­mentem a városba és a haverok­kal együtt olyan helyet kerestem a városban, ahol esetleg van lej­tő, emelkedő, szóval, izgalmas a terep. Az első helyről úgy elhaj­tottak, mint a pinty, mondván ez közterület. Aztán elmentünk a sportpályára, hát onnan is ki­zavartak, mert szerintük össze­törjük majd az aszfaltot. Persze, rendezvények idején bemehet­nek ugyanoda autóval parkolni. Röhejes az egész helyzet. Egyet­ért, Zsolt atya? Petya Kedves Petya! Meg kell érteni a felnőtteknek: a fiatalokat „sa­ját nyelvükön” érdemes megszó­lítani. Ez a nyelv pedig ma már nem kizárólag a prédikáció, a pa­polás, az okítás, hanem példá­ul a sport, amibe beletartozik a görkorcsolya, a bmx és a gör­deszka is. Amik szerintem is szu­per sportok. Igaz, hogy én a foci­meccseken is csak partjelző vol­tam, mégsem áll olyan távol a mozgás tőlem, hiszen Kunszen­ten a helyi lovardát támogattam, abból a célból, hogy a helyi gye­rekek szokják az állatok közelsé­gét. Közösen a városvezetéssel még extrémsportpályát is nyitot­tunk, itt próbálhatták ki ügyes­ségüket a fiatalok. Ilyen helyek­re, pályákra szerintem is szük­ség van. Petya, azt javaslom, ke­resd meg kérdéseiddel, felveté­seiddel az ifjúsági önkormány­zatot, próbáljátok közösen elér­ni a felnőtteknél, hogy jelöljenek ki nektek egy helyet, ahol tud­tok gördeszkázni. A felnőtteknek más és más a vérmérsékletük, ha „csak úgy” leálltok deszkázni a belvárosban, bizony, előfordul­hat, hogy nem túl barátságosan hajtanak el benneteket. Reméljük, előbb-utóbb rájön­nek a felnőttek, hogy úgy válhat­nak népszerűbbé, kedveltebbé a fiatalok körében, ha képesek megszólítani benneteket olyan dolgokkal és témákkal, melyek nem csak őket érdeklik, hanem titeket is. Érettségire készül ✓ . A tizenhét esztendős Szabó Henrietta most ké­szül az utolsó tanévére a Tiszaparti gimnázium­ban. A szolnoki lány kedvenc hobbija a kondizás, de szívesen jár táncolni, a legtöbb idejét pedig a barátaival és a kutyusaival tölti. A továbbtanulás mellett nyelvvizsga és a jogosítvány megszerzé­se szerepel a céljai között. A HÉT KÉRDÉSE Vízpartra vagy hegyekbe utazik szívesen?- Nyáron a vízpartot szere­tem, tavasszal és ősszel vi­szont a hegyekért rajongok. Szívesen túrázom a Bükk- ben, a Mátrában, de a Dunán­túlon is. Nyáron - ha tehetem - gyakran megyek inkább fo­lyó mellé hétvégente, és nem csak a Tiszához. Párom­mal nemrégiben fedeztünk fel egy csodaszép vidéket Csongrádnál, a Körös-torok­nál. Az a táj olyan gyönyörű, mintha egy homokos tenger­partnál lennénk. Csak aján­lani tudom mindenkinek, hi­szen itt van tőlünk nem is olyan messze... Van egy új szerelem is: ez Toszkána és az olasz tenger. A múlt héten volt az eskü­vőnk, nászutunk vasárnap Toszkánába és Capri szige­tére vezet. Nem is volt kér­dés, hogy odamegyünk a fe­leségemmel. Már tavaly be­barangoltuk a toszkán vidé­ket, egyszerűen szerelme­sek lettünk mindketten be­lé... Már akkor elhatároz­tuk, hogy ha tehetjük, miha­marabb visszatérünk ide, ki­egészítve egy kis szigetláto­Hajdú Csaba, az Aba-Novák Agóra munkatársa gatással. Most elérkezett az idő... Autóval utazunk, saját szervezéssel, így lehet a le­hető legtöbb helyre eljutni, minél több csodát látni, meg­ismerni. Bő egy hetet töltünk majd olasz-földön. Sokat uta­zunk, fürdünk. Az indulásig még nagyon sok dolgom van és nagyon kevés időm. A pa­kolást még el sem kezdtem, de semmi baj: mire valók az éjszakák?! 1ДЯмшм1<мжвг1шИ

Next

/
Oldalképek
Tartalom