Új Néplap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-02 / 180. szám

2016. AUGUSZTUS 2., KEDD g KÖRKÉP/A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A Tálentum iskola fiatal növendéke nem is tudna más világot elképzelni A „Nap cirkusza” lenne az igazi MAGYARORSZÁG Németh Ka­milla Sába három évvel ez­előtt döntött úgy, egyszer otthona lesz a cirkusz. Nem is volt a fiatal tatai lány előtt más példa, hiszen szü­lei színházi táncosok. A mű­vészi vonal tehát nem lehe­tett kérdés. Vele beszélget­tünk legutóbbi fellépésén. Wágner Zsanett zsanett.wagner@mediaworks.hu- Miért dönt valaki a cirkuszi élet mellett?- Kislánykoromban nem is gondoltam arra, hogy egyszer majd artista leszek. De olyan színes világ, hogy ha egyszer belekóstol az ember, már nem tudja otthagyni - legalábbis én nem tudtam.- A cirkusz egyre sokrétűbb, a színháztól, a tánctól, a zené­től is magához édesget min­denkit, komplex hatásra tö­rekszik...- Igen, az általános iskolá­ban kaptam az alapokat, na­gyon sokat kellett tanulnom. Sőt, tanulok a mai napig. Van­nak közismereti órák, kora délutánig. Körülbelül kettő­kor kezdődik az edzés, szak­órákra bontva. Például ne­kem a statikus emelő duóból több órám van, plusz járok táncra, gyakorlom a színházi mesterséget, van légtorna és a rönrád.- Van az úgy, hogy az ember­nek tátva marad a szája, vagy éppen hangos a tetszésnyilvá­nítása. Például az előbb em­lített mutatványnál, a romád­nál is...- Ez egy nagyon látványos kellék. Magyarul légkerék, németül Röhnrad, innen jött a kifejezés. A szerkezet ma­ga olyan, akár egy hatalmas kerék, ami dupla és hat átkö­tő vas köti össze. Úgy tudom, százharminc és kétszáznegy­venöt centiméter közötti át­mérője létezik, mintegy negy­ven-hatvan kilós. Egyébként a légkereket Otto Feick szaba­dalmaztatta 1925-ben, a bajor Röhnben, mint torna- és sport­eszközt.- A cirkusz éppen attól művé­szet, hogy a produkciókban min­dig megjelenik valamilyen visel­kedési mód is. Nehéz a produk­cióra is figyelni és közben azt su­gározni, hogy minden rendben megy, még ha nem is. Ezt lehet gyakorolni?- Közhely lesz, amit mondok, a rutin meg az évek teszik. Em­lékszem az első fellépésemre. A Vértes Agorájában volt, há­rom évvel ezelőtt. Egy bizonyos novemberi nap. Úgy izgultam. Azt sem tudtam, hol vagyok és mit csinálok. Teljes volt az eksztázis. A színpad mögött vártam a sorom­ra. Csak az járt a fejem­ben, mi lesz, ha elron­tok valamit. Vivalditól a Négy évszak szólt, emelé­sek voltak a műsorszámunk­ban. Vicces, mert semmi okom nem lett volna izgulni. Mára belátom...- Mennyire fontos az étkezés? A sok mozgás mellett mindegy, mit eszik az ember?- Jó géneket örököltem, sze­rencsémre sosem voltam hízás­ra hajlamos. Azt eszem, amit akarok.- Azt mondják a cirkusz egy nagy család. Ebben az esetben is igaz? ,- Abszolút. Mindenkivel na­gyon jó viszonyban vagyok. Kell is, hiszen egymást kölcsö­nösen segítjük. Ezt úgy kell el­képzelni, hogy egymás fellé­pését megnézzük, elemezzük, és ha kell, tanácsot adunk, se­gítünk a másiknak. Mindez nem menne, ha közben meg sem hallgatnánk a másik vé­leményét. Mára összeneve­lődtünk, és tényleg olya­nok vagyunk, akár egy család. Mindenkinek van rossz és jó napja, de így kerek az egész.- Mára páros előadás­ban szerepel. Ez már egy magasabb lép­csőfok?- Három év­vel ezelőtt kezd­tem el az isko­lát. Akkor a ve­zetőség úgy döntött, hogy Tiszavári Krisz­tina legyen a fellépőtársam. Megnéztük, az összhang mennyire működik, és a próbák mind­egyike visszaigazolta: az el­képzelés jó volt. Párosnál az el­ső és legfontosabb a bizalom. Anélkül fabatkát sem érnék én sem és ő sem. Hogy is mondják a nyelvtanban, kohézió? Ha ez nincs meg, akkor minden ne­hezebb. Mondok egy példát: nem mindegy, hogy kinek kell a vállán állnom!- Az iskola után mi lesz?- A további felkészítés mel­lett még egy kis cirkusztörté­nelmet kell tanulnom, és az sem kizárt, hogy az iskola vé­geztével szerződtetnek minket. Remélem, évek múlva a Cirque de Soleil porondján nekem tap­sol majd a közönség. A „Nap cir­kusza” egy montreali székhelyű cirkusz, mely a maga nemében egyedülálló. Nagyban támasz­kodik mozgásművészek, ak­robaták, zsonglőrök, légtorná­szok és a komikusok munkájá­ra. Ott lenni az egy nagy álom. Ha egyszer elmondhatom, hogy ott megfordultam már, akkor a világon szinte bárhol dolgozha­tok majd.- Elég fellépést biztosítanak?- Szerencsére sok helyre hív­nak minket. Év közben inkább a tanulmányaink kapnak na­gyobb hangsúlyt, de nyáron sok helyen megfordulunk. Fő­leg a idei év az ugródeszka, hi­szen már egyre ügyesebbek va­gyunk. Augusztusban Siófo­kon és Tason még biztosan fel­lépünk, természetesen faluna­pokra is szívesen hívnak min­ket.- Szabadidő?- Leginkább pihenek. De szí­vesen rajzolok. Szolnokot is meghódította a Németországból indult kezdeményezés Megtáncoltatták az időseket SZOLNOK A megyeszékhely­re érkezett a minap az első Or­szágjáró Szeniortánc program- sorozat. Mi is ez a tevékenység? A sze­niortánc Németországból indult negyven évvel ezelőttt azzal a céllal, hogy az idősödő ember szervezetéhez illeszkedő kímé­letes mozgást biztosítson. Ma­gyarországon a Nyugdíjasok Or­szágos Szövetsége és a Voltaren Emulgel Forte közösen karolta fel a kezdeményezést. Csirmaz Szilvia, az egyedü­li okleveles szeniortánc oktató a mozgalom képviseletében is­mertette és bemutatta az idő­sebb korosztály számára köny- nyen elsajátítható lépéseket minden megyeszékhelyen, így Szolnokon is. A táncoktató meg­keresésére a Szolnok Városi Klu­bok és Nyugdíjasok Érdekvédel­mi és Kulturális Egyesülete má­justól szervezte a résztvevőket. Tizenkét klubból hatvanötén je­lentkeztek, s ennyien részt is vettek a táncon az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ tágas földszinti előadótermében. Alkalmunk volt megismerni a szeniortánc lényegét, a fizikai és szellemi aktivitás fontosságát. Kipróbáltuk az alaplépéseket a zene ritmusára, a közös tán­cot. A végén a szervezők vendé­gül látták és megajándékozták a táncolókat meglepetésként. Deák Jánosné elnök, Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete A szolnoki nyugdíjasok előbb csak ámulva nézték a nem mindennapi mozgásformát... ...később azonban ők maguk is táncra perdültek a megyeszékhelyre érkező sorozat keretében A tücsökciripelésbe is vegyül némi üröm JÁSZKUNSÁG Minden évben nagy örömmel látogatok ha­za külföldről, hisz az em­ber sosem felejti el gyöke­reit. Nincs is csodálatosabb, mint a tücsökciripelés és a magyar konyha, de sajná­lattal kell bevallanom, hogy örömömbe mindig vegyül egy jó adag üröm is. Bármennyire is szeret­ném nem észrevenni, né­mely honfitársam hozzáál­lása bizony sok kíván­nivalót hagy maga után. A töméntelen mennyiségű szemét szin­te sok helyen minden ol­dalról csúfít­ja a várost, a feltakarítatla- nul hagyott üvegszilánkok és cigarettacsikkek szinte használhatatlanná teszik a játszótereket. Az emberek általános viszonyulása em­bertársaikhoz számos eset­ben távol áll az elfogadha­tó normától. A flegmaság, szemforgatás pedig nem­csak a vendéglátásban van jelen, de az élet majd’ min­den terén. A minap egy kérdéssel fordultam egy szupermar­ket eladójához, azonban a hölgy kurta, már-már eluta­sító válasza hallatán döb­benten távoztam. De repü­lőterünkön sem jobb a hely­zet, ahol nemegyszer trá­gár, udvariatlan módon bán­nak a külföldiekkel, hisz „úgysem értik a magyart”. Az éttermekben pedig alap­ból várják a pincérek a bor­ravalót, nem törődvén az­zal, hogy az „extrapénz” ki­zárólag kedves, vendégsze­rető kiszolgálás után illeti meg őket. Több éve dolgozom külföl­dön, így lehetőségem nyílt más kultú­rák megis­merésére és csalódottan kell megál­lapítanom, hogy a ma­gyar attitűd fényévek­kel van el­maradva más országokétól. A szemeteskukák rendel­tetésszerű használata nem kellene, hogy problémákat okozzon bárki számára is, és ugyanez érvényes a segí­tőkészségre embertársaink­kal szemben. Szeretem az országomat, hisz’ magyar vagyok, és gyer­mekemet is erre tanítom. S közben külön hangsúlyt fek­tetek olyan „apróságokra”, mint például udvariasság, se­gítőkészség, empátia, melyek semmibe nem kerülnek - el­lenben nagy értékkel bírnak a világ minden táján. Név és cím a szerkesztőségben Az éttermekben pedig alapból várják a pincérek a borravalót, nem törődvén azzal, hogy az megilleti-e őket...

Next

/
Oldalképek
Tartalom