Új Néplap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)
2016-08-02 / 180. szám
2016. AUGUSZTUS 2., KEDD g KÖRKÉP/A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A Tálentum iskola fiatal növendéke nem is tudna más világot elképzelni A „Nap cirkusza” lenne az igazi MAGYARORSZÁG Németh Kamilla Sába három évvel ezelőtt döntött úgy, egyszer otthona lesz a cirkusz. Nem is volt a fiatal tatai lány előtt más példa, hiszen szülei színházi táncosok. A művészi vonal tehát nem lehetett kérdés. Vele beszélgettünk legutóbbi fellépésén. Wágner Zsanett zsanett.wagner@mediaworks.hu- Miért dönt valaki a cirkuszi élet mellett?- Kislánykoromban nem is gondoltam arra, hogy egyszer majd artista leszek. De olyan színes világ, hogy ha egyszer belekóstol az ember, már nem tudja otthagyni - legalábbis én nem tudtam.- A cirkusz egyre sokrétűbb, a színháztól, a tánctól, a zenétől is magához édesget mindenkit, komplex hatásra törekszik...- Igen, az általános iskolában kaptam az alapokat, nagyon sokat kellett tanulnom. Sőt, tanulok a mai napig. Vannak közismereti órák, kora délutánig. Körülbelül kettőkor kezdődik az edzés, szakórákra bontva. Például nekem a statikus emelő duóból több órám van, plusz járok táncra, gyakorlom a színházi mesterséget, van légtorna és a rönrád.- Van az úgy, hogy az embernek tátva marad a szája, vagy éppen hangos a tetszésnyilvánítása. Például az előbb említett mutatványnál, a romádnál is...- Ez egy nagyon látványos kellék. Magyarul légkerék, németül Röhnrad, innen jött a kifejezés. A szerkezet maga olyan, akár egy hatalmas kerék, ami dupla és hat átkötő vas köti össze. Úgy tudom, százharminc és kétszáznegyvenöt centiméter közötti átmérője létezik, mintegy negyven-hatvan kilós. Egyébként a légkereket Otto Feick szabadalmaztatta 1925-ben, a bajor Röhnben, mint torna- és sporteszközt.- A cirkusz éppen attól művészet, hogy a produkciókban mindig megjelenik valamilyen viselkedési mód is. Nehéz a produkcióra is figyelni és közben azt sugározni, hogy minden rendben megy, még ha nem is. Ezt lehet gyakorolni?- Közhely lesz, amit mondok, a rutin meg az évek teszik. Emlékszem az első fellépésemre. A Vértes Agorájában volt, három évvel ezelőtt. Egy bizonyos novemberi nap. Úgy izgultam. Azt sem tudtam, hol vagyok és mit csinálok. Teljes volt az eksztázis. A színpad mögött vártam a soromra. Csak az járt a fejemben, mi lesz, ha elrontok valamit. Vivalditól a Négy évszak szólt, emelések voltak a műsorszámunkban. Vicces, mert semmi okom nem lett volna izgulni. Mára belátom...- Mennyire fontos az étkezés? A sok mozgás mellett mindegy, mit eszik az ember?- Jó géneket örököltem, szerencsémre sosem voltam hízásra hajlamos. Azt eszem, amit akarok.- Azt mondják a cirkusz egy nagy család. Ebben az esetben is igaz? ,- Abszolút. Mindenkivel nagyon jó viszonyban vagyok. Kell is, hiszen egymást kölcsönösen segítjük. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egymás fellépését megnézzük, elemezzük, és ha kell, tanácsot adunk, segítünk a másiknak. Mindez nem menne, ha közben meg sem hallgatnánk a másik véleményét. Mára összenevelődtünk, és tényleg olyanok vagyunk, akár egy család. Mindenkinek van rossz és jó napja, de így kerek az egész.- Mára páros előadásban szerepel. Ez már egy magasabb lépcsőfok?- Három évvel ezelőtt kezdtem el az iskolát. Akkor a vezetőség úgy döntött, hogy Tiszavári Krisztina legyen a fellépőtársam. Megnéztük, az összhang mennyire működik, és a próbák mindegyike visszaigazolta: az elképzelés jó volt. Párosnál az első és legfontosabb a bizalom. Anélkül fabatkát sem érnék én sem és ő sem. Hogy is mondják a nyelvtanban, kohézió? Ha ez nincs meg, akkor minden nehezebb. Mondok egy példát: nem mindegy, hogy kinek kell a vállán állnom!- Az iskola után mi lesz?- A további felkészítés mellett még egy kis cirkusztörténelmet kell tanulnom, és az sem kizárt, hogy az iskola végeztével szerződtetnek minket. Remélem, évek múlva a Cirque de Soleil porondján nekem tapsol majd a közönség. A „Nap cirkusza” egy montreali székhelyű cirkusz, mely a maga nemében egyedülálló. Nagyban támaszkodik mozgásművészek, akrobaták, zsonglőrök, légtornászok és a komikusok munkájára. Ott lenni az egy nagy álom. Ha egyszer elmondhatom, hogy ott megfordultam már, akkor a világon szinte bárhol dolgozhatok majd.- Elég fellépést biztosítanak?- Szerencsére sok helyre hívnak minket. Év közben inkább a tanulmányaink kapnak nagyobb hangsúlyt, de nyáron sok helyen megfordulunk. Főleg a idei év az ugródeszka, hiszen már egyre ügyesebbek vagyunk. Augusztusban Siófokon és Tason még biztosan fellépünk, természetesen falunapokra is szívesen hívnak minket.- Szabadidő?- Leginkább pihenek. De szívesen rajzolok. Szolnokot is meghódította a Németországból indult kezdeményezés Megtáncoltatták az időseket SZOLNOK A megyeszékhelyre érkezett a minap az első Országjáró Szeniortánc program- sorozat. Mi is ez a tevékenység? A szeniortánc Németországból indult negyven évvel ezelőttt azzal a céllal, hogy az idősödő ember szervezetéhez illeszkedő kíméletes mozgást biztosítson. Magyarországon a Nyugdíjasok Országos Szövetsége és a Voltaren Emulgel Forte közösen karolta fel a kezdeményezést. Csirmaz Szilvia, az egyedüli okleveles szeniortánc oktató a mozgalom képviseletében ismertette és bemutatta az idősebb korosztály számára köny- nyen elsajátítható lépéseket minden megyeszékhelyen, így Szolnokon is. A táncoktató megkeresésére a Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete májustól szervezte a résztvevőket. Tizenkét klubból hatvanötén jelentkeztek, s ennyien részt is vettek a táncon az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ tágas földszinti előadótermében. Alkalmunk volt megismerni a szeniortánc lényegét, a fizikai és szellemi aktivitás fontosságát. Kipróbáltuk az alaplépéseket a zene ritmusára, a közös táncot. A végén a szervezők vendégül látták és megajándékozták a táncolókat meglepetésként. Deák Jánosné elnök, Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete A szolnoki nyugdíjasok előbb csak ámulva nézték a nem mindennapi mozgásformát... ...később azonban ők maguk is táncra perdültek a megyeszékhelyre érkező sorozat keretében A tücsökciripelésbe is vegyül némi üröm JÁSZKUNSÁG Minden évben nagy örömmel látogatok haza külföldről, hisz az ember sosem felejti el gyökereit. Nincs is csodálatosabb, mint a tücsökciripelés és a magyar konyha, de sajnálattal kell bevallanom, hogy örömömbe mindig vegyül egy jó adag üröm is. Bármennyire is szeretném nem észrevenni, némely honfitársam hozzáállása bizony sok kívánnivalót hagy maga után. A töméntelen mennyiségű szemét szinte sok helyen minden oldalról csúfítja a várost, a feltakarítatla- nul hagyott üvegszilánkok és cigarettacsikkek szinte használhatatlanná teszik a játszótereket. Az emberek általános viszonyulása embertársaikhoz számos esetben távol áll az elfogadható normától. A flegmaság, szemforgatás pedig nemcsak a vendéglátásban van jelen, de az élet majd’ minden terén. A minap egy kérdéssel fordultam egy szupermarket eladójához, azonban a hölgy kurta, már-már elutasító válasza hallatán döbbenten távoztam. De repülőterünkön sem jobb a helyzet, ahol nemegyszer trágár, udvariatlan módon bánnak a külföldiekkel, hisz „úgysem értik a magyart”. Az éttermekben pedig alapból várják a pincérek a borravalót, nem törődvén azzal, hogy az „extrapénz” kizárólag kedves, vendégszerető kiszolgálás után illeti meg őket. Több éve dolgozom külföldön, így lehetőségem nyílt más kultúrák megismerésére és csalódottan kell megállapítanom, hogy a magyar attitűd fényévekkel van elmaradva más országokétól. A szemeteskukák rendeltetésszerű használata nem kellene, hogy problémákat okozzon bárki számára is, és ugyanez érvényes a segítőkészségre embertársainkkal szemben. Szeretem az országomat, hisz’ magyar vagyok, és gyermekemet is erre tanítom. S közben külön hangsúlyt fektetek olyan „apróságokra”, mint például udvariasság, segítőkészség, empátia, melyek semmibe nem kerülnek - ellenben nagy értékkel bírnak a világ minden táján. Név és cím a szerkesztőségben Az éttermekben pedig alapból várják a pincérek a borravalót, nem törődvén azzal, hogy az megilleti-e őket...