Új Néplap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-01 / 153. szám
g CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. JÚLIUS 1., PÉNTEK Hiába nyugdíjasok, Zách Károlyéknak kevés idejük van Labdák bűvöletében A szolnoki Zách Károly egy belvárosi társasházban él feleségével, Évával. A szépen berendezett, kényelmes lakásban visszatekintővel kezdtük beszélgetésünket. Varga Csaba csaba.varga@mediaworks.hu SZOLNOK - Több mint ötven esztendővel ezelőtt kötöttük össze életünket Évával - kezdte Károly. - Azóta élünk együtt, felneveltük Éva nevű lányunkat, akinek van két nagyfia, nagyon büszkék vagyunk unokáinkra, a tizenkilenc éves Dávidra és a huszonkét esztendős Dánielre. És akkor még nem beszéltünk a gyerekek apukájáról, vejünkről, Szintai Pistiről, aki egykoron az Olajbányász kézilabdacsapatának kapusa volt. A sport ugyebár közös téma a családban, hiszen nemcsak Szintai Pisti sportolt egykoron, az unokák közül Dani tizennyolc éves koráig a MÁV FC focistája volt, Dávid pedig most az MTK teniszezője, az egyik honi reménység. A nagypaAjandekot kapott Kadhafitól Zách Károly huszonöt éven keresztül több mint ezerötszáz magyar és százötvenhét nemzetközi találkozón működött játékvezetőként a röplabdapályák világában. A nyolcvanas években, a líbiai Tripoliban az Arab-kupán bíráskodott. A szervezők a csapatok képviselői mellett a játékvezepa Károly élete pedig a röplabdával forrt össze.- Ma már ritkaságszámba meg, de én csak három cégnél dolgoztam nyugdíjazásomig - folytatta a hetvenöt esztendős Károly, aki egy jó pár esztendőt letagadhatna korából. - A martfűi Tisza Cipő SE röplabdázója voltam, de egy sérülés véget vetett a játékpályafutásomnak. Ha jól emlékszem, 1968-ban egy ifi tornán már beszálltam bíráskodni, olyan szaktekintélyek, mint Ormai Laci és Szele Dénes mellé. Nemsokára már első osztályú meccseken ültem a bírói székben. Később Sok-sok nemzetközi tornán, előolim- pián, a lengyelorszá- Jjjjjf tőket is meghívták a tornazá- ró gálavacsorára. Ahol legnagyobb meglepetésére megjelent Moammer Kadhafi elnök is. A 2011-ben megölt diktátor államfő akkor pozitív arcát mutatta a rendezvényen, beszélgetett a vendégekkel, sőt egy-egy zászlóval meg is ajándékozta őket. gi férfi világbajnokságon, a finnországi BEK négyes döntőn is közreműködtem játékvezetőként. Hosszú pályafutásom alatt megfordultam Európa szinte mindegyik országában, de Ázsiában is jártam, ahová civil emberként biztos nem jutottam volna el. Visszatérve a magánéletre: a Tisza Cipő után a Patyolat, majd a szolnoki Tejipari vállalatnál fő energetikusként dolgoztam egészen a nyugdíjazásomig. Később egy építőipari céget vezettem, de ma Zách családja - felesége, Éva, vejük, Szintai István, unokájuk, Dávid és lányuk, Éva (a képről Dani hiányzik) már tényleg nyugdíjas vagyok.- Végre igazi nyugdíjas a Karcsi - vette át a szó Éva asz- szony, aki szintén közel állt a sporthoz, egykoron a Szolnoki MTE soraiban kosárlabdázott, míg civilben a vasipari vállalat főpénztárosa volt. - Ránk is igaz, hogy kevés a nyugdíjas ember szabadideje, azért olvasásra, tévézésre - mindig kell, hogy jusson idő. Szerencsére két tévé is van a házban, így Karcsi válogathat a sportműsorokban, én pedig csemegézhetek a természetfilmek között. Mivel Évi lá- nyomék néhány éve a fővárosba költöztek, oda is köti őket a munkájuk, így leginkább mi megyünk hozzájuk. Két hetente utazunk, találkoznunk kell velük. Azt tudni kell, hogy Dani még egyetemista, ő már csak hobbiszinten focizik. Dávid a napokban érettségizett, már profi teniszező, aki versenyről-ver- senyre jár. A szüleik nagyon sokat dolgoznak egy orvosi műszereket forgalmazó cégnél, ezért náluk is be kell olykor segítenünk. Amit szívesen teszünk, hiszen mindany- nyiunk számára na- g у о n fontos a család. r---------------------------------m--------------------------------------------------------------------Párkapcsoiati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit. hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! k.____________________ E-mail-címünk: atyaviiag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. _____________________________________________________________. Facebook-tag vagyok, rendszeresen nézem, kivel mi történt. Manapság elözönlötték a hírfolyamot a kitűnő bizonyítványos fotók. A gyerekek (akik tényleg ügyesek) mind ott mosolyognak a fotókon, közben persze a szülők rém büszkék rá. De mi van azokkal a gyerekekkel, akiknek nem lett kitűnő a bizonyítványuk? Pedig mindent megtettek azért, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki magukból. Álszentnek érzem ezt az egészet.... Éljenek a nem kitűnő diákok is! Böbe Kedves Böbe! Minden diáknak, akik a megmérettetést sikerrel vették, gratulálok! A „zöldpöty- työs" világ fotókkal és idézetekkel teli világa nem valóság. Valóban kifejezik az örömüket, de amire ott azt mondják, hogy kitűnő, az nem biztos, hogy az érdemjegyről szól. Aranyos, és helyes, hogy büszkék a teljesítményre, és az is aranyos, hogy mindenki kiváló, és első a maga nemében. Ez így is van. A versenyre és a teljesítmény-kényszerre épülő világban sokan szeretnének megfelelni és csillogni, a maximalizmus csapdájában azt mutatni, pedig sok verejték van mögötte. Ne mások véleménye és mutatott képe alapján tekintsen önmagára! A környezete által mutatott képek között előfordul, hogy önmagunkat nézve szorongás tölt el. Senki sem nem olyan, mint a szomszédja. Nem is tud olyan lenni. Az önmaga elé kitűzött úton és célokban keresse a sikert, ami független mások sikerétől. Örüljön annak is, de az nem az öné, és ne attól függjön az önképe. Sőt, az érdemjegy sokszor nem tükrözi a tudást, mert fejfájás, leblokkolás, izgalom, lámpaláz és megfeleléskényszer miatt lehet, hogy a vizsgán kapott kettes az ön ötöse. Az új követéses kutatások szerint pedig, akik mindig kitűnők voltak a suliban, azok buknak a legnagyobbat az életben, a sikeresek pedig mindig megizzadtak a tanulmányi teljesítményért éppen csak megfelelve az elvárási szintnek. Keresse meg „A szó ereje” című kisfilmet a divatos videómegosztón. Böbe! ön kitűnő diák, Isten éltesse! Katonának készül A tizenhét esztendős Gazdag Nikolett gimnáziumba jár. A szolnoki lány imádja a sportot, szeret túrázni, különböző helyeket megismerni, kirándulni. Érettségi utáni terve, hogy katonai alkalmasságira készül, később pedig katonaként szeretne elhelyezkedni. A HÉT KÉRDÉSE Ön hogy viseli a hőséget?- Őszintén szólva elég nehezen, az igazán kánikulai napok alatt már nagyon szoktam várni a lehűlést. Szerencsére az irodában, ahol a munkaidőm túlnyomó részét töltöm, van légkondicionáló, amely ilyenkor, a kánikulai hőségben gyakorlatilag egész nap üzemel. Ám amikor mindenképpen szükséges kimenni a konyhába, bizony alaposan megizzadok. Sajnos, ez ellen nincs orvosság, az éttermi konyhákban, pékségekben ilyenkor bizony még a szokásosnál is nagyobb a forróság. Nem irigylem a kollégáimat, akik kénytelenek egész nap a tűzhely mellett állni. Épp ezért most azon dolgozom, hogy legalább a lehetőségekhez képest csökkentsük az ottani hőmérsékletet. Azt tervezzük, hogy a közeljövőben oda is légkondicionálót szerelünk fel, bár az legfeljebb arra lesz elég, hogy 40-45 fok helyett „csak” harminc legyen a gázzsámolyok, a sütő vagy éppen a kemence mellett. Remélem, azért legalább az eszközök által leadott pluszhőt semlegesíteni tudjuk ezzel, ha a kinti klímán nem is tudunk változtatni. Ahogy visszaemlékszem korábban azért kevésbé viÁbrahám Tamás tiszafüredi vendéglátós seit meg a nyári hőség, bár mindig is meglehetősen erőteljes testalkatú voltam. Mostanában otthon, munkahelyen, autóban egyaránt bekapcsolom a légkondit, s ha mégis ki kell merészkednem az utcára tűző napsütésben, akkor általában egy bevizezett kis törölközőt terítek a nyakamba. Általában ez segíteni szokott, de ami leginkább hűsít, az az úszás. Reggelenként rendszeresen úszni járok, s bár nem kifejezetten azzal a célzattal, hogy kevésbé legyen melegem, azért kiváló arra is, hogy felfrissítsen. Strandra viszont meglehetősen ritkán jutok el, nem túl gyakran fordul elő, hogy oda menekülök a kánikula elől. SZ. ZS. МШИ—
