Új Néplap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-04 / 155. szám

Skóciában nem szokatlan a helyiek számára, ha kísérte­tekkel találkoznak, hiszen ők szilárdan hisznek a szellemvi­lág létezésében. A földön ez az egyik olyan hely, ahol csak úgy nyüzsögnek a kísértetek, melyekkel főleg ódon kasté­lyokban és várakban találkoz­hat az arra látogató. Például Duntrame várában, melyben a helyiek szerint egy skótdudás kísértete járkál éjjelente. Na de ki az a rejtélyes férfi, aki a Zagyva és a Tisza partján buk­kan fel rendszeresen különle­ges hangszerével? Mészáros Géza geza.meszaros@mediaworks.hu SZOL í Idén Szolnokon is fel­bukkant egy skótdudás, akinek nappalonként felhangzó játékát hol a Zagyva-, hol a Tisza-par- ton lehetett hallani. Anyira rö­vid ideig fújta ódon hangszerét, hogy ugyan hallótávolságon be­lül mozgott, ám mire bárki is kézzelfogható közelségbe került volna hozzá, a lassacskán szel­lemdudásként elhíresült „kísér­tet” köddé vált. E sorok írója is hónapokig kutatott utána, illet­ve azok is, akiket megkért arra, hogy csípjék már nyakon. Szol­nokon mindenki tudott már a skótdudásról, helyenként mesz- sziró'l látták, időnként távolról hallották, ám csak nem sikerült senkinek becserkészni. Mire vé­gül a szerencse egy kis külsős segítséggel lapunk mellé szegő­dött, s végre tollvégre szúrtuk a szolnoki szellemdudás köpönye­gét - azaz kikként nevezett skót szoknyáját. Ő nem más, mint a harmincöt esztendős Somodi Zoltán, az MH 2. Különleges Ren­deltetésű Ezred, Gyorsreagálású Zászlóalj századosa. Nem tagja a Légierő Zenekarnak, sőt még azt sem tudják a szolnoki helyőrség­ben, hogy van egy olyan katoná­juk, aki a maga örömére skótul fújja fafúvós hangszerét. „McSo- modi” Zoli gyöngyössolymosi ugyan, de 2005 óta hivatásos ka­tonaként kissé szolnoki is.- Nem skót, mégis fukarkodik a tudása világgá kürtölésével. Mi­ért? - kérdeztük a Malomszög­ben „fogságba ejtett kísértetet".- Nem verem nagy dobra a hobbimat. Nincs előmenetelem, nincs hangszertanárom, s a kot­ta olvasását is nemrég tanultam HIRDETÉS Zoltán skót viseletben, Skóciában meg. Amit tudok, az annak a né­hány hónapos, rendszeres, au­todidakta tanulásnak és kitartó gyakorlásnak köszönhető, mi a hátam mögött áll.- Honnan jött a motiváció, hogy dudáljon?- Egészen pontosan Skóci­ából! Még 2014 nyarán adó­dott egy lehetőség, hogy a St. Andrews-i Egyetemen tanul­jak. Ott találkoztam közelebb­ről a skót dudával, ott tetszett meg a hangszer. Egyébiránt az igen ritka létszámú rajongótábo­rom legkedvesebb tagját is Skó­ciában ismertem meg. Barát­nőm, Stefanie a Dundee-i Egye­temen tanult. Szóval tavaly ősz­szel vettem egy gyakorlósípot, s az interneten keresztül tanul­gattam a fogásokat, a fújást és az arcizomerősítést. Hamarjá­ban megtanultam öt-hat számot is. Majd ez év januárjában hat­száz fontért vettem meg a mosta­ni skót dudámat. Először a pincé­ben gyakorolgattam, ám a felet­tem lakó szólt, hogy rettenetesen hangos, így új „tantermet”, még­pedig egy szabadtérit kellett ke­resnem. Kijöttem hát a Zagyva­partra. Meg néha a Tisza-partjá- ra is. Napi egy óra gyakorlás leg­alább kell ahhoz, hogy a hang­szer és a működtetője jóban le­gyen egymással.- Vélem, nem egyszerű megszó­laltatni a dudát!?- Vitálkapacitás kell hozzá, to­vábbá a tanuláshoz kitartás és elhivatottság. Meg megfelelő ze­neterem, hogy a környezetet ne zavard, ám kiváló akusztikában terjedjenek a hangok. Jó, ha tud­ja az ember, hogy játék közben mikor kell a dudazsákba leve­gőt fújni, abból hogyan kell a le­vegőt a hangszerbe préselni. Ki­lenc hangja van, mégis sokolda­lú hangszer. Nagy koncentrálást igényel a használójától, de ha az tudja a dolgát, akkor gyönyörű­ségekre képes a skót duda.- Mit tud, hányán vannak skótdu- da-megszállottak itthon?- Ezügyben Kéri Györgyöt tartják magyarországi úttörő­nek, ő régóta dudál, és számos muzsikussal is fellépett már. Lé­tezik a három dudásból és há­rom dobosból álló hatfős Buda­pest Highlanders Pipe Band, melynek egyik külső „tagjelölt­je” vagyok. Hozzávetőlegesen két kezemen meg tudnám szá­molni azokat, akik hazai elköte­lezettjei a hangszernek.- Noha a maga örömére fújja, ám nagyközönség előtt is hóna alá csapta mára hangszerét?- Ma már húsz-huszonöt számmal egy teljes egész órát el tudok játszani. Mivel ama­tőr zenésznek tartom magam, nem is túlságosan tolongok a felkérésekért. A 2016-os bu­dapesti Szent Patrik-napi fel­vonulás után az Instantban kiróbáltam magam, mivel han­gulatában ott jól szólt a duda, s a hangzavarban nem tűnt fel, amikor egyszer-kétszer mellé­fogtam. Legutóbb július 2-án, a Kisnánai Várjátékokon szólal­tattam meg a dudámat. Jó hír, hogy egyelőre még nem fütyül­tek ki, s még nem volt negatív jelzés felém a pincém felett la­kón kívül. András öcsémnek szeptember 10-én lesz az eskü­vője, s ott szeretném eljátszani a Highland Cathedral-t, az Auld Lang Syne-t, valamint az Öröm­ódát. Remélhetően ott sem én fogok a legjobban izgulni!- És miben fújja el a nótájukat? Öltönyben vagy skót nemzeti vi­seletben?- Természetesen kiltben le­szek, amit tévesen skót szoknyá­nak neveznek, ennek így lesz meg a hangulata. A kilt egyszer­re jelenti a „szoknyát” külön, és a teljes öltözetet egyben is. Ez a „mhor”-ból ered, ami egy válltól bokáig leérő, csatos övvel felerő­sített „pléd” (plaid), egy szabat- lan, több méter hosszú gyapjú- szövet kámzsával. Ezt gyakran viselték a kelta druidák. Éjjelre takaróként is funkcionált, elég volt csak az övét leven­ni és szétteríte­ni. Olyannyi­ra meleget tudott adni, hogy még a hóban is megvédte a vele takaró- zót. Még egy fontos funk­ciója volt a viseletnek: olyan terep­színeket vá­lasztottak hoz­zá, amelyek az igen kopár felföldi tájon is módot adott a rejtőzködésre. Ha gyományos formájá­ban csakis férfiak vi­selik. Ehhez jönnek a tartozékok. (erszény), a harisnya, az öv, a cipő és a' És mielőtt megkéi nincs többezer ével $; rá, alsóval és alsó viselhető a kill, ki In réti. Csak a felföldi dekben volt hagyor hogy nem. viseltek és ezt a régi időkben altiszt ellenőrizte is. itt is ugyanúgy a józan ész és a közerkölcs diktál, mint bármely más öltözetnél. Ha én olykor­olykor „szoknyát húzok”, veszek alá alsót, mert hóbort a fiatalok­nál, ha kiltet látnak, fellebentik a kockás viseletét, erre a Szent Patrik-napi felvonuláson is akadt példa - beszéltük kör­be a skót dudát és a szolno­ki skótdudást, aki, miu­tán a viszontlátásban és -hallásban bíz­va elbúcsúz- tunk egymástól, a Malomszögben olyan szépen elkezdte fújni a skót Himnuszt, a Flower of Scot- land-et, hogy a Városmajor úti ti­zennyolc emeletes to­ronyház erkélyei megteltek műér­tő hallgatósággal. Ám amint a Zagy­va-part fái elnyel­ték az utolsó han­gokat, a szolnoki skótdudás is újra köddé vált. A skótok dudásokban nem skótok Szolnoknak akadt már egy skótdudása anno, név szerint Jarabek Imre erdőmérnök er­dész, aki ugyancsak a Zagy­va partján gyakorolgatott. Né­hány évvel ezelőtt azonban a munkája máshová költöztette a „skótul fújó” zenészt, így egy ideig dudaszó nélkül maradtak a városlakók. „Két dudás nem fér meg egy csárdában" - tart­ja a magyar mondás, s bár a megyeszékhelyen véletlensze­rűen valóban messze elkerül­te egymást e két dudás, Skó­ciában inkább keresik egymás közelségét. Például a fergete­ges hangulatú skótdudás-ta- lálkozókon. Ilyentájt a helyi pu- bok nem csupán vendégekkel, de hangszervirtuóz skótdudá­sokkal is megtelnek, akik min­denki örömére esthosszat fúj­ják együtt a hangszereiket. a sporran 14. MEGYEI KÖRKÉP 2016. JÚLIUS 4., HÉTFŐ Zoltán bevallása szerint zenészként későn érő típus, még most indul a karrierje „McSomodi” a szolnoÜdud *

Next

/
Oldalképek
Tartalom