Új Néplap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-04 / 155. szám
0 HATVANON TÚL 2016. JÚLIUS 4., HÉTFŐ HÍREK Sporttalálkozót tartottak A Béke nyugdíjasklub és a megyei nyug- díjasklubok a közelmúltban rendezték meg a szépkorúak sporttalálkozóját a szanda- szőlősi művelődési központban. Az eseményen több mint százhúsz nyugdíjas vett részt, akik öt sportágban is összemérték erejüket. Az esemény közös bemelegítőtornával kezdődött, majd futással folytatódott a művelődési ház fedett teraszán. Ezt követte a tekepálya felállítása és a cél- badobás. (mk) A falu szépségeivel ismerkedtek mmvmmtö - Emlékezetes kiránduláson vettünk részt a zagyvarékasi Hámán Kató Nyugdíjas Klubbal júniusban - mondta a klub vezetője Csák Sándorné. - Megismerkedtünk a közelmúltban átadott zagyvarékasi faluházzal, mely elnyerte mindannyiunk tetszését. Példát vehetne sok kis község erről, na meg persze arról is, amilyen szeretetet kaptunk látogatásunk alatt. Megnéztük még a római katolikus templomot is. Nagyon jó kedvvel tértünk haza, még a nagy hőség ellenére is. Ekkor elhatároztuk, hogy hamarosan a közeli kis települést is meglátogatjuk még az idei évben - árulta el. (mk) Aratóbálon mulattak Ж A közelmúltban rendezték meg az Aratóbált a nyugdíjasok a VOKE Csomóponti Művelődési Központban, melyen hetvenen vettek részt. A szépkorúak aratóverseket és hagyományos aratótáncokat adtak elő. Ezt követően elfogyasztották az uzsonnát, majd tombolahúzás következett. A hangulat nagyon jó volt, igazán szép délutánt tölthettek együtt. Következő eseményként július 5-én a vasutasnap alkalmából megkoszorúzzák a Baross Gá- bor-emléktáblát. (mk) Az újfaluban élő férfi Hawaii-on újból megkérte felesége kezét Teknősbékával is úszott Ur. t-oidi lamas a fényképalbumban if mutatja, hogy milyen országokban járt eleteben ч V A rákócziújfaluban élő hetvenéves dr. Földi Tamás egyik kedvenc időtöltése az utazás. Számos országban megfordult már, nyugatra legtávolabb Hawaii-ra, keletre legmesszebb pedig Új-Zélandra jutott. A nyugdíjas évei sem telnek unalmasan, feleségével jó pár bakancslistás helyet kipipáltak már. Bálint-Mátyus Krisztina krisztina.matyus@mediaworks.hu NAGYVtLÁG/RÁKŐCZIÚJFALU - A fiatalságom nagy részét abban a korban éltem, amikor még nem lehetett utazni, mert se pénz, se lehetőség nem volt rá - kezdi történetét dr. Földi Tamás. - Amikor viszont kinyílt a világ, bepótoltunk mindent a családommal. Készítettünk egy bakancslistát, melyen azok a helyek szerepeltek, ahova szerettünk volna eljutni. Ebből minden évben kipipáltunk hol egy, hol két helyszínt. Hogy melyik volt a legkedvesebb, nem tudnám megmondani, mert mind más miatt volt érdekes. Új-Zélandon volt szerencsénk fél évet eltölteni a nyugdíjaséveink alatt, ugyanis a fiamék kint élnek. Egy fantasztikus országot ismertünk meg, pazar életvitellel. Tanulhatnánk tőlük, hogyan kell békességben, tisztességben és emberségben élni. Illetve arról, hogy miként kell örülni az életnek és boldognak lenni. Amerika ugyancsak lehengerlő volt a Grand Canyonnal és a nemzeti parkjaival. Brazíliába pedig érdemes elutazni, és megnézni az Igu- azú-vízesést - jegyezte meg. A legszebb heteket a Mal- dív-szigeteken töltötték. Tamás kétszer, először feleségével, majd fiaival is járt a „paradicsomban”.- Ez volt a leglehenger- lőbb úticélunk, mondhatni egy földi paradicsom tárult elénk - áradozott hosszú évek távlatából is. - Mindent fehér homok borított, a sétányok, de még a recepció padlója is az volt. Ezeket állandóan takarították és gereblyézték. A szobák padlói burkolva voltak, épp ezért a bejárat mellett egy lavór víz volt kihelyezve, ahol lábat kellett mosni belépés előtt. Minden nap búvárkodtunk, gyönyörű színes ko- rallokat láttunk érdekes élőlényekkel. Például egyik alkalommal egy több я millió halból álló raj úszott át rajtunk, egy pillanatra szem elől is vesztettük egymást a feleségemmel. Ijesztő volt kicsit... De úsztunk együtt teknőssel, muré- nával és vízikígyóval is, aminek utóbb kiderült negyvenszer erősebb mérge van, mint a kobrának. Tamás a hawaii-i „kiruccanásuk” alkalmával harminc Ш Fotó; Mátyus Krisztina Élménybeszámolókat tart- Az eredeti szakmám tervező - árulja el Tamás. - A középiskola elvégzése után egy gyárba kerültem, és közben elvégeztem a műszaki egyetemet esti tagozaton. Ezt követően a legnagyobb magyar tervező intézetben dolgoztam tizenegy évig, majd egyéni vállalkozóvá nőttem ki magam és gázvezetékek építésével foglalkoztam. Később sok mindenbe belekóstoltam, az utolsó időszakban pénzügyi téren tevékenykedtem, majd innen vonultam nyugdíjba. Jelenleg archiválással telnek napjaim. Az utazásaim történetét rakom össze. Ami elkészül, azokból pedig vetített képes élménybeszámolókat tartok a Jászkun Fotóklubban, illetve a helyi faluházban is. A sok utazás alatt elkerülhetetlenek voltak az olyan országok is, melyek nem a luxusról, sokkal inkább a szegénységről „szóltak”.- Kenyában az egyik városban például óriási nyomor tárult elénk - folytatja emlékeiben kutatva. - Ettől függetlenül egy percig sem bántuk meg, hogy ellátogattunk oda, hisz jobban becsültük utána a mi kis itthoni életünket. A kirándulás érdekessége egyébként egy háromnapos szafari volt. Az állatok közel merészkedtek a mikrobuszhoz, testközelből láttunk, jaguárt, pumát, sakált, madarakat és majmokat. Utóbbiak az üdülőnkben is rendszeres vendégek voltak, különösen az öt órai tea és szendvicsek felszolgálásakor. Ilyenkor majomcsaládok jelentek meg, hátukon a kicsinyeikkel és ellopkodták az ételt. Először furcsa volt, később tettünk nekik félre banánt, amit kedvesen el is vettek a kezünkből. A házaspár bár sokfelé járt a világban, közel sem annyi helyen, amennyiben szeretett volna.- Sajnos egy emberélet kevés arra, hogy mindent megnézzen. Nagy álmom még egy luxushajóút. Talán egyszer még belefér ebben az életben... év után újból megkérte felesége kezét.- Kicsivel több, mint harminc éves házasok voltunk 1998-ban, amikor elutaztunk Hawaii-ra két baráti párral. Tudni kell, hogy Hawali-on „rá vannak állva” az esketés- re. így még utazás előtt kinéztem magamnak ezt a programot, amit az idegenvezetővel leszerveztem a helyszínen. A feleségem mit sem sejtett. Egy templomban mondtuk ki újra a boldogító igent. Családi körben, boldogan ünnepelte kilencvenedik születésnapját a rengeteget olvasó idős hölgy Még most is mindennap főz a kengyeli Karolina néni KENGYEL A kengyeli Bárány Istvánná Karolina néni a közelmúltban töltötte be küencvene- dik életévét. Erre az alkalomra a családja meglepetés-összejövetelt szervezett a kultúrházban.- Harminchatan jöttek el az ünnepségre - meséli még most is kissé meghatódva Karolina néni. - Ott voltak a gyerekeim, a nyolc unokám és a tizenhárom dédunokám is. Nagyon jólesett, hogy ennyien összegyűltünk. Rengeteg virágot kaptam, hisz nekem az a mindenem, de tortával is kedveskedtek. Különös nap volt ez, nem mindennap tehetik meg ugyanis, hogy ilyen sokan összegyűlnek.- Járnak hozzám az unokák és dédunokák, de mivel az ország különböző pontjain laknak, így csak akkor térnek be, ha épp itthon tartózkodnak. Ünnepekre természetesen mindig magával visz valamelyik családom. Olyankor annyi kikötésem van csupán, hogy estére hozzanak haza. Jobb szeretem itthon álomra hajtani a fejem... Karolina néni bár kilencvenéves, mégsem fog rajta az idő vasfoga. Nem okoz gondot neki, ha be kell állnia a gáztűzhely mögé.- Mindennap főzök, nem hozatom az ebédet. Ez egyáltalán nem okoz számomra gondot, sőt így lefoglalom magam. Viszont JtrtVrfiT«* Karolina néni a születésnapjára kapott emléklappal mivel egyedül élek, annyi segítségem van, hogy a szomszéd Icu- ka intézi a pénzügyeimet és a bevásárlást is. A kapun kívül nem megyek, mert a lábaim már nem az igaziak. Bár az orvosaim azt mondják, örülnének, ha ennyi idősen így néznének ki - mondja mosolyogva. A beszélgetés során kiderül, hiába szeretett volna tanulni, a háború megkötötte a kezét.- A polgárit nem sikerült végigjárnom a háború miatt. Mivel édesapáméknak otthon, Nagykőrösön volt földje és több háziállata, így ott segédkeztem, ahol szükség volt rám. Később a férjemmel, aki kovács volt, a fővárosba költöztünk, majd onnan kerültünk el Kengyelre 1953- ban. Háztartásbeli voltam, a ház körüli teendőkkel, a jószágokkal és a gyerekek nevelésével foglalkoztam. Szerettem volna, ha a gyerekeim tanulnának, és nem kényszerülnének a sorsomra. Ezt sikerült is megvalósítanunk! Bár a hétköznapok magányosan telnek, a könyvekben társra lel Karolina néni.- Rengeteget olvasok. Vannak kedvenc könyveim és újságjaim is. Az Új Néplapot is megveszem, mert nagyon szeretem. Az elejétől a végéig elolvasom - tudjuk meg a szépkorú hölgytől, aki hozzáteszi: a hosz- szú élet titka az életmód mellett szerinte is a sok munka... M. K.