Új Néplap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-28 / 176. szám

2016. JÚLIUS 28., CSÜTÖRTÖK KÖRKÉP/A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Magyar operett ihlette a focihimnuszukat, s nem ez az egyetlen furcsa hasonlóság van a világon” kezdetű magyar nóta, melyet kissé sajátosan ér­telmezve, más szöveggel adnak elő a helyiek.- A legizgalmasabb azonban, hogy az izlandi labdarúgócsa­pat „himnuszát” szintén egy magyar dal, pontosabban egy operett ihlette: a „Ma önről ál­modtam megint”. Persze, csak a dallamot tartották meg a mu­zsikának, a szöveget átírták - folytatja (az egyik) házigazda. - Esténként persze, nem csak a zenéé volt a főszerep, kide­rült, milyen fontos szerepet ját­szanak a koboldok az izlandi­ak kultúrájában. Erről előadá­sokat is tartottak. A gyerekek­nek például elmagyarázták, nem csak a vikingségről szól az életük. Érdekesség, hogy de­cember 13-tól kezdve az ottani gyerekeket minden este meglá­togatja más-más kedves manó, egészen karácsonyig. Ezek a manók esténként ajándékokat visznek a gyerekeknek, akik cserébe megígérik, hogy dol­gozni fognak, segítenek a házi­munkában. Advent idején tehát különösen szorgosak az izlandi gyerekek... - nevet Melinda. A besenyszögiek augusz­tus 17-én utaznak el Izland- ra, igen szép számmal: negy­vennégyen ülnek fel a repülő­re, hogy a szigetországot meg­ismerve, továbbadják a kinti­eknek hagyományainkat, re­ceptjeinket, fűszereinket, tán­cunkat, képzőművészetünk egy-egy szeletét. A folklortabor résztvevői az izlandi J vendégekkel együtt lovas kocsiról f ismerkedhettek meg a településsel Az elnök is kapocs a népek között Gondolták volna, hogy az iz­landi labdarúgócsapat „him­nusza” éppen egy átírt ma­gyar operett? És hogy bár is­merik a „bálnaevők” a pi­rospaprikát, de a pörköltet nem? A besenyszögiek ezt már mind tudják... Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu BESENYSZÖG Izlandi vendégek jártak Besenyszögön. ló kér­dés, miért pont ezt a kisvárost választották nyaralásuk hely­színéül az északiak. A válasz azonban egyszerű: egy ma­gyar-izlandi pályázat „fújta” őket errefelé, az alföldi róna- ságra. Ami rögtön érkezésük­kor elkápráztatta a vendégeket, hiszen hazájukban nem lehet látni ilyen végtelen síkságot.- A mostani látogatás való­ban egy pályázat része - mesé­li Molnár Melinda, a pályáza­tot nyert Besenyszögért Alapít­vány kuratóriumának elnöke, a megvalósítás egyik résztve­vője. - Hat izlandi, felnőttek és gyermekek érkeztek hozzánk, hogy megismerjék hazánkat, a vidéki életet, zenénket, hagyo­mányainkat. A legtöbb vendég­nek ez az első találkozása volt Magyarországgal, szinte min­denre rácsodálkoztak. A tájra, a házainkra, és főleg az étele­inkre. Ez utóbbiakért egyene­sen rajongtak. Hiszen, mint el­mondták, a kilencvenes évek­ben Izlandra kitelepült magya­rok már régen meghonosítot­ták ott is a pirospaprikát, azon­ban az ezzel való pörköltkészí­tés továbbra is rejtély az otta­niaknak. így hát a csirkepör­költ, a birkapaprikás, a gulyás mind-mind lenyűgözte őket. Augusztusban, amikor majd mi utazunk ki hozzájuk, jó né­hány receptet is kiviszünk ma­gunkkal és egy workshopon megtanítjuk az izlandi háziasz- szonyokat ezen finomságok ké­szítésére. Bárányhúst kapunk, abból lesz majd izlandi-magyar báránypörkölt - magyarázza Melinda. A közös esti beszélgetések­kor és éneklésekkor derült ki, igenis van hasonlóság az izlan­di és a magyar zene, dalok kö­zött. A „Kis kece lányom” cí­mű népdalból például popslá­ger lett (nyilván egy magyar is­mertethette meg a szigetlakok­kal), de ugyancsak felkerül az izlandi könnyűzenei slágerlis­tákra a „Csak egy szép leány Besenyszögre az Izlandi-Ma­gyar Kulturális Társaság el­nöke, Tani Maurizio is eluta­zott, aki az ELTE-n tart rend­szeresen nyelvészeti kurzu­sokat a diákoknak. Az el­nök annyira kedveli a ma­gyar kultúrát, hogy első dip­lomájának a témája is (még hazájában) a tizenhetedik-ti­zennyolcadik századi ma­gyar katolikus mecenatú­ra volt. Persze, nem véletlen ez a különös érdeklődés hazánk iránt: a férfi édesanyja ma­gyar származású. Nagy­mamája, aki magyarorszá­gi sváb volt, annak idején egy olaszhoz ment férjhez, innen kezdődött a család „nemzetközivé válása". Pörköltezni tanítják az izlandiakat Remekül, hasznosan telt a különleges napközis tábor A kutyamelegben is kutyáztak SZOLNOK Kutyás napközis tábort rendeztek Szolnokon, a Besenyszögi Úti Kutyaiskolá­ban nemrég, s ez az öt nap na­gyon sokat adott a gyerekek­nek. Gazdagabbak lettek a kutyával kapcsolatos ismere­teik, s talán személyiségük­re, érzelmi és testi fejlődésük re is jó hatással volt. Az adódó helyzetek (a hőség elviselése, a hosszas szabad­ban tartózkodás, a különbö­ző életkorú, nemű társakhoz és kutyusaikhoz való alkal­mazkodás) mind-mind aka­raterőt, tolarenciát, türelmet kívánt. Mindenki dicséretre méltó kitartással figyelt, igye­kezett elsajátítani az újdonsá­gokat jelentő gyakorlatokat - a kutyákkal együtt. Az álla­tok és a gyerekek tűrőképes­sége előtt is le a kalappal, a harmincnyolc fok ugyanis meg sem kottyant nekik, nem torpant meg senki! A gyerekek leckét kaphat­tak kapcsolatteremtésből, egymás elfogadásából, segí­téséből, a másság tolerálásá­ból. Bámulatos példát mutat­tak a kisebbek, gyengébbek támogatásában, az állatokról való gondoskodásban. A játékokban és a feladatok alkalmával fejlődött a kon­centrációs, figyelmí, emlé­kezeti és beszédkészségük. Ügyesség, helyzetfelismerés, találékonyság, és rugalmas­ság gyakorlására is sok, szó­rakoztató lehetőség adódott. A tábor résztvevőinek egy része jjggjg az egyik vendégségbe érkező ebbel Jólesett leülni a tikkasztó melegben gazdiknak és kedvenceiknek Rengeteg új ismeretet, ér­dekes bemutatót nyújtot­tak a gödöllői kutyaiskola és film-orgató stáb munkatár­sai (még csacsit is hoztak, sőt fel is ülhettek rá a gye­rekek). Bemutatózott a men­tőkutyás csoport Mezőtúrról (elbújt gyerekeket kerestek meg a kutyák), s a szolnoki rendőrkutyások is elbűvölték a kicsiket. A helyi kutyaiskola vezető­jétől, Szűcs Andreától a fele­lős kutyatartásról, a kutyák gondozásáról, védelméről, il­letve kutya támadása ese­tén ajánlatos viselkedésről, tennivalóiról hallottak hasz­nos tanácsokat, ismereteket a gyerekek. Aki tehát részt vett ebben a kutyás napköziben, sok-sok területen fejlődött, gazdago­dott. Köszönet és gratuláció jár a táborvezető Szűcs Andreá­nak, illetve munkatársainak, segítőinek - Czudar Andreá­nak és Völgyi Tündének. Ösz- szehangolt, magas szintű te­vékenységük, kiváló szerve­zőmunkájuk folytán reme­kül sikerült a gyerekeket szó­rakozva tanítani - kutyájuk­kal együtt. Hiszen ezen az öt napon minden a gyerekekért történt! Köszönöm, hogy köztük lehettem, én is sokat tanul­tam! Csizmámé Vigh Lenke, nyugdíjas tanítónő Kínzó kettősség Tisza-tavi módra TISZA-TÓ Számomra kellemet­len beszélgetésnek voltam aka­ratomon kívül fültanúja a kö­zelmúltban. Történt nemrég, hogy a Tisza-tavi Operafesz­tivál VIP-vendégeit a tó egyik szállodájában helyezték el. (A háromnapos rendezvény vissz­hangjai egyébként rendkívül kedvezőek...) Péntek este, nem sokkal tíz óra után érkezett meg az egyik hotelbe a New York City Ope­ra igazgatója. Aki - miután be­jelentkezett - elfoglalta a szo­báját, majd megkérdezte, hogy mit tudna vacsorázni. A recep­ciós úr - igaz, legalább angolul - elmondta a vendégnek, hogy mivel huszonegy órakor bezárt az étterem, így már semmit. Az ehhez hasonló válasz a Balaton-, vagy a Velencei-tó partján elkép­zelhetetlen. Itt viszont teljesen természetes. Több szempontból is érthetet­len a történet: nem kedden vagy csütörtökön történt az eset, ha­nem péntek este, ami a vendég­látásban a szombat után a leg­erősebb nap. A szállodában he­tek óta tudták, hogy fontos ven­dégeik lesznek, akik a fesztivál rendezvényeihez igazodva, eset­leg huszonegy óra után is szeret­tek volna enni valamit. Hát mi­lyen hírünket viszik egy ilyen affér után külföldre? Ugyanez a kettősség sajnos jellemző a tó környékére: miköz­ben azon siránkoznak, hogy ke­vés a vendég, nem eléggé ismert célpont a Tisza-tó, hogy az ide­genforgalomból származó be­vétel elenyésző, addig a másik oldalon azt tapasztaljuk, hogy minden nagyon remek, csak a vendég rontja az összképet. Abádszalókon például szomba­ton nincs piac, és azok a turis­ták, akiket érdemes lenne itt tartani, megbecsülni, hogy leg­közelebb is eljöjjenek, nos, ezek a vendégek nem tudnak friss gyümölcsöt vásárolni. A helyi kistermelőtől, akinek ez plusz bevételt jelentene. Számomra ez teljesen érthetetlen. Tisztában vagyok vele, hogy nincs, és soha nem is lesz kol­bászból a kerítés. De ahhoz, hogy javuljon ennek a maga nemében páratlan szépségű területnek az ismertsége, elismertsége, ahhoz az itt élők is nagyban hozzá tud­nának járulni. Úgy látszik, most van kormányzati elhatározás is a Tisza-tó fejlesztését illetően. De attól tartok, hogy ha a valóban sok szempontból elmaradott tér­ség helyzetén javítanak, az ön­magában nem old meg semmit. Hogy valóban ki lehessen aknáz­ni a Tisza-tóban rejlő idegenfor­galmi lehetőségeket, ahhoz az itt élőknek is változtatniuk kell. Azért, hogy a küszöböt ne csak mögénk rakják, hanem mi ma­gunk önerőből legalább megpró­báljuk azt átlépni. Tapasztalataim szerint egy vállalkozásnak nem az adóható­ság, az ilyen-olyan hivatal tudja a legnagyobb kárt okozni, hanem az elégedetlen ügyfél, vendég. Egy Tisza-tóba szerelmes olvasó - név és cím a szerkesztőségben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom