Új Néplap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-28 / 176. szám
Fotók: Thinkstock 0 VÉLEM ÉN 2016. JÚLIUS 28., CSÜTÖRTÖK Nincs szükségünk balhézókra lenne például azt tudni, hogy amikor a drukkerek egy része sérelmesnek tart valamit a kedvenc klubjával kapcsolatban, miért nem segít neki azzal, hogy nem zúdít a nyakába tetemes bírságokat, s nem rontja a megítélését a viselkedésével. S most nem csak a konkrét ügyről van szó, általános jelenség éz, rossz minta. Egyetlen focikedvelőnek sem kell hosszasan kutatnia az emlékei között, hogy találjon példát rasszista rig- | musok, trágár megjegy- f | zések miatti büntető- sekre szerte a világ Ш labdarúgópályáin. A szurkoló természetesen elfő gult, mindig zért jár a szurkoló meccsekre, hogy buzdítsa kedvenc csapatát. Vagy szidjon valakit. De vajon ez csak ősi magyar szokás? Nem, szó sincs erről, sokkal inkább az áll a dolgok hátterében, hogy ki milyen ember, milyen neveltetést kapott, mit gondol a társadalmi normákról, s tartja-e azokhoz magát. A mérkőzéseken nemcsak az ellenfél, a csapat vagy a játékvezetők állítják ki magukról a bizonyítványukat, hanem a drukkerek is. Hú, mekkora elégtelenek röpködnek itt mostanában utóbbiak között! Persze, hogy a diósgyőri szurkolói balhé ad apropót arra,, hogy ezt leszögezzük. Mert a játékvezetőt szidni se nem sportszerű, se nem etikus, ha pedig hölgy az illető, különösen elfogadhatatlan az ilyesmi. Aki a pályán szidja, az élet egyéb területein is megteszi akkor? Az alapvonali női játékvezetőt egy döntése után találták meg legutóbbi meccsükön a diósgyőri drukkerek, jól hallhatóan olyan rigmusokat skandáltak felé, ami vállalhatat- lan, elfogadhatatlan, megvetendő és még hosszan sorolhatnánk a jelzőket. A klub is - nagyon he- : lyesén - elhatárolódott a szalonképtelen szurkolóktól, s kiállt az általános emberi értékek f mellett. Büntetést persze kaptak, de ez nem is lehetett vita tárgya a történtek után. Tanulságokat levonni minden ügyből lehet, az ilyenből meg különösen. Jó Gondolkodjanak el rajta, hogy mekkora kárt okoznak a magyarfocinak... csapat sikeréért szorít. Örül a jó eredménynek, bánatos, ha becsúszik egy vereség. De végtére is, ha igazán szereti a kedvenc együttesét, akkor maga is sportemberi jellemzőkkel bír. Го példát mutat másoknak, nem a balhét keresi. Ha valamilyen értelmező kézi szótárban keresnénk rá erre a kifejezésre, valami ilyesmi definíciót olvashatnánk a mintadruk- kerről. Aki nem felel meg e kívánalmaknak, ne is nevezze az adott klub szimpatizánsának magát. Az ilyen alakoknak semmi helyük a lelátókon. Ne sározzák be egy ember, egy focicsapat, egy város jó hírét! A játékvezetőknek bizonyos mértékig persze tűrniük kell a bírálatot, de nem a végtelenségig, nem a gya- lázkodásig. Az élet minden területén vannak vélemény különbségek, miért lenne ez alól kivétel a sport? Csak hát nagyon nem mindegy, hogyan csomagolja be valaki a gondolatait. Egy nő erkölcseinek emlegetése, bírálata kultúremberek között pedig szóba sem jöhetne. Hát, köztük tényleg nem! Legyen már végre szórakozás a sport minden fut- ballpályán! Egy olyan program, ahová bárki kimehet akár a családdal is, ahol nem kell verbális zaklatástól tartania senkinek, s ahol nem kell a szülőknek Molnár G. Attila attila.molnar.g@mediaworks.hu döbbenten magyarázniuk a gyerekeiknek, hogy miért és kinek kiabálják azt a sok csúnya dolgot ott szemben a bácsik. Szerintem sokaknak semmi kedvük nincs ilyen közegbe gyereket vinni. Aztán persze megy a csodálkozás, hogy milyen kevesen szurkolnak a helyszínen a csapatoknak, de hát a ' hazai pályákon a show mellett a lelátón uralkodó közeg sem feltétlenül vonzó mondjuk egy, a foci iránt éppen csak érdeklődni kezdő gyereknek. S ezért különösen nagy a felelősségük a balhét kereső drukkereknek. Majd alkalomadtán gondolkodjanak el rajta, hogy mekkora kárt okoznak a magyar focinak. Addig pedig inkább maradjanak otthon! Higyjék el, ezzel teszik a legjobbat maguknak és nekünk is! Az asszisztensnőt ért atrocitás is rávilágított: nincs szükség a balhézókra a futballpályákon Képeink illusztrációk. Isten veled. VH3! A naponta ránk zúduló hír- és eseményözön- ben valószínűleg mindenki átsiklott egy cég bejelentésén, holott technikatörténeti korszakhatárt jelent a hír. A Funai Electric ugyanis utolsó ősbölényként bedobta a törölközőt: augusztus elsejével befejezi a VHS-termékek gyártását. A japán JVC 1975-ben fejlesztette ki a video home system techonlógiát, amellyel megtörtént az addigi lehetetlen: a moziélmény beköltözött a nappalikba. Természetesen, először csak nagyon Keleten, majd Nyugaton. A Kádár-éra ázottkutya-szagú világában a nyolcvanas évek elejétől-közepétő! lett a vágy újabb titokzatos tárgya: a video. Ahogy engedett a szorítás, természetesen mindenki olyat akart. Ahogy engedett a prés, a bécsi Mariahilfer Strasse lett az elsőszámú idegenforgalmi célpont a vasfüggönyön inneni magyarok számára. Dédszülők számára is kiváltott valutakeretből lett videolejátszó. Csempészni az ilyesmit nem nagyon lehetett, lévén a kezdeti gépek súlya verte a tizenöt kilót. És az ára... A budapesti Skálában 64 ezer forintért lehetett hozzájutni. Ez az öt-hatezer forintos átlagbér ismeretében igencsak húzós kiadás volt. De kellett. Falat kenyérnél is jobban, mert nyugati volt, más volt, több volt, mint amit addig megszokhattunk. A tehetősebbek gépén természetesen a „play” gomb mellett volt „rec” lehetőség is. És beindult a másolás-üzletág. A jogvédelem akkoriban igencsak hézagos hálóján könnyen átcsúsztak a kétes minőségű, de a Szovjetunióból érkező partizánfilmekkel és a csehszlovák kedves-aranyos, néha vicces mozikkal szemben mégiscsak alternatívát kínáló, ráadásul nyugati filmek. Mivel a magyarok akkori idegennyelv-tudása még a mai szintet sem érte el,- a Vörös tér nevezetességeinek elmondása oroszul ebből a szempontból nem számít- így John Rambo viszontagságait, a szigorúan NSZK-ból bq- ■ szivárgott felnőttfilmeket, de még Bruce Lee és Chuck Norris levegőt is felaprító körrúgásait úgynevezett hangalá- mondással élvezhette a már videózó népesség. Bár a szalagok minden egyes lejátszásnál koptak, a másolás is komoly károkat okozott a hordozón, a minőség nem feltétlenül számított. Kellett, és kész. A harmincon onnani korosztály számára mindez olyan, mint a fekete-fehér, távirányító nélküli televízió. A „persze, hogyne” nagyvonalú mosolygásával legyintenek rá. Jó is teszik. E pár sor célja természetesen nem a kádári álnosztalgia. Inkább csak any- nyi: a VHS-sel kezdődött el az a technológiai forradalom, amely- a francia forradalomhoz hasonlóan- lassan megeszi saját gyermekeit. A VHS-rendszer ugyanis még negyven évig volt életképes. A már nem filmre, hanem kártyára rögzítő, nem professzionális fényképezőgépek már ennél jóval rövi- debb idő alatt kilehelték lelkűket. Kihalt, mint a dinoszaurusz, az erszénye farkas, vagy a kék lóantilqp. A technológiai fejlődés megállíthatatlan, ráadásul egyre gyorsabb ütemben fejlődik. Ki tudná nágy biztonsággal megmondani, hogy milyen kütyüvel telefonálunk tíz-húsz év múlva? Telefonálunk- e egyáltalán? Nézünk- e még tévéműsort, lesz-e tv-kéE pár sor célja természetesen nem a kádári álnosztalgia. szülék? Olvasunk- e újságot? Ez utóbbira egyszerű a válasz, hiszen már manapság sem nagyon. Pedig életútja jóval hosz- szabb, tartalmasabb, személyesebb, mint a VHS-é volt. Az első „hírlaposok” a kínaiak voltak, Krisztus után 732-bén már olvasták a King Pao nevű, nyomtatásban sokszorosított lapot. Velencében 1566- ban adták ki az első újságot, aminek egy gazette, azaz firenzei pénz volt az ára. Ebből, vagyis a pénzért hírekhez jutásból született á gazetta, hírlap elnevezés. Ez a kínai kezdet óta 1300 esztendő. Ha hozzátesszük azt a húsz(?), harminc^), negyven(?) évet, amit a sajtónak még jósolnak. Ez, több mint harminckétszerese a videokorszaknak. Ha arra gondolok, hogy a magyar irodalom csúcsteljesítménye, a Nyugat és a nyu- gatosok java is újságíró volt,- bár ők magukat újságba iró- ként határozták meg- fájna, Gutái István ujneplap@mediaworks.hu ha még az én életemben szállna sírba á papíralapú információáramlás. Ami nagyon hiányozna, az az újság lapjainak egymáshoz simulásakor keletkező, jellegzetesen surrogó hang. Ami sokkal klasz- szabb hanghatás, mint amit a legjobb VHS-magnó keltett, amikor visszacsévélte az egyre rosszabb minőségű szalagot. Nyugodj békében, Video Home System!
