Új Néplap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-20 / 169. szám
2016. JÚLIUS 20., SZERDA KÖRKÉP 11 Két embert gyilkolhatott meg, jogerősen mégsem marasztalták el De ki ölte meg a kislányt? Majd’ 33 évvel ezelőtt országos közfelháborodást okozott egy Szolnokon történt gyilkosság. 1983-ban különös kegyetlenséggel megöltek egy hétéves kislányt. Az Újvárosi Általános Iskola kisdiákját 1983. október 25-én hiába várták a szülei, soha nem ment haza. Holttestét az otthonához közeli izraelita temető egyik sírköve alatt találták meg. Az egész várost felforgató nyomozást követően az emberöléssel gyanúsított férfit, egy szolnok-szandasző- lősi lakost másnap őrizetbe vették. Mészáros Géza geza.meszaros@mediaworks.hu SZOLNOK/SZANDASZŐLŐS A Szolnok-Szandaszó'lősön élt férfi különös figurája a magyar igazságszolgáltatás történetének. Két alkalommal is emberölés vádjával állították bíróság elé, s bár számos bizonyíték ellene vallott, mégsem született vele szemben jogerős elmarasztaló ítélet. Végül mégis börtönben, pontosabban a tököli rabkórházban hunyt el. Az egykori Újvárosi iskola - mai nevén Szent Tamás Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola - hétesztendó's tanulója 1983. október 25-én délután a kertek alatt, illetve a Körösi úti temető kerítése mentén hazafelé igyekezett. Gyilkosa a Szivattyú utca környékén csapott le rá (a tettes valódi indítéka máig nem tisztázott). Az elkövető az áldozat száját egy zsebkendővel betömte, egy kővel a tarkójára ütött, majd az utca szomszédságában lévő izraelita temető egy régi sírjának mintegy százhetven kilós fedlapja alá helyezte, ahol a kislány megfulladt. A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés gyanúsítottját, egy szandaszőlő- si lakost másnap már el is fogták, s őrizetbe vették. A gyanúsított megvádolása után, vélhetően a közfelháborodás miatt a Szolnok Megyei Bíróság gyorsan döntött: a mindvégig tagadó férfit már a harmadik tárgyalási napon, 1984. június 5-én kihirdetett ítéletében bűnösnek találta, és - mint többszörös visszaesőt - aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt halálra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság 1984. november 13-án viszont hatályon kívül helyezte a bíróság ítéletét, és a Fővárosi Bíróságot utasította a megismételt elsőfokú eljárás lefolytatására. A Fővárosi Bíróság öttagú tanácsa 1985. április 9-én kezdte a tárgyalást, amelyen a férfi továbbra is tagadta a gyilkosság elkövetését. A bíróság sorra hallgatta meg a tanúkat. A vádlott egy korábbi barátnője az első vallomásában azt állította, hogy a bűneset délutánján, nagyjából a gyilkosság elkövetésekor, találkozott a buszon hazautazó férfival, akivel szót is váltott. A második vallomásában már egy másik időpontot jelölt meg, ami miatt férfi jelen lehetett a gyilkosság helyszínén a gyilkosság idején.- Miért változtatta meg a találkozó időpontjára vonatkozó vallomását? - kérdezte a tanútól a bíró.- A nyomozó urak autóval vittek be a kapitányságra. Nagyon finom emberek voltak. Az egyik tiszt úr elmondta, hogy nem jó az az időpont, amit először mondtam. Akkor én nem találkozhattam Magda lánossal az autóbuszon.- És ez elegendő volt magának ahhoz, hogy mást mondjon a találkozás időpontjául? - érdeklődött tovább a bíró.- Igen. A nyomozó urak csak jobban tudták, hogy mit kellett mondanom - érkezett a meglepő válasz. A vád fő tanúja mégis egy harmincéves asszony volt, aki a bűncselekmény időpontjában a temető mellett kerékpározott el, és az októberi sötétség ellenére is felismerte a temetőben a férfit. Miután a megyei bíróság elmulasztotta a bizonyítási kísérletet, azt az új eljárásban a Fővárosi Bíróság pótolta. Kiderült, a rekonstruált fényviszonyok között ez a tanú nem ismerhette fel a gyilkost. Végeztek egy kísérletet, amelyben azt igyekeztek bizonyítani, hogy a cingár termetű férfi meg tud-e mozdítani egy 170 kilós sírfedlapot. Két fegyőr sem tudta azt megemelni. A Fővárosi Bíróság megvizsgálta azokat a tárgyi bizonyítékokat is, amelyeket az elsőfokú bíróság kritika nélkül elfogadott. így azt az eszterházikockás nadrágot is, ami a gyanúsított letartóztatása után, hetekkel később került elő. A híressé vált eset egyik kirendelt igazságügyi szakértője megtalálta a nyálmintát a férfi nadrágján. A ruhadarab egyik zsebében megtalálták a cukortól tapadó zsebkendőt, amellyel az elkövető minden bizonynyal betömte a gyermek száját. A pantallót és a zsebkendőt állítólag a férfi őrizetbe vételekor tartott házkutatás során foglalta le a rendőrség, de ezekről a tárgyakról a jegyzőkönyvben nem tettek említést. Ha ezt a bűnjelet szabályosan foglalják le és szabályosan adják át a szakértőknek, bitófára juttatta volna a férfit. A vádlott a felmentését egy akkori sztárügyvédnek köszönhette, aki a több ezer oldalnyi iratot végigolvasva észrevette, hogy a perdöntő bizonyítékot, a zsebkendőt, amely a vád szerint a férfié volt, és amelyen a kislánytól származó nyálmintát találtak, a rendőrség nem foglalta le. Egyetlen jegyzőkönyv vagy feljegyzés sem árulkodott arról, hogy a kérdéses zsebkendőt ki, mikor és hol találta meg. A perdöntő bizonyíték a laborban bukkant fel először, de hogy miképpen került oda, örökre rejtély maradt. A Fővárosi Bíróság 1985. augusztus 13- án így bizonyítottság hiányában felmentette a férfit a vád alól. Később a Legfelsőbb Bíróság elutasította az ügyészi fellebbezést, így az egyetlen vádlott szabadon távozhatott a bírósági épületből: 1986 februárjában szabadult. Sorsa végig különös volt: megmenekült, mégis meghalt A férfi szabadlábra kerülése után megint összeállt egy korábbi barátnőjével. Kapcsolatuk korántsem folytatódott felhőtlenül. hiszen az asszonyt 1985 novemberében egy késsel nyakon szúrták. A no magára vállalta a cselekményt, azt állítva, hogy о maga szúrta meg a nyakát. Ellenben 1987 nyarán nem lehetett elpalástolni a férfi egyik jól irányzott ütésének következményeit, mert a nő kettős állkapocscsonttörést szenvedett. És bár az asszony hetek múltán jutott el orvoshoz, a látlelet elegendő volt ahhoz, hogy a férfit maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés, valamint a két evvel korábbi, akkor már bizonyított. súlyos testi sértés kísérlete miatt három és fél év szabadságvesztésre ítéljek. Ám nem kellett leülnie a teljes büntetést. hiszen általános amnesztiával korábban szabadult. Nem sokáig élvezhette a szabadságot. mert 1991 elején emberölés alapos gyanúja miatt őrizetbe vették. Történt, hogy a férfi, a korábbi barátnője és annak egyik rokona 1991. január 13- án együtt töltötték a napot, és estére mindannyian alaposan berúgtak, a nő pedig erőszakos halált halt. A Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Bíróság álláspontja szerint - jóllehet a vádlott ismét tagadta a bűnösségét, és közvetlen bizonyítékok sem álltak rendelkezésre - a közvetett bizonyítékok láncolata elég erős volt a tényállás megállapításához. Ennek lényege: a férfi egy kemény tárggyal leszorította az ágyban fekvő asszony gégéjét, és megfojtotta. A bíróság 1992. június 17-én bűnösnek mondta ki a férfit, és többszörös visz- szaesoként elkövetett ember- öles miatt, nem jogerősen tizenöt évi fegyházra ítélte. Mivel addigra eltörölték a halálbüntetést. a férfi jónéhány évvel meg- úszhatta volna a jogerős határozatot is, ám mégsem kerülte el a „kötelet”: csíkokra tépett lepedőjéből font kötéllel öngyilkosságot kísérelt meg zárkájában. Ám az őrség még időben észrevette, levágták és ezzel megmentették az életét. A napok múlva kezdődő másodfokú tárgyalás azonban mégis elmaradt. mert az 57 esztendős ember 1993. január elején a tököli rabkórházban tüdőbetegségben meghalt. „Vacakabb lett a világ” - így búcsúzott el régi jó barátjától pályatársa, Presser Gábor Somló Tamás amíg élt, mindig csak zenélt MAGYARORSZÁG Egy éve úgy tűnt, legyőzte a daganatos betegséget, de néhány hónapja ismét rossz irányt vett az állapota. Somló Tamás, a legendás Lo- comotiv GT dalszerző-énekese, sokoldalú muzsikusa kedden elhunyt. Hatvannyolc éves volt. Somló Tamás azok közé az előadóművészek közé tartozott, aki nem csupán egyedi művészi alkata, színpadi teljesítménye, hanem közvetlensége, nyugalmat árasztó személyisége miatt is a közönség szívében élt. Tette ezt évtizedek óta megbízhatóan, pontosan, következetesen. Nem vétett el egy hangot sem, nem tévesztett soha. Az utolsó pillanatig ugyanazzal a szelíd mosolylyal élte az életét, amit rajongói, tisztelői megszokhattak tőle. A figyelem középpontjában élt, még a bulvár is érdeklődött iránta, mégis megmaradt szerepektől mentes embernek. Az általános iskolát zenetagozaton végezte, majd az Állami Artistaképzőn tanult zsonglőrködni, táncolni, karatézni, pan- tomimezni, sőt még balettozni is. Artistatudását kamatoztathatta a Luxor nevű csoporttal, beutazta a világot. A zenélés mellett, már ősz fejjel szerzett jogi diplomát 2004-ben, ezt az Omega diplomás tagjai miatt tűzte ki célul. Fiatalon több zenekarban játszott, az Omega és a Kex tagja is volt, de 1973 után az LGT éneSomló Tamás legendás dalain generációk nőttek fel keseként, basszusgitárosaként, szaxofonosaként írta be magát a magyar rock történetébe. Számos örökzöld sláger, így egyebek között a Ha a csend beszélni tudna, az Álomarcú lány, az Ülök a járdán, a Valamit mindig valamiért, a Boogie a zongorán, a Primadonna és az Annyi mindent nem szerettem még című dalok zenéjét írta. Somló Tamás, amíg ereje engedte, az utolsó pillanatig dolgozott. Meggyógyult, és nem hitte el, hogy ismét kiújulhat a betegsége. Barátja és zenésztársa, Presser Gábor így fogadta a halálhírét. „Ma éjjel elment a Tomi. Évek óta bátran és bizakodva küzdött a betegséggel, dolgozott, hatalmas lelkierővel próbált és tudott úgy tenni, mintha csak valami apró probléma zavarná, de végül alulmaradt. Utolsó fellépésére, Pécsre már nagyon fáradtan, gyengén, végső erejéből ment el, simán lemondhatta volna, de nem, ő ilyet nem tett, beteg gyerekeknek szóló jótékonysági koncertet Tomi nem mondott le. Ma éjjel elment Somló Tamás. Vacakabb lett a világ.” „Amíg élünk, zenélünk... Senki nem mondta, hogyan kell abbahagyni. Szerintem a Rolling Stones is úgy fogja abbahagyni, hogy a színpadon meghal valamelyikük” - mondta az egyik utolsó interjújában. В. T.
