Új Néplap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-16 / 166. szám

0 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL 2016. JULIUS 16., SZOMBAT A szolnoki Újvárosi Általá­nos Iskola hatvan éve vég­zett egykori osztálya találko­zott régi iskolájukban, Ma­darász Tiborné Gecse Ágnes tanárnőjük meghívásával. • SZOLNOK Az én szerepem csak annyi volt, hogy az emlékezetes pillanatokat fényképezőgéppel rögzítsem, így az osztálytársak mindnyájan rajta lehetnek a kö­zös fotókon. A fényképek elké­szültek, de a találkozónak olyan különleges hangulata volt, ami magával ragadott... Na de kezdjük az elején! 1956-ban az Újvárosi Általá­nos Iskola két nyolcadik osztá­lyában hatvanöt diák (egy lány és egy fiú osztály) fejezte be ta­nulmányait. Ebben még nincs semmi rend­kívüli, de abban már igen, hogy ez a két osztály hatvanadik éve tartja egymással és tanárnőjük­kel a kapcsolatot. Az idén tizen­ötödik alkalommal tartottak kö­zös osztályfőnöki órát. Az idő­pont kiválasztása sem volt vélet­len, június 18-án ballagtak az is­kola nyolcadikosai, így a díszbe öltöztetett (virágkapu, rózsaszi­rommal szórt lépcső) iskola vár­ta a résztvevőket. Az osztályta­lálkozóra érkezőket, feldíszített osztályterembe ültették, a pado­kon pedig díszes emléklap volt kihelyezve, melyet az iskola ta­náraitól és diákjaitól kaptak. Je­lenleg az Újvárosi Iskola Szent Tamás Görög Katolikus Általá­nos Iskola néven a görög katoli­kus egyház fenntartásában mű­ködik. Oláhné Kanyó Andrea igazgatónő már az évzáró ün­nepségen hosszasan méltatta a hatvan éve végzett diákok pél­daértékű összetartását még ak­kor is ha az élet az ország leg­különbözőbb pontjaira sodorta őket. Az évzáró ünnepség után az egykori diákokat az igazgató­nő és Kovács Sándomé igazgató helyettes az osztályterembe kí­sérte. Méltatták a körültekintő megszervezést és az összetar­tást. Az igazgatónő kedves sza­vak kíséretében biztosította a je­lenlévőket, hogy „az iskola fenn­állásáig önöket örökké várjuk a találkozóikon“. Látszott, mindenki örül egy­másnak. Deák Jánosné (Cson­tos Mária) virággal köszöntöt­te Madarász Tiborné Gecse Ág­nes magyar szakos gyémánt és vasdiplomás tanárnőt és felkér­te az osztályfőnöki óra megtartá­sára. Az elhunyt tanárok és a hu­szonnyolc diák emlékére gyer­tyát gyújtottak. Tizenhét egyko­ri diák névsor szerint beszámolt az elmúlt évtizedek eseményei­ről. A jó hangulatú beszámolók tapasztalt bölcsességet sugároz­tak. “Ahogy fogy a jövendő, egy­re drágább a múlt“. Örültek a ta­lálkozás lehetőségének, beszél­tek gyermekeik és az unokáik sikereiről, dicsérték a szervezők fáradhatatlan munkáját és nagy lelkesedéssel tervezték a követ­kező találkozót, persze még csak gondolatban. A találkozó megszervezésének döntő részét tizenöt alkalommal Deák Jánosné intézte minden osztálytárs elismerésével. A le­velezések, a virágok, koszorúk beszerzése, az ebéd, torta meg­rendelése minden alkalommal kifogástalan volt a jelenlévők vé­leménye szerint. Figyelmessége arra is kiterjedt, hogy zárásként köszöntse Madarász Tiborné Ge­cse Ágnest ötvenkilencedik, Ba­logh Máriát és Karácsonyi Atti­lát ötvennyocadik, Szabó Margi- tot és Parács Józsefet ötvenhete- dik, Nagy Jolánt és Pintér Lászlót ötvenhatodik, Füredi Tibort és nejét, Irmát ötvenkettedik, Ron­tó Lászlót és Nagy Évát pedig öt­venedik házassági évfordulójuk alkalmából. Tartalmas, remek beszélgetés­sel, osztálytermi fotózkodással zárult az óra. 2010-ben dr. Bá­rányé György (a fiú osztályból) kezdeményezésére a diáktársak anyagi hozzájárulásával az isko­la falán emléktáblát helyeztek el az egykori tanáraik emléké­re, melyet megkoszorúztak. Az iskola és a két osztály történeté­ről háromszázhatvanöt oldalas könyvet írtak, mi 2011-ben jelent meg. A szolnoki temetőben Török Rózsa osztályfőnök sírjánál mé­csest gyújtottak, és elhelyezték a megemlékezés koszorúját. A ta­lálkozó ünnepi ebéddel zárult. Szép élményekkel gazdagodva köszöntek el egymástól. Jövő­re veletek ugyanitt... ha lehet”. Zsigmond Zsófia így is lehet: buszvezetők dicséretét zengi olvasónk SZOLNOK Nem tudom, hogy az Új Néplap hasábjain va­laki megköszönte-e már a Szolnokon dolgozó buszsofő­rök munkáját... Én minden­esetre ezt most megteszem. S hogy miért? Egy mozgássérült ismerő­sömmel haladtam az egyik buszmegálló felé. Még vi­szonylag messze voltunk, lassan is mentünk. Láttuk, hogy a megállóban utas sem volt, amikor begördült a 3-as járat. A sofőr kinyitotta az első ajtót - azért csak azt, mert leszálló utas egyálta­lán nem is volt. Mosolyogva, türelmesen várt meg min­ket, amíg odaérteünk. Egy másik velem történt esetet is szeretnék megosz­tani az olvasókkal. A Má­A vezető szép lassan állt be a megállóba, majd megvárt... tyás király és a Thököly út kereszteződésének egyik zebráján szerettem volna át­menni a minap, de láttam, hogy nagy lendülettel érke­zik egy busz - szintén a 3-as járat. Nagy örömömre a sofőr megállt, és átengedett. Meg­köszönvén előzékenységét felemeltem a kezemet, mi­ben már ott volt az előké­szített bérlet, hisz“ a közeli megállóba igyekeztem. Lát­tam, hogy a távolabbi busz­megállóban nem volt más utas, így ezután már nem is siettem - felötlött bennem, hogy ez a busz már elment... Hát rosszul gondoltam! A vezető szép lassan állt be a megállóba, kinyitotta az aj­tót, majd szintén mosolyog­va, nyugalommal megvárta, amíg odaértem. Két különböző sofőr volt - mindketten jelesre vizsgáz­tak nálam figyelmességből és persze emberségből. Ők biztosan ismerik a főleg val­lásos emberek számára is­merős mondást is: „A mára előírt jócselekedet elvégez­tem”. Köszönöm a hajnaltól ké­ső estig tartó lelkiismeretes munkájukat! Hajnal Sándorné, Szolnok A „véndiákok” egykori osztályterme jócskán átalakult a hosszú évtizedek során... SZOLNOK A Kabaré és Népdalkor megtartotta féléves névnapi és születésnapi összejövetelét. Két tagunknak hetvenedik, egynek pedig nyolcvanadik születésnapját ünnepeltük, szokás szerint zenével és tánccal. Bozsóné Fazekas Rozália Háromgenerációs kirándulást szerveztek Esztergomba SZOLNOK/ESZTERGOM A Vasutas Nyugdíjas Klubok Országos Szö­vetsége Budapest szervezésében megvalósuló kiránduláson Szol­nokról a szövetséghez tartozó öt nyugdíjasklub vett részt. A há­romgenerációs programot hato­dik alkalommal szervezték meg június 11-én. Az országban negyvenhét vasutas nyugdíjasklub műkö­dik, itt Szolnokon a II. Rákóczi Ferenc Vasutas Nyugdíjas Klub, mely a Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesületéhez is tartozik. Az esztergomi kirándulás há­rom generáció jegyében zajlott, unokák, szülők, nagyszülők részvételével. Nagyon sikeres volt a szervezés - kétszáznegy- venkilencen jöttek el a kirándu­lásra. Budapesten a Nyugati pá­lyaudvaron volt a találkozó, on­nan két csoportban indultunk. Előtte a pályaudvaron minden klubvezető megkapta az étke­zési csomagot, amit a vonaton szétosztott a tagok között. Esz­tergomba az állomásról városné­ző kisvonattal mentünk a bazili­ka főbejáratáig, onnan idegenve­zetők kalauzoltak minket a hajó­indulásig. Nagyon sok élménnyel gazda­godtunk: például történelmi is­meretekkel - ez azért is nagyon hasznos volt, mivel utána hajó­val mentünk vissza Budapest­re, a hajón pedig történelmi ve­télkedőt rendeztek, amire a klu­bok neveztek be. Az első tíz he­lyezetteket díjazták, köztük a mi klubunkat is. Oklevelet és kísé­rő borítékot is kaptunk. Az ered­ményhirdetés előtt az unokák, a gyerekek produkálták magu­kat, verset, mesét mondtak, éne­keltek, táncoltak, ők is kaptak érte csokit. A legfiatalabb egy két éves unoka volt, ő is mondott verset. Amikor befutott a hajó Budapestre, nehéz szívvel bú- csúzkodtunk egymástól - de egyes klubokkal hamarosan újra találkozhatunk. Rigó Zoltánná, a II. Rákóczi F. Vasutas Nyugdíjas Klub (Szolnok) vezetője A LEVELEKBŐL VÁLOGATUNK. A ki­választott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondani­valójának tiszteletben tartásá­val - szerkesztett, rövidített for­mában jelennek meg. Az itt ol­vasható vélemények nem feltét­lenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, ame­lyek megjelentetése törvény­be ütközik, gyűlöletkeltő tartal­mú, sérti a személyiségi jogo­kat, az erkölcsöket és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiányos írá­sok közlését mellőzzük. Szer­kesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként ke­zelje. Az írásokat a krisztina. matyus@partner.mediaworks. hu e-mail-címre, illetve az Új Néplap, 5001 Szolnok, Mészá­ros Lőrinc utca 2. címre is vár­juk. Olvasói vélemények talál­hatók még: SZOLiON.hu.

Next

/
Oldalképek
Tartalom