Új Néplap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-09 / 160. szám

2016. JÚLIUS 9., SZOMBAT Több helyen is oktat a szolnoki csipke élharcosa Külföldön is ismerik műhelyében készíti csipkéit Vajon hányán tudják, hogy a halasi csipke vagy a ka­locsai hímzés mintájára a szolnokiaknak is van mi­vel büszkélkedniük? Bár ke­vésbé épült be a köztudat­ba, de létezik szolnoki csip­ke is! Kovács Berta ujneplap@ujneplap.hu SZOLNOK A csipke első terve­zője és készítője Hagyák Stefá­nia volt, aki az 1920-as évektől kezdve kézimunkázásból élt. Bár egyedi csipkéi kelendőek voltak Szolnokon, technikája nem terjedt el széles körben. Miután Stefánia elköltözött a városból, csak unkahúga, Ja­kab Antalné Mészáros Gizella vitte tovább ezt a tudást, amit aztán egyetlen tanítványának, Tóth Béláné Szabó Teréziának adott tovább, aki e szolnoki ér­ték megőrzésén és népszerűsí­tésén fáradozik - jelenleg épp a Tiszavárkonyi Alkotóházban oktatja a csipkekészítő tábor az ország több pontjáról érkezett résztvevőinek.- Kiskorom óta szerettem varrni - avatott be a kezdetekbe a már nyugdíjas Tériké. - Kis­lányként keresztanyám ismer­tette meg velem a varrás fogá­sait, aki már 15 évesen megren­delésekre varrt. Kétéves korom­ban odavett maga mellé és meg­tanított a kiszabott ruhából a je­lölőfércet kicsipkedni. Négyéve­sen adott először tűt és cérnát a kezembe és mindenre megta­nított a szabástól kezdve a tel­jes ruha elkészítéséig. Először persze babaruhákat készíl tem, de nyolcadikban már sok osztálytársamnak én varrtam blúzt, szoknyát. Ez adta a csipkevarráshoz az alapot. Mindezek ellenére Sza­bó Terézia pályája más irányt vett: földmérő tech­nikumot végzett és térkép- szerkesztőként dolgozott. És bár a varrótűnek sosem for­dított hátat, teljes idejét csak nyugdíjasként szentelhette a kézimunkázásnak.- A szolnoki csipkével 2003 nyarán ismerkedtem meg a Ti­szavárkonyi Alkotóházban, ott tartotta tárborát a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Népművé­szeti Egyesület a Magyar Csip­tartása hangsúlyozta. - A sze­cesszió korához köthető, amikor is a magyaros motívumok mel­lett szívesen alkalmaztak ka­csokat, leveleket, és ezek kombi­nációjából alkottak meg például egy térítőt. Most azt tervezem, hogy kiragadok egy-egy motí­vumot és beépítve őket egysé­ges keretbe külön elkészítem - avatott be elképzeléseibe Tériké. Mikor mennyit, de lényegé­ben mindennap szán időt a csip­kéire. Órákig bele tud feledkez­ni a munkába, csak mit mond­ja, inspiráló környezet kell hoz­zá és megértő családtagok. Fér­je, Béla szerencsére minden­ben támogatja. Az ezredfordu­lón Nagykörűbe is elkísérte egy rendezvényre, ahol az előadó annyit beszélt a csipkéről, hogy este tízkor már mindenki kóka- dozott. Éjféltájt indultak haza, de Szolnok előtt leragadtak egy balest miatt. Ott Béla megje­gyezte: „Hát kicsim, ez a csipke­készítés nagyon küzdelmes lesz számodra!”- Ez be is jött! - helyeselt Té­riké. - De nem bánom, mert na­gyon szeretek ezzel foglalkozni. Ismerősök gyakran fordulnak hozzám, hogy mutassam meg a gyűjteményemet. De én nem gyűjtögetek, egyetlen hagyomá­nyos, csipkedíszítésű ruha van, amit megtartottam. A munká­imat ugyanis mindig elajándé­kozom! Terikének még egy nagy vá­gya van: egy olyan tanítványt kinevelni, aki - ha ő már nem bírja - átveszi majd tőle a stafé­tabotot. kekészítők Egyesületével kar­öltve. Jakabné Mészáros Gizel­la mutatta meg a csipkekészítés fogásait, ami komolyan megtet­szett. Kiderült, oktatóm ismer­te korábbról a szüléimét is. Gi­ziké hangoztatta ott a táborban, müyen sajnálatos, hogy annyi­ra kevesen akarják megtanulni e csipkefajta készítését. Én erre ígéretet tettem neki, hogy nép­szerűsíteni fogom. Tériké tartotta is magát az ígé­rethez, még Jakabné akkor még kézirat formájában leledző mű­ve kiadásához is segített szpon­zorokat keresni. És természete­sen ahol csak alkalom adódik - kiállításokon, bemutatókon, kézműves táborokban - igyek­szik felkelteni az érdeklődést e kevésbé ismert szolnoki érté­künk iránt. Belépett az egyesü­letekbe is, ahonnan sok segítsé­get kap, hiszen fontos számukra az utánpótlás kinevelése. Tériké nem is fáradozott hiá­ba: a szolnoki csipkét már kül­földön is ismerik. Az OIDFA Nemzetközi Vert és Varrott Csipke Egyesület két­évente rendezi meg nemzetközi kiállítását. 2010-ben Japánban, 2012-ben Franciaország ban, 2014-ben Auszt­ráliában mutatták be egy-egy adott témához készült műveiket az al­kotók. Bár személyesen nem utazott ki, csipkéi­vel Tériké is pályázott, és egy alkotását idén is eljuttattatta bemutat­ni a szlovéniai rendez­vényre.- A szolnoki csipke eseté­ben mindig szem előtt tartot­ták, hogy funkcionális értéke legyen - emelte ki Tériké. - Ré­gen lakástextilekbe építették be, itt figyelembe kellett venni, hogy ezeket az anyagokat hasz­nálták, így tisztították is, amit a csipkének bírnia kellett úgy, hogy ne húzódjon össze. Készí­tése során pedig az jelenti a ne­hézséget, hogy míg más fajták­nál eszközsegítséget vehetünk igénybe, a szolnokinál csak a vá­szonra varrt pergamenre felraj­zolt minta kontúrjaira támasz­kodhatunk. Ez egy úgynevezett levegőben varrott csipke, ahol fontos a szem­mérték, az ütemek . Utíi rtÍMi :<Iiü rt'íit ilillii MEGYEI KÖRKÉP 3 Kettős mérce Szathmáry István ujneplap@ujneplap.hu E urópát járt fuvarozó ismerősöm mesélte, hogy a legtöbb kel­lemetlenség mindig a közelben, a szomszédban, a sógorok­nál érte. Valami miatt vörös posztóként hatott rájuk a ma­gyar rendszám. Gyakran kerestek ürügyet a kellemetlenkedés­re, s okkal, ok nélkül jobb ügyhöz méltó buzgalommal vizslatták a hazai gépjárműveket. Más hasonló turistaélményét osztotta meg velem. Amikor az elhí- resült, bár talányos szögesdrót-metélés után lassan megszűnt a ha­tár közöttünk, az új lehetőség rövid időn belül sok helyen vált egyirá­nyú utcává. Amíg a mellékuta­kon az Osztrák gazda akadály­talanul pöfögött át traktorával a hazai földekre - most ne fir­tassuk ennek a hátterét - addig az ugyanott próbálkozó magyar autóst többnyire szúrós pillantású közeg várta a túlfélen. Volt egyszer egy osztrák államférfi, akit többek között egy föld­rajzi tárgyú megállapítása is emlékezetessé tett számunkra. Metter­nich herceg, egyben kancellár jelentette ki, hogy Európa Bécs kele­ti kapujánál ér véget. A derék úrra ugyan már régen rátették a fede­let, de minden jel szerint több más alkotása mellett ez a kijelentése is szívósan túlélte őt. Mi más lehet az oka az országaink között azóta is tapasztalható kettős mércének... Az egész ügy az osztrák kormány mostani tiltakozása miatt jutott az eszembe. Az piszkálja a csőrüket, hogy az általuk a migráció ürügyén bevezetett határellenőrzést a magyar fél is hasonlóval viszonozta, s így már nem csak nálunk, hanem ná­luk is kocsisorok állnak a határon. Mit mondjak? Szóból ért az ember, s kölcsön kenyér visszajár. Átadták a felújított kenderesi utat Folytatás az 1. oldalról KENDERES Fontos fejlesztés ez a megyének, a kenderesieknek pedig külön öröm, hogy a be­ruházás a város teljes lakott te­rületét érinti. A korszerű, hu­szonegyedik századi Magyar- ország elképzelhetetlen jó mi­nőségű utak, modern tömeg- közlekedés nélkül - mondta Fazekas Sándor földművelés- ügyi miniszter. Dr. Nemes-Nagy Tibor, a Ma­gyar Közút Nonprofit Zrt. ve­zérigazgatója hangsúlyozta, egy korábbi döntés alapján az ország százötven útszakaszán zajlik komplex útfelújítási prog­ram, hatvankilencmilliárd fo­rint értékben. Az ökumenikus avatási szer­tartáson Cseh Judit református lelkész mondott áldást, az utat megszentelte Koltavári Attila római katolikus plébános. D. E. Ünnepel TISZAFÜRED A város növekvő tu­risztikai jelentőségét is mutatja, hogy idén először a város nap­ját a Tisza-tó egyik legnagyobb szabású ünnepének, a Tiszafü­redi Halasnapok részeként ren­dezte meg az önkormányzat. Újvári Imre polgármester ünnepi beszédében Tiszafü­red gazdag történelmi múlt­ját hangsúlyozta. Később, az ünnepi közgyűlésen csütörtö­kön Tiszafüred képviselő-tes­tületének határozata érteimé­Füred ben „Tiszafüred Város DíszpoL gára” posztumusz elismerő cí­met kapott dr. Kiss Bálint szü­lész-nőgyógyász főorvos. Dísz­polgári elismerő címet vett át dr. Kékessy Dezső mikrobioló­gus, hazánk volt párizsi nagy­követe, illetve Kékessy György környezettervező mérnök. „Ti­szafüredért” elismerő címmel jutalmazták Ferenczi Sándor vállalkozót, illetve egészség- ügyi és szociális oklevelet ka­pott Dósa Jánosné. G. SZ. KARCAG A Kátai Gábor Kórházban tegnap tartották a Semmelwe- isnapi ünnepséget. Dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter több évtizedes magas szintű szakmai munkája elismeréseként Ká­tai Gábor-díjat adott dr. Bácsics Annamária főorvosnak. D. E. SZOLNOK Tegnap rendezték a szolnoki Aba-Novák Agóra Kulturális Központban a hatfordulós Auriga erdei futóverseny sorozat korcsopor­tonkénti eredményhirdetését. A negyedik éve tartó rendezvényen az idén közel 1 ezer 200 futó vett részt a NEFAG Zrt. parkerdejében. CS. I. KARCAG Az őszibúza-vetés negyedéről már biztonságban van a termés - hangzott el tegnap a DE Agrárkutató Intézet karcagi aratásán. Képűn-. kön balról jobbra: dr. Zsembeli József igazgató, a, dr. Czimbalmos Ró­bert igazgatóhelyettes és Gyártási István üzemvezető a táblában. D. E. KÉPES HÍREK Szóból ért az ember, s kölcsön kenyér visszajár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom