Új Néplap, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-06 / 131. szám

2016. JÚNIUS 6., HÉTFŐ Bernáth József sztárséf emelte a hétvégi, kunhe- gyesi ikertalálkozó fényét. A jóképű fiatalemberrel - aki innen származik - nem győztek fotózkodni az ese­mény résztvevői, ő azon­ban állta is a sarat, csak úgy röpködtek a „na még egyet" kérések. Tóth András andras.toth@mediaworks.hu KUNHEGYES Talán kevesen tud­ják, hogy a városban rendez­tek először az országban iker­találkozót. Szentpéteriné Lé­vai Mária szervező elmondta, hogy két ikergyermeke ösz­tönözte 1998-ban arra, hogy ilyen jellegű rendezvényeken hozzon össze sorstársakat. Tő­le tudjuk, hogy 1970 és 1990- es évek végéig negyven kö­rüli ikerpár született a város­ban. Neki is nehéz volt kezdet­ben, hiszen még nem született a családban iker. Most viszont a gyerekeknek sanyarúbb a sorsuk, hiszen sok minden­ben hasonlítják őket össze, azt hiszik az emberek róluk, hogy ők egy személyiség, úgy te­kintenek rájuk, mintha min­denben egyformának kellene lenniük... Az eseményen előadást tar­tott két ikertestvér is, dr. Tár­noki Ádám és Dávid, akik ikerkutatással foglalkoznak, illetve dr. Métneki Júlia, aki­nek testvére, Eszter csak azért nem lépett a mikrofonhoz, mert ő ném kutató. Mindhárom szakember többször volt már a kunhe- gyesi találkozón, és mindig nagy örömmel is térnek visz- sza. Ádám és Dávid elmond­ták, együtt tanultak, együtt ír­ták a doktorijukat is, és mind­ketten radiológusok. A biológus végzettségű Júlia ehhez hozzátette, az ország­ban a hetvenes években nőtt meg az ikerszületések száma, illetve most is magas a lombik­bébiprogram miatt. Még meg­tudtuk tőle, hogy tizennyolc éves korukig teljesen együtt voltak, majd szüleik arra tö­rekedtek, hogy külön pályára álljanak, így lett a testvére fog­orvos. Huszonhárom éves ko­ruk óta élnek külön, de a mai napig hiányolják egymást. ' A még kétéves sincs Erdős Sanyika már nehezebben bír­ta a strapát, meglehetősen nyűgös volt a kis vasgyúró. Testvére, Dorina jobban bír­ta, hiába, a lányok szívósab- bak... Édesanyjuk, a kunma- darasi Kálmán Anita elme­sélte, a kicsik első gyerekek, és alaposan meglepődtek az érkezésükön. A családban ugyanis még soha nem volt iker. Most már könnyebb, hogy nagyobbak, de eleinte nagyon nehéz volt, Kálmán Lászlóné, Juci mama sokat segítetett és segít most is, ott volt velük a rendezvényen.- Podmaniczki Laura, Podma­niczki Melitta - mutatkozott be a két tizenkét éves iker, akik Szol­nokról érkeztek szüleikkel, Jó­zseffel és a kunhegyesi szárma­zású Péter Szilviával. Apai rész­ről voltak már ikrek a család­ban, de erről Szilvia mit sem tu­dott. Szilvia cisztával ment el or­voshoz, amikor közölték vele, két szívhangja van. Nagy volt a meg­lepetés, az apuka le is ült a hír­re. Ám egyáltalán nem bánják, nagyon szeretik a tizenkét éves gyerekeket. Ahogy fogalmaz­nak, nem volt idő a szülés utáni depresszióra... A sztárséf már imádja a karalábéfőzeiéket Bernáth József séf volt a rendez­vény fővédnöke, ami nem vélet­len. merthogy neki három test­vére közül a középsők, Csaba és Zsolt ikrek. Az ikertalálkozón elő­ször volt jelen, és mindjárt rá is csodálkozott, hogy a városban milyen sok ikerpár él. A népsze­rű séftől megtudtuk, most jött ki egy gyerekszakácskönyvvel, en­nek munkája kötötte le az elmúlt három és fél hónapját. Műsora során ugyanis rájött, hogy a gye­rekeket is mennyire érdekli a fő­zés tudománya. És ha ők főzik az ételt, akkor hamarabb meg is kóstolják, és el is fogyasztják.- És miközben ezt az egészet já­téknak fogják fel, együtt vannak szüleikkel, ami manapság nem annyira jellemző - tette hozzá. József gyerekkorában egyéb­ként nem szerette a karalábét, a kelkáposztát, a spenótot. Ám úgy van vele, meg lehet talál­ni azokat a módokat, hogy eze­ket szerethetővé lehessen tenni. Ma például imádja a különlege­sen készített karalébéfőzeléket, mindenkinek ajánlja. MEGYEI KÖRKÉP 3 Eltűnni a lefolyóban Gedei Szilárd szilard.gedei@mediaworks.hu I mádom a munkámat, de az így legfeljebb csak egy nagyon költ­séges hobbi - vetette oda a miértet firtató kérdésemre egy még évekkel ezelőtt máshol szerencsét próbáló kunsági ismerősöm. Aki egyébként azóta elismert, sikeres szakemberré vált szakmájá­ban - Székesfehérváron. S ezzel azóta sincs egyedül. Pont a minap számoltunk be arról, hogy egy kisújszállási szakközépiskola gépi for­gácsoló végzősei közül többen már az oklevelük átvételét követő első hétfőn kezdhettek első munkahelyükön - Győrben. Ez persze egyrészt örömtelinek számít, hisz* legalább nem egy­Óriási baj van a mentálisan „kiürülő” végeken. jelez. Ha ugyanis a megyénkben végzett szakmunkások java az ok­levelére került tintát megszáradni sem hagyva siet el a térségből, na­gyon komoly űr fog keletkezni a nyomukban. És akkor még nem be­széltünk a diplomásként azonnal jobban fizető vidékekre távozó fi­atal értelmiségről... s szűkén vett otthonunk szempontjából az már mindegy is, hogy ezek a fiatalok, családok „csak” a fővárosba vagy a Dunántúlra, esetleg egyenesen külföldre menekülnek innen. Hogy akkor ki marad itt? Remélem, nem jutunk el odáig, hogy csak az egyre növekvő „közmunkásgeneráció”. Mert akkor az a pici esé­lyünk sem marad meg arra, hogy a legelmaradottabb településein­ket visszahelyezzünk a térképre. Bevethető tudás híján ugyanis vaj­mi keveset tehetünk az ellen, hogy megyénk legelmaradottabb falvai, mint például Tiszabő és Tuszabura ne váljanak végképp a Jászkun­ság, sőt az egész ország lefolyójává. Hogy akkor mégis mit tegyünk? Először is nézzünk szembe a tényekkel: óriási baj van a mentá­lisan „kiürülő” végeken. Majd legyen eszünk, és kérjük számon a döntéshozókon a helyzet megoldását! Mert a kialakult állapot ugyan már így is sokak felelőssége, néhány év múlva azonban már kivétel nélkül mindannyiunk boldogulásának kerékkötője lesz. S akkor nekünk sem marad más, mint Fehérvár meg Győr - vagy eltűnni a lefolyóban. bői külföldre viszik a fiatalok a szaktudásukat, így van rá némi esély, hogy néhány évig a ma­gyar GDP-t növelik, a hazai gaz­dagságot hizlalják munkájuk­kal. Másrészt viszont óriási bajt JÁSZ BOLDOGHÁZA Hatvanöt évvel ezelőtt érkezett harminckilenc, a hata­lom által osztályidegennek bélyegzett család a kistelepülésre. A kitelepí­tésről tegnap délelőtt az otthonuktól megfosztottak és a befogadó csalá­dok tagjai emlékeztek meg Jászboldogházán. B. CS. Lebuktak a tolvajok SZOLNOK Két gyanúsan visel­kedő férfira figyeltek fel a szolno­ki Vasúti Rendőrőrs járőrei még péntek délután, akik egy bicik­lit toltak a szolnoki vasútállo­más előtti kerékpártárolónál. Az intézkedők kérdéseire a helyi la­kosok elismerték, hogy a kerék­párt nemrég lopták. A helyszíne­lők a tárolóban lévő többi kerék­párt is átvizsgálták, s kiderült, hogy egy másik bicikü lakatfe­jén is megbontották a műanyag borítást - mondta el lapunknak Csesznok Csilla, a megyei rend­őr-főkapitányság sajtóreferense. A nyomozók a harmincnyolc és negyvenhét éves férfiakat lopás gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatták ki. CZ. N. KEPES HÍREK SZOLNOK Idén is megrendezték a csapatversenyt a középis­kolások számára a Szertelen Ifjúsági Ház szervezésében. Az egész napos szombati versengés során a város több pontján érdekes feladatok várták a lelkes fiatalokat. F. 0. JÁSZALSÓSZENTGYÖRGY Először szervezett polgárőr napot a Jászalsószentgyörgyi Polgárőr Egyesület. A programot a közös­ség létrejöttének huszonhatodik évfordulóján szervezték meg, s vendégül látták a térség polgárőr közösségeit is. B. CS. SZANDASZŐLŐS „Közlekedik a család” címmel rendeztek közleke­désbiztonsági vetélkedőt szombat délelőtt Felső-Szanda egyik hi- permarketjének parkolójában. Családokat vártak a versenyre, akik különböző versenyfeladatokban mérhették össze tudásukat. F. 0. A találkozón a legkisebbektől a felnőttekigmjPv rengeteg pár vett részt - felvételünkön я megjelent ikrek eöv vidám csoDortia —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom