Új Néplap, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-01 / 127. szám

g MEGYEI KÖRKÉP 2016. JÚNIUS 1., SZERDA Olyan témákat fogalmazok meg. ami közel áll az embe­rekhez, amit ők is éreznek, tudnak, csak nincs módjuk­ban ezt kinyilvánítani - mondja Jókai Anna | Az író szerint a találkozók nem arra valók, hogy learassák a dicsőséget SZOLNOK Bár gyakran halla­ni manapság, hogy a szép- irodalom népszerűsége erő­sen hanyatlik, a minap Jó­kai Anna is rácáfolt e tézis­re. A Nemzet Művésze, Kos­suth- és József Attil-díj mel­lett számos elismeréssel ki­tüntetett író, költő a szolno­ki Verseghy Ferenc Könyv­tárban találkozott olvasó­ival. A zsúfolásig megtelt Verseghy Terembe belépve nyomban felcsattant a taps. Kovács Berta irottszo@index.hu Népszerűsége töretlen. Mi ennek a titka?- Meggyőződésem, hogy az írónak nem elég a művét meg­írnia, azt el is kell juttatnia az olvasókhoz. Engem elég gyak­ran meghívott a rádió is, a té­vé is. Hivatalos alkalmakkor, március 15-én, október 23-án is elég sokat beszéltem, bár leg­többet irodalmi rendezvényen. Az sem mindegy, hogyan tud megnyilvánulni az ember. Úgy gondolom, népszerűségem tit­ka, hogy közel maradtam az emberi világhoz, úgy érzem, nincs bennem semmi művé­szi allűr. És olyan témákat fo­galmazok meg, ami közel áll az emberekhez, amit ők is érez­nek, tudnak, csak nincs mód­jukban ezt kinyilvánítani. Új megvilágításban szembesül­hetnek a dolgokkal, amit ők jónak hittek, arról kiderülhet, hogy tulajdonképpen rossz, és fordítva.- Említette már, hogy olyan ol­vasói is vannak, akik valójában egyetlen művét sem olvasták.- Néhány nagyon egyszerű vidéki emberről van szó, akik mindig eljönnek meghallgat­ni. Ők valójában analfabéták, mégis szívják magukba a mon­dandómat. Én ugyanis a talál­kozókon elsősorban háttér­anyagot szolgáltatok a műve­imhez, és lehet, hogy van, aki­nek ez segít eligazodni a világ­ban, vagy így megóvom vala­mitől.- Szolnokhoz különleges él­mény is köti: élete első író-ol­vasó találkozóját itt tartotta.- Igen, 1966-ban, és ez ak­kor nagyon nagy dolog volt számomra, hiszen még köte­tem sem volt. Valaki felfedez­- Ön régen is, most is gond nél­kül meg tudott jelenni, felka­pott szerző. Vannak akik úgy vélik, ez annak köszönhető, hogy közel áll politikai körök­höz.- A régi rendszerben tűrt író voltam. A rengeteg díjamból - van összesen 39 - mindössze hármat kaptam az első húsz évben, a többit már a rendszer- váltás után. A régi politikai kö­rökhöz nem álltam közel, csak nem tiltottak be, mert annyira erős volt a népszerűségem az olvasók körében, másrészt pe­dig én elsősorban a lelki élet területével foglalkoztam, ami­re nem voltak annyira érzéke­nyek. Most meg egyértelmű, hogy én egy jó értelemben vett keresztény szellemiséget tá­mogatok, azt képviselem, sze­retem a hazámat, nem vagyok szélsőséges, és ezt mindig el is mondom. Ilyen értelemben se­gítettem ugyan politikai esz­méket, de meg is mondom a politikai élet szereplőinek, ha valami nem tetszik, nem rej­tem véka alá a véleményemet. De még soha senkit nem sér­tettem, nem aláztam meg, még azokat sem, akik megérdemel­ték volna.- Számon tartja-e, hány kötete jelent meg eddig?- Utóbbi időben már nem számoltam össze, nem is köny- nyű, hisz rengeteg új kiadás is megjelenik a műveimből, a Ne féljetek! című regényből példá­ul 27. Az első kiadásúakat néz­ve is több mint kéttucat.- Min dolgozik jelenleg?- Most a memoáromat írom, jövőre jelentetem meg, ez fog­ja az életmű sorozatomat le­zárni. Idén pedig a Breviáriu­mom bővített kiadása jelenik meg.- Nyolcvan fölött elkerülhetet­len a számvetés. Van-e olyan, amit másképp csinálna vagy olyan műve, amit mai szemmel másképp írna meg?- Nincs! Olyan van, amit ta­lán kevésbé kegyetlenül fo­galmaznék meg, azóta job­ban megenyhültem az embe­rek iránt. Erre büszke vagyok. Vannak írók, akik szeretnék életművüket meg nem történt­té tenni, de az enyém olyan, hogy egyetlen sort se kellett se kihúznom, de megtagadnom. És erre büszke vagyok. te első novellámat, a Magyar­órát, és annyira megtetszett neki, hogy elhívtak. Ez olyan újdonság volt még nekem! Iga­zi kuriózum. Arra még emlék­szem, hogy Szakonyi Károly volt a másik vendég, a részle­teket már nem tudom felidéz­ni, hiszen azóta több ezer talál­kozón vettem részt.- Rendhagyó irodalom órát is tartott ma Szolnokon, olyan is­kolában, ahol Önt választották érettségi tételnek. Milyen ér­zés érettségi tételnek lenni?- Úgy vagyok vele, ha ez kö­zelebb viszi a gyerekeket ah­hoz, hogy a többieket is olvas­sák, akkor nagyon jó. Fontos dolog, hogy a jelen kori iroda­lomban is tájékozottak legye­nek. Elég nehéz mostanában a fiatalsághoz közel hozni az iro­dalmat, össze is tévesztik az ál-irodalommal. Pedig nagyon nem mindegy, mit olvasnak, valamiféle minőséget is kell kapniuk, olyat, ami a későbbi életükre is hatással lesz. Per­sze van olyan diák, akit sem­mi nem érdekel, de akit igen, az úgyis megtalálja a lehetősé­get, hogy ismereteit bővítse. Én nem panaszkodhatom, gyak­ran találkozom fiatalokkal, sokszor elhívnak. De a talál­kozókon is először mindig fel­mérem, hogy hányán vannak a fiatalok, és őket külön szok­tam köszönteni. Fontos erősíte­ni velük a kapcsolatot.- írásművészetét spirituális re­alizmusnak nevezik. Ez mit je­lent a gyakorlatban?- Realizmus azért, mert mindig a hétköznapi való élet­ből indulok ki és a legkisebb emberi, földi cselekvésben is megtalálom azt a spiritualis- tást, ami egy másik szférába tartozik. Azt mondhatnám, hogy a célt mindig egy maga­sabb valóságban keresem, ami itt van, azt mint okozatot szem­lélem. Az nem nagy dolog, ha az ember spirituális műveket ír és közben elhanyagolja a föl­di világot, és az se, ha az itteni világ dolgaiban jól eltájékozó­dik, de ezen túlra nincs kilátá­sa. A kettőt össze lehet kapcsol­ni. Az egyes írásokon azt úgy lehet észrevenni, hogy szinte magától értetődő, amikor olva­sod, azt érzed, hogy van mögöt­te egy másik szellemi szféra is. Úgy vélem, engem egyenletes spirituális fejlődés jellemez, amiben fokozatos önfejlesztés is volt.- A Ne féljetek! című regényé­vel kapcsolatban szokták em­legetni, hogy azt pszichológu­sok is használják munkájuk so­rán. Az író egyben pszicholó­gus is?- írója válogatja. Én azt gon­dolom, nagyon jó emberisme­ret is kell ahhoz, hogy a kü­lönböző karaktertípusokat fel­ismerjük és megjelenítsük. Adottság, hogy ráérzek a má­sik ember gondjára, bajára, persze azért fejlődik az ember. Jókai Anna Szolnokon is népszem Milyen tervek valóra váltásában segíthetnek a szolnoki könyvtárak? Kinek és miért jön a képbe Spanyolország? Egy elhatározás tette sorsfordító nappá a mait JÁSZKUNSÁG A nyár nagyon jó alkalom sok mindenre, amit év közben nem tudunk vagy ép­pen nem akarunk megcsinálni. Vagyis nem csak a nyaralásról, a pihenésről szóló időszak lehet ez, hanem a nagy fogadalmak valóra váltásának ideje is lehet.- Nyelvtanulás - feleli Nagy Katalin, az egyik szolnoki gim­názium harmadéves diákja ar­ra a kérdésünkre, hogy mi az, amivel mindenképp szeretne foglalkozni a vakáció ideje alatt. - Méghozzá valami olyan nyel­vet sajátítanék el legszíveseb­ben, amivel eddig még nem ke­rültem kapcsolatba. Ilyen példá­ul a spanyol, azt szívesen meg­tanulnám. A legjobb persze az lenne, ha anyanyelvi környe­zetben, nyelvterületen foglal­kozhatnék vele, de erre egyelő­re nincs lehetőség szerintem. De miért ne vehetném fel a kí­vánságlistámra, hogy egyszer kijussak Spanyolországba? Re­mélem, hogy ez is csak elhatá­rozás kérdése, s akkor annak meghozatalához is kiváló idő­szak lehetne ez a nyár... - mo- solyodik el. A tanulás másnak is kiváló program lesz a következő he­tekben, hónapokban. A szolno­ki Kovács Gábor például éppen most töltötte be a tizenhetedik életévét, így megnyílt számára a lehetőség, hogy bepattanjon egy személyautó volánja mögé, s megtanulja, miként is kell köz­lekedni vele.- Apuéktől kaptam ezt a le­hetőséget - mondja. - A szüle­tésnapi ajándékom az lett, hogy kifizetik nekem a gépjárműve­zetői tanfolyamot. Az elméletet hamarosan kezdem, s az a cé­lom, hogy nyár végére megle­gyen a jogosítványom. Innen­től kezdve pedig ez már csak rajtam múlik. Jó lenne minden megméretésen elsőre átmenni... - bizakodik. Legalább a fentiekhez hason­ló elhatározásra van szükség ahhoz, ha az életmódunkon sze­retnénk változtatni. A jászberé­nyi Szabó Róbert például megfo­gadta, ő bizony egy káros szen­vedélyének akar hátat fordítani a nyári hónapokban.- Emlékszem, egy szép tava­szi nap volt, valamikor április­ban, amikor kimentem a csalá­di házunk teraszára - idézi fel a sorsfordító elhatározás meg­születésének körülményeit. - Rágyújtottam egy cigire, s köz­ben figyeltem a napfényben úszó kertet, hallgattam a fákon dalo­ló madarakat, élveztem a kelle­mes meleget. Jó pár perc eltelt, mire valahogy furcsa érzés lett rajtam úrrá. Sehogy se illett eb­be a környezetbe a cigarettafüst. Hirtelen rossznak, elutasítandó- nak éreztem. Akkor határoztam el, hogy a nyáron megválók tőle.- Ma kezdem a leszokást - je­lenti ki. - Nem apránként, ha­nem azonnal leteszem a cigaret­tát. Úgy számolom, ha szeptem­berig kibírom, akkor már lesz esélyem arra, hogy végleg lete­gyek a dohányzásról. A család­ban mindesetre sokan szoríta­nak nekem. M. G. A. Az olvasás is élmény a vakáción A nyári szünet jó alkalom lehet arra is, hogy elolvassunk néhány könyvet, amelyeket már régóta szerettünk volna. így véli a har­mincnyolc esztendős szolnoki Varga Adrienn is, aki a megye- székhelyen dolgozik egy gazda­sági ügyekkel foglalkozó cégnél. A munkája nem az irodalom felé terelgeti, ezért a szabadsága ide­jén mindenképp akar időt szakí­tani az olvasgatásra is.- A város könyvtáraiba, főleg a Verseghybe és a Széchenyi városrészben lévőbe szoktam járni olvasnivalóért. Most néhány klasszikussal akarok kezdeni, mondjuk Jó­kaival vagy Gárdonyival, ám úgy gondolom, egy kis szóra­koztató irodalom is belefér még őszig. Azt hiszem, egy Le- sie L. Lawrence könyv is a ke­zembe kerül majd. I i

Next

/
Oldalképek
Tartalom