Új Néplap, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-01 / 127. szám
g MEGYEI KÖRKÉP 2016. JÚNIUS 1., SZERDA Olyan témákat fogalmazok meg. ami közel áll az emberekhez, amit ők is éreznek, tudnak, csak nincs módjukban ezt kinyilvánítani - mondja Jókai Anna | Az író szerint a találkozók nem arra valók, hogy learassák a dicsőséget SZOLNOK Bár gyakran hallani manapság, hogy a szép- irodalom népszerűsége erősen hanyatlik, a minap Jókai Anna is rácáfolt e tézisre. A Nemzet Művésze, Kossuth- és József Attil-díj mellett számos elismeréssel kitüntetett író, költő a szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtárban találkozott olvasóival. A zsúfolásig megtelt Verseghy Terembe belépve nyomban felcsattant a taps. Kovács Berta irottszo@index.hu Népszerűsége töretlen. Mi ennek a titka?- Meggyőződésem, hogy az írónak nem elég a művét megírnia, azt el is kell juttatnia az olvasókhoz. Engem elég gyakran meghívott a rádió is, a tévé is. Hivatalos alkalmakkor, március 15-én, október 23-án is elég sokat beszéltem, bár legtöbbet irodalmi rendezvényen. Az sem mindegy, hogyan tud megnyilvánulni az ember. Úgy gondolom, népszerűségem titka, hogy közel maradtam az emberi világhoz, úgy érzem, nincs bennem semmi művészi allűr. És olyan témákat fogalmazok meg, ami közel áll az emberekhez, amit ők is éreznek, tudnak, csak nincs módjukban ezt kinyilvánítani. Új megvilágításban szembesülhetnek a dolgokkal, amit ők jónak hittek, arról kiderülhet, hogy tulajdonképpen rossz, és fordítva.- Említette már, hogy olyan olvasói is vannak, akik valójában egyetlen művét sem olvasták.- Néhány nagyon egyszerű vidéki emberről van szó, akik mindig eljönnek meghallgatni. Ők valójában analfabéták, mégis szívják magukba a mondandómat. Én ugyanis a találkozókon elsősorban háttéranyagot szolgáltatok a műveimhez, és lehet, hogy van, akinek ez segít eligazodni a világban, vagy így megóvom valamitől.- Szolnokhoz különleges élmény is köti: élete első író-olvasó találkozóját itt tartotta.- Igen, 1966-ban, és ez akkor nagyon nagy dolog volt számomra, hiszen még kötetem sem volt. Valaki felfedez- Ön régen is, most is gond nélkül meg tudott jelenni, felkapott szerző. Vannak akik úgy vélik, ez annak köszönhető, hogy közel áll politikai körökhöz.- A régi rendszerben tűrt író voltam. A rengeteg díjamból - van összesen 39 - mindössze hármat kaptam az első húsz évben, a többit már a rendszer- váltás után. A régi politikai körökhöz nem álltam közel, csak nem tiltottak be, mert annyira erős volt a népszerűségem az olvasók körében, másrészt pedig én elsősorban a lelki élet területével foglalkoztam, amire nem voltak annyira érzékenyek. Most meg egyértelmű, hogy én egy jó értelemben vett keresztény szellemiséget támogatok, azt képviselem, szeretem a hazámat, nem vagyok szélsőséges, és ezt mindig el is mondom. Ilyen értelemben segítettem ugyan politikai eszméket, de meg is mondom a politikai élet szereplőinek, ha valami nem tetszik, nem rejtem véka alá a véleményemet. De még soha senkit nem sértettem, nem aláztam meg, még azokat sem, akik megérdemelték volna.- Számon tartja-e, hány kötete jelent meg eddig?- Utóbbi időben már nem számoltam össze, nem is köny- nyű, hisz rengeteg új kiadás is megjelenik a műveimből, a Ne féljetek! című regényből például 27. Az első kiadásúakat nézve is több mint kéttucat.- Min dolgozik jelenleg?- Most a memoáromat írom, jövőre jelentetem meg, ez fogja az életmű sorozatomat lezárni. Idén pedig a Breviáriumom bővített kiadása jelenik meg.- Nyolcvan fölött elkerülhetetlen a számvetés. Van-e olyan, amit másképp csinálna vagy olyan műve, amit mai szemmel másképp írna meg?- Nincs! Olyan van, amit talán kevésbé kegyetlenül fogalmaznék meg, azóta jobban megenyhültem az emberek iránt. Erre büszke vagyok. Vannak írók, akik szeretnék életművüket meg nem történtté tenni, de az enyém olyan, hogy egyetlen sort se kellett se kihúznom, de megtagadnom. És erre büszke vagyok. te első novellámat, a Magyarórát, és annyira megtetszett neki, hogy elhívtak. Ez olyan újdonság volt még nekem! Igazi kuriózum. Arra még emlékszem, hogy Szakonyi Károly volt a másik vendég, a részleteket már nem tudom felidézni, hiszen azóta több ezer találkozón vettem részt.- Rendhagyó irodalom órát is tartott ma Szolnokon, olyan iskolában, ahol Önt választották érettségi tételnek. Milyen érzés érettségi tételnek lenni?- Úgy vagyok vele, ha ez közelebb viszi a gyerekeket ahhoz, hogy a többieket is olvassák, akkor nagyon jó. Fontos dolog, hogy a jelen kori irodalomban is tájékozottak legyenek. Elég nehéz mostanában a fiatalsághoz közel hozni az irodalmat, össze is tévesztik az ál-irodalommal. Pedig nagyon nem mindegy, mit olvasnak, valamiféle minőséget is kell kapniuk, olyat, ami a későbbi életükre is hatással lesz. Persze van olyan diák, akit semmi nem érdekel, de akit igen, az úgyis megtalálja a lehetőséget, hogy ismereteit bővítse. Én nem panaszkodhatom, gyakran találkozom fiatalokkal, sokszor elhívnak. De a találkozókon is először mindig felmérem, hogy hányán vannak a fiatalok, és őket külön szoktam köszönteni. Fontos erősíteni velük a kapcsolatot.- írásművészetét spirituális realizmusnak nevezik. Ez mit jelent a gyakorlatban?- Realizmus azért, mert mindig a hétköznapi való életből indulok ki és a legkisebb emberi, földi cselekvésben is megtalálom azt a spiritualis- tást, ami egy másik szférába tartozik. Azt mondhatnám, hogy a célt mindig egy magasabb valóságban keresem, ami itt van, azt mint okozatot szemlélem. Az nem nagy dolog, ha az ember spirituális műveket ír és közben elhanyagolja a földi világot, és az se, ha az itteni világ dolgaiban jól eltájékozódik, de ezen túlra nincs kilátása. A kettőt össze lehet kapcsolni. Az egyes írásokon azt úgy lehet észrevenni, hogy szinte magától értetődő, amikor olvasod, azt érzed, hogy van mögötte egy másik szellemi szféra is. Úgy vélem, engem egyenletes spirituális fejlődés jellemez, amiben fokozatos önfejlesztés is volt.- A Ne féljetek! című regényével kapcsolatban szokták emlegetni, hogy azt pszichológusok is használják munkájuk során. Az író egyben pszichológus is?- írója válogatja. Én azt gondolom, nagyon jó emberismeret is kell ahhoz, hogy a különböző karaktertípusokat felismerjük és megjelenítsük. Adottság, hogy ráérzek a másik ember gondjára, bajára, persze azért fejlődik az ember. Jókai Anna Szolnokon is népszem Milyen tervek valóra váltásában segíthetnek a szolnoki könyvtárak? Kinek és miért jön a képbe Spanyolország? Egy elhatározás tette sorsfordító nappá a mait JÁSZKUNSÁG A nyár nagyon jó alkalom sok mindenre, amit év közben nem tudunk vagy éppen nem akarunk megcsinálni. Vagyis nem csak a nyaralásról, a pihenésről szóló időszak lehet ez, hanem a nagy fogadalmak valóra váltásának ideje is lehet.- Nyelvtanulás - feleli Nagy Katalin, az egyik szolnoki gimnázium harmadéves diákja arra a kérdésünkre, hogy mi az, amivel mindenképp szeretne foglalkozni a vakáció ideje alatt. - Méghozzá valami olyan nyelvet sajátítanék el legszívesebben, amivel eddig még nem kerültem kapcsolatba. Ilyen például a spanyol, azt szívesen megtanulnám. A legjobb persze az lenne, ha anyanyelvi környezetben, nyelvterületen foglalkozhatnék vele, de erre egyelőre nincs lehetőség szerintem. De miért ne vehetném fel a kívánságlistámra, hogy egyszer kijussak Spanyolországba? Remélem, hogy ez is csak elhatározás kérdése, s akkor annak meghozatalához is kiváló időszak lehetne ez a nyár... - mo- solyodik el. A tanulás másnak is kiváló program lesz a következő hetekben, hónapokban. A szolnoki Kovács Gábor például éppen most töltötte be a tizenhetedik életévét, így megnyílt számára a lehetőség, hogy bepattanjon egy személyautó volánja mögé, s megtanulja, miként is kell közlekedni vele.- Apuéktől kaptam ezt a lehetőséget - mondja. - A születésnapi ajándékom az lett, hogy kifizetik nekem a gépjárművezetői tanfolyamot. Az elméletet hamarosan kezdem, s az a célom, hogy nyár végére meglegyen a jogosítványom. Innentől kezdve pedig ez már csak rajtam múlik. Jó lenne minden megméretésen elsőre átmenni... - bizakodik. Legalább a fentiekhez hasonló elhatározásra van szükség ahhoz, ha az életmódunkon szeretnénk változtatni. A jászberényi Szabó Róbert például megfogadta, ő bizony egy káros szenvedélyének akar hátat fordítani a nyári hónapokban.- Emlékszem, egy szép tavaszi nap volt, valamikor áprilisban, amikor kimentem a családi házunk teraszára - idézi fel a sorsfordító elhatározás megszületésének körülményeit. - Rágyújtottam egy cigire, s közben figyeltem a napfényben úszó kertet, hallgattam a fákon daloló madarakat, élveztem a kellemes meleget. Jó pár perc eltelt, mire valahogy furcsa érzés lett rajtam úrrá. Sehogy se illett ebbe a környezetbe a cigarettafüst. Hirtelen rossznak, elutasítandó- nak éreztem. Akkor határoztam el, hogy a nyáron megválók tőle.- Ma kezdem a leszokást - jelenti ki. - Nem apránként, hanem azonnal leteszem a cigarettát. Úgy számolom, ha szeptemberig kibírom, akkor már lesz esélyem arra, hogy végleg letegyek a dohányzásról. A családban mindesetre sokan szorítanak nekem. M. G. A. Az olvasás is élmény a vakáción A nyári szünet jó alkalom lehet arra is, hogy elolvassunk néhány könyvet, amelyeket már régóta szerettünk volna. így véli a harmincnyolc esztendős szolnoki Varga Adrienn is, aki a megye- székhelyen dolgozik egy gazdasági ügyekkel foglalkozó cégnél. A munkája nem az irodalom felé terelgeti, ezért a szabadsága idején mindenképp akar időt szakítani az olvasgatásra is.- A város könyvtáraiba, főleg a Verseghybe és a Széchenyi városrészben lévőbe szoktam járni olvasnivalóért. Most néhány klasszikussal akarok kezdeni, mondjuk Jókaival vagy Gárdonyival, ám úgy gondolom, egy kis szórakoztató irodalom is belefér még őszig. Azt hiszem, egy Le- sie L. Lawrence könyv is a kezembe kerül majd. I i
