Új Néplap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-07 / 107. szám

2016. MÁJUS 7., SZOMBAT

INTERJÚ 11

Pál Dénes őrzi szülei értékrendjét * Munkakapcsolatból szerelem * Nehezen

szokta meg, hogy ritkán látja a barátait

Pál Dénes kedves, humoros, őszinte és figyelmes, egy igazi régi vágású gavallér, aki tisztelettudóan és szeretettel bánik az emberekkel. Az énekes többek között a terveiről, a családjáról és a szerelméről is mesélt.

Szabó Csilla

központi szerkesztoseg@mediaworks.hu- A Nagy Duett című műsorban Demcsák Zsuzsa a partnered. Hogyan zajlik a közös munka?- Hozzám hasonlóan Zsuzsi is nagyon céltudatos, kitartó és elszánt. Ebbó'l a szempontból szerencsém van vele, és azt gondolom, hogy jó párost alkotunk. Az elején kérdésként ott volt bennem, hogy a tévéből ismert arcán kívül vajon meg akar-e mutatni magából mást is, tudjuk-e színesíteni mindazt, amit az emberek róla gondolnak. A próbákon láttam a vicces és felszabadult énjét, most már csak az a feladat, hogy ebből minél többet megmutassunk a színpadon is.- A The Voice és a Sztárban sztár című versenyeket is megnyerted. Ezúttal mi a cél?- A legfontosabb az volt, hogy ne essünk ki az első adásban. Eljátszottunk a gondolattal, hogy jó lenne megnyerni, de egyáltalán nem görcsölünk ezen. Mindig csak az aktuális heti feladatra koncentrálunk.- Néhány éve még neked volt szükséged mentorra, most pedig te adhatod tovább a tudásodat. Élvezed a tanítást?- Nagyon! Nem vagyok az a megmondó típus, de jó érzés átadni mindazt, amit már tudok. Az első adás előtt mindenféle praktikát bevetettem, hogy megnyugtassam Zsuzsit, hisz mindenkinél más válik be. Annak idején én is sok tanácsot kaptam, de mindenkinek saját magának kell rátalálnia arra, ami őt megnyugtatja. Nekem az vált be, hogy fellépés előtt mindig egyedül töltök egy kis időt, kell egy-két perc, amikor senki nem szól hozzám.- Min dolgozol most a műsoron kívül?- Már tervezzük az év végi koncertemet is, de ami sokkal aktuálisabb, hogy hamarosan megjelenik az új dalom, ami egy nagyon felszabadult, vidám, nyári hangulatot idéző nóta lesz, és videoklipet is készítünk majd hozzá.- A közösségi oldaladon nagy csodálattal és szeretettel beszélnek rólad a rajongóid, bármely korosztály tagjai legyenek is. Nagyon meg tudod érinteni a lányokat, hölgyeket.- Zavarba hozol (mosolyog). Biztos vannak olyanok, akiket a siker más irányba visz, de ha valaki szeretne önazonos maradni, és van egy biztos, megkérdőjelezhetetlen értékrendje, akkor a népszerűség sem szédíti meg. Egy fellépésen mindig előjön az ember személyisége azáltal, ahogy beszél, ahogy viselkedik és az emberekkel bánik. Én mindig azt a visszajelzést kapom, hogy a való életben

is olyannak látnak, mint amilyennek a tévében. Rengetegen szavaztak rám annak idején, jókívánságokat írtak, biztattak, drukkoltak, és nagyon fontos nekem, hogy megháláljam az emberek szeretetét. Az a minimum, hogy minden fellépésen a maximumot próbálom nyújtani, és kedves vagyok velük. Nem akarom, hogy a profizmus valaha is olyan szintre jusson nálam, hogy rutinból „letoljam” a fellépéseket. Előfordult, hogy odajött hozzám egy kislány, akinek be volt gipszelve a keze, elmondta, hogy mennyire örül, hogy elengedték a szülei és élőben láthat. Ráírtam a gipszére, hogy „jobbulást”. Csak egy szó, de tudom, hogy neki ez milyen sokat jelentett. Ezek az apró dolgok nekem fontosak, hiszen tudom, hogy közönség nélkül nem lehetnék színpadon.- Nagyon határozott és stabil értékrended van. Mi tartozik bele?- Már régen megfogalmaztam magamnak az egyik legfontosabb dolgot: semmilyen társaság kedvéért sem fogok változtatni a véleményemen. Kísérletekkel bebizonyították, hogy ha egy 20 fős csapatból 19 azt mondja, hogy az ég zöld, majd megkérdezik a 20. tagot is, akkor nagy valószínűséggel azt mondja, amit a többiek, még akkor is, ha nem úgy gondolja. Nekem nincs megfelelési kényszerem, igyekszem hű maradni önmagamhoz és a gondolataimhoz. Jó családban nőttem fel, így nagyon hamar kialakult az értékrendem. Nem azt mondom, hogy ez az etalon, de örülnék, ha majd tovább tudnám adni a gyerekeimnek vagy a következő generációnak. És bár református vagyok, egy olyan katolikus iskolában tanultam nyolc évig, ahol megerősítették mindazt, amit otthonról hoztam. A nővérem miatt jelentkeztem oda, aki szintén ott tanult, bár ő is református. Nálam még megindokolható a döntés, nála már kevésbé (nevet). A hittanórák azt tanították meg, hogy különbséget tudjunk tenni jó és rossz között. Szerintem is az a legfontosabb, hogy tudjuk: amit teszünk az épít vagy rombol. Érdekes, hogy a mai világban feltűnést kelt ez

Névjegy

Pál Dénes, énekes Született: 1991. március 19.. Miskolc

Sokáig úszó, focista vagy építész akart lenni, a középiskola után mégis a Miskolci Egyetem Műszaki Anyagtudományi Karán kezdett tanulni. Egy amatőr színitársulat tagjaként szerepelt először színpadon.

2012-ben tűnt fel a The Voice című tehetségkutató műsorban, amit megnyert, 2014- ben a Sztárban sztár nevű show-műsorban is ő nyerte el a Magyarország legsokoldalúbb előadóművésze címet. Kedvenc süteménye a Rigó Jancsi és a Sacher-torta.

az értékrend, pedig ez lenne a normális.- így utólag milyennek látod a gyermekkorodat?- Nem szokványos módon nőttem fel, mert a nagyszüleim- mel külön házban, de közös telken éltünk. Az egész gyerekkorom úgy telt, hogy ha a szüleim épp nem voltak otthon, akkor a nagyszülők mindig ott voltak, és bármiben segítettek. A nővérem hat és fél évvel idősebb nálam. A szüléink nem hagytak minket túlzottan magunkra, de nem is kényeztettek el, talán az arany középutat próbálták tartani. Mindent megkaptunk, amire szükségünk volt, de tudtak mértéket tartani. Határozottak voltak, és ha valamire azt mondták, hogy nem, akkor az tényleg nem volt, és még véletlenül sem lett belőle talán. Persze gyerekként nagyon sokszor fájt, amikor hiába könyörögtem és rimánkodtam valamiért, de utólag látom, hogy így tanultam meg értékelni a dolgokat. Az alapvető illemet is hamar megtanultuk, nem kellett kétszer mondani nekünk, hogy ha belépünk valahová, akkor köszönjünk, vagy hogy a tanárnak ne mondjunk hellót. A mai napig hiába mondják a barátaim szülei, hogy köszönjek nekik sziát, mert legközelebb már megint azt mondom, hogy kezét csókolom. Valahogy mára sok minden értékét veszítette a világban. Régen egy bicikli három generációt kiszolgált, manapság viszont minden nyáron újat akarunk venni. Az embereket, a kapcsolatokat is ugyanígy cseréljük. Nem dolgozunk érte, hogy jobb legyen, mindig a másikban keressük a hibát, mert azt gondoljuk, hogy jön a következő. Látszatfalakat emelünk egymás közé, és külön kaszthoz tartozónak ítéljük egymást az alapján is, hogy kinek mi a foglalkozása. De az alapvető emberi dolgok ugyanúgy mindenkire vonatkoznak, függetlenül attól, hogy valaki takarítóként vagy egy tévécsatorna igazgatójaként dolgozik. Én ezért is ragaszkodom az otthonról hozott értékekhez, hisz egy ilyen világban még inkább szükség van erre a biztos alapra.- Lassan négy éve élsz a fővárosban. Megszeretted?- Nem volt könnyű, de kialakítottam a felnőttkori életemet, amit én irányítok. Szeretek itt élni, de nehéz volt megszokni, hogy nem láthatom bármikor a barátaimat és a családomat. Négyen vagyunk „régi jó barátok”, ketten nemrég Budapestre költöztek a munkájuk miatt, de így sem tudunk gyakrabban találkozni. Cserébe ez már a harmadik olyan nyarunk lesz, amikor négyesben megyünk el nyaralni. Mióta itt élek, a szüléimét sem látom olyan gyakran, ahogy szeretném. Mindig nagy szeretettel várnak, és amikor sikerül hazajutnom, akkor sűrítve kapom meg a rengeteg törődést. Ha például este érkezem meg, akkor reggelre már le van mosva a szélvédő, és rendbe van téve az autó. Édesanyám pedig úgy enged el, hogy csak egy kis apró csomagot készít útravalónak, ami valójában azt jelenti, hogy háromkosárnyi ételt hozunk el, ami már a mélyhűtőbe sem fér be (nevet).- Hasonlítasz rájuk?- Inkább az édesanyám és az ő apukája vonalát hozom. Nagyapám is képes volt évekig őrlődni magában valamin. Külsőre viszont teljesen úgy nézek ki, mint az édesapám, és ahogy telnek az évek, egyre jobban hasonlítok hozzá. Imád barkács- boltokban nézelődni, csavarokat, tapétákat válogatni, majd nem venni semmit. Megfigyeltem, hogy ilyenkor mindig felvesz egy bizonyos pózt. Pár hete, amikor egy ilyen helyen jártam, azon vettem észre magam, hogy ugyanabban a testhelyzetben állok (nevet). Ő egy elég erőteljes személyiség, én egy fokkal türelmesebb, ráérősebb típus vagyok. A nővéremmel pedig olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz, és én vagyok az utóbbi. Körülbelül 16 éves koromig folyton egymás agyára mentünk, főleg én az övére. Amikor éreztem, hogy már feszül a húr, akkor rátettem még egy lapáttal. Mindenbe beleszóltam, mindenhol ott akartam lenni, folyton zavaró tényező voltam az éltében. Most viszont nagyon jó a kapcsolatunk, szerencsére ő is képviseli és továbbadja az otthoni értékeket a lányainak. A nagyobbik 8 éves, mostanában volt nálunk egy teljes hétvégén át. Ez volt az első ilyen alkalom, és nagyon élveztük.- Féltve őrződ a magánéletedet, de azt tudni lehet, hogy együtt élsz a pároddal. Mi a legfontosabb neked egy kapcsolatban?- Az, hogy tudjunk önmagunk lenni, hogy minden pozitív és negatív tulajdonságunkat fel tudjuk tárni a másik előtt. Fontos, hogy ha úgy megyek haza, hogy bánt valami, akkor azonnal el tudjam mondani a páromnak. Bármilyen dolog történik velünk, akkor azt azonnal megosztjuk a másikkal. Akár olyan apróságot is, hogy ha éppen fodrásznál volt, akkor küld nekem egy fotót. Mindketten elfoglaltak vagyunk, de figyelünk arra, hogy legyen időnk egymásra.- Munkakapcsolatból alakult ki ez a szerelem. Meg tudod fogalmazni, hogy a barátnőd mivel varázsolt el?- Szép lassan alakult ki ez a dolog kettőnk között. Ahogy egyre jobban megismertem, egyre jobban tetszett, egyre több minden fogott meg benne. Nem tudok magam mellé olyan valakit elképzelni, aki félvállról vagy komolytalanul veszi az életet. Mellém egy olyan lány kell, aki kordában tud tartani, és egy picit nekem is tudja diktálni a tempót. Hajlamos vagyok arra, hogy ráérősebben álljak a dolgokhoz, ezért kell mellém valaki, aki megadja a kellő lökést. Ő ilyen. Egyszer csak azt vettem észre, hogy minden fontos dolgot megosztottam vele, egyre jobban bevontam őt az életembe. És valahogy egy idő után a saját életem a saját életünk lett...