Új Néplap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
2016-05-28 / 124. szám
6 CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. MÁJUS 28., SZOMBAT Egymás közelében laktak, mégsem találkoztak soha Azt mondják, a fotózás és a sport iránti rajongásuk hozta őket össze. Zsilka Sándor optometrista és Saru- di Aliz világbajnoki ezüstérmes kajakos úgy véli, azután, hogy egymásra találtak, már csak szép dolgok történhetnek velük. Joó Zsuzsa zsuzsanna.Joo@mediaworks.hu A világ túloldalára utaznak- Bennünket azonban nem a sport, hanem a fotózás hozott össze. Olyan valakit kerestem, aki készítene rólam egy profi képet. Sanyit ajánlották - mosolyog Aliz. A kép elkészült, de valami más is elindult a két ember között.- Érdekes, hogy évtizedeken keresztül egymástól 300 méterre laktunk a Holt-Tisza parton úgy, hogy soha ösz- sze sem futottunk. Valószínűleg mindkettőnknek végig kellett járni eddigi utunkat, hogy a sors összehozzon bennünket. Sok a közös vonás bennünk. Maximalisták vagyunk mindketten, ugyanakkor életigenlők is. Szeretünk világot látni, utazni. A mozgás és a fotózás szerete- te, az utazás iránti rajongás és az, hogy mindketten (úgy érezzük) jó lelkűek vagyunk, egyértelművé tette: nem engedhetjük el egymást. Jövő héten lesz az esküvőnk, utána pedig... jöhetnek a gyerekek - néz egymásra szeretettel Aliz és Sanyi. SZOLNOK - Emlékszel, amikor friss diplomásként ültünk a vonaton és arról beszélgettünk, hogyan tervezzük a jövőnket? - idézi fel a sok-sok évvel ezelőtti közös utazásunkat Zsilka Sándor. - Csak a bizonyítvány volt a kezünkben, mindketten akkor kezdtük a szakmát, tőkénk, vagyonunk semmi. Csak a remélt tehetségünk... Azóta sok víz lefolyt a Tiszán. Sanyi sikeres vállalkozást épített fel, megnősült, gyermekei születtek, elvált, most pedig új fejezetet nyitva életében, ismét nősülésre adja fejét. Párja, Sarudi Aliz világbajnoki ezüstérmes kajakos sportolónk is nagy döntésen van túl: márciusban abbahagyta a versenysportot, a jövőben inkább a család és a fotográfia felé szeretne fordulni.- Húsz éven keresztül kajakoztam. Jópár hónappal ezelőtt végiggondoltam, lenne-e ^selyem kijutni az idei olimAlíz és Sanyi esküvője nem hétköznapi lesz, sok meglepetéssel készülnek a vendégeknek.- Nem lesz hatalmas lakodalom, csak egy kis vacsora. Népes vendégsereget sem hívtunk el, csak a családot. Szeretnénk, ha ez a fontos esemény inkább rólunk és nekünk szólna - magyarázzák, hozzáfűzve, a „bevonulós" zenéjük annak a Véres gyémánt piára és arra jutottam: nincs. Ekkor hoztam meg azt a döntést, hogy befejezem a verseny- sportot. Kicsit bele is fáradtam az egészbe, vágytam már arra, hogy megszabaduljak a stressztől, attól, hogy állandóan arra figyeljek, mit és mikor eszek, mennyit pihenek, edzek-e eleget. Elindultam hát a fényképezés irányába, ami több mint hobbi, de egyelőre nem ebből élek. Hivatásos fotográfus lettem. Szeretnék jó képeket készíteni, igazán jókat! Manapság mindenki „tud” fotózni, amióta a telefonokon is van kamera, azóta még a gyerekek is. Én egy kicsit több szakmaiságot szeretnék képeimbe belecsempészni. A mércét magasra tettem magammal szemben - bólogat Aliz, akinek sporteredményei állítására a bizonyíték. Nyilván ez összefüggésb|§j hogy édesanyja korán meghalt, édesapja (aki már szintén nincsen velük) nevelte őt és biztatta, sportoljon, edzzen keményen, mert a sikert nem adják ingyen. Aliz szeretett volna édesapjának megfelelni... De Sanyi sem adta alább: néhány évvel ezelőtt arra az elhatározásra jutott, változtat az életén és a gondolkodásán is.- Meguntam a súlyfeleslegemet, azt, hogy nem éreztem magam egészségesnek. Elkezdtem futni. Először öt, majd tíz, később harminc kilométereket futottam. Senior versenyeken indultam, melyeket egy idő után elkezdtem megnyerni. Számos díjat hoztam haza, közben egyre jobban éreztem magam. Megfiatalodtam, testileg és lelkileg is. Talán még agyban is - teszi hozzá beszélgetőtárcímű filmnek lesz a betétdala, melyet először néztek meg együtt.- Másfél hét múlva pedig a világ végére utazunk nászútra: Báli szigetére, Indonéziába. Biztosan sok szép élmény vár ránk ott, de úgy érezzük, az egész életben. A rossz dolgokon már túlestünk, jöjjenek hát a szép események! Hisszük, hogy szerencsét hozunk egymásnak! Párkapcsoiati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E-mail-címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. Zsolt atya! Mindig olvasom a rovatát, úgy gondolom, gondolatai előremutatóak, tanácsai meg- fontolandóak. Persze, pár sorban nem lehet mindig mindenről véleményt mondani, de még leírni sem. Ezért kérdezem, hogy személyes találkozásra volna lehetőség? Önt sokan keresik meg, mint papot (akár gyónással is), hogy segítséget kérjenek? Azt hiszem, egy jó atya olyan, mint egy jó pszichológus... Voltak érdekes, megdöbbentő esetek, melyet elmeséltek önnek? És egyáltalán... a hétköznapokban Zsolt atya tud civil lenni? Ildikó Kedves Ildikó! Köszönöm kérdését, ritkán vész- szük észre az embert a szerep mögött. Olyan dolgot feszeget, ami egy elhallgatott, de általános probléma, a szerep-rabság veszélye. A lelkipásztort azért keresik fel sokan, hogy segítsen, és kevesen látják mögötte az eleven embert. Ezek közül is van, aki azért „leplezi” le az embert a szerepe mögött, hogy ne kelljen saját magával szembenézni. A visszajelzést köszönöm! Megerősítő, amikor valaki szeretetét fejezi ki. Vállalom, hogy nem értek mindenhez, és nem tudom mindenre a választ, sőt nem is akarom. Divatos, meg- mondó-ember sem akarok lenni. Azt teszem, amire felhatalmazásom, ismeretem van, pszichológus nem vagyok, pedagógus, teológus, mentálhigiénés képzettséggel rendelkezem, a határokat ismerem. Megtanultam figyelni a kérdezőre, és hallgatok megérzéseimre. Minden eset érdekes, „megdöbbentő”, mert nem az eset fontos, hanem az, aki átéli. Nem eseteket jegyzek meg, hanem embereket kísérek, amíg erre a felhatalmazást megadják. Szívesen állok rendelkezésre! Képzem magam, fejlődni akarok ezen a területen is. Isten ebben talentumot adott, és így fejezem ki neki hálámat. Igen, a hétköznapokban tudok Zsolti lenni, mert megjártam a szerep-rabság poklát. A „ki vagyok én?” és a „mit keresek itt?” kérdéseit nem kerülöm el, nem a világot, hanem benne magamat formálom. Megváltott világban munkatárs vagyok. Megjárta Afganisztánt Szerződéses katonaként dolgozik Szántó Bettina, aki másfél évet töltött külszolgálaton Afganisztánban és Koszovóban. A huszonnyolc éves hölgy mindene a sport, hat évig kézilabdázott. Hobbija a crossfit és a görkori, illetve sziámi cicája, Puszed- li. Nagy álma, hogy eljusson a Kanári-szigetekre. A HÉT \ m J LÁNYA Y Щ \ * + + / íár..... * / у - wL 'V Я • * Vv t jjc v<\ 4 i il .'■"l fcjjt-, T 1 \ « p,i-A & 9е «V . ,. ^ 1 V 1 Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 16 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail címen! А НЕТ KÉRDÉSÉ Hogyan ünnepelnek gyermeknapon?- A mi családunkban régi hagyományai vannak a gyermeknapnak. Főként kisebb ajándékokat kapnak ilyenkor a gyermekek, illetve lehetőleg minél több közös programok szervezünk, hiszen a közös élmények igazán maradandóak. így volt ez hosszú időn keresztül a fiainkkal, mostanra azonban mindketten családot alapítottak. így most már leginkább az unokák kerülnek előtérbe, hiszen a legna- gyobbal, két és fél éves Tamással már igazán jókat lehet szórakozni. Ebben az évben már az elmúlt héten elkezdtük a gyereknapot, hiszen együtt kilátogattunk az állatkertbe Budapesten. Tamás rettentően élvezte az ott töltött időt. Főként a kígyók, a víziló és az elefánt tetszett neki, bár azt sehogy sem értette, miként tudja úgy elérni az ormányával a felkötött szénát, hogy valójában oda sem néz. Nagyon szereti a meséket, így nagy élmény volt számára, hogy élőben láthatta és beazonosíthatta az eddig csak könyvekből ismert állatokat. Szintén tetszett neki, ahogy a vízilovakat etették, az élénk színű kígyók színeit pedig angolul sorolta, hiszen ezeket Dr. Törnek Ágnes, a Vérellátó Szolgálat területi vezetője már jól ismeri. Kishúga, a hét hónapos Izabella egyelőre ugyan az ilyen programokból nem sokat érzékel, de egy-két év múlva remélhetőleg már közösen tudjuk élvezni ezeket. Ezen a héten tovább folytatódik a gyermeknap, ezúttal a Szolnokon élő kisebbik fiamék lesznek soron. Nekik viszont még valóban nagyon pici a kislányuk, Daniella, alig héthetes. Az ő családjukban inkább a szülőket tudjuk kényeztetni egy kicsit azzal, hogy leváltjuk őket egy rövid időre. Számukra az lesz az ajándék, hogy kapnak némi szabadidőt, amíg mi vigyázunk a legkisebb unokánkra. SZ. ZS.
