Új Néplap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-26 / 122. szám

2016. MÁJUS 26., CSÜTÖRTÖK SPORT 11 Szakértő szemmel A felkészülésnek június 28-án vág neki az egy hónappal ké­sőbb már Európa-liga-selejte- zőn pályára lépő Hertha, Dár­dai Pál addig megjárja Bala- tonszéplakot és Franciaorszá­got is. „Jelen állás szerint a gyerekek iskolája miatt csak egy hosszú hétvégét tölthetek el a Balatonnál, de Franciaor­szágban tíz napig leszek majd az M4 Sport szakértőjeként - mondta a szakember. - Örü­lök, hogy a helyszínen nézhe­tem meg a srácokat, szurko­lok nekik nagyon! Nem okos­kodni akarok, csak elmon­dom, mit látok." Jutalomét, Mallorcára utazott a Hertha küldöttsége. A játékosok és a stábtagok jutalomúton vesz­nek részt, a szezon elején a vezetőség felajánlotta: ha ki­harcolják a bennmaradást, né­hány napot Spanyolországban tölthetnek a klub költségén. A reméltnél is nagyobbat ugrott ebben az idényben a Hertha, Dárdai Pál elége­dett a hetedik helyezéssel is. Pietsch Tibor kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Az egyik szeme sír, a másik nevet?- Mindkettő nevet! - vágta rá Dárdai Pál, a Hertha vezető­edzője. - Amikor augusztusban Vedad Ibisevicet igyekeztem rá­venni arra, hogy Stuttgartból Berlinbe igazoljon, nem árul­tam zsákbamacskát, közöltem vele: ha minden összejön, befut­hatunk hetedikként. A tekintete arról árulkodott, nemigen hisz abban, amit mondok, aztán tes­sék, mégiscsak igazam lett.- Jutalmul az Európa-liga-selej- tezőben próbálkozhatnak. Igaz, indulhatnának a BL-ben is...- Öt fordulóval a vége előtt csak a Bayern és a Dortmund előzött meg bennünket, de a mostani Hertha számára a har­madik helyezés irreális. Aki azt hangoztatta, ennek a csapatnak a BL-ben kell indulnia, nem ért a futballhoz. Gyorsan elfelejtet­ték, hogy ez a gárda tavaly épp­hogy benn maradt. Az előző nyá­ron négy játékos érkezett, Niklas Starkot a Nico Schulz eladásából befolyó pénzért vásároltuk meg, a kölcsönben szereplő Ibisevic bérének nagy részét a Stuttgart állta, Vladimír Darida vételárát részletekben törlesztjük a Nüm- bergnek, Mitchell Weiser ingyen érkezett. Kinéztem az egyik ki­eső csapat játékosát, de hatmil­lió eurót kellene fizetnünk érte. Nincs olyan ismerőse, aki meg­lepne minket ekkora összeggel?- Sajnálom, de nincs.- Akkor az egyik kiszemelt­ről lecsúsztunk.- Ezek szerint van másik.- Ahhoz, hogy tartsuk a szin­tet, muszáj erősítenünk. Sebes­ség kell a csapatba, nincs olyan játékosom, aki 4 másodperc alatt futja a 30 métert. Ezen a té­ren sem ütjük még meg a nem­zetközi nívót, a német topcsa­patokkal sem kelhetünk ver­senyre. Az igazolásoknál azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a gyorsaság mellett kreativitás­ra is szükségünk van. Amúgy rendben vagyunk. Nagyot ug­rottunk, annál is nagyobbat, mint reméltem. Tavaly rettene­tesek voltak a Hertha mutatói, ma már sokkal fényesebb a sta­tisztikánk. Tavaly találtuk a gó­lokat, az idén szépeket lőttünk. Tavaly ide-oda pattogott a lab­da, ha nálunk volt, most okosan járattuk. Egy év alatt hatalma­sat emelkedett a klub renoméja.- Sokáig úgy tűnt, megússzák hullámvölgy nélkül a bajnoksá­got, ám a lehető legrosszabbkor, a hajrában kerültek gödörbe.- Rosszabb lett volna, ha a sze­zon elején szaladunk bele egy hétmeccses nyeretlenségi soro­zatba. Ha kiesőjelöltként beraga­dunk a rajtnál, nem biztos, hogy vissza tudunk kapaszkodni. Ez­zel szemben az egész őszünk pa­rádés volt. A labdarúgóim nem agyaltak feleslegesen, csak vé­gezték a feladatukat. A gondok akkor kezdődtek, amikor már egész Németország arról beszélt, hogy a Hertha BL-résztvevő le­het. A fejekben zűr támadt, akik addig élvezték a futballt, feszül­tek lettek. Olyan meccseket ad­tunk döntetlenre vagy buktunk el, amelyeket simán meg kel­lett volna nyernünk. A finisben a Hannover, a Hoffenheim és a Darmstadt ellen is vezettünk, de összesen csak egy pontot szerez­tünk. Ennyit számít a tapaszta­lat - vagyis a hiánya. Az utolsó fordulóban, amikor már majd­hogynem minden mindegy ala­pon játszottunk, újra felismer­tem az őszi csapatomat, több góllal nyerhettünk volna Mainz- ban. Sajnos egyszer sem talál­tunk be, így nem tudtunk meg­előzni a mainziakat. Sebaj, így legalább nem tingli-tangli edző­meccseket vívunk a nyáron, ha­nem vérre menő mérkőzések várnak ránk a selejtezőben.- Jobb, persze...- Tényleg nem bánom, hogy már a selejtezőkörben jelené­sünk lesz. Optimális esetben négy jelentős nyomással páro­suló meccset játszunk a főtáb­láig, amelyekből csak profitál­hatunk. A nemzetközi színtéren szerzett rutinnak nagy hasznát vehetjük a bajnokságban. Ami bennünk volt, kihoztuk, de ha nem lépünk előre, bajba kerül­hetünk. Amit idén elértünk, na­gyon nehéz lesz megismételni.- Ez vészjóslóan hangzik.- A Bundesliga a világ egyik legerősebb bajnoksága, amely­nek mezőnye így fest: a Bayern az örökös bajnok, a Dortmund az örökös második, aztán jön a Leverkusen, Mönchengladbach, Schalke, Wolfsburg alkotta „kaszt”, majd a maradék. Ha ügyes vagy, lehetsz hetedik is, ha nem, kipottyansz. Az ellen­fél edzője nem véletlenül nyilat­kozott úgy, hogy a Hertha és a Mainz a „maradék bajnoka”.- Hogyan jellemezné az első tel­jes évét a Herhánál?- Nagyon sokat tanultam. Azok után, hogy a helyes útra te­reltem, szívesen folytattam vol­na a munkát a válogatottnál, de a fejlődésemnek az tett jót, hogy a felkészülés első napjától fogva a szezon zárásáig a klubom mel­lett lehettem. Minden alkalmat meg kell ragadnom arra, hogy jobb edzővé váljak. A bajnokság utolsó hetében például nem a ko­rábbi tapasztalataimból merítet­tem, hanem sportpszichológiá­val foglalkozó könyvekhez nyúl­tam, utólag már bánom, hogy nem korábban alkalmaztam ezt a módszert. Rádöbbentem arra is, hogy ha megy a szekér, akkor sem szabad lazítani a gyeplőn. Minden esetben szigorúnak kell lenni, abból baj nem lehet. Mon­dom ezt most, mosolyogva... Amikor én még kissrác voltam... NYÓCKER ÉS BABLEVES ÖTTUSA Régen tényleg minden más volt? Hasábjainkon rend­szeresen korábbi és jelenlegi élsportolók elevenítik fel gye­rekkori emlékeiket edzésekről, versenyekről, iskoláról, szülői háttérről. E heti vendégünk a kétszeres olimpiai bajnok öttu­sázó, Martinék János. „Egészen fiatalon a tornával kezdtem a sportolást, nyolcéve­sen már le is igazolt a Sparta­cus. Mégsem töltöttem sok időt a szerek között, két esztendő­vel később váltottam. Egyrészt a társaimhoz képest le voltam maradva, és az izomzatom sem volt kellően laza a gyakorlatok­hoz, ráadásul nem éreztem magamat igazán otthon a tor­nában. Az iskolai keretek között tan­uszodába jártunk, amikor fel­fedeztek: bár még nem tud­tam úszni, úgy találták, érde­mes lenne megpróbálkoznom az öttusával. Úszással és fu­tással indult a pályafutásom, majd jött a vívás, tizenkét éve­sen lőni, rá két évre pedig lova­golni kezdtem. Ifjabb Benedek Ferenc edzőhöz kerültem, aki­nek nagyon sokat köszönhe­tek, nagyszerű pedagógiai ér­zékével megszerettette velem a sportágat. Persze az, hogy élsporto­ló leszek, nem egyik pillanat­ról a másikra dőlt el. Foko­zatosan vetettem bele maga­mat a sportágba, ahogyan jöttek az eredmények, egyre inkább tudtam, ott van a helyem. So­kat nyomott a lat­ban, amikor eljutot­tam egy hollandiai juniorver­senyre, és azon remekül sze­repeltem. Idehaza korábban sosem ment annyira jól, ez az eredmény viszont ösztönzött a folytatásra. A sikerek mellett a társa­ság is a sport mellett szólt. A srácokkal évente egyszer- kétszer még ma is összegyű­lünk focizni. Ak­koriban nyaranta egy-egy hónapos szünetet kaptunk, de előfordult, hogy az edző két hét után felhívta a szülőket: aki nem utazott üdülni, adja le a gyereket. A Balatonnál sátor­táboroztunk, nagyokat lábten- góztunk, minden időt együtt töltöttünk, amolyan második családdá váltunk egymásnak. Szorgalom, alázat és kitartás szükséges f * , ЩШ шт ■ * V* i jjV К Jjk Щ Persze az igazit sem kellett nélkülözni. Az edzők a szülő­ket is terelgették, sokszor csalá­di versenyeket rendeztek. Igaz, édesapámat nem érdekelte külö­nösebben a sport; a család eltar­tása éppen elég feladatot jelen­tett neki. Édesanyám ellenben kosarazott és súlyt lökött, ő min­denképpen pártolta a sportolást. Előfordult, hogy eljött velem az edzőtáborba, ahol egy sátorban aludtunk. Amíg edzettünk, ő meg egy másik szülő nyílt lán­gon főzött bablevest a csapat­nak. Vagy éppen palacsintát csi­náltak, és azzal vártak minket. Akkoriban biztonságosabb volt a világ, így arra nem volt szükség, hogy edzésre vagy is­kolába kísérjen. Nyóckeres gye­rekként az Erkel Színház mellől jártam már tízévesen a Komjádi uszodába, és senki sem gondolt arra, hogy bármi bajom eshet. Az iskola mellett egyre töb­bet edzettem. Villanyszerelő­nek tanultam, majd esti kép­zésen érettségiztem. Hármas alá nem süllyedhetett az ered­ményem, mert akkor nem kap­tam volna könnyítéseket, de so­ha nem is romlott odáig az átla­gom. Bár az iskolapadban és a sportpályán is meg kellett állni a helyemet, sosem éreztem mó­kuskeréknek a napjaimat, hi­szen az öttusában éppen a vál­tozatosság a vonzó. Sajnálom, hogy ma keve­sen választják ezt a sportágat. Sokkal jellemzőbb a gyerekek­re, hogy kevés munkával akar­nak sokat elérni, lehetőleg mi­nél gyorsabban. Pedig az öttu­sa egyáltalán nem az a műfaj, amelyben ez lehetséges. Szor­galom, kitartás és alázat szük­séges hozzá. De érdemes kemé­nyen edzeni, mert a sport min­dent megad - akárcsak nekem.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom