Új Néplap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
2016-05-26 / 122. szám
2016. MÁJUS 26., CSÜTÖRTÖK SPORT 11 Szakértő szemmel A felkészülésnek június 28-án vág neki az egy hónappal később már Európa-liga-selejte- zőn pályára lépő Hertha, Dárdai Pál addig megjárja Bala- tonszéplakot és Franciaországot is. „Jelen állás szerint a gyerekek iskolája miatt csak egy hosszú hétvégét tölthetek el a Balatonnál, de Franciaországban tíz napig leszek majd az M4 Sport szakértőjeként - mondta a szakember. - Örülök, hogy a helyszínen nézhetem meg a srácokat, szurkolok nekik nagyon! Nem okoskodni akarok, csak elmondom, mit látok." Jutalomét, Mallorcára utazott a Hertha küldöttsége. A játékosok és a stábtagok jutalomúton vesznek részt, a szezon elején a vezetőség felajánlotta: ha kiharcolják a bennmaradást, néhány napot Spanyolországban tölthetnek a klub költségén. A reméltnél is nagyobbat ugrott ebben az idényben a Hertha, Dárdai Pál elégedett a hetedik helyezéssel is. Pietsch Tibor kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Az egyik szeme sír, a másik nevet?- Mindkettő nevet! - vágta rá Dárdai Pál, a Hertha vezetőedzője. - Amikor augusztusban Vedad Ibisevicet igyekeztem rávenni arra, hogy Stuttgartból Berlinbe igazoljon, nem árultam zsákbamacskát, közöltem vele: ha minden összejön, befuthatunk hetedikként. A tekintete arról árulkodott, nemigen hisz abban, amit mondok, aztán tessék, mégiscsak igazam lett.- Jutalmul az Európa-liga-selej- tezőben próbálkozhatnak. Igaz, indulhatnának a BL-ben is...- Öt fordulóval a vége előtt csak a Bayern és a Dortmund előzött meg bennünket, de a mostani Hertha számára a harmadik helyezés irreális. Aki azt hangoztatta, ennek a csapatnak a BL-ben kell indulnia, nem ért a futballhoz. Gyorsan elfelejtették, hogy ez a gárda tavaly épphogy benn maradt. Az előző nyáron négy játékos érkezett, Niklas Starkot a Nico Schulz eladásából befolyó pénzért vásároltuk meg, a kölcsönben szereplő Ibisevic bérének nagy részét a Stuttgart állta, Vladimír Darida vételárát részletekben törlesztjük a Nüm- bergnek, Mitchell Weiser ingyen érkezett. Kinéztem az egyik kieső csapat játékosát, de hatmillió eurót kellene fizetnünk érte. Nincs olyan ismerőse, aki meglepne minket ekkora összeggel?- Sajnálom, de nincs.- Akkor az egyik kiszemeltről lecsúsztunk.- Ezek szerint van másik.- Ahhoz, hogy tartsuk a szintet, muszáj erősítenünk. Sebesség kell a csapatba, nincs olyan játékosom, aki 4 másodperc alatt futja a 30 métert. Ezen a téren sem ütjük még meg a nemzetközi nívót, a német topcsapatokkal sem kelhetünk versenyre. Az igazolásoknál azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a gyorsaság mellett kreativitásra is szükségünk van. Amúgy rendben vagyunk. Nagyot ugrottunk, annál is nagyobbat, mint reméltem. Tavaly rettenetesek voltak a Hertha mutatói, ma már sokkal fényesebb a statisztikánk. Tavaly találtuk a gólokat, az idén szépeket lőttünk. Tavaly ide-oda pattogott a labda, ha nálunk volt, most okosan járattuk. Egy év alatt hatalmasat emelkedett a klub renoméja.- Sokáig úgy tűnt, megússzák hullámvölgy nélkül a bajnokságot, ám a lehető legrosszabbkor, a hajrában kerültek gödörbe.- Rosszabb lett volna, ha a szezon elején szaladunk bele egy hétmeccses nyeretlenségi sorozatba. Ha kiesőjelöltként beragadunk a rajtnál, nem biztos, hogy vissza tudunk kapaszkodni. Ezzel szemben az egész őszünk parádés volt. A labdarúgóim nem agyaltak feleslegesen, csak végezték a feladatukat. A gondok akkor kezdődtek, amikor már egész Németország arról beszélt, hogy a Hertha BL-résztvevő lehet. A fejekben zűr támadt, akik addig élvezték a futballt, feszültek lettek. Olyan meccseket adtunk döntetlenre vagy buktunk el, amelyeket simán meg kellett volna nyernünk. A finisben a Hannover, a Hoffenheim és a Darmstadt ellen is vezettünk, de összesen csak egy pontot szereztünk. Ennyit számít a tapasztalat - vagyis a hiánya. Az utolsó fordulóban, amikor már majdhogynem minden mindegy alapon játszottunk, újra felismertem az őszi csapatomat, több góllal nyerhettünk volna Mainz- ban. Sajnos egyszer sem találtunk be, így nem tudtunk megelőzni a mainziakat. Sebaj, így legalább nem tingli-tangli edzőmeccseket vívunk a nyáron, hanem vérre menő mérkőzések várnak ránk a selejtezőben.- Jobb, persze...- Tényleg nem bánom, hogy már a selejtezőkörben jelenésünk lesz. Optimális esetben négy jelentős nyomással párosuló meccset játszunk a főtábláig, amelyekből csak profitálhatunk. A nemzetközi színtéren szerzett rutinnak nagy hasznát vehetjük a bajnokságban. Ami bennünk volt, kihoztuk, de ha nem lépünk előre, bajba kerülhetünk. Amit idén elértünk, nagyon nehéz lesz megismételni.- Ez vészjóslóan hangzik.- A Bundesliga a világ egyik legerősebb bajnoksága, amelynek mezőnye így fest: a Bayern az örökös bajnok, a Dortmund az örökös második, aztán jön a Leverkusen, Mönchengladbach, Schalke, Wolfsburg alkotta „kaszt”, majd a maradék. Ha ügyes vagy, lehetsz hetedik is, ha nem, kipottyansz. Az ellenfél edzője nem véletlenül nyilatkozott úgy, hogy a Hertha és a Mainz a „maradék bajnoka”.- Hogyan jellemezné az első teljes évét a Herhánál?- Nagyon sokat tanultam. Azok után, hogy a helyes útra tereltem, szívesen folytattam volna a munkát a válogatottnál, de a fejlődésemnek az tett jót, hogy a felkészülés első napjától fogva a szezon zárásáig a klubom mellett lehettem. Minden alkalmat meg kell ragadnom arra, hogy jobb edzővé váljak. A bajnokság utolsó hetében például nem a korábbi tapasztalataimból merítettem, hanem sportpszichológiával foglalkozó könyvekhez nyúltam, utólag már bánom, hogy nem korábban alkalmaztam ezt a módszert. Rádöbbentem arra is, hogy ha megy a szekér, akkor sem szabad lazítani a gyeplőn. Minden esetben szigorúnak kell lenni, abból baj nem lehet. Mondom ezt most, mosolyogva... Amikor én még kissrác voltam... NYÓCKER ÉS BABLEVES ÖTTUSA Régen tényleg minden más volt? Hasábjainkon rendszeresen korábbi és jelenlegi élsportolók elevenítik fel gyerekkori emlékeiket edzésekről, versenyekről, iskoláról, szülői háttérről. E heti vendégünk a kétszeres olimpiai bajnok öttusázó, Martinék János. „Egészen fiatalon a tornával kezdtem a sportolást, nyolcévesen már le is igazolt a Spartacus. Mégsem töltöttem sok időt a szerek között, két esztendővel később váltottam. Egyrészt a társaimhoz képest le voltam maradva, és az izomzatom sem volt kellően laza a gyakorlatokhoz, ráadásul nem éreztem magamat igazán otthon a tornában. Az iskolai keretek között tanuszodába jártunk, amikor felfedeztek: bár még nem tudtam úszni, úgy találták, érdemes lenne megpróbálkoznom az öttusával. Úszással és futással indult a pályafutásom, majd jött a vívás, tizenkét évesen lőni, rá két évre pedig lovagolni kezdtem. Ifjabb Benedek Ferenc edzőhöz kerültem, akinek nagyon sokat köszönhetek, nagyszerű pedagógiai érzékével megszerettette velem a sportágat. Persze az, hogy élsportoló leszek, nem egyik pillanatról a másikra dőlt el. Fokozatosan vetettem bele magamat a sportágba, ahogyan jöttek az eredmények, egyre inkább tudtam, ott van a helyem. Sokat nyomott a latban, amikor eljutottam egy hollandiai juniorversenyre, és azon remekül szerepeltem. Idehaza korábban sosem ment annyira jól, ez az eredmény viszont ösztönzött a folytatásra. A sikerek mellett a társaság is a sport mellett szólt. A srácokkal évente egyszer- kétszer még ma is összegyűlünk focizni. Akkoriban nyaranta egy-egy hónapos szünetet kaptunk, de előfordult, hogy az edző két hét után felhívta a szülőket: aki nem utazott üdülni, adja le a gyereket. A Balatonnál sátortáboroztunk, nagyokat lábten- góztunk, minden időt együtt töltöttünk, amolyan második családdá váltunk egymásnak. Szorgalom, alázat és kitartás szükséges f * , ЩШ шт ■ * V* i jjV К Jjk Щ Persze az igazit sem kellett nélkülözni. Az edzők a szülőket is terelgették, sokszor családi versenyeket rendeztek. Igaz, édesapámat nem érdekelte különösebben a sport; a család eltartása éppen elég feladatot jelentett neki. Édesanyám ellenben kosarazott és súlyt lökött, ő mindenképpen pártolta a sportolást. Előfordult, hogy eljött velem az edzőtáborba, ahol egy sátorban aludtunk. Amíg edzettünk, ő meg egy másik szülő nyílt lángon főzött bablevest a csapatnak. Vagy éppen palacsintát csináltak, és azzal vártak minket. Akkoriban biztonságosabb volt a világ, így arra nem volt szükség, hogy edzésre vagy iskolába kísérjen. Nyóckeres gyerekként az Erkel Színház mellől jártam már tízévesen a Komjádi uszodába, és senki sem gondolt arra, hogy bármi bajom eshet. Az iskola mellett egyre többet edzettem. Villanyszerelőnek tanultam, majd esti képzésen érettségiztem. Hármas alá nem süllyedhetett az eredményem, mert akkor nem kaptam volna könnyítéseket, de soha nem is romlott odáig az átlagom. Bár az iskolapadban és a sportpályán is meg kellett állni a helyemet, sosem éreztem mókuskeréknek a napjaimat, hiszen az öttusában éppen a változatosság a vonzó. Sajnálom, hogy ma kevesen választják ezt a sportágat. Sokkal jellemzőbb a gyerekekre, hogy kevés munkával akarnak sokat elérni, lehetőleg minél gyorsabban. Pedig az öttusa egyáltalán nem az a műfaj, amelyben ez lehetséges. Szorgalom, kitartás és alázat szükséges hozzá. De érdemes keményen edzeni, mert a sport mindent megad - akárcsak nekem.”
