Új Néplap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
2016-05-24 / 120. szám
0 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL 2016. MÁJUS 24., KEDD Felháborítóan viselkedett a nő a kórházban JÁSZKUNSÁG A minap egyik délután kórházba kellett mennünk, mert a férjemnek begörcsölt az epéje. A betegfelvételen felvették a rendszerbe, majd megkértek minket, hogy várjunk. Kettesben ücsörögtünk a folyosón, amikor egy kissé idősebb asz- szonyt toltak be velünk szembe. Arra lettünk figyelmesek, hogy nagyon jajgatott és fájlalta a lábát. Amikor kijött hozzá a beteghordó férfi, elhallgatott, de amint egyedül hagyták, egyből rákezdett. Csúnyábbnál csúnyább szavakkal illette a dolgozókat, a rendszert és mindent. Ordibálva követelte, hogy adjanak neki egy doboz fájdalomcsillapítót. Kijött hozzá egy orvos, beszéltek, s ameny- nyire láttam, kapott is gyógyszert, de nyilván nem egy dobozzal, csak amennyire szüksége volt. A nő viselkedése azonban cseppet sem volt kulturált. Sőt mi több, felháborított minket. Bennünket aztán átirányítottak másik osztályra, ami a folyosó túlsó felén volt. Igaz, a kiabáló nőt innentől kezdve nem láttuk, de a hangját továbbra is hallottuk, gyakorlatilag mindenkivel szemben agresszívan lépett fel. A betegfelvevőből egy hölgy jött ki és próbálta megnyugtatni, de hiába. Már az is eszembe jutott, hogy biztonságiakat vagy rendőrt kellene hívni. Ahogy hallottuk, egyre többen vették körül a nőt, tisztán hallottuk, hogy mindenki segíteni igyekszik neki, kár, hogy ő ezt nem vette figyelembe. Olyan dolgokat kiabált, olyan szavakkal illette a környezetében lévőket, amiket még egy kocsmában se mindig vesznek jó néven a törzsvendégek. Szerintem többen voltunk ott, akik helyette is szé- gellték magukat. Sajnálom, hogy problémája volt, de azt még a legrosszabb helyzetben is értékelni szokta az ember, ha segíteni igyekeznek neki. Egy kórházban persze érzékenyebb lehet az ember, tudom jól. Mégis, ne legyünk rögtön elutasítóak. Mihályi Edit, Szolnok A LEVELEKBŐL VÁLOGATUNK. A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az erkölcsöket és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a krisztina.matyus@partner.me- diaworks.hu e-mail címre, illetve az Új Néplap, 5001 Szolnok, Mészáros Lőrinc út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még: SZ0LJ0N.hu. Az év nagyijának választották A versenyszámok között szerepelt labdavezetés és szlalomfutás is Oviötpróbán mérték össze tudásukat meg SZOLNOK Sikeres pályázat nyertesének örömteli perceiben osztozhattunk a közelmúltban. A Nyugdíjasok Országos Szövetsége az „Év Nagymamája“ címet adományozta Kálmán Istvánné- nak, a Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete egyéni tagjának. Az oklevél átadására nem sokkal ezelőtt, május 10-én az egyesület klubvezetői értekezletén került sor. Deák Jánosné elnök kedves szavak kíséretében gratulált a díjhoz, majd ezt követően átadta a NYOSZ oklevelét és egy könyvutalványt, valamint vásárlási utalványokat. Ezen felül kapott egy belépő jegyet is a Fővárosi Nagycirkuszba, ahova az unokájával látogathat el. Kálmán Istvánná könnyeit leplezve az eseményen elmondta: a pályázati felhívás alkalmat adott arra, hogy hozzá eddig is nagyon ragaszkodó unokája, a tizenhárom esztendős Kálmán Antal (a család Toncsikája) gondolatait, érzelmeit iránta írásba foglalta. Már akkor meghatotta a gyermeki szeretet. Fia családjával Dorogon él, év közben ritkábban találkoznak, de a két és fél hónapos vakáció, a nyári szünidő - az unokák szerint - Ica Mama nélkül elképzelhetetlen. A pályázat most kiteljesedett az oklevél átvételével, amellyel díjazták unokája szívhez szóló sorait. Mindnyájan osztoztunk örömében. Blazsek Zsuzsanna Kálmán Istvánná, az év nagyija SZOLNOK Felejthetetlen élményben volt része a napokban nem csak az óvodásoknak, de a kilátogató családtagoknak is. A közelmúltban ugyanis ovi ötpróbán vett részt öt szolnoki óvoda: a Hold úti, a Tiszavirág, a Zengő, a Százszorszép és maga a házigazda, a Szivárvány óvoda. A tagintézményekből a nagycsoportos gyerekek mérették meg magukat hat-hat fővel. A versenyt már több éve megrendezik, mely mindig nagy sikernek örvend. A helyszín remek választás volt, ugyanis a Széchenyi városrész műfüves pályáján rendezték meg az eseményt. Szerencsére az időjárás nekünk kedvezett, ragyogó napsütésben élvezhettük az ötpróbát. A megmérettetés reggel fél tízkor kezdődött, közös zenés be- melegítővel. Ezután rajtolt maga a versengés. A versenyszámok között volt többek között labdavezetés, szlalomfutás és toronyépítés bójából. A Szivárvány óvodából nem csak a nagycsoportosok vettek részt, de az egész óvoda elkísérte a versenyzőket és egyként szurkoltak a társaikért. Hangos sikítás, tapsolás, hajrázás hallatszódott a versenyszámok alatt. A szurkolók izgatottan követték az eseményeket, nem csak ovisok, de szülők is szép számmal érkezRemek programnak bizonyult az oviötpróba tek, hogy megnézzék csemetéjüket. A versenyt, mely tizenegy óráig tartott a Szivárvány óvoda nagycsoportosai nyerték. Nagyon boldogok voltak, hogy ezúttal ők vihették el óvodájukba a vándorkupát. Miután kifújta mindenki magát, a házigazdák gyümölcscsel kínálták meg a résztvevő gyerekeket. A kilátogatok igazi csapatjátékot láthattak, sok járókelő is megállt egy pillanatra, hogy részese legyen ennek az örömteli pillanatnak. Már most a jövő évit várjuk. Köszönjük az óvónéniknek a felejthetetlen szervezést, a gyerekek nevében pedig a felkészítést. Egy anyuka [SZOLNOK Az egykori szolnoki Verseghy nyomda dolgozói jó hangulatú szakmai találkozót tartottak a közelmúltban a szolnoki Tiszti Klubban. Ők voltak az elsők a megyében, akik először állították elő az ofszet napilapot. Az összejövetelen közel nyolcvanan vettek részt. A búcsúmondat úgy hangzott el, hogy „mikor lesz a következő találkozó?”. Ezen az estén ismét öröm volt nyomdásznak lenni. Vincze Kálmán I V \ \ Évi ötvenezer tonna jó minőségű termék volt a cél Volt egyszer egy szolnoki papírgyár Az 1929-es évek végén kirobbant világgazdasági válság után 1934-ben a papírgyár felépítése Szolnokon ideális tervnek bizonyult, amelyet a város vezető testületé örömmel fogadott és több kedvezményt is felkínált a terv megvalósításához. Az infrastrukturális adottsága kézenfekvő volt: közút, vasút, víz. SZOLNOK 1934-ben a gyenge alaptőkével és semmi tapasztalattal nem rendelkező néhány emberből álló társaság részvénytársaságot alapított és kecsegtető kilátások reményével területi igényt nyújtott be a város tulajdonában lévő régi villanytelep területére. Az igényelt terület odaadásával a város vezető testületé nem értett egyet és más területet javasolt, amely végül megoldódott. Maradt a város ajánlata az 1905- ben leégett Hungária Gőzmalom helye, ahol végül is felépült a gyár. 1935 tavaszán több tucat kubikossal elkezdődött az építkezés és olyan gyorsan haladt, hogy 1936 nyarán megindult benne a termelés, amely szerint évi 50 ezer tonna jó minőségű papír lett volna a cél. Már az első hetekben látszott, a használt, korszerűtlen osztrák gépekkel nem megy a termelés. A három hónap alatt gyártott termék olyan rossz minőségű volt, hogy nem tudták eladni. Nem telt el öt hónap és a gyár fizetésképtelenség miatt beszüntette a termelést. Innentől kezdve sok hónapon keresztül moratórium moratórium hátán kezdődött, majd eladásra kínálták fel, de nem volt rá vevő és csődeljárás indult ellene. Amilyen öröm volt a papírgyár építése a városban és remény a munkára váró munkanélkülieknek, olyan sok keserűség származott abból, hogy a gyár kezdettől fogva vegetált. Abban az időben szinte érthetetlennek tűnt a nagy indolencia a magyar tőkétől, amikor az ország papírszükségletét más „A használt, korszerűtlen osztrák gépekkel nem ment a termelés.” országokból kellett beszerezni. 1940-ben felvillant valami, amikor a csődbe jutott gyárat megvette a Nitrokémia 59 százalékban, az Empi 41 százalékban és lettek a tulajdonosai. De ekkor már javában zajlott a II. világháború. Hány gazdája volt a gyárnak és ki mivel próbálkozott? Se szeri, se száma. Az, hogy mindegyikőjük nagyságot akart leszakítani, az biztos. Ezek a milliárdos személyek valamennyien főiskolán, egyetemen a spekuláció szakán képezték magukat. A II. világháború alatt a gyár nem szenvedett tárgyi károkat. A front elvonulása után a gyár elektromos áramot termelő gépei a város egyes kerületeinek lakásaihoz 110 voltos áramot adtak. 1945- ben több hónapon át a gyár területén internáló tábor működött. 1950-ben döntés született, hogy a gyár megbízható gépekkel újra indíthatja a termelést. 1960- tól több termék gyártásával próbálkozott, néhány ország ajánlatát kérte. Számtalan tárgyalás témája volt a papírgyár, de kézzel fogható eredmény alig mutatkozott. Még az 1984-ben ünnepélyesen átadott több milliárdos beruházás sem volt az. Hol tart a szolnoki papírgyár 2016- ban? Ipari-park marad vagy valakik hónuk alá nyúlnak és a nyolcvan éves tetszhalál állapotában lévő gyár újjáéled, s kéthalas vízjeles emblémája újra látható lesz termékein? Szurovecz Pál, Szolnok
