Új Néplap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
2016-05-20 / 117. szám
2016. MÁJUS 20., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP 13 Néhányukról már a helyiek közül is csak nagyon kevesen tudnak Különleges történetű reptereink Megyénk ezer szállal kötődik a repüléshez. Igaz, a jelenleg is használt légikikötők mellett akad néhány olyan is, amelyeknek ma már a többség a létezésükről sem igen tud. Ami persze nem meglepő, lévén, hogy esetleg már a beazonosításuk, a fellelésük sem lenne egyszerű feladat. Molnár G. Attila attila.molnar.g@mediaworks.hu JÁSZKUNSÁG A megyeszékhelyen két repülőtér is működik, az egyik a katonai bázis területén, aszfaltozott kifutóval. A másik a füves felszállópálya Szandaszőlősön, a négyes számú főút elkerülő szakaszánál, a bevásárlópark közelében. Előbbin katonai repülések zajlanak, utóbbin időről időre polgári gépek is megfordulnak, ilyenkor sétarepülésekre is lehetőség nyílik, de a nyár eleji repülési bemutatók is ezen a helyszínen zajlanak. Az ország egyik legszebb környezetében üzemelő reptérként is szokták említeni a szan- dai sportrepteret. A kunmadarasi reptér története régre nyúlik vissza. Létesítése óta volt már német, majd szovjet repülőtér is, sőt az ötvenes években egy ideig a legnagyobb katonai repülőtérként tartották nyilván Magyarországon. Miután elveszítette elsődleges funkcióját, sokféle terv napvilágot látott már vele kapcsolatban, hasznosítására nem egy elképzelés született már. Köztük olyan is, amely nyilvános repülésre alkalmas állapotban tartotta volna. Mostanában elsősorban motoros gyorsulási versenyeket rendeznek az aszfaltcsíkon, noha időnként civil légi forgalom is zajlik rajta, de ennek nagysága nem számottevő. Kenderesen egy nem nyilvános reptér működik, füves kifutóját nyilvánvalóan csak olyan gépek tudják használni, amelyek számára ez a fel- és leszállási lehetőség megfelelő. A település határában már sok évtizede létezett reptérként funkcionáló terület, a helybeliek viszont jobbára a mezőgazdasági repülések miatt ismerhetik a fel- és leszállóhelyet. Talán még a helyiek közül is csak kevesen tudják, hogy egykor Tiszapüspökiben is volt lehetőség a repülésre. Igaz, ez főként azért lehetséges, mivel jó ideje, már a hatvanas évek eleje óta nincs légi forgalom ott, sőt, egy idő után természetvédelmi terület lett belőle. A szükséges engedély és infrastruktúra hiányában természetesen elvesztette korábbi funkcióját a terület. S nem ez az egyetlen, ma már szinte a feledés homályába veszett repülőtér, vagy legalább is le- és felszállási lehetőségként számon tartott térség. Feljegyzések szerint például Vezsenyben, Mezőtúron, Jánoshidán és Abonyban is létezett egykor ilyen. Ezek története néha vadregényes, máskor meg teljesen egyszerű. Viszont ma már csak nagyon kevesen vannak, akik egyátalán tudnak a létezésükről vagy éppen arról, hogy pontosan kik és mire használták őket. í1 Egykori és jelenlegi repülőterek a megyében Szolnok- Két reptér működik a megyeszékhelyen: a szilárd burkolatú kifutóval rendelkező katonai reptér, illetve a szan- daszőlősi, füves kifutójú sportreptér. \ Kunmadaras- Jelenleg repülésre csak ritkán használják a szilárd burkolatú kifutót, ahol mostanában főleg motoros gyorsulási versenyeket tartanak. I Kenderes- Füves kifutójú repülőtér a településen, csak viszonylag ritka, alkalomszerű forgalommal. CL Tiszapüspöki- A reptéren évtizedekkel ezelőtt megszűnt a légi forgalom, idővel természetvédelmi területté vált. Országon belül nincs közlekedés Egykor létezett hazánkban országon belüli menetrendszerinti polgári repülés is. Tálán kevesen tudják, de egykor létezett Budapest-Pécs-Kapos- vár és Budapest -Nyíregyháza - Debrecen járat is. A Malév végül 1969-ben állította le a belföldi repülést. Aztán a kétezres évek elején mintha valami mégis megmozdult volna ezen a téren, hiszen egy időre beindult a Budapest-Debrecen közvetlen repülőjárat, ami azonban nem bizonyult hosszú életűnek, ugyanis már 2006 októberében bejelentették a megszűnését. Ez egyben azt is jelenti, hogy mindössze fél évig szállította a főleg külföldi üzletemberekből álló utasait. Azóta nem volt hasonló kezdeménye zés. Igaz, egyre több hazai reptér bonyolít jelentősnek mondható nagygépes utasforgalmat. A Liszt Ferenc Nemezetközi Repülőtér mellett már Debrecenbe is közlekednek menetrend- szerinti járatok, Sármelléket pedig charterjáratokon keresik fel a Balatont és a dunántúli térséget felfedezni vágyók. A mintegy nyolc négyzetméteres lakókocsija minden luxussal felszerelt Tomi bohóc ott van otthon, ahol boldog Pókokkal „gyógyít” Tomi bohóc Ifj. Faierverger Tamás, azaz Tomi bohóc kilenc nyelven beszél. Ötödik generációs cirkuszos családba született bele, otthona az a hely, ahol boldog lehet. Vallja, az élet nem más, mint egy játék. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK Miközben arra várunk, hogy beszélgetőtársunk, ifj. Faierverger Tamás befejezze a beszélgetést telefonján, egyre inkább csodáljuk őt. Magyarul köszönt a vonal túloldalán lévőnek, majd átváltott német nyelvre, végül angolra. Elismerő pillantást küldünk felé. Lám, egy cirkuszosnak nem elég csak egy nyelven társalognia...- A magyaron kívül még nyolc nyelven beszélek. Az első nyelv, amit megtanultam édesanyámtól, az a héber volt. Apámtól a magyart sajátítottam el, páromtól a hollandot, de „rám ragadt” az angol, az olasz, a német, a szerb, az orosz és a román nyelv is - sorolja Tamás, vagy ahogy mindenki ismeri, őt: Tomi bohóc. Igazi világpolgár ő, a szó szoros értelmében. Két állampolgársága van (magyar és izraeli), egy „stabil” lakása Budapesten, egy mobil arra, ahol éppen leparkol, de valójában ott van otthon, ahol boldog. És ez most Hollandia.- Ötödik generációs cirkuszos vagyok, ebbe az életbe születtem bele. De ez az élet nekem tetszik! Vonz a porond, a lámpafény, a hírnév! Apám híres bohóc volt, anyukám pénztáros, óriáskígyókkal táncoló, és őt dobálták körbe késekkel. Én bohóc lettem, mert imádom a gyerekeket, a játékot. Vallom, hogy az egész élet egy játék! Úgy kelek fel mindennap, hogy mosolygok, röhögök. Alapvetően bohém ember vagyok, kétéves kortól kilencvenkét évesig én mindenkit megnevettetek! - vallja a fiatalember, akit arról faggatunk, vajon sok saját gyermekkel szeretné-e körülvenni magát?- Lehetséges... de minden a nőkön múlik - somolyog, majd elmagyarázza, a cirkuszos világban is nagy szükség van a nőkre, a feleségekre, akik egyben a titkárnők is. És hogy mi a titkárnő feladata? Mindent tudniuk kell. És mit kell tudnia az igazgató férjnek? Hogy hol van a titkárnő.- Többen kérdezik, nem fárasztó-e a vándorélet. Ezt érdemes alaposabban kibontani. Ré- ges-régen valóban „cigányélet” volt a cirkuszosoké. De ma már minden más. Érdemes bepillantani a lakókocsinkba, és ösz- szehasonlítani, hogyan élünk mi és hogyan élnek az elszegényedett emberek. Igaz, csak nyolc négyzetméteres a lakókocsim, de ott minden van: ja- kuzzis fürdőszoba, biovécé, kerámia arcmosó, szárítós mosógép, modern számítógép és televízió. Mivel a szezon márciustól novemberig tart, érthető, hogy ilyen hosszú ideig nem szeretnénk a kényelmet nélkülözni. Szóval, minden megvan, ami kell, csak kisebb méretben. Kiderül, Tomi ugyanúgy szokott vendégeket fogadni lakókocsilakásában, mint bárki más. Csak a vendégeknek ügyelniük kell arra, hogy egy lépéssel az előszobából a konyhába kerülnek, további lépéssel az ebédlőbe, majd a hálóba és a fürdőszobába.- Házibulit azért nem szoktam adni a lakókocsimban, a cirkuszi sátorban viszont nem egyszer tartottunk már. Ott el lehet férni... - nevet beszélgetőtársunk, akinek szórakozása (mert bizony egy bohócnak is szüksége van néha kikapcsolódásra) a mozi, a színház és a koncertek. No meg az utazás. Mert hiába utazik hétről hétre más városba a cirkusz, azért az „igazi” utazás nem a társulattal történik.- Nagy kedvencem Thaiföld meg India és Malajzia. Ha valahová letelepednék, az viszont Hollandia lenne. Ott nem nézik, kinek milyen a bőrszíne, milyen nyelven beszél... Tomi bohóccal természetesen a bohócszakmáról is beszélünk. A férfi szerint az a jó bohóc, aki megnevetteti az embereket. És bár nincsen új a nap alatt, érdekes produkciókat mindig lehet látni. Az olaszok, amerikaiak, ukránok és a magyar bohócok például nagyon ügyesek, de Tamás szerint a retró az, ami mindig, minden nemzetnél beválik. Faggatózásunkra pedig, hogy mit tud tenni a bohóc akkor, ha a közönség fapofával ül a produkció alatt, a következőt válaszolja:- Tedd fel ezt a kérdést majd akkor, ha ilyennel találkozom. Addig nem tudom, mi a teendő... Tomi bohóc „pihentetésképp” most nem klasszikus cirkusz- szál érkezett megyénkbe, hanem egy pókkiállitássaf. Bohócruháját letette, az most otthon lóg a szekrényében. Azt mondja, kevesebb stresszre vágyott. No de pont a pókokkal?- Miért?! Kedves állatok! Körülöttük nőttem fel, nem félek én egy állattól sem! Amúgy személy szerint egy pókom sincsen, hacsak nem bújt el egy-kettő a lakókocsi sarkét. ba. Az az érdekes és egyben nehéz is a tartásukban, hogy a legtöbb pók állatokkal táplálkozik. Németországban egyébként azért támogatják ezt a programot, hogy akiknek pókiszonyuk van, segítségünkkel leküzdjék azt. Itt is sikerült egy ifjú hölgy fóbiáját enyhíteni: minden bátorságát összeszed ve végül sikerűit kézbe adnunk egy tarantulát. A fiatal nő még a honlapunkon is megköszönte, hogy segítettünk neki.
