Új Néplap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)

2016-04-27 / 98. szám

0 JÁSZKUN GASZTRONÓMIA________________________________________________________________________________________2016. ÁPRILIS 27., SZERDA Nem fogott ki Mónin a megkeményedett csokoládé sem Szolnoki a szakma sztárja Mónikát többek között Vass Imre mesterszakács készítette fel a versenyre. A háttérben segítője, Molnár Dávid. Csokoládéfelfújt málnaön­tettel, grillezett kacsamáj vöröskáposztakrémmel, bél­színérmék erdei gombamár­tással és rozmaringos bur­gonyafánkkal: szépen „csil­log” Szabados Mónikának e menüsor. A Szolnoki Szol­gáltatási SZC Kereskedel­mi és Vendéglátóipari Szak­képző Iskola végzős diákja a Szakma Kiváló Tanulója ver­senyen vendéglátásszerve- ző-vendéglős kategóriában első helyezést ért el a múlt héten. Ő lett tehát e szakma „sztárja”. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK - Amikor a gyakorlati döntő kezdetekor láttam, hogy nem a kért étcspkoládét kap­tam meg alapanyagként, ha­nem egy másfajtát, bepánikol- tam. Félelmem nem volt alap­talan: a felolvasztott csoki vé­szesen keményeden, de nem volt visszaút: ezzej kellett dol­goznom. Egy olyan verseny­ben, ahol minden percre pon­tosan ki van számolva, nin­csen idő a próbálkozásokra, új­rakezdésre. A felfújt végül el­készült, és szerintem nem is lett olyan rossz - mesél a ver­seny izgalmairól a diáklány. Móninak három ételt kellett el­készíteni négy óra alatt, ami a menüsor bonyolultságát te­TtSZASAS Hallottak már a kölesből készült szuszogóról, a dúckalácsról vagy a meggy- kefécéről? Ezek a ma már ke­vésbé ismert finomságok egy­kor Tiszasas kedvelt ételei vol­tak. Hogy ne merüljenek vég­leg feledésbe, egy helybéli la­kos, Mohácsi Lászlóné csokor­ba gyűjtötte őket, gyűjtemé­nyét pedig tavaly könyvben je­lentette meg a tiszazugi kiste­lepülés önkormányzata. A kö­tet nem csak a sasiaknak lehet érdekes, hiszen megannyi elfe­ledettnek hitt receptet, elkészí­tési módot és étkezési szoká­sok bemutatását tartalmazza. kintve igencsak kevés idő volt. A főételhez készített barna­mártás megfőzéséhez például egymagában több mint három óra szükséges. Persze, ahhoz, hogy valaki ott legyen ezen a pár órás döntőn, sok hónapos előkészület szükséges. Az elő­fordulókban Móni írásbeli és szóbeli elméleti feladatokat ol­dott meg, nem csak magya­rul, hanem angolul is. Néhány­szor megfordult a fejében, hogy Kiderült például, hogy a ti- szasasiak télen csak kétszer étkeztek, akkor is sok sava­nyú ízű ételt ettek. A kalács­félék és a sütemények inkább csak ünnepkor kerültek az A kölest először is zsíros, sós, forró vízben főzzük ad­dig, míg ki nem „fakad". Ke­vés búzalisztet teszünk hoz­zá, pont annyit, hogy kanál­lal szaggatható legyen. Egy lábas alját prézlivel szó­runk meg, a prézlit azonban hagyja az egész versenyt a cso­dába, de végül győzött a kitar­tása és lám, ő maga is.- Számtalanszor főztem le a menüsort az iskolában, hogy biztosan jól sikerüljön. Ott­hon azonban nem voltam haj­landó kézbe venni a fakanalat, szüleim például egyszer sem kóstolhatták a győztes étele­ket. Ma már én sem ezeket vá­lasztanám az étlapról, annyit ettem belőlük - neveti el ma­gát az ifjú hölgy, aki elárulja, a versenyen nem csak az ide­jük volt szűkös, hanem a he­lyük is. Egy kicsiny asztalká­ja volt mindenkinek, aminek a közepére volt felállítva egy kis tűzhely. Az asztal alatt le­hetett csak az edényeket tárol­ni, hogy az alapanyagoknak a felületen jusson hely. Hiába, ahogy kis helyen sok jó em­ber elfér, úgy egy jó szakács- nak-felszolgálónak is el kell alkalmával ittunk teát. A 60- as években a kisfiam dajkája azt mondta, mikor reggelire sült szalonnához teát adtam neki, hogy: Víz a csak! A tejet szerették és ették is inkább - meséli Mohácsi Lászlóné. Egy másik asszony, Mező Julian­na a varjú-vacsorákat idéz­te fel: „Gyerekkoromba a fia­tal varnyút kiszedtík a gyere­kek a físzekbűl. Lábukat ösz- szekötve rúdra akasztották, úgy hozták haza. Az öreg var­nyút megnyúzva kemencébe főzték, a fiatalokat koppasz- tották. Szíp sárga levese van.” Persze, a mai ízlésnek férnie munka közben. Móni­nak persze a tálalásra és a fel­szolgálásra is oda kellett fi­gyelnie. Kiderül, a zsűri nem kímél­te a versenyzőket: Móni is ke­mény kritikákat kapott „alko­tásaira”, nem is gondolta ezek után, hogy helye lehet a leg­jobbak között.- Verseny közben alig-alig tudtam figyelni mások mun­káira, nem is nagyon láttam, mások miket és hogyan főz­tek. Amikor kihívták a legjobb három embert, köztük engem, arra gondoltam, ez már önma­gában siker. Amikor pedig ki­derült, hogy enyém az arany­érem, úgy éreztem, nem volt hiába a sok-sok munka. E szak­mában szerintem nekem van­nak a legjobb felkészítő taná­raim: Vass Imre, Törjék Attila, Pálszabó Mihály és Szőke Zita, akik nem csak a szakma for­télyaira, hanem a küzdésre is megtanítottak. Talán furcsa, de Szabados Món i szívéhez nem a főzés-sü­tés, hanem a felszolgálás áll közel, így a jövőben mint fel­szolgáló dolgozik majd egy­kori gyakorlati helyén, a szol­noki Garden Hotelben. Előtte viszont tart egy kerti partyt, ahol vendégül látja azokat az embereket, akik hozzásegí­tették ehhez az aranyérem­hez. ígéri: itt (is) biztosan ő fog főzni! „megfelelőbb” étkeket is az asztalra tettek, ilyen volt a meggykeféce, melynek csak a neve ismeretlen, az elkészí­tése annál egyszerűbb: „Az érett meggyet zsíron dinsz- telték, majd vízzel feleresz­tették. Főzték, míg ki nem re­pedt. Cukrozták, magába et­ték.” Vagy néha rongyos kap­cával, mely valójában kemény lepénykenyér, mely a század első felében búzalisztből ké­szített, késfoknyi vastagra nyújtott, kemencében megsü­tött, apróra tördelt, fogyasztás előtt forró vízzel leöntött, sós étek volt. J. ZS. Nincs is finomabb a túrós csuszánál! SZOLNOK - A lángos! - válaszol­ta határozottan az indonéz nagy­követasszony arra a kérdésünk­re, melyik a kedvenc magyar éte­le. Wening Esthyprobo a szolno­ki Verseghy Ferenc Gimnázium­ba látogatott nemrégiben, hogy ott hazája csodálatos kultúrá­ját ismertesse meg a diákokkal. A diplomata a gyerekekkel ebé­delt a menzán, a teát viszont már együtt ittuk meg, miközben élve­zettel mesélt a lángossal való el­ső találkozásáról.- Lassan harminc éve már an­nak, hogy első diplomáciai posz­tomat Bécsben töltöttem be. Már akkor többször átutaztam Ma­gyarországra, a karácsonyi vá­sárokba például rendszeresen. Itt kóstoltam meg először a gőzöl­gő, forró lángost, mely nem csak a kezemet, de a szívemet is meg­melengette. Amikor aztán a mi­niszterem azt mondta, hogy Ma­gyarországra küldenek, a lán­gos azonnal az eszembe jutott. Persze, azóta már megismertem a gulyást, a csirkepaprikást és a halászlevet is. Kedvencem lett a pisztráng roston hasábburgonyá­val és a túrós csusza, amit teper­tő nélkül fogyasztok. A kocsonyát viszont nem eszem meg vaüási okok miatt - fűzi hozzá a nagy­követ, aki elárulja, van még egy nagy kedvence, ez pedig a szolno­ki habos ischler, a csokival leön­tött, vastag tojáshabos linzer. Ezt a süteményt mostani, szolnoki lá­togatásán sem hagyta volna ki. A diplomata elmeséli, az indo­nézok legfőbb tápláléka termé­szetesen a hal és a rizs. Sokszor csak rizst esznek rizzsel, és ha te­hetik, egész nap eszik azt. Még késő este vagy éjjel is. Ő maga azonban leginkább csak kétszer étkezik, reggel sokszor üres gyo­morral indul el az irodába. J. ZS. Wening Esthyprobo nagykövet Érdemes feleleveníteni a hagyományokat a Tiszazug csücskében található faluban Meggykeféce és rongyos kapca A tiszasasi szuszogó receptje asztalra, főzeléket viszont an­nál többet fogyasztottak. Hús­félékből csak birkából és ba­romfiból főztek a háziasszo­nyok. „Régebben csak betegség előtte zsírban megpirítjuk. Rászaggatjuk a köleskását: egy sor kása, egy sor prézli váltakozik. Töpörtővel, kolbászkarikák­kal tűzdeljük meg, majd for­ró sütőben jól átmelegítjük. Melegen jó! A világ minden részén egy napon emlékeztek Escoffier séfre, az öt alapmártás kitalálójára A lovagrend tagjai főztek francia menüsort SZOLNOK A francia gasztronómi­át népszerűsítette a Frankofon ünnep, melyen az Auguste Es­coffier Francia Gasztronómiai Lovagrend magyarországi tag­jai mutatkoztak be első alkalom­mal. A tavaly született kezdemé­nyezést Auguste Escoffier fran­cia séf 1912-ben megvalósított ötlete ihlette.- Auguste Escoffier szakács­ként és vendéglősként is ismert volt, ő egységesítette a francia gasztronómiát, receptúrákkal látta el és ő találta ki az öt alap­mártást is, például a besamellt és a hollandi mártást - mesél a szakemberről Csömör Gábor szolnoki mesterszakács. - 1903- ban megjelent szakácskönyve az e szakmában dolgozók „bibliája” lett, mely ötezer receptet tartal­maz. Ő volt az első, aki súlyok és húsfajták szerint csoportosítot­ta a hozzávalókat, ezáltal is min­denki számára érthetővé téve a gasztronómiát. De neki lehet kö­szönni a tradicionális francia fő­zési eljárások megreformálását is. II. Vilmos császár szerint ő volt a „séfek császára” és az első szakács is egyben, aki Becsület- rendet kapott. Gábor hozzáteszi, Escoffier felhagyott az addig szokásos francia, azaz mindent egy idő­ben történő feltálalással. He­lyette bevezette az „orosz-mód­szert”, ami a fogásonkénti fel­szolgálást jelenti. A lovagok által készített menüsor szemet gyönyörködtető volt- Nekijutott eszébe az is, hogy olyan vüágvacsorát szervez, me­lyet egyszerre tartanak Földünk harminchét éttermében, Párizs­tól Mumbai-ig, Londontól Joko- hamáig, ugyanazon ételsor tála­lásával, négyezer vendég kiszol­gálásával. A kezdeményezés­hez csatlakozó séfek a mai na­pig ezen az ünnepen emlékez­nek meg e híres séfről és kínál­nak egy franciás menüsort. Mi is ezt tettük itt Szolnokon: készítet­tünk például egy hideg halételt fogasból, erdei gombával, spár­gaköpenyben, de volt egysze­rűbb fogásunk is: medvehagy- ma-pestos, tejszínes borjúragu. A menüsort a lovagrend tagjai készítették. A Francia Gasztro­nómiai Lovagrendnek hazánk­ban egyébként csak Szolnokon működik rendje, melynek meg­alakítása Báli Istvánhoz, a Jász- kun-Picard. Francia-Magyar Ba­ráti Körök Egyesület elnökéhez kapcsolódik. Legelőször őt ütöt­ték lovaggá 2005-ben Lyonban, hagyományos szertartás szerint.- Az eskü szövegét a felavató „keresztapa” előtt kell felmonda­ni a leendő lovagnak. Mikor fel­olvastam, az avató a karddal a vállamra ütött háromszor, majd a nyakamba akasztott egy piros szalagot, melyen egy réz sütő ló­gott. Ez a lovagviselet. A szertar­tás zárásaként egy nagy köny­vet kellett aláírni, melyben a lo­vagok neve szerepel. J. ZS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom