Új Néplap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)
2016-04-19 / 91. szám
0 MEGYEI KÖRKÉP 2016. ÁPRILIS 19., KEDD Az én településem A cibakiak élete akár a horgászoké: egyszer fent, másszor lent oo Cibakháza Cibakháza nem a világ közepe. Talán nem is a leggazdagabb és legszebb település. De hogy a községnek sajátos hangulata van, az egyszer biztos. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu CIBAKHÁZA - A cibaki emberek őszinték, ők aztán megmondják, mi bajuk van! - állítja határozottan az 1997 óta a Bátorszőlőben élő Mukus Mihályné Ági (első kis képünkön balra). A szőlő bár része Cibakházának, mégis szinte „önálló” életet él. A homokos talajú portákon egykor bőségesen termettek a gondozott gyümölcsfák és szőlőtőkék, de ma már sok telek elhagyatottan várja új gazdáit. Akik viszont nem jönnek, mert félnek itt gazdálkodni. Na, nem az istencsapásától tartanak, sokkal inkább ragadós kezű embertársaiktól.- Szerencsére már éjszaka is kijárnak a polgárőrök, múltkor öten is jöttek járőrözni. Nem egy bűnözőt értek már tetten. Ha megjelennek, mindig nyugalom van. De jöjjenek is, mert Béla megint szabadlábon van, láttam itt az utcában! Maga is látta, Piri néni? - néz földijére, Kécskei Istvánnéra.- Láttam! Még locsolkodni is „gyütt”! Tudja, Ágikám, müyen versikével érkezett húsvétkor néhány gyerek? „Vastelepen jártam, jó nagy vasat láttam, nem tudtam elvinni, szabad-e locsolni?” Hát hol tart már a világ? - ingatja fejét Piri néni (harmadik kis képünkön), aki az 1910-ben épült szülői házban él fiával és családjával. Ha valaki, hát ő jól ismeri a környéket és az itt lakókat. - 1940-ben ide születtem. Jaj, de gyönyörű volt ez a hely akkortájt! De sajnos már sokan elköltöztek innen, sok jó ember ment el... - ingatja fejét, majd hozzáteszi, mentek a rosz- szak is, az előző jegyző tett róla, hogy kedvük legyen máshová elköltözni. Nem csinált az semmi szabálytalant, csak a rendeleteket tartatta be.- Én nem vagyok „őslakos” - kapcsolódik beszélgetésünkbe Juhász Gáborné Andrea (első kis felvételünkön jobbra). - 2005-ben Budapestről, a XX. kerületből jöttem ide. - Először csak nyaralni jártam apósomék- hoz, utána mindig hazatértem a Képünk szerint a parton üldögélő f Urbán Jánosnak most szerencséje volt: mehetett a puszi a halnak * mm iíti Á* yfe spf \ л л»« |3U yL _ panelrengetegbe. Majd itt ragadtam. Hej, de más világ ez! Néha eszembe jut, mi a csodát keresek én itt, aztán megtalálom a szép dolgokat. Kérdésünkre, hol tölthetik szabadidejüket az itt lakó fiatalok vagy akár az idősebbek, a válasz egyértelmű: sehol.- Itt még a kocsma is bezárt, mert gyakori volt a betörés! Bolt sincsen, a legtöbben a „Cseuzba” járunk vásárolni is - magyarázza Andrea. - Posta csak a Döb- rei úton van, jó messze innen! De a postásunk nagyon rendes, ha odaadjuk neki a csekkünket, befizeti azt! - fűzi hozzá. Piri néni fotózás közben a haját tapogatja, szabadkozik, hogy frizurája most nem az igazi...- Vót’ itt régen egy fodrász, aki házhoz járt, de már nem megy sehová. Nem is tudom, mi lesz az én hajammal is... - gondolkodik hangosan, majd megigazítva hajpántját és napszemüvegét (melyet orvosi javallatra mindig viselnie kell), kézbe véve leginkább asztallábbotját, kameránk elé áll. Alig várja, hogy végezzünk, fontos információt kell megosztani az asszonyokkal:- Itt járt múltkor a Vizes Feri. A vízóraleolvasó. „Aszongya” nekem: széjjel akarok nézni, mert van itt valahol egy porta, ahonnan „szökik” a víz. Mondtam neki, nem akarok árulkodni, de én sejtem ám, hol lehet a gond...! - mondja rejtélyesen, majd a Bátorszőlőbe kilátogató Sanyikéhoz, az egyik tanyagondnokhoz fordulva javasolja, érdemes lenne meglátogatnia a fiatalembernek az új lakót, mert csinos fehérnép ám! Kiderül, éppen Ági közelében lakik, aki szerint dolgos, „fajin” nő Katalin, éppen Sanyikénak való. Aki jelentkezhetne jegyzőnek is, merthogy pont új jegyzőt keresnek Cibakházán. Miután az asszonyok rátérnek arra, hogy a szőlőben egy új szeszfőzde épül, mi elköszönünk tőlük, majd a poros, ká- tyús földúton beljebb autózunk a település belseje felé. A pár évvel ezelőtt átadott, szép játszótérre vezet az utunk, ahol a tavaszi napsütésben számos gyermek hintázik, mászókázik. A két anyuka, lakatos Alexandra és testvére, Henrietta is kihozták a parkba fiaikat, Gyurit és Norbit (második kis képünkön). * - Mi Szolnokról jöttünk ide. Nehezen szoktam meg Ciba- kot a megyeszékhely után, annak ellenére, hogy a helyiekkel gyorsan összebarátkoztam - árulja el Alexandra, aki szerint az itteniek szókimondók, éles nyelvűek. Csak a nevüket jegyzi meg nehezebben, ugyanis errefelé sokaknak van becenevük, az „igazit” alig ismeri. És tényleg: él itt Cipő, Csikó, Csődör, Majom, Dorkó. E ragadványnevek sokszor apáról fiúra, anyáról lányra szállnak. A polgármesteri hivatalba a mai napig úgy mennek be az emberek ügyet intézni, hogy közben ragadványneveket használnak. Szerencsére az ügyintézők is idevalósiak, így tudják, kiről van szó. A cibakházi születésű Feren- czi György mélységeiben kutatta a cibaki ragadványneveket. Szerinte e nevek használatában kifejeződik az emberek természetes igénye az évődésre, a gúnyolódásra. Nyilván vannak olyan nevek, melyeknek egyáltalán nem örül viselője, de vannak hízelgő tartalmúak is. Az elnevezett így igazán „emberközelbe” kerül a közösség számára - állítja a helytörténeti kutató. A férfi úgy véli, Cibakháza lakói élen járnak a ragadványnevek használatában, bár néhány név (viselőjével együtt) sajnos már kihalt.- Tudja, mi a település legnagyobb gondja? Hogy alig van munkalehetőség - mondja el véleményét Lakatos Henrietta, a másik édesanya. Kiderül, a fiatal nő legtöbbször napszámba megy el dolgozni a többi helybélihez hasonlóan. Errefelé ez megszokott dolog.- Mindent csináltam, amit kértek. Hatkor vagy hétkor már a földön hajlongtunk és bizony végigdolgoztuk keményen a napi nyolc órát. Kislány koromban fodrász vagy műkörmös akartam lenni, de tudom: én már soha nem leszek az... - mondja szomorúan Heni. Utunk a Holt-Tisza felé vezet. A Cibakházi Holt-Tisza 1856- ban a Tiszán végrehajtott átmetszéskor jött létre. Méreteit tekintve ez az egyik legna- % gyobb holtág, mely Cibakháza és Nagyrév között terül el több mint 16 kilométer hosszan. A parton jó időben horgászok keresik szerencséjüket és főleg a halászlének való uszonyosokat. Érdemes velük szóba állni, mentalitásuk nyugtatóan hat az emberre.- Miért is idegeskednénk? - kérdi az éppen a parton üldögélő Urbán János. - Az csak árt az egészségnek! Ha van kapás, az is jó. Ha nincsen, úgy is megfelel. Majd lesz holnap. Van itt egyébként ponty, amur, csuka, süllő, harcsa, angolna, kárász-és keszegfélék, törpeharcsa, meg fehér- és pöttyös busa is - sorolja Urbán János, aki szemtanúja volt, Itt miként akadt nemrégiben horogra az a tizennégy kilós harcsa, melyre sok horgász pályázott. - A havernak volt most szerencséje, pedig pufival horgászott, nem is a harcsára ment. Segítettem neki kifogni a halat, le is fotóztam a zsákmányt! Ide nézzenek! - mutatja mobiltelefonján a termetes halat, mely vélhetően serpenyőben, lábosban végezte. - Ilyen az élet itt a parton. Pont mint Cibakon: egyszer fent, egyszer lent. Errefelé sokaknak van becenevük...
