Új Néplap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)

2016-04-16 / 89. szám

14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. ÁPRILIS 16., SZOMBAT zá a megértő csa­ládi háttér, а к ■ Anka és István I az unokákkal, Zófiával és Olíviával Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthes­sen megtalálni a kiutat! E-mail-címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. Példájuk bizonyítja: lengyel-magyar két jó barát Család „határok nélkül” Imádja a táncot Az emberi, de bátran mond­hatjuk azt is, hogy a népek közötti kapcsolatok építé­sének szentelte életét Báli István. Örül annak, hogy ezt tehette, mert ezt szerette, és ebben lengyel felesége is segítette. Erre és család­jára különösen büszke. Tóth András andras.toth@ujneplap.hu SZOLNOK - Tősgyökeres szol­noki vagyok, a mottóm is az a mai napig, hogy legyünk min­dig szolnokiak - mondja Báli István. - Hatan voltunk test­vérek, édesanyánkat viszony­lag korán elvesztettük, de apánk a sok munkája ellenére nagy gondot fordított ránk. A közgazdasági technikum után két munkahelyen dolgoztam, utána jött a Kiszöv, a Teszöv: Tömegsport- és kultúraszer­vezéssel foglalkoztam. Gyö­nyörű időszak volt ez, megye­járással, országos sikerekkel, kupákkal, nemzetközi kapcso­latokkal, néptánc- és kórusta­lálkozókkal. Szerveztem a Mi­ni Pince Klubot, irodalmi mű­sorokkal, nagy közösségi élet­tel. Sportoltam, vívtam, kato­na koromban zenéltem, éne­keltem, tagja és „menedzsere” voltam a legendás Híd Irodal­mi Színpadnak. Elindítója voltam megyénkben az európai hagyomány- őrző népi és sportjáté­koknak, falusi sport- ; napoknak, melyről \ könyvem is meg­jelent. Munka mellett ** Már a feleséget is díjazták István több éve nyugdíjas, de most is több nemzetközi szer­vezetben dolgozik, az Európai Vidékfejlesztő Egyetem nem­zetközi egyesület elnöke. Sza­badidejében életművét rende­zi könyvbe, francia kapcsolat- építő munkája már megjelent, most a lengyel összeállításán fáradozik. Jelentős, ő úgy mond­ja, feleségével közös tevékeny­ségét számos kitüntetéssel is­tanultam is, testnevelési, vala­mint külker főiskolai végzett­ségem van. 1973-ban vettem részt először nemzetközi kon­ferencián. Pont akkor szüle­tett meg a fiam, a repülőn tud­tam meg az örömhírt. A Tesz- övnél jött létre az első francia kapcsolata a megyének, 1988- 89-ben. A rendszerváltás után azonban már lehetett nyugat­ra tekinteni. így alakult ki 1993-ban a francia kapcso­lat, majd a lengyel. A fran­cia kapcsolatok kialakításá­ban jól jött francia nyelvtudá­som, míg a lengyel irányult­ságban feleségem, Anka segí­tett, aki lengyel származású. Ha valaki nemzetközi kapcso­latokkal foglalkozik, akkor ab­ba bele kell adni a szívét-lel lrát Тнc та orr L-nll hn?_ merték el külföldön. Többek kö- zött a Köztársasági Érdemrend lengyel tiszti keresztje, a lengyel kultúráért miniszteri kitünte­tés, a Polonia Minor díj, a fran­cia (kis) becsületrend birtokosa, de megyei díjakkal is kitüntet­ték. Szerencsésnek mondhatja magát, hogy életében azt tehet­te, amit szeret: közösséget te­remteni, kapcsolatokat építeni az emberek között. feleségemnek nagyon sokat köszönhetek, sokat segített a munkámban is - teszi hozzá. Hogy talált egymásra ma­gyar István és a lengyel Anka? Pofonegyszerűen: a barátnő­je a Magyar Ifjúságtól levele­zőpartnerek sokaságának cí­mét kapta meg, így jutott be­lőle Ankának is. Hét magyar­ral tartott kapcsolatot Anka, de végül István maradt egye­dül. Először oroszul leveleztek. A magyar fiatalember későbbi apósával viszont könnyen szót értett, mivel ő is beszélt franci­ául, Anka édesapja szüleivel együtt, mint számos lengyel, ugyanis Franciaországban élt sokáig. Pár évig távkap­lat volt köztük, 1972-ben háza­sodtak össze. Szolnokon volt a tanácsi esküvő, B. Nagy Pál olimpiai bajnok új Renaultján mentek a hivatalba. Lengyel- országban, Lublinban volt vi­szont az egyházi. Igen ám, de éppen akkor száj- és körömfá­jás járvány miatt nem lehetett külföldre utazni... Csakhogy már minden ké­szen állt az ceremóniához, nem lett volna ildomos lemon­dani. István csak hosszas kö­nyörgés után jutott ki saját es­küvőjére, egy szál magában! A fiatal pár Szolnokon élt. An­kának eleinte szokatlanok vol­tak a magyar viszonyok. Mind a mai napig hiányzik a hazá­ja, de ha kimegy Lengyelor­szágba, akkor magyar ottho­na iránt érez szívszorítóan. A Báli családban a lengyel vért tovább viszik a leszárma­zottak, hiszen lányuk, Anna­mária lengyel férfihez ment hozzá, a két unoka, Zófia és Olivia tehát kétharmadrész­ben lengyel. Zoltán fia kivá­ló lengyel tudással sok lengyel turisztikai kiadvány, könyv fordításában jeleskedett, de ha kellett, tolmácsként is köz­reműködött. Természete­sen a két unoka is tö­kéletesen beszél lengyelül. Ha úgy vesszük, István a magyar kisebb­ség a családban, de ő ezt egyáltalán nem bánja! ■VILÁG Kedves barátnőm egyedül ne­veli gyermekét, a most tízéves Ferkót. A kéttagú család valójá­ban háromtagú, mert a nagyi­val élnek együtt. A gyerek apa nélkül nőtt fel idáig, illetve ha­láláig az idős nagypapa muta­tott férfimintát. A kisfiú mára már nem tud meglenni az any­ja nélkül, akit gyakorlatilag sakkban tart. Anya nem utaz­hat el, nem mehet nélküle se­hová. Sajnálom a barátnőmet, aki vagy nem látja vagy nem akarja látni, hogy ez így nem feltétlenül egészséges. Mit ta­nácsolhatok neki, Zsolt atya? Krisztina Krisztina! Egyedül nem lehet két szülő szerepet felvállalni. A ragaszkodásnak több oka van. Nem érzi magát biztonságban, apa, a férfi nem öleli. A másik, anya nő, aki pár nélkül van, és a férfi ösztön mentén belép a hiány helyére, uralkodni, irányítani akar, családfőként él. Teljesen normá­lis, ha egy ekkorka gyermek azt mondja, hogy anya lesz a felesé­gem, amennyiben van apa az éle­tükben, aki ennek a kijelentésnek ellensúlyát megadja. A leválás el­kerülhetetlen folyamat, vagy be­teg zűrzavarrá válik. Alkalmas fér­fi mintát kaphat rokon, barát csa­ládjában, egy jó tanártól, egy jó edzőtől, egy jó lelkipásztortól. A ki­rályfi, tűzoltó, katona, kalauz bá­csi szimbólumok fontosak a me­sékben! Barátnője, akármennyire is fáj, meg kell húzza a határokat, fiát ne engedje be az élete olyan területeire, amik a házastársá­ra tartoznának, a zabolátlan fér­fiassága pedig ütközzön falakba. Ez az uralkodás, a dominancia, az agresszív követelések. Alud­janak külön, és hagyja magára a fürdőszobában, ezzel meghúzza a szeméremhatárokat. Ne bün­tesse magát azzal, hogy a fiától mindent elvisel, és vonja be a ne­velésbe a vérszerinti apját. Barát­nője belső munkájától függ, hogy elég erős-e a következetesség­ben, és mennyire tudja levenni a lábáról kamaszodó fia. Ebben tud neki segíteni, főleg, ha kiegyensú­lyozott házasságban él, és elviszik Ferkót nyaralni. A Szegedi Tudományegyetem rekreáció szakos hallgatója a szolnoki Fehér Vanda. A tizenkilenc éves lány imádja a has­táncot és cheerladerkedik, pomponlányként vesz részt ren­dezvényeken. Célja, hogy minél több táncban kipróbálja ma­gát, a későbbiekben is hasonló pályán szeretne dolgozni. А НЕТ KÉRDÉSÉ Gyakran pattan kétkerékre? Kerekezhetnék többet is, mert szeretem a bicajozást. Ha dolgozni megyek, leg­többször az autót választom, hiszen a számos tárgyalásra, megbeszélésre, rendezvény­re inkább öltönyben vagy zakóban-nyakkendőben je­lenek meg, ezt így illik. Öl­tönyben kerékpározni pedig finoman szólva sem túl ké­nyelmes és előnyös. Viszont ha „laza” napom van, miért ne érkezhetnék az iskolába kerékpárral? Mint ahogy azt teszik a kollégáim és a diák­jaim közül is jónéhányan. lelenleg már ott tartunk, hogy az iskolában bármeny­nyi biciklitartót vagy táro­lót helyezünk el, az mindig tele van. Támogatom és pár­tolom ezt a közlekedési mó­dot, mely nem csak környe­zetkímélő, de még a testün­ket is átmozgatja reggel-este. Amúgy egyelőre nagy kerék­pártúrákra még nem vállal­koztam, talán húsz-huszon­öt kilométer volt a legtöbb, amit letekertem. Persze, ami késik, nem múlik, egy báto­rító társaság komoly motivá­ciót jelenthet. Kisebb utak­nál viszont, például ha bolt­ba, edzésre, vagy vendégség­be kell mennem, gyakran vá­lasztom a bicajt, főleg most, hogy az idő is „kinyílt”, és Pogány Gyula iskolaigazgató, Verseghy Ferenc Gimnázium elérkezett az igazi kerékpá­ros-szezon. Egyébként kisko­romban nagyon korán megta­nultam kétkerekűn egyensú­lyozni, ezért úgy gondoltam, az a legjobb, ha az én két gye­rekem is hamar elsajátítja e „tudományt”. Rengeteget ke­rékpároztak kisebb koruk­ban, nem győztünk utánuk rohanni. Néha pedig együtt ülünk nyeregbe hogy tegyünk egy kisebb kiruccanást a kör­nyékre. Mostanság a Tószeg felé vezető kerékpárutat sze­retném „feltérképezni”. A te­repbiciklizést még nem pró­báltam ki, ellenben a „sima” túrázás közel áll a szívemhez. Szívesen kirándulok a hegyek­ben, télen-nyáron. v 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom