Új Néplap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)

2016-04-15 / 88. szám

0 KÖRKÉP 2016. ÁPRILIS 15., PÉNTEK A kint élő jászkunságiak a marseille-i találkozóra érkezőkkel vennék fel a kapcsolatot 'Pozsony Ausztria Graz olrm»b" iechtenstein Grenoble Torinó Horvátorszá Bologna Genova Monaco en-l>rov»nee oCannes Firenze Periig» Marseille A Brüsszelre nemrég lecsa­pó terroristák eredeti cél­pontja valójában Francia- ország lett volna a labdarú- gó-Európa-bajnokság idején - látott napvilágot a minap a hír. A bejelentés nyugta­lanságot váltott ki a fran­ciák körében, közlik az or­szágban élő megyebeliek, akiknek egy csoportja azt tervezi, hogy sajátos módon próbál segíteni majd a nyá­ron a szülőhelyükről és an­nak tágabb környezetéből érkező focidrukkereknek. Molnár G. Attila attila.molnar.g@mediaworks.hu FRANCIAORSZÁG/JÁSZ­KUNSÁG Kijut a terrorfe­nyegetettségből Franciaor­szágnak. A Brüsszelben el­fogott terrorista elmondá­sa szerint a belga főváros he­lyett az eredeti célpont Fran­ciaország lett volna, még pe­dig a foci Eb idején. A hír kel­lően nagy feszültséget keltett a francia társadalomban, fő­ként amiatt, hogy az elmúlt évben kétszer is támadást haj­tottak végre az országban ter­roristák.- Nagy a nyugtalanság, mindenki feszülten figyeli a híradásokat - közli a Szolnok­ról származó Bartos Helga, aki immár kilenc éve él Mont­pellier közelében, egy kistele­pülésen. Ő egy irodában ad­minisztrátor, a férje pedig ka­mionokat vezet. Helga emiatt különösen aggódik is érte, hi­szen széliében hosszában be­járja a hatalmas országot, de gyakran egész Euró­pát is. - Azt nem mondanám, h о lodrome stadionhoz. Szóval, még nem tiszta a kép, de efé- le dolgokban gondol­kodunk. Remél­jük, mielőbb meglesz megijed­tek az embe rek, sajnos az el­múlt időszak történé­sei megkeményítették erre­felé a lelkeket. De egy általá­nos gyanakvás már minden­kiben benne van. A párom­nak is mindig azt mondom, hogy nagyon vigyázzon, ami­kor úton van. Ma bárhol, bár­mikor történhet valami, ami­re nem számít. Helga szerint ahogyan a környezetében, úgy az állami vezetők körében is komolyan veszik a fenyegetést, amit a terrorizmus jelent a nyári lab­darúgó Eb-re, a tévékben, a rádiókban, az újságokban és az interneten is sokat foglal­koznak mostanában ezzel a kérdéssel. Személy szerint ő nem tudja, hogy valós-e ez a fenyegetés, de osztja azokat a véleményeket, hogy a közelgő sportesemény biztosítása kie­melten fontos feladat. Ami számunkra is lénye­ges kérdés lesz, hiszen a ma­gyar válogatott is ott lesz az Eb-n, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy hazánkból is sokan elkísérik majd a csa­patot az egyes meccsekre. Bordeaux, Lyon és Marseille lesznek azok a városok, ahol együttesünk fellép a csoport­meccseken, ha tovább jutna persze újabb mérkőzéseken is láthatnánk. Marseille-ben az izlandiakkal találkozik a csapat. Ebbe a városba me­gyénkből korábban többen is kiköltöztek, s néhányan kö­zülük most úgy döntöttek, hogy valamilyen módon se­gíteni szeretnék azokat, akik a megyénkből tervezik a ki­utazást az ott megrendezen­dő meccsre.- Nem tudjuk még, mi len­ne a segítség pontos formá­ja - vallja be a harmincnyolc esztendős Horváth Sándor, akit a rokoni szálak Jászbe­rényhez és Szolnokhoz is kö­tik, bár már jó ideje Marse­ille-ben él és dolgozik. - De fontosnak érezzük, hogy te­gyünk valamit azokért, akik szülőhelyünkről, Jász-Nagy- kun-Szolnok megyéből érkez­nek esetleg a meccsre. A leg­többen nyilván csak a talál­kozó estéjére jönnek a város­ba, de ennyi időre is szüksé­gük lehet segítségre. Itt néhá­nyan azt gondoltuk, hogy jól jöhet, ha segítünk tájékozód­ni a városban, vagy éppenség­gel eljutni a repülőtérre vagy a meccs helyszínére, a Vé­majd a pontos terv, amikor már lát­juk, mi fér majd bele az időnkbe. Addig pedig ők maguk is figyelik az esetleges terrove- széllyel kapcsolatos híradá­sokat. Meg persze a magyar focit is. Hiszen nyilvánvaló, hogy a marseille-i meccsen ők is ott lesznek a lelátón, hi­szen hazájuk válogatottját ép­pen abban a városban láthat­ják majd játszani, amelyben élnek. Ez pedig ritka lehető­ség, nagy alkalom, amellyel élni kell, hogy aztán szurkol­hassanak a fiainknak az iz­landiak elleni mérkőzésen. Talán néhány, a megyénkből érkezett drukkerrel az olda­lukon. Lyon 0 1 iii г- - AJ' 4­JK?—a '"V J wíhö C Sílovénia Jt^íarib Ti—v&Hf \ A K, v? rí#'1 Г Milánó ■. ,_A~..• - rí Verona . Velence Szarajevó Ne legyenek kétségeink, sokan neki fognak vágni az ezerhatszáz kilométernek... A horgász, Űrbéli János legszívesebben leköltözne a tó partjára - hatkilósnál sose fogott nagyobbat Kifogták a cibaki Holt-Tisza „pontyszörnyét” CIBAKHÁZA Csendes a holtág ma délelőtt. Az idilli nyugal­mat egy-egy traktor zúgása za­varja meg, melyre Urbán János csak egy szemrebbenéssel rea­gál. Csalija a tóban, szákjában számos uszonyos kapálózik.- Itt aztán nem kap agyvér­zést az ember, ugye? - fordul felénk lassan. Leheveredünk mellé, együtt nézzük a mozdu­latlan úszót, a tó fodrozódását.- Minden reggel jövök. El­végzem az otthoni rituálét, beveszem a gyógyszert, be­kapom a reggelit, összesze­dem a holmikat aztán leke­rekezek ide. Ha lehet, min­den nap. Van, amikor az asz- szony küld, hogy menjek már, van, amikor azért bosszanko­dik, hogy miért megyek már megint. Nehéz eligazodni az asszonyokon... - csendesen bólogatunk, közülünk neki van a legnagyobb tapasztala­ta e téren.- Több tíz éve horgászok, a legnagyobb kapásom egy öt-hat kilós ponty volt. Meget­tük. Az egész család hivata­los volt a halászlére. Amúgy tudják, mi a kedvenc haléte­lem? A rácponty! Az ilyen! - cuppant egy nagyot ujjaira, majd komoly gasztronómiai szakértelemmel elmagyaráz­za, mennyi hagyma és para­dicsom kell hozzá és hogy bő­ségesen nyakon kell önteni Ha teheti, mindennap üldögél kicsit a parton Urbán János tejföllel, mert az így jó. Újra belemerülünk a nyugodt hor­gászatba...- Hallották, hogy kifogták két hete a holtág szörnyét? - élénkül fel hirtelen János. - ti­zennégy kilós harcsa volt! Vé­gignéztem, hogyan akasztják meg és emelik ki. Képzeljék, éppen a szomszédom horgára akadt, pedig nem is harcsára halászott. Még ilyet...! Kérdésünkre, nem üti-e meg a guta ilyenkor, csak egy le­gyintés a válasz.- Nem szabad itt idegesked­ni, az árt az egészségnek! Ma másnak, holnap nekem lesz szerencsém. Ha fogok vala­mit, gyakran átadom azt is a havernak, itt maga a horgá­szat az élmény, nem a zsák­mány. Értik, ugye? - kérde­zi, majd ábrándozva arról be­szél, legszívesebben itt élne a parton, szívesen leköltözne ide. Csakhát a család...- Megmutatom, mit fogtam reggel óta: egy-kettő-hat ká­rász. Más nincs. Várjanak, be is kell írni a naplóba, mit fogtam, mert ha jönnek a hal­őrök és valamit nem találnak rendben, jaj nekem...! - sza­kítja félbe saját magát, majd kicsit hangosabbra véve rá­dióját, finoman jelzi nekünk, hogy végre szeretne már egy kis nyugalmat magának. Vé- gülis, ezért jött... J. ZS. ИмЯ рщТТ*Шдд! Д ЛЖл!Й*нэ 1ЩЩ1Я И -I» !*•■*<■ Т ЖI il• t-vl* IКШ [ -7' ДМ Ш'й’Л у&ДФу!ЛТ4-4.'Лfe*1лЪ £л«1Т»;и ЖТЖ^IМ-Т*] IД Г^Ш­ff чу1* 1,1ТТГуИ.1>У1^й|ШТ!™ |ции1 ■ *ТТП1Р н i Р i ^ ?• ТП1 ^41 [(»YI1 (»Я 1^^дюя llfT пЩ 1 ш1ЯТ*гШлЩа

Next

/
Oldalképek
Tartalom