Új Néplap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)
2016-04-14 / 87. szám
g MŰVÉSZBEJÁRÓ 2016. ÁPRILIS 14., CSÜTÖRTÖK «/ „Egy díjra elsősorban nem jutalomként tekintek, hanem ösztönzésként” A kitüntetés felelősséggel jár SZOLNOK Előbb lett Jászai- díjas művész, mint diplomás színész. Molnár Nikolett az elmúlt évek során számos emlékezetes alakítást nyújtott a Szolnoki Szigligeti Színház színpadán. Ezek elismeréseként kapta meg nemrégiben a művészeti élet magas szintű kitüntetését. Szilvási Zsuzsa zsuzsanna.szilvasi@mediaworks.hu- Immár nyolc esztendeje lép fel estéről estére a szolnoki színházban a közönség kedvenceként. Molnár Nikolettről, az emberről mégis rendkívül keveset tudunk.- Be kell vallanom, nem bánom, hogy a magánéletem nem nyitott könyv, ugyanis sokkal szemérmesebb vagyok az életben, mint színpadon. Talán nem is kellene mesélnem arról, hogy milyen a személyiségem, s hogy milyen élethelyzetek, emberi kapcsolatok formáltak olyanná, amilyen vagyok, mert úgy érzem, hogy a szerepek által óhatatlanul felsejlik, kirajzolódik az. Oroszlányon születtem, oda jártam iskolába, a családom ma i s ott él. Fontosnak tartom, hogy az ember megőrizze a gyökereit, számomra az a viszonyítási pont. Tudnom kell, hogy honnan indultam és hogy eddig milyen _ _ utat ■P jártam be. Nem készültem teljesen tudatosan a színészi pályára, legalábbis nem gyerekkorom óta. Mindig érdekelt a művészet, de csak felnőttként jöttem rá, hogy valójában mennyire vonz. Több mint tíz évig táncoltam Oroszlányon. Ez kihívást jelentett számomra. Ösztönzően hatott rám a dolog szépsége, és az is, hogy a kitartó munkának lesz eredménye. Emellett úgy érzem, hogy a tánc alázatra nevelt, és semmiképp sem elhanyagolható tényező, hogy egy közösség tagja lehettem. Rengeteg szép emléket őrzök abból az időszakból. Gimnáziumi éveim alatt megnéztem a végzős osztályok vizsgaelőadásait a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Talán ezek az élmények, illetve a tánc szeretete indított el azon az úton, amely a színházhoz vezetett.- Miként került éppen Szolnok- ra?- Érettségi után már tudtam, hogy mit szeretnék tanulni, ezért a gimnáziumi évek után Budapestre költöztem. Hirtelen kinyílt a világ, elképesztően sok új - számomra addig ismeretlen - impulzus ért. Szinte minden este megnéztem egy előadást. Voltak nehezebb időszakok, amikor kerestem a helyem, szerettem volna valahová tartozni, újra azt érezni, hogy egy közösség része vagyok. Budapesten ezt először a KIMI-ben (Keleti István Művészeti Iskola) tapasztaltam meg, majd az Új Színházban, amikor stúdiósként odakerültem. Emellett mindig dolgoztam valahol a színházon kívül is, mert szerettem volna a saját lábamra állni, önálló len- ni. Hálás szív- Ztf* vei emlék- s z e m amire vágytam -, hanem azért is, mert csodálatos barátokra leltem, akik nagyon fontosak számomra. A sors hihetetlenül kegyes volt hozzám, hiszen (egyébként egymástól teljesen függetlenül) ugyanabban az évben szerződhettünk a Szigligeti Színházhoz Janko- vics Annával. 2008-ban hívtak Szolnokra egy meghallgatásra, ahol a Rómeó és Júliához vissza ezekre az évekre, nem csak azért, amiért tanul- hattam - ráadásul azt, kerestek fiatal lányt, Júlia szerepére. így kezdődött szolnoki pályafutásom.- Nagyon sokat és sokfélét játszik, olyan szerepeket, amelyekről sok színésznő hiába álmodozik egész életében.- Egy vidéki színháznál természetes, hogy mindenféle műfaj megtalálható a palettán. Mivel viszonylag kicsi a társulat, ebből következik, hogy lehetőségünk nyílik egy évadon belül egészen különböző szerepeket játszani (drámai darabban, vígjátékban, operettben, musicalben...). Úgy érzem, hogy a színháznak van egy pedagógiai szándéka is. Mint ahogy adott esetben a néző tanul valamit abból, amit látott, a színész is éppúgy tanul abból, amit játszik, vagy abból, amilyen fogadtatása van az előadásnak. A színész saját maga személyiségéről is sokat megtudhat egy-egy szerep által. Játszottam olyan szerepeket, amelyek szellemisége, erkölcse közel állt hozzám, ugyanakkor játszhattam olyanokat is, amelyeknél kutatómunkát kellett végeznem, hogy megtaláljam a közös vonásokat, vagy a karakternek azokat az igazságait, amelyekkel magam is azonosulni tud- Ш tam.- Mi kell ahhoz, hogy ennyi sikert követően is meg tudja őrizni a színpad iránti alázatát?- A színház lényege nem abban rejlik, hogy elbezők előtt történik. Ez minden este más és más, sohasem tud pontosan ugyanolyan lenni, ezért nagy felelősség egy ilyen elismerés, hogy estéről estére meg tudjak felelni a feladatomnak, s a dicséretben foglaltaknak. Ehhez mindenképpen alázatra van szükség magunkkal szemben és pályatársainkkal szemben is, hiszen ez egy csapatjáték. Alapvetően szerintem minden ember a biztonságot, a harmóniát keresi élete során, ezzel a pályával viszont egyértelműen bizonytalanságra vagyunk kárhoztatva. Nem tudhatjuk, hogy milyen lehetőségeket kapunk a jövőben, és azt sem, hogy hogyan tudunk megbirkózni az adott feladatunkkal. Azonban ha ezt a bizonytalanságot alázattal elfogadom, és más szemszögből tekintek erre, akkor végtelenül hálás lehetek azért a szabadságért, amit ez a hivatás ad. Ritkán adódik olyan hosszabb időszak, amikor egy színész az érezheti, hogy bíznak benne, és felelősséget mernek bízni rá. Úgy érzem, hogy én részesedhettem ebben a kiváltságban, hiszen nyolc éve vagyok tagja a Szigligeti Színház-, nak, s ez idő alatt számos olyan feladatot, lehetőséget kaptam, mely által fejlődhettem, vagy bizonyíthattam.- Idén végez a színművészetin, de máris számos elismerést tudhat magáénak. Miként éli ezt meg? J . ■** ^ Legutóbb a Svejk, a derék katona című darabban bűvölte el a közönséget széljünk valamit, ami már megtörtént, és nem is az „odakint zajló élet” illusztrálását jelenti, hanem azt a színészi cselekvést, amely a né- Nem szokványos módon indult el a pályám. Nem az egyetem elvégzése után kerültem egy színházhoz, hanem fordítva. Már öt éve voltam tagja a Szigligeti Színháznak, mikor elkezdtem az iskolát. Nem bánom, hogy így történt, sőt. Párhuzamosan tudtam tanulni és művelni ezt a hivatást. A mostani díj természetesen hihetetlen nagy megtiszteltetés számomra, nagyon boldoggá tett. Egy díjra elsősorban nem jutalomként tekintek, hanem ösztönzésként, hogy érdemes ezen a pályán haladnom. HÁROM PERCBEN 3 kérdés 3 válasz Pogány Gábor Benő szolnoki szobrászművész- Mire készül mostanság?- Két évvel ezelőtt a Blasko- vich múzeum udvarán állítottuk fel a névadók szobrait, most pedig ugyanez a múzeum baráti egyesülete rendelt egy aranyaszar- vas ivókutat. Csodálom ennek az egyesületnek a munkáját, hiszen igen komoly eredményeket tudnak felmutatni, jómagam meglehetősen kevés olyan egyesületet tudnék említeni, amelynek tagjai ilyen elhivatottsággal, lelkesedéssel végeznék önkéntes munkájukat. Május végén lesz a Blas- kovich napok, akkor fogja Jankovics Marcell felavatni az alkotást, így elsősorban ezen dolgozom most.- Az aranyszarvas motívum több művében is megjelenik. Mennyire tudatos ez?- Régóta foglalkoztat a magyar mitológia, ilyen szempontból tehát érthető a szarvas, mint tematika. Erről még egy előadást is fogok tartani a múzeum baráti köre számára. A Blaskovichok- hoz pedig mindez úgy kötődik, hogy ők régészkedtek is, az egyik szkíta arany- szarvas lelet, melyet a Nemzeti Múzeum őriz, az ő nevükhöz fűződik.- Legutóbb Törökszentmikló- son láthatta a nagyközönség kiállítás keretében a munkáit. Hol várható a következő tárlat?- Kiállításom valóban Tö- rökszentmiklóson volt utoljára. Most egy könyv- bemutatóval egybekötött kiállítást tervezek, amely ősszel lesz Budapesten a Várbazárban, ehhez kapcsolódóan egy művészalbum készül, melynek a nyomdai előkészítése jelenleg is zajlik. SZ. ZS. Kikapcsolódást, feltöltődést jelent számára a festészet - vallja a laboratóriumban dolgozó V. Tóth Éva Kórházi laboratóriumból az álmok világába SZOLNOK A hétköznapok az egészségügy taposómalmában telnek V. Tóth Éva számára. A Hetényi Géza kórház kardiológiai laboratóriumában számos nehéz sorssal, türelmetlen beteggel dolgozik. Ám amikor a kórházi hajtásnak vége, egészen más világba csöppen. A festészet jelenti számára a kikapcsolódást, a feltöltődést, a kreativitás kifejeződését.- A művészet szeretete még gyermekkoromból ered, sokáig képzőművészeti területre készültem - meséli. - Nem bánom azonban, hogy végül mégsem így alakult, hiszen az egészségügyben nagyon sok lehetőségem adódik rá, hogy másokért tegyek, segítsek. Az alkotás pedig megmaradt saját örömömre, magam - és remélem, azért mások szórakoztatására is festek. Pogány József festőtől és feleségétől, Zsuzsától tanultam az alapokat, nagyon sok segítséget, támogatást kaptam tőlük annak idején, mint ahogy a későbbiekben Fazekas Magdolnától vagy éppen Verebes Györgytől - újságolja. - Számomra a színek, a bennük rejlő számtalan variációs lehetőség, a különféle technikák és stílusok jelentenek izgalmas kihívást. Képeimben az álmok, a képzelet jáV. Tóth Évát Fazekas Magdolna és Verebes György is segíti tanácsaival téka, az idő és a zene visszatérő motívumoknak számítanak, a nőiesség, a harmónia szintén központi témaként szerepel. Fontos számomra a szépség, felfoghatjuk úgy is, hogy egyfajta terápiás célzattal festek. A munkám során állandóan körbevesznek az egészségügyi problémák, a betegséggel, halállal való kényszerű szembesülés. Ebből a világból szakít ki a művészet, hiszen amikor festek, megszűnik számomra a környezetem, a hétköznapokból egészen más világba repít el a képzelet. Tájképein gyakran felfedezhetünk motívumokat a szolnoki belvárosból, de szívesen fest tanyákat is.- Gyermekkoromban sűrűn jártam nagyszüleimnél, érthető hát, hogy a paraszti élet mozzanatai nyomot hagytak bennem. Olykor megörökítek egy-egy emléket ebből az időszakból is, ezeket a képeket sokan szívesen fogadják. Éva festményeiből nemrégiben a Szolnoki Szigligeti Színházban nyílt kiállítás, illetve korábban több tárlatának adott már otthont a Hozam Klub vagy éppen a jászkiséri művelődési ház is. Sőt, megfordultak már művei Budapesten, Bécsben, Kanadában is. SZ. ZS.
