Új Néplap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)
2016-04-09 / 83. szám
14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. ÁPRILIS 9., SZOMBAT Naponta kétszer telefonál haza Bécsből az édesapa Konyhánk hírét viszi Hét országban főzött már magyar finomságokat Csömör Gábor. Bár a szolnoki séf sikert sikerre halmoz szakmájában, bevallja: nem egyszerű a kétlakiság... Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu Ötévesen készítette a desszertet Nem esett messze az alma a fájától: Zsófi is szívesen nézi a televízióban a főzős műsorokat, például azt, hogyan főz a híres-hírhedt séf, Gordon Ramsey. 2009-ben, éppen szenteste napján is a tévé előtt ült az öt éves Zsófi, amikor elhatározta, ő fogja elkészíteni a desszertet. Az ötletet a mesterszakács műsora adta. Megszokott dolog, hogy dégeket is sikerült megnyernie főztjével.- Egyik alkalommal egy svájci magyar estre hívtak szakácsnak. Kitettünk magunkért, ám egy 11 fős társaság azt mondta, ők meg sem kóstolják a finomságainkat. Mellettük ült egy milliomos casi- nó-tulajdonos, a Rolls-Royce-a kint parkolt a bejáratnál. Mivel mostanában divat kimenni a konyhából a séfnek, hogy beszélgessen a vendégekkel, ilyen „sétám” alkalmával megszólított ez a ficaz édesapa az ünnep előkészületeiben nem vesz részt (külföldi munkája miatt), így a két nőnek, anyának és lányának egyedül kell(ett) az ünnepi menüt előállítani. Zsófi akkor, életében először készítette el a gránátal- más-narancsos-mentás desz- szertet csöppnyi kezeivel. Azóta számos finomságot tett már a család asztalára. kó. Megkérdezte, mivel fogom őt elkápráztatni. Mondtam, hastánccal meg énekkel biztos nem, ellenben egy kis hortobágyi húsos palacsintával igen, amit olyan jóízűen evett, hogy kedvet kapott az evéshez a sztrájkoló csapat is. Imádták persze... Gabi elmeséli, bárhol is járt már szerte Európában, a gulyást mindenhol ismerték, sőt, néhol meg is főzik, saját szájuk ízére alakítva. Egyik helyen meg is lepték, amikor menü-főzése közben felajánlották segítségképpen, hogy előre elkészített, gyári dobozos „magyar-gulyást” vesznek elő a fagyasztóból, így azzal már nem kell vackolód- nia. A szakács inkább (érthető okok miatt) a maga főztjét választotta... Gábor felesége, Tóth Erika és lánya, a most kamaszkorú Zsófi mindig tárt karokkal várják haza péntekenként a családfőt, aki minden nap kétszer hazatelefonál, ez egy fix program.- Ő is, én is úgy ismertük meg Gabit, hogy állandóan úton van. Annyira régóta van már kint a „nagy idegenben”, hogy nekünk az utazgatása már szinte természetes, erről szól az élete.- És mindig olyan jó hazajönni - veszi át a szót az édesapa. - Átlépni a határt mindig megbizserget, érzem, végre újra itthon vagyok. Pedig a múltkor végiggondoltam: legalább négyszázszor léptem már át azt a bizonyos képzeletbeli vonalat...- Ha egyszer elém toppanna egy jó tündér, aki képes teljesíteni a kívánságaimat, azt kérném tőle, varázsoljon Gabinak egy éttermet. Itthon, a mi közelünkben. Mert régóta álmodozik már arról, hogy nyit egy sajátot, egy olyat, amilyet gondolatban talán már be is rendezett. Én meg elmennék mellé cukrásznak, mert sütni nagyon szeretek! Zsófi meg? Ő lenne apja mellett a kiskukta... - reménykedik Erika. SZOLNOK - Egyszerű a felállás: bár itthon is mindig volt állásom, nem tudtunk előre haladni. Igen, az anyagiak miatt választottam ezt az életet - árulja el Csömör Gábor séf, aki jelenleg Bécsben dolgozik. De csak hétköznap, mert hétvégén szinte mindig hazajön. Gábor az elmúlt sok-sok év alatt hét országban forgatta a fakanalat: Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Svájcban, Ausztriában, Lengyelországban és a gasztronómia bölcsőjében: Franciaországban.- Mindenhol a hazai konyhánkat népszerűsítettem. A magyar szakácsokat nagyon szeretik külföldön, mert értik a szakmájukat és tudnak dolgozni. Ráadásul finomak az „étel-hungariku- mok”... - vélekedik beszélgetőpartnerünk, akinek még a legbizalmatlanabb venPárkapcsolati, munkahelyi, családi gondja , van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E-mail-címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2.-VILÁG Zsolt atya! Rokonom agglegény. Jóravaló hatvanas férfi, aki életében sokat dolgozott, az, amit megteremtett maga körül, kétkezi munkájának köszönhető. Felesége, családja nincsen, ellenben pár éve felkarolt egy fiatalembert. Eleinte albérlőként lakott nála, később „ajándékként”, csak hogy ne legyen egyedül. Egy év múlva már főzött és mosott a befogadottra, aki gyakorlatilag teljesen irányítja rokonom életét. A lakásból sorra eltűntek az ékszerek, megesett, hogy meg is verte az „albérlő” segítőjét. Ha valaki kritizálja e meglehetősen furcsa kapcsolatot, csak megsértődik, senkire nem hallgat. Hogyan lehetne segíteni neki? Sára Sára! Segíteni annak lehet, aki azt kéri, mert egyedül nem tud változtatni körülményein. Az ilyen lakótárs esetében egy idő után megszokják egymást, hasonulnak a helyzethez, nem akarják észrevenni a problémákat, vagy tabuként hallgatnak róla. Ebbe Ön nem léphet be, ha ezt a rokona nem akarja. A kapcsolatot fenn lehet tartani rendszeres látogatással, találkozással, meghívással, számonkérés nélkül, és csak önközléssel, saját érzéseiről beszélve, alkalmas időben, megadva a teret ahhoz, hogy egyszer csak kimondják érzéseiket. Ezek a helyzet furcsaságára tükrök, de ne erről szóljanak. Rokona főz, mos, apa-fiú kapcsolat alakulhatott ki, gondoskodhat valakiről, szerethet valakit, ez az ő döntésük. Vizsgálja meg érzéseit, valójában mi az, ami bántja Önt. Netán Ön szeretne gondoskodni róla? Van-e Önben féltékenység? Mitől fél, mitől félti? Magára maradt ez az ember, és ezt a magányát, a saját biztonságába meghívva, oldhatja. Ha párkapcsolat, akkor minden kritikát és minősítést kerüljön el, mert szakadást okoz, a saját érzéseit mondja el neki őszintén. Amíg tart, Önnek is „rokona” ez a vendég... Fájdalmas tabu... Nem felelős a rokona tetteiért. Cselekvőképes emberek magánéletébe beleszólni nem lehet, kapcsolatainkat ápolni, fenntartani, szeretetün- ket kifejezni viszont igen. Agrármérnöknek készül A Szolnoki Főiskola végzős hallgatója a huszonhárom éves Szarvák Szonja, aki agrármérnöknek készül. A szolnoki lány szabadidejét szívesen tölti barátaival, szeret főzni és táncolni Szívügye a környezetvédelem, így a főiskola befejeztével ezzel, valamint a vidékfejlesztéssel szeretne foglalkozni. A HÉT KÉRDÉSE Mivel tölti a szabadidejét?- Közel húsz esztendeje már, hogy szinte minden szabadidőmet csipkeveréssel töltöm. Annak idején, amikor belevágtunk a falusi vendégfogadásba, a hozzánk érkezők számára szerveztünk kézműves foglalkozásokat. Persze, nekem is nagyon tetszettek az elkészült csipkék és kértem a nálunk bemutatót tartó idős nénit, Inczéné Mariska nénit, hogy tanítson meg engem is a csipkeverés fortélyaira, Emlékszem, az egyik nyáron került sor erre és esténként kilenc órára jártam hozzá, mikor már minden elcsendesedett. Azóta ez az a tevékenység, amely nagyon leköt szabadidőmben, mert tökéletesen kikapcsol, eltereli a gondolataimat. Teljesen megszűnik ilyenkor körülöttem a világ, kizárólag erre koncentrálok. Amikor pedig elkészül egy-egy tetszetős motívum, az kellemes élményt jelent. Nagy örömet okoz számomra, hogy az embereknek tovább tudom adni ezt a hagyományt, amely a mai fiataloknak igazán nagy újdonságot jelent. Még külföldre is eljutottam ezzel a tevékenységgel, amely azért elsősorban a hosszú téli délutánok, esték időtöltése. Geszti Jánosné, a megyei falusi turizmus egyesület ügyvezető elnöke Kivétel volt az alól az a pár hét, amelyet nemrégiben a balatonfüredi szívszanatóriumban kellett töltenem. Az olvasás és keresztrejtvény fejtés mellett ott is ezzel töltöttem el az üres órákat. Igaz, erre előre kellett készülnöm, külön kis párnát, tartót csináltattam hozzá és a kezeléseket követően jórészt ezzel foglalkoztam. Persze, a betegtársak és a nővérkék is csodájára jártak, sokan először nem is tudták, mit művelek. Sőt, a kezelőorvosom is alaposan meglepődött. Ő először lábtartó zsámolynak nézte a csipkeverő párnámat, de amikor megmutattam neki, milyen szépségek készülnek ezen a „lábtartón,” alaposan elcsodálkozott. ■ Egyszer egy itthoni И étteremben szíveli sen dolgozna fegyütt a család