Új Néplap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)

2016-04-09 / 83. szám

14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. ÁPRILIS 9., SZOMBAT Naponta kétszer telefonál haza Bécsből az édesapa Konyhánk hírét viszi Hét országban főzött már magyar finomságokat Csö­mör Gábor. Bár a szolno­ki séf sikert sikerre halmoz szakmájában, bevallja: nem egyszerű a kétlakiság... Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu Ötévesen készítette a desszertet Nem esett messze az alma a fájától: Zsófi is szívesen nézi a televízióban a főzős műso­rokat, például azt, hogyan főz a híres-hírhedt séf, Gor­don Ramsey. 2009-ben, ép­pen szenteste napján is a tévé előtt ült az öt éves Zsófi, ami­kor elhatározta, ő fogja elké­szíteni a desszertet. Az ötle­tet a mesterszakács műsora adta. Megszokott dolog, hogy dégeket is sikerült megnyer­nie főztjével.- Egyik alkalommal egy svájci magyar estre hívtak szakácsnak. Kitettünk magun­kért, ám egy 11 fős társaság azt mondta, ők meg sem kós­tolják a finomságainkat. Mel­lettük ült egy milliomos casi- nó-tulajdonos, a Rolls-Royce-a kint parkolt a bejáratnál. Mi­vel mostanában divat kimen­ni a konyhából a séfnek, hogy beszélgessen a vendé­gekkel, ilyen „sé­tám” alkalmá­val megszólí­tott ez a fic­az édesapa az ünnep előké­születeiben nem vesz részt (külföldi munkája miatt), így a két nőnek, anyának és lányá­nak egyedül kell(ett) az ünne­pi menüt előállítani. Zsófi akkor, életében elő­ször készítette el a gránátal- más-narancsos-mentás desz- szertet csöppnyi kezeivel. Az­óta számos finomságot tett már a család asztalára. kó. Megkérdezte, mivel fogom őt elkápráztatni. Mondtam, hastánccal meg énekkel biz­tos nem, ellenben egy kis hor­tobágyi húsos palacsintával igen, amit olyan jóízűen evett, hogy kedvet kapott az evéshez a sztrájkoló csapat is. Imádták persze... Gabi elmeséli, bárhol is járt már szerte Európában, a gu­lyást mindenhol ismerték, sőt, néhol meg is főzik, saját szá­juk ízére alakítva. Egyik he­lyen meg is lepték, amikor me­nü-főzése közben felajánlották segítségképpen, hogy előre el­készített, gyári dobozos „ma­gyar-gulyást” vesz­nek elő a fagyasztóból, így az­zal már nem kell vackolód- nia. A szakács inkább (érthető okok miatt) a maga főztjét vá­lasztotta... Gábor felesége, Tóth Erika és lánya, a most kamaszko­rú Zsófi mindig tárt karokkal várják haza péntekenként a családfőt, aki minden nap két­szer hazatelefonál, ez egy fix program.- Ő is, én is úgy ismertük meg Gabit, hogy állandóan úton van. Annyira régóta van már kint a „nagy idegenben”, hogy nekünk az utazgatása már szinte természetes, erről szól az élete.- És mindig olyan jó haza­jönni - veszi át a szót az édes­apa. - Átlépni a határt mindig megbizserget, érzem, végre új­ra itthon vagyok. Pedig a múlt­kor végiggondoltam: legalább négyszázszor léptem már át azt a bizonyos képzeletbeli vo­nalat...- Ha egyszer elém toppanna egy jó tündér, aki képes teljesí­teni a kívánságaimat, azt kér­ném tőle, varázsoljon Gabinak egy éttermet. Itthon, a mi kö­zelünkben. Mert régóta álmo­dozik már arról, hogy nyit egy sajátot, egy olyat, amilyet gon­dolatban talán már be is rende­zett. Én meg elmennék mel­lé cukrásznak, mert süt­ni nagyon szeretek! Zsófi meg? Ő lenne apja mellett a kiskukta... - reményke­dik Erika. SZOLNOK - Egyszerű a felállás: bár itthon is mindig volt állá­som, nem tudtunk előre halad­ni. Igen, az anyagiak miatt vá­lasztottam ezt az életet - árul­ja el Csömör Gábor séf, aki je­lenleg Bécsben dolgozik. De csak hétköznap, mert hétvé­gén szinte mindig hazajön. Gá­bor az elmúlt sok-sok év alatt hét országban forgatta a faka­nalat: Hollandiában, Német­országban, Olaszországban, Svájcban, Ausztriában, Len­gyelországban és a gasztro­nómia bölcsőjében: Franciaor­szágban.- Mindenhol a hazai kony­hánkat népszerűsítettem. A magyar szakácsokat na­gyon szeretik külföldön, mert értik a szakmáju­kat és tudnak dolgoz­ni. Ráadásul finomak az „étel-hungariku- mok”... - vélekedik be­szélgetőpartnerünk, akinek még a legbi­zalmatlanabb ven­Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja , van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthes­sen megtalálni a kiutat! E-mail-címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2.-VILÁG Zsolt atya! Rokonom agglegény. Jóravaló hatvanas férfi, aki éle­tében sokat dolgozott, az, amit megteremtett maga körül, két­kezi munkájának köszönhető. Fe­lesége, családja nincsen, ellen­ben pár éve felkarolt egy fiatal­embert. Eleinte albérlőként lakott nála, később „ajándékként”, csak hogy ne legyen egyedül. Egy év múlva már főzött és mosott a be­fogadottra, aki gyakorlatilag telje­sen irányítja rokonom életét. A la­kásból sorra eltűntek az éksze­rek, megesett, hogy meg is ver­te az „albérlő” segítőjét. Ha vala­ki kritizálja e meglehetősen fur­csa kapcsolatot, csak megsértő­dik, senkire nem hallgat. Hogyan lehetne segíteni neki? Sára Sára! Segíteni annak lehet, aki azt kéri, mert egyedül nem tud változtatni körülményein. Az ilyen lakótárs esetében egy idő után megszokják egymást, hasonul­nak a helyzethez, nem akarják észrevenni a problémákat, vagy tabuként hallgatnak róla. Ebbe Ön nem léphet be, ha ezt a ro­kona nem akarja. A kapcsolatot fenn lehet tartani rendszeres lá­togatással, találkozással, meghí­vással, számonkérés nélkül, és csak önközléssel, saját érzése­iről beszélve, alkalmas időben, megadva a teret ahhoz, hogy egy­szer csak kimondják érzéseiket. Ezek a helyzet furcsaságára tük­rök, de ne erről szóljanak. Roko­na főz, mos, apa-fiú kapcsolat alakulhatott ki, gondoskodhat va­lakiről, szerethet valakit, ez az ő döntésük. Vizsgálja meg érzéseit, valójában mi az, ami bántja Önt. Netán Ön szeretne gondoskodni róla? Van-e Önben féltékenység? Mitől fél, mitől félti? Magára ma­radt ez az ember, és ezt a magá­nyát, a saját biztonságába meg­hívva, oldhatja. Ha párkapcsolat, akkor minden kritikát és minősí­tést kerüljön el, mert szakadást okoz, a saját érzéseit mondja el neki őszintén. Amíg tart, Önnek is „rokona” ez a vendég... Fájdal­mas tabu... Nem felelős a rokona tetteiért. Cselekvőképes em­berek magánéletébe beleszól­ni nem lehet, kapcsolatainkat ápolni, fenntartani, szeretetün- ket kifejezni viszont igen. Agrármérnöknek készül A Szolnoki Főiskola végzős hallgatója a huszonhárom éves Szarvák Szonja, aki agrármérnöknek készül. A szolnoki lány szabadidejét szívesen tölti barátaival, szeret főzni és táncol­ni Szívügye a környezetvédelem, így a főiskola befejeztével ezzel, valamint a vidékfejlesztéssel szeretne foglalkozni. A HÉT KÉRDÉSE Mivel tölti a szabadidejét?- Közel húsz esztendeje már, hogy szinte minden szabad­időmet csipkeveréssel töltöm. Annak idején, amikor bele­vágtunk a falusi vendégfoga­dásba, a hozzánk érkezők szá­mára szerveztünk kézműves foglalkozásokat. Persze, ne­kem is nagyon tetszettek az elkészült csipkék és kértem a nálunk bemutatót tartó idős nénit, Inczéné Mariska nénit, hogy tanítson meg engem is a csipkeverés fortélyaira, Em­lékszem, az egyik nyáron ke­rült sor erre és esténként ki­lenc órára jártam hozzá, mi­kor már minden elcsendese­dett. Azóta ez az a tevékeny­ség, amely nagyon leköt sza­badidőmben, mert tökélete­sen kikapcsol, eltereli a gon­dolataimat. Teljesen megszű­nik ilyenkor körülöttem a vi­lág, kizárólag erre koncent­rálok. Amikor pedig elkészül egy-egy tetszetős motívum, az kellemes élményt jelent. Nagy örömet okoz számom­ra, hogy az embereknek to­vább tudom adni ezt a hagyo­mányt, amely a mai fiatalok­nak igazán nagy újdonságot jelent. Még külföldre is elju­tottam ezzel a tevékenység­gel, amely azért elsősorban a hosszú téli délutánok, esték időtöltése. Geszti Jánosné, a megyei falu­si turizmus egyesület ügyveze­tő elnöke Kivétel volt az alól az a pár hét, amelyet nemrégiben a ba­latonfüredi szívszanatórium­ban kellett töltenem. Az olvasás és keresztrejtvény fejtés mellett ott is ezzel töltöttem el az üres órákat. Igaz, erre előre kellett készülnöm, külön kis párnát, tartót csináltattam hozzá és a kezeléseket követően jórészt ez­zel foglalkoztam. Persze, a be­tegtársak és a nővérkék is cso­dájára jártak, sokan először nem is tudták, mit művelek. Sőt, a kezelőorvosom is alaposan meglepődött. Ő először lábtartó zsámolynak nézte a csipkeverő párnámat, de amikor megmu­tattam neki, milyen szépségek készülnek ezen a „lábtartón,” alaposan elcsodálkozott. ■ Egyszer egy itthoni И étteremben szíve­li sen dolgozna fegyütt a család

Next

/
Oldalképek
Tartalom