Új Néplap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

2016-03-07 / 56. szám

0 TÚRKEVE 2016. MÁRCIUS 7., HÉTFŐ Képeslap is bizonyítja, hogy a kút egykor Kuncsorbán volt - mutatja Rédai János polgármester Bírósági döntés zárta le az évtizedek óta húzódó vitát Keviben marad a kút Finta-művek látványos 3D-ben MÚZEUM Folyamatosan zaj­lik a műtárgyak háromdi­menziós, digitális rögzítése a Finta Múzeumban. A töb­bi mellett mostanáig ötven­öt Finta-művet regisztráltak a rendszerben. (szs) Kicsik és nagyok is fórumozhattak TERMÉSZETVÉDELEM Az el­múlt napokban több rangos program is zajlott a Feke­te István Oktatóközpontban. A generációk közötti tanu­lás módszereiről szólt a „Ki­csik és nagyik” fóruma, és az azt követő bemutató fog­lalkozás. Emellett a Magyar Természetvédők Szövetsé­ge által létrehozott Közös­ség Energia program iránt is sokan érdeklődtek. Ez olyan hazai közösségi kezdemé­nyezéseket népszerűsít, me­lyek energiatakarékossági vagy megújuló energiás be­ruházáson alapulnak, lako­sok bevonásával tervezett il­letve működtetett, közös­ségi együttműködések, a résztvevők és a környéken élők is részesülnek előnyei­ből. A program előadásokat és lakossági fórumot egy­aránt tartalmaz. (szs) Milliós fejlesztés a könyvtárban KULTÚRA Az elmúlt eszten­dőben csaknem kilencszáz új dokumentum beszerzé­sére került sor a túrkevei könyvtárban, közel másfél millió forint értékben. Idén pedig új kezdeményezések­kel is várja az intézmény az olvasókat. így például havi rendszerességgel felolvasó­napot tartanak az adott hó­nap szerzőjeként megjelölt író műveiből. Emellett két korcsoportban helytörténe­ti pályázatot is indít az in­tézmény. (szs) Elveszítették kútjukat a kuncsorbaiak. Immár bíró­sági végzés rögzíti, hogy a túrkevei kútskanzenbe ke­rült régi tárgyak helyükön maradhatnak. Szilvási Zsuzsa zsuzsanna.szilvasi@mediaworks.hu PERESKEDÉS Hosszas vita zá­rult le a napokban azzal a bíró­ság döntéssel, amely kimondja: nem tarthatnak igényt a kun­csorbaiak arra a kútra, amely jelenleg a túrkevei kútskan- zen egyik dísze. Amint arról lapunk már beszámolt, a kere­kes kutat szerették volna visz- szaszállítani Kuncsorbára. A kútskanzent még 1998. au­gusztus 21-én avatták fel a Túr- keve közepén levő Nagyszalon­ta parkban, egyedülálló köztéri alkotásként, mely a tizenkilen­cedik századi artézi kút fúrásá­nak történetét dolgozza fel hat tablón. Emléket állítva a Zsig­mondy testvéreknek, az artézi kútfúrás szakértőinek. A skan­zent alapító Túrkevéért Alapít­vány, illetve az akkori kuncsor- bai polgármester akkori meg­állapodásának eredményeként került a szóban forgó kút a túr­kevei skanzenbe. Mindehhez abban az időben vízügyi mér­nök segítségét is kérték. A szóban forgó kerekes kút visszaállítását Rédai János kuncsorbai polgármester kez­deményezte, ám azóta kide­rült, hogy nem is egy, hanem két kútról van szó.- A kerekes kút mellett egy nyomós kút is átkerült Túrke- vére, s természetesen mind­kettőt szerettük volna vissza­kapni. - mondta. - Annak ide­jén mindenféle testületi döntés nélkül szerelték le és szállítot­ták el ezeket, s most a lakosság kérése, hogy kerüljenek vissza az eredeti helyükre: A testüle­ti ülések jegyzőkönyveit átte­kintve kiderül, hogy az akko­ri polgármester két ülés között, saját hatáskörben döntött a ku­tak „sorsáról” , melyről csak később, a következő ülésen tá­jékoztatta képviselőket. Egyi­kük hangot is adott nemtetszé­sének, melyre az a polgármes­teri válasz érkezett, hogy szük­ség esetén visszakérheti a tele­pülés ezeket. Hát ezzel szeret­tünk volna élni, visszakérve jo­gos tulajdonunkat. Ám mint kiderült, nem is olyan egyszerű bizonyítani, hogy valóban a csorbaiak jo­gos tulajdonáról van szó.- A bíró dokumentumokat kért arra vonatkozólag, hogy a szóban fogó kút tényleg Kun­csorbán volt. Sajnos ilyet nem tudtunk felmutatni, hiszen amikor vízüggyel kapcsola­tos felmérések készültek, ez a kút már nem működött. Hiába szerepel még a településről ké­szült képeslapon is, hiába em­lékeznek rá a falu legidősebb lakói, hogy már gyermekko­rukban is itt volt a kút, ez nem elég - tette hozzá Rédai János. Ahogy a kuncsorbaiak mondták, a pereskedést nem szeretnék tovább folytatni, hi­szen az eddigi perköltségek is őket terhelik. Mostantól a Túr- kévéért Alapítvány vezetőinek jóindulatára bízzák, hogy hoz­zájuthatnak-e az őket megille­tő kúthoz, amely egykor az ő értékük volt. HÁROM PERCBEN 3 kérdés 3 válasz Sörös Tibor, a helyi tűzoltó egyesület parancsnoka- Az elmúlt hetek is megle­hetősen mozgalmasan teltek az egyesületnél. Milyen mun­kákhoz hívták a tűzoltókat?- A szokásos mentési, kár- elhárítási feladatok, szi­vattyúzások most sem ma­radtak el. Többek között a Ványai Ambrus Szakkö­zépiskola szolgálati laká­sainál végeztünk gallya­zást, illetve a strandfürdő is kérte a segítségünket, csőtörés miatt. Mindezek mellett a nemrégiben le­zajlott böllérfesztiválhoz kértek tőlünk segítséget. A sátrak és a színpad fel­állítását és elbontását is a mi végeztük.- Úgy tudom, magán a ren­dezvényen is részt vettek.- Valóban, a Máramaros me­gyéből érkezett nagybányai vendégeinket kiegészítve al­kottunk egy csapatot. Tőlük egyébként ajándékba kapott az egyesületünk egy LED-te- levíziót, így le tudtuk cserél­ni a közel húszesztendős té­vénket, tovább korszerűsö­dött a laktanyánk.- Mire készülnek a követke­ző időszakban?- A napokban adtuk be öt­fős igényünket közfoglakoz- tatottak továbbfoglalkoza- tására. így továbbra is ki­lencfős főállású állomány­nyal dolgozhatunk, mellet­te természetesen önkénte­sek segítik a munkát. Ket­ten tűzoltásvezetői képzés­re járnak, illetve készü­lünk a márciusi minősí­tőnkre. Mindezek mellett javában zajlanak a 125 éves évfordulónk ünnepi előké­születei. Idén kerül sor er­re a nagyszabású program- sorozatra, melynek elemeit ezekben a hetekben tervez­zük, pontosítjuk. SZ. ZS. Meg aláírásokat is gyűjtöttek A nem egészen hétszáz lelket számláló Kuncsorbán koráb­ban már több száz aláírás is összegyűlt annak érdekében, hogy az egykori kerekes kötjük kerüljön vissza a településre. Kérésük nyomatékaként szer­veztek a településen élok alá­írásgyűjtést. melyben ugyan­ezt kérik. Ha visszakerült volna a községbe a két küt. a kun­csorbaiak tervei szerint a fel­újítást követően a település dí­szeként kerültek volna vissza eredeti helyükre ezek az ipar­történeti remekek. Luka Lajos vesszőfonó népi iparművészt Hollandiából és a Kanári-szigetekről is megkeresték már Bezárkózott, úgy próbálta újra a régi mozdulatokat KÉZMŰVESSÉG Immár több mint negyven esztendeje készít szebb­nél szebb fonott bútorokat a túr­kevei Luka Lajos vesszőfonó és kertibútor-készítő népi ipar­művész. A paraszti kultúrában meglévő archaikus formák mel­lett munkái között megtaláljuk a modem-lakáskultúrába is beillő tárgyakat. Alkotásai mintegy ke­resztmetszetét adják egy nagy ívű pályának. Művészi fokon mű­veli a mesterséget, ennek elisme­réseként 2002-ben Népi Iparmű­vész címet kapott. Számos egyé­ni kiállítást rendezett, műveit megcsodálhatták már Francia- országban is, de az utóbbi időben Hollandiába, sőt a Kanári-szige­tekre is készített fonatokat.- Eredetileg szobafestőnek ké­szültem, de „létszám feletti” let­tem, így végül Sallai Károly mű­helyébe kerültem, nála sajátí­tottam el a mesterség fortélyait - meséli. - Eleinte mosdóállvá­nyokat készítettem megrende­lésre, majd kosarakat, komódo­kat, ülőgarnitúrákat, szekrénye­ket. Egy időben más munkahe­lyen dolgoztam, közel húsz évig vesszőt sem vettem a kezembe. Aztán amikor megszűnt a cég, a végkielégítésből alapanyagot vásároltam, és itthon magamra zártam az ajtót. Magam sem tud­tam, képes vagyok-e még a vesz- szőfonásra, de szerencsére visz- szajöttek a régi mozdulatok. Az­óta saját műhelyemben dolgo­A Túrkevén élő Luka Lajos mestere a vesszőfonásnak zom, s olykkor a feleségem is be­segít a kisebb daraboknál. Luka Lajos emlékei szerint egykor nem volt olyan falu, vagy város az országban, ahol ne élt volna egy-két vesszőhöz értő em­ber. A műanyagok megjelenésé­ig a használati tárgyak nagy ré­szét ebből a könnyen elérhető anyagból készítették, s a régen sokfelé található fűzfavessző ké­szen adta magát rengeteg eszköz elkészítéséhez. Ráadásul igen szilárdak és könnyűek voltak a belőlük készült tárgyak.- Ha reggel kimentünk a víz­partra, húztunk a földre egy kört, leszúrtuk a földbe a vesz- szőket, azokra estére készre tudtunk fonni egy kotlóstáro­lót. 150-200 évvel ezelőtt még ház is készült belőle. Az akkori nagyobb szegénység közepette mindent felhasználtak a találé­kony parasztemberek, így ház­falnak is megfelelt a sárral be­tapasztott vessző - tudjuk meg Luka Lajostól. A természetes anyagok kedve­lői pedig most újra felfedezik ezt az alapanyagot. Ezért egy hol­land üzlet tulajdonosa kereste fel az iparművészt, arra kérve, hogy fonjon neki bevásárlókosarakat. Nemrégiben pedig egy Kaná­ri-szigeteken élő, magyar szár­mazású hölgy rendelt kisebb da­rabokat tőle, amelyeket különbö­ző használati tárgyak készítésé­hez fog felhasználni. SZ. ZS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom