Új Néplap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-01 / 51. szám
g MEGYEI KÖRKÉP 2016. MÁRCIUS 1., KEDD Az én településem Főleg a városi rendezvények nyújtanak kikapcsolódást Fegyvernek ] Közmunka helyett munkahelyeket szeretnének A fiatalok eljárnak máshová dolgozni, mert Fegyver- neken szinte csak közmunka van - mondták nekünk, amikor arról faggattuk a lakókat, hogy milyen a településen élni. Ottjártunkkor barátságos helyiekkel találkoztunk, akik panaszkodtak egy kicsit, de végül kiderült, hogy lassan ugyan, de fejlődik a város, csak nem szabad türelmetlenkedni. Kovács Kriszta zs.kovacs.kriszta@gmail.com FEGYVERNEK - Mi ide születtünk, anyukám! És itt élünk azóta is. Nincs hova tovább! - szögezte le a mézet árusító Juli, amikor arról faggattuk, milyen az élet Fegyverneken. Piacnapon autóztunk át a településre, hogy az ott lakók segítségével ismerjük meg a várost. - Itt élünk, itt van a kis hajlékunk - csatlakozott a beszélgetéshez a tojást és seprűt eladásra kínáló Marika. - A családunk is itt él, de az unokák már inkább elköltöznek innen - mondta. A „minden mást” árusító Icu- ka hozzátette: a nyugdíj mellett igyekeznek több lábon állni, ezért vannak a piacon. De hogy a fiatalok odaköltözzenek...- Minek? Közmunkára? Inkább ne! - jelentette ki határozottan. - Itt főleg közmunka van. Hivatal, óvoda, iskola. Ennyi a munkahely. A fiatalok nem tudnak abban elhelyezkedni, amit tanultak. Megszűntek a munkahelyek - magyarázta Marika. - Hát igen, mert volt a konzervgyár, volt a gépgyár...- Intenzív növénytermesztés volt itt, Anyukám, olyan volt itt, mint a búcsúba n! Végig a határban! Volt paprika, paradicsom, hagyma, mák, minden! - legyintett. Hagytuk a hölgyeket tovább árusítani, néhány méterrel arrébb két férfi beszélgetett.- Mindketten tősgyökeres fegyvernekiek vagyunk, megszoktuk már, hogy itt élünk - kezdték a bemutatkozást. - Egy nagy probléma van, hogy nincs megfelelő munkalehetőség sem az asszonyoknak, sem a férfiaknak. Itt mindenki csak úgy tud érvényesülni, ha eljár máshová dolgozni. Pláne most, mert az úgynevezett „átkosban” azért még több munka volt... - részletezte végül Soós István, megerősítve Juliék véleményét. - Mert voltak itt termelőszövetkezetek, kft-k... Egy nagy kertészet! - szólt közbe Molnár Miklós. - Aztán konzervgyár is működött... De most csak közmunkán tudnak itt élni az emberek - magyarázták ők is. Megtudtuk, hogy a fiatalabbak máshová járnak el dolgozni, de a közlekedés sem a legoptimálisabb. - Szolnokra jó a közlekedés, de Kenderes felé már nem igazán - sorolta Miklós.- Sajnos rendszeresen járok orvosi ellenőrzésre Debrecenbe - szólt közbe István. -.De általában úgy megyek, hogy elmegyek vonattal Törökszentmik- lósig, és onnan jövök busszal Fegyvernekre, mert így gyorsabban hazaérek, mintha Örményesen szállnék le a vonatról - árulta el a férfi.- Amikor még járt a kisvasút, az sűrűbben ment, és megvárta az utasokat. Még az 50- es években csinálták, a 70- es években szűnt meg. Tisza- bőtől Örményesig mindenfelé járt. Akkor még sokan dolgoztak a földeken, tudja, és nem a faluban járt a vonat, hanem bekanyarodott a földek felé, úgy szállította a munkásokat, akik addig kapáltak, amíg nem jött a kisvonat, akkor abbahagyták a munkát, felszálltak a kisvonatra és mentek haza - emlékeztek vissza Mik- lósék. - De azért most is fejlődik a település - gondolkodott el István. - ló, hogy végre kiépült a csatorna- hálózat, és az utakat is rendbe teszik lassan. Nincs többször szippantás, nincs több gond - nevetett a férfi, majd hogy még egy szempontból bemutassa Fegyvernemet, azt mondta: sok a betörés és a lopás a településen.- Aki panaszkodik, az szeItt élünk, itt van a mi kis hajlékunk, mondják. rintem azért teszi, mert türelmetlen, mert azt szeretné, ha gyorsabban fejlődne a település - magyarázta Ladányi Sán- dorné. Vele és a barátnőivel a posta előtt találkoztunk, csekket fizettek be. - Fent van a honlapon, hogy folyamatosan felújítják majd az utakat. Rengeteg helyen kell, ezért halad lassan, de javítgatják! - tudtuk meg tőle, majd hozzátette, hogy ő meg van elégedve mindennel.- Az, hogy nincs elég munkahely... Hát sajnos nincsenek olyan pályázatok, amik ebben segítenének. Mert mindig játszótérre, meg kulturális dolgokra lehet pályázni, és ezeket mindig meg is pályázza a polgármesterünk, és meg is nyeri azokat - mesélte Ladányiné. - Gyönyörű lett a sportpálya, a lovaspálya, minden - mutatott körbe. - Igen, most már alakul a település - szólt közbe Négyesi Miklósné.- Felújítják majd az éttermet, és a Kálvária-dombra is sokan járnak gyógyulni. Már tényleg csak munkalehetőség kellene, nekem is vannak unokáim, jó lenne, ha mind el tudna helyben helyezkedni - mondta. - Az előző polgármesterrel is meg voltam különben elégedve, a lehetőségekhez képest ő is mindent megtett a faluért- árulta el Ladányi Sándorné.- Ő is és a mostani polgármester is nagyon közvetlen a lakókkal. Bármilyen problémával lehet hozzá menni, meghallgatja az embert - magyarázta. A korai órára tekintettel most nem a kocsmába néztünk be, hanem az éppen akkor kinyitott cukrászdába vezetett az utunk. Mignonok, islerek és krémes sütemények sorakoztak egymás mellett, egy fiatal lány pakolta azokat a hűtőpultba.- Havonta egyszer van buli nálunk - mutatott a színes krepp-papírokkal díszített teMajd a közbiztonságra is kitérve elmondták, hogy sok a lopás a településen, de szerintük mostanában a közbiztonság is javult valamelyest.- Azért jó, hogy város lett Fegyvernek, mert így talán több helyre lehet pályázni, több pénzt kaphat a település, és így jobban tud majd fejlődni és hátha folytatódnak a felújítások is - összegezték végül az asszonyok a véleményüket. rém felé. - A tulajdonos most gondolkozik azon, hogy több is legyen egy hónapban. És szemben, a kocsmában is szoktak bulik lenni néha - tudtuk meg, amikor arról faggattuk, hol szórakoznak a városban a fiatalok. Ezek mellett a helyi zenekar koncertjein és a különböző városi rendezvényeken tudnak még kikapcsolódni a fegyvernekiek. Havonta egy buli a cukrászdában
