Új Néplap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-14 / 62. szám
\ 2016. MÁRCIUS 14., HÉTFŐ g MEGYEI KÖRKÉP Az én településem Az egykori nádas mára szinte egy önálló kisváros lett Széchenyi városrész Jubileumi „születésnapot” ünnepel a Szechenyi-lakotelep Berena Magdolna és kislánya, Szabó-Berena Szofi is a Széchenyi-lakótelepre született. A két hölgyet más-más látvány fogadta. Ha lenne születésnapja a szolnoki Széchenyi-lakóte- lepnek, az minden bizonnyal március 15-én lenne. Éppen negyven évvel ezelőtt e napon tették a helyére az első házgyári elemet, ami után elkezdődött a „nagyüzemi” építkezés. Ezekre a napokra, hónapokra még sokan emlékeznek... Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK, Széchenyi városrész, 1976. március 15. Az építési munkálatok egy éve zajlottak már Szolnok szélén. Sok-sok hét telt el, míg elkészült az első 88 lakásos épület fogadószintje, már „csak” a házgyári elemek összeszerelése várt az építőkre. Ha az új városrész első lakásának első eleme a helyére kerül, beindul a „teljes üzem”, az igazi nagyüzemi építés. Ha a Szé- chenyi-lakótelepnek van „születésnapja”, az minden bizonynyal 1976. március 15-e lenne. A Szolnok Megyei Néplap tudósítója e duplán is jeles napon kint járt a helyszínen, hogy beszámoljon a látottakról. Arról például, hogy aznap mindenki kora reggeltől szorgoskodott. Az egyik munkás hegesztett, a másik kalapált, a harmadik egy utolsót erősített az egyik csavaron. Siettek, mert tizenegy órára készen kellett lenniük, hiszen akkor kezdődött a „nagy esemény”.- Magam is izgalommal várom azt a percet, amikor felzúg a daru... - mondta sepregetés közben Mrena József szerelő. - Pedig hát ott voltam a Vosz- tok úti, a Zagyva-parti, a Mátyás király úti lakások építésénél is. Láttam elégszer, hogyan kerül egy-egy elem a helyére. Mégis, itt ez az első ... Csikós István kőműves egy hatalmas csavar rögzítésével „birkózott”, majd elmesélte, a fogadószint a múlt héten elkészült. Szerinte a munka idáig volt a legnehezebb. Az elemek összeillesztése, szerelése már „haladós” három-négy perc alatt kész. Vincze Béla főépítésvezető a „nagy esemény” előtt utoljára ellenőrizte le, mit végeztek a munkásai.- Minden rendben - összegezte. - Alig hiszem el, hogy már itt tartunk. Egy évvel ezelőtt még siralmas állapotok uralkodtak itt, év végére 260 lakást kell átadnunk. Igyekezni fogunk, hogy minden a terveknek megfelelően menjen. Két műszakban, éjjel, nappal dolgozunk. Ha időben érkeznek az elemek, naponta 50- 60 is a helyére kerülhet. Ilyen tempóban egy hónap alatt felhúzzuk ezt a 88 lakásos épületet.- Ennek úgy kell állni, hogy száz évet is kibírjon - tréfálkozott Csikós István kőműves, majd nagyot csapott a kalapáccsal a csavar „fejére”. Szolnok, Széchenyi-lakóte- lep, 201ó. március 9.- Hát tessék, a százból negyven év már letelt - néz fel az Orosz György utcai tízemeletesre Nédó György (első kis képünkön). - Az első lakók egyike voltam itt, néhány emelet még kongott az ürességtől, amikor beköltöztem. Aztán szépen lassan benépesültek a lakások és birtokba vettük a házat. Én a tanácstól kaptam az első otthonomat, aztán később meg is vettem. Amikor kinéztem az ablakon, csak egy nádast láttam, meg a folyamatosan épülő házsort. No meg egy fabódét. Képzeljék, az volt az első ABC a telepen, az Aranykanna. A távolban tehenek, lovak legeltek, a kisgye- pen disznókat árultak. Ahol most van az okmányiroda, ott voltak az állatvásárok. Néha én is elmentem arrafelé bámészkodni - mesél a régmúltról György. Szemmel láthatóan élvezi az emlékek felidézését, ami van bőven...- Tudják, sok-sok évet leéltem itt a Széchenyin. Megszerettem, ez az otthonom - néz szinte szeretettel a fölénk tornyosuló házakra.- Én mindig csodálva figyelem ezeket az épületeket - szólít meg nézelődés közben bennünket egy úr, Kormos Antal (középső kis képünkön). - Ez itt az elmúlt korszak építészetének csodája - magyarázza. - Negyven éve állnak ezek a házak, az ablakai ugyanúgy nyílnak, az ajtajai ugyanúgy záródnak, mint újkorában. Sokfelé kifigurázzák az ilyen lakótelepeket, pedig nem érdemlik meg az akkori tervezők, munkások. Én Jászalsó- szentgyörgyről költöztem ide, s bár nagy váltás egy kertes ház után egy lakásba költözni, gyorsan megszoktam az itt létet - bólogat a nyugdíjas férfi. A tavaszi napsütésben sok anyuka hozta le levegőzni gyermekét. Berena Magdolna kislányát tologatja babakocsiban.- Nemcsak Szofi, én is már ide születtem! - nevet az édesanya. Kiderül, a lakóteleppel együtt ünnepel, ő is 1976- ban látta meg a napvilágot. Szóval „mindketten” negyven évesek lettünk? Nahát! - csodálkozik, majd felidézi gyermekkora első emlékeit.- A „Ragóba” születtem, a tizedik emeletre. Emlékszem, mennyit tanultam a címünket, míg megjegyeztem....Ragó 6. 10/42. Akkortájt ez a telep egy nagy földtúrás volt, meg építési terület. Egyszer a nővérem a lakásunkból lecsempészett egy gurulós fotelt a liften, kitette az egyik épülő ház elé, beleült és onnan figyelte, hogyan rakják össze a házgyári elemeket. Mit szorult érte....! - nevet Magdi, majd folyatja: - Én meg közben a garázsok tetején rohangáltam a barátokkal, dagasztottuk a sarat. Aztán mentünk a nádasba bú- jócskázni. Jobbára csak vizenyős terület volt körülöttünk, hiszen akkor még csak két ház volt készen. A fiatalasszonytól búcsút veszünk, Szofi is kedvesen odaint nekünk, mennek, megnézik a bölcsődét, ahová a kislány hamarosan járni fog. Biztosan rengeteg pajtása lesz, ezen a lakótelepen tényleg sok a pici. De a nagyobbak is.- Tök jó hely a Szecska! Van itt minden: a „Pirosnál” (iskola) focipálya, megvan salakpálya is, és pizzéria, ahol lazulni szoktunk. Csak diszkó nincsen, de mindegy, ha vannak haverok! - vélekedik a három tizenéves, „együttlógó” kamasz: Mester Tamás, Nagyhajú Tamás és Csillag Ferenc. Vajon mindenki számára élhető hely a Széchenyi-lakóte- lep?- Nem panaszkodom - feleli kérdésünkre a látássérült Varga ludit (harmadik kis képünkön). Két legfőbb segítőtársával, édesanyjával és lab- radorjával, Mázlival indult neki ügyeket intézni. - Az elmúlt évtizedek alatt nagyon sokat változott a telep. Több lett a zöldfelület, ezt az „orrommal” érzem, és jobbak lettek a járdák, ezt a lábammal. Édesanyja, Vargáné Décsei Eszter Judit hozzáfűzi, amikor 27 esztendővel ezelőtt ideköltöztek, ez a településrész még szörnyen nézett ki.- Emlékszem, amikor a 24- es busz feljött az aluljáróból és megpillantottam a több ezer négyzetméternyi építési területet a rengeteg daruval és teherautóval, egyetlen szó jutott eszembe: sivárság. Aztán évről évre szebb és jobb lett minden. Egyre több fát ültettek, számos virágot palántáztak, megjelentek a gyepek. Meg a „fabódé-АВС”, aztán felépült egy óvoda, az egyik ház földszintjén három lakást összenyitva a gyermekorvosi rendelő és szép lassan minden - sorolja Eszter.- Ez a lakótelep egy külön kisváros Szolnokon belül, a legjobban ellátott része a megyeszékhelynek. Azt hiszem, én már nem fogok elköltözni innen, amíg csak élek.... I Az első házgyári elem Szolnok, Széchenyi városrész, 1976. március 15.- Gyerekek, indíthattok ... Jöhet az elem... - kiáltott hangosan negyven évvel ezelőtt Vincze Béla föépitésvezető. A daru könnyű piheként kapta fel. majd emelte magasba a több mint 3 tonnás elemet, amely húsz perc elteltével szilárdan állt a helyén. Messziről is jól lát- szódott a falán a fekete betűs felirat: „...az első házgyári elem beemelése 1976. március 15,"
