Új Néplap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

2016-03-14 / 62. szám

\ 2016. MÁRCIUS 14., HÉTFŐ g MEGYEI KÖRKÉP Az én településem Az egykori nádas mára szinte egy önálló kisváros lett Széchenyi városrész Jubileumi „születésnapot” ünnepel a Szechenyi-lakotelep Berena Magdolna és kislánya, Szabó-Berena Szofi is a Széchenyi-lakótelepre született. A két hölgyet más-más látvány fogadta. Ha lenne születésnapja a szolnoki Széchenyi-lakóte- lepnek, az minden bizonnyal március 15-én lenne. Éppen negyven évvel ezelőtt e na­pon tették a helyére az első házgyári elemet, ami után elkezdődött a „nagyüzemi” építkezés. Ezekre a napok­ra, hónapokra még sokan emlékeznek... Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK, Széchenyi városrész, 1976. március 15. Az építési munkálatok egy éve zajlottak már Szolnok szé­lén. Sok-sok hét telt el, míg el­készült az első 88 lakásos épü­let fogadószintje, már „csak” a házgyári elemek összesze­relése várt az építőkre. Ha az új városrész első lakásának el­ső eleme a helyére kerül, be­indul a „teljes üzem”, az iga­zi nagyüzemi építés. Ha a Szé- chenyi-lakótelepnek van „szü­letésnapja”, az minden bizony­nyal 1976. március 15-e lenne. A Szolnok Megyei Néplap tu­dósítója e duplán is jeles napon kint járt a helyszínen, hogy be­számoljon a látottakról. Arról például, hogy aznap mindenki kora reggeltől szorgoskodott. Az egyik munkás hegesztett, a másik kalapált, a harmadik egy utolsót erősített az egyik csavaron. Siettek, mert tizen­egy órára készen kellett lenni­ük, hiszen akkor kezdődött a „nagy esemény”.- Magam is izgalommal vá­rom azt a percet, amikor felzúg a daru... - mondta sepregetés közben Mrena József szerelő. - Pedig hát ott voltam a Vosz- tok úti, a Zagyva-parti, a Má­tyás király úti lakások építésé­nél is. Láttam elégszer, hogyan kerül egy-egy elem a helyére. Mégis, itt ez az első ... Csikós István kőműves egy hatalmas csavar rögzítésével „birkózott”, majd elmesélte, a fogadószint a múlt héten elké­szült. Szerinte a munka idáig volt a legnehezebb. Az elemek összeillesztése, szerelése már „haladós” három-négy perc alatt kész. Vincze Béla főépítésvezető a „nagy esemény” előtt utoljá­ra ellenőrizte le, mit végeztek a munkásai.- Minden rendben - össze­gezte. - Alig hiszem el, hogy már itt tartunk. Egy évvel ez­előtt még siralmas állapotok uralkodtak itt, év végére 260 lakást kell átadnunk. Igyekez­ni fogunk, hogy minden a ter­veknek megfelelően menjen. Két műszakban, éjjel, nappal dolgozunk. Ha időben érkez­nek az elemek, naponta 50- 60 is a helyére kerülhet. Ilyen tempóban egy hónap alatt fel­húzzuk ezt a 88 lakásos épü­letet.- Ennek úgy kell állni, hogy száz évet is kibírjon - tréfál­kozott Csikós István kőműves, majd nagyot csapott a kala­páccsal a csavar „fejére”. Szolnok, Széchenyi-lakóte- lep, 201ó. március 9.- Hát tessék, a százból negy­ven év már letelt - néz fel az Orosz György utcai tízemele­tesre Nédó György (első kis ké­pünkön). - Az első lakók egyi­ke voltam itt, néhány eme­let még kongott az üresség­től, amikor beköltöztem. Az­tán szépen lassan benépesül­tek a lakások és birtokba vet­tük a házat. Én a tanácstól kap­tam az első otthonomat, aztán később meg is vettem. Ami­kor kinéztem az ablakon, csak egy nádast láttam, meg a fo­lyamatosan épülő házsort. No meg egy fabódét. Képzeljék, az volt az első ABC a telepen, az Aranykanna. A távolban tehe­nek, lovak legeltek, a kisgye- pen disznókat árultak. Ahol most van az okmányiroda, ott voltak az állatvásárok. Né­ha én is elmentem arrafelé bá­mészkodni - mesél a régmúlt­ról György. Szemmel láthatóan élvezi az emlékek felidézését, ami van bőven...- Tudják, sok-sok évet leél­tem itt a Széchenyin. Megsze­rettem, ez az otthonom - néz szinte szeretettel a fölénk tor­nyosuló házakra.- Én mindig csodálva figye­lem ezeket az épületeket - szó­lít meg nézelődés közben ben­nünket egy úr, Kormos Antal (középső kis képünkön). - Ez itt az elmúlt korszak építésze­tének csodája - magyarázza. - Negyven éve állnak ezek a há­zak, az ablakai ugyanúgy nyíl­nak, az ajtajai ugyanúgy zá­ródnak, mint újkorában. Sok­felé kifigurázzák az ilyen la­kótelepeket, pedig nem ér­demlik meg az akkori terve­zők, munkások. Én Jászalsó- szentgyörgyről költöztem ide, s bár nagy váltás egy kertes ház után egy lakásba költözni, gyorsan megszoktam az itt lé­tet - bólogat a nyugdíjas férfi. A tavaszi napsütésben sok anyuka hozta le levegőzni gyermekét. Berena Magdolna kislányát tologatja babakocsi­ban.- Nemcsak Szofi, én is már ide születtem! - nevet az édes­anya. Kiderül, a lakótelep­pel együtt ünnepel, ő is 1976- ban látta meg a napvilágot. ­Szóval „mindketten” negyven évesek lettünk? Nahát! - cso­dálkozik, majd felidézi gyer­mekkora első emlékeit.- A „Ragóba” születtem, a tizedik emeletre. Emlékszem, mennyit tanultam a címün­ket, míg megjegyeztem....Ragó 6. 10/42. Akkortájt ez a telep egy nagy földtúrás volt, meg építési terület. Egyszer a nő­vérem a lakásunkból lecsem­pészett egy gurulós fotelt a lif­ten, kitette az egyik épülő ház elé, beleült és onnan figyelte, hogyan rakják össze a házgyá­ri elemeket. Mit szorult érte....! - nevet Magdi, majd folyatja: - Én meg közben a garázsok te­tején rohangáltam a barátok­kal, dagasztottuk a sarat. Az­tán mentünk a nádasba bú- jócskázni. Jobbára csak vize­nyős terület volt körülöttünk, hiszen akkor még csak két ház volt készen. A fiatalasszonytól búcsút ve­szünk, Szofi is kedvesen oda­int nekünk, mennek, megné­zik a bölcsődét, ahová a kis­lány hamarosan járni fog. Biz­tosan rengeteg pajtása lesz, ezen a lakótelepen tényleg sok a pici. De a nagyobbak is.- Tök jó hely a Szecska! Van itt minden: a „Pirosnál” (isko­la) focipálya, megvan salakpá­lya is, és pizzéria, ahol lazul­ni szoktunk. Csak diszkó nin­csen, de mindegy, ha vannak haverok! - vélekedik a három tizenéves, „együttlógó” ka­masz: Mester Tamás, Nagyha­jú Tamás és Csillag Ferenc. Vajon mindenki számára él­hető hely a Széchenyi-lakóte- lep?- Nem panaszkodom - fe­leli kérdésünkre a látássérült Varga ludit (harmadik kis ké­pünkön). Két legfőbb segítő­társával, édesanyjával és lab- radorjával, Mázlival indult ne­ki ügyeket intézni. - Az elmúlt évtizedek alatt nagyon sokat változott a telep. Több lett a zöldfelület, ezt az „orrommal” érzem, és jobbak lettek a jár­dák, ezt a lábammal. Édesanyja, Vargáné Décsei Eszter Judit hozzáfűzi, amikor 27 esztendővel ezelőtt ideköl­töztek, ez a településrész még szörnyen nézett ki.- Emlékszem, amikor a 24- es busz feljött az aluljáróból és megpillantottam a több ezer négyzetméternyi építési terü­letet a rengeteg daruval és te­herautóval, egyetlen szó jutott eszembe: sivárság. Aztán év­ről évre szebb és jobb lett min­den. Egyre több fát ültettek, számos virágot palántáztak, megjelentek a gyepek. Meg a „fabódé-АВС”, aztán felépült egy óvoda, az egyik ház föld­szintjén három lakást össze­nyitva a gyermekorvosi rende­lő és szép lassan minden - so­rolja Eszter.- Ez a lakótelep egy külön kisváros Szolnokon belül, a legjobban ellátott része a me­gyeszékhelynek. Azt hiszem, én már nem fogok elköltözni innen, amíg csak élek.... I Az első házgyári elem Szolnok, Széchenyi városrész, 1976. március 15.- Gyerekek, indíthattok ... Jö­het az elem... - kiáltott hango­san negyven évvel ezelőtt Vin­cze Béla föépitésvezető. A daru könnyű piheként kapta fel. majd emelte magasba a több mint 3 tonnás elemet, amely húsz perc elteltével szilárdan állt a helyén. Messziről is jól lát- szódott a falán a fekete betűs felirat: „...az első házgyári elem beemelése 1976. március 15,"

Next

/
Oldalképek
Tartalom