Új Néplap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

2016-03-11 / 60. szám

14 MEGYEI KÖRKÉP 2016. MÁRCIUS 11., PÉNTEK Ha más nem is, de az utasok száma végül meggyőzőnek bizonyult A vita nyomán kereket oldott a füstölgő a megállóból Jelige: Bika Sok helyen tiltják már a do­hányzást hivatalokban és közterületeken is. Az érin­tett helyeken kint van a ka­pukon és az ajtókon a táb­la, hogy öt méteres körze­ten belül tilos rágyújtani. De mindig mindenki betartja ezeket az előírásokat? Molnár G. Attila molnar.g.attila@mediaworks.hu JÁSZKUNSÁG Változékony idő­ben ácsorgunk az egyik szolno­ki helyi buszmegállónál, a Ba­ross utcán. Jó néhány utas vára­kozik a közelgő járatokra, de do­hányfüst sehonnét sem száll fel.- Nem emlékszem mostaná­ban olyanra, hogy valaki do­hányzott volna a megállóban - kutat az emlékeiben a szolno­ki Varga Tiborné. - Nyugdíjas­ként gyakran utazom buszon, így az általam használt megál­lókat elég jól ismerem. Nincs itt gond ilyesmivel - állítja.- Ó, azért volt olyan eset, hogy valaki mégis csak rágyúj­tott itt, hát hajszál híján bot­rány lett belőle - csatlakozik a beszélgetéshez egy másik idő­sebb hölgy, amikor hallja, mi a téma. Meglepett arckifejezé­sünket látva gyorsan belevág. - Egy fiatalember állt meg ott, a villanypózna körül - mutatja az irányt. - Viszonylag messze volt tőlünk, akik már egy ide­je várakoztak itt. Egyszer csak előva­rázsolta a zsebéből a cigarettás dobozt meg az öngyúj­tót. Nyomban fel is szállt arrafelé a füst. Tulajdon­képpen nem is zavart volna a dolog, de éppen az ő irányából olyan erős szél fújt, hogy pont felénk fújta az egészet. Beszélgetőtársunk elmond­ja, hogy a várakozók közül ek­kor kilépett egy középkorú fér­fi, odament a fiatalemberhez és felszólította, hogy fejezze be a cigarettázást.- Azt hiszem, az a kis füles volt a füleiben, amiket a telefo­nokhoz meg zenelejátszókhoz használnak, mert ügyet sem vetett rá a füstölgő. Csak akkor ijedt meg, amikor az elé állt és Van, ahol külön rendelet, másutt csak az illem mondja ki, hogy a buszmegállók füstmentes övezetek. Képünk illusztráció. A várakozók közül kilépett egy férfi. megismételte az utasítást. Ki­húzta füleiből a dugókat. Aztán elkezdett vitatkozni a férfival. Olyan hangosan, hogy hamaro­san újabb utasok csatlakoztak a kiabáláshoz, s mindannyian azt követelték, hogy szűntesse be a füs­tölgést. Mint megtudtuk, egy ideig zajlott még a szóváltás, az­tán a fiatal férfi nyomdafesté­ket nehezen tűrő szavakat har­sogva végül távozott.- Valószínűleg akkor ott a megállóban nagyon sokan voltunk, akik nem dohányoz­tunk, ezért lehetett ilyen egy­értelmű kiállás a cigizés ellen - próbál magyarázatot találni a történtek okára az idős hölgy. Egy belvárosi játszótéren né­hány kismama üldögél, gyer­mekeik körülöttük, a közelük­ben játszanak. A környezet szép, rendezett, dohányfüst még csak véletlenül sem ter­jeng a környéken.- Azért nem volt ez min­dig így - mondja a pádon ülő anyukák egyike, mialatt kislá­nya az ölébe csüccsen. - Régen volt úgy, hogy egy reggelre te­li volt csikkekkel az egész ját­szótér, a szomszédok mesélték, hogy aznap éjjel fiatalok han­goskodtak a környéken. A leg­többen úgy gondoltuk, hogy ők voltak a felelősek a szemetelé­sért. Mi lakók azonban össze­fogtunk, és gyorsan összeszed­tük a csikkeket, mielőtt a gyer­mekeink újra lementek volna a grundra.- Sajnos máskor is előfordult már ilyen - teszi hozzá egy má­sik anyuka. - Akkor is teli volt csikkekkel a játszótér, viszont nagyon örültünk, hogy nemso­kára felbukkantak néhányan, s összesöpörték az egészet. Nem tudom, talán közmunká­sok lehettek. Bárkik is voltak, jó volt látni, hogy ilyen gyorsan és alaposan dolgoztak. Ezzel mind egyetértenek az anyukák. Az egyik hivatal környékén találkozunk két férfival. Ők dohányosok, de a bejárati aj­Helyben is hozhatnak szabályokat Az országos rendelkezéseken túl az egyes települések eltérően kezelik a közterületi füstölgésre vonatkozó helyzetet. A kisebb te­lepüléseken nemigen készülnek helyi előírások, a nagyobbak­nál viszont ez már nem ritkaság. Szolnokon évekkel ezelőtt szüle­tett meg a „csikkrendelet”, mely a helyi dohányzási tilalmakat tar­talmazza. így például elsőként a játszótéri „füstölést", ugyanis a dohányzás 2009. március 1. óta Szolnok valamennyi játszóterén tiltott. Később azonban már a vá­ros buszmegállóiban és azok 10 méteres környezetében sem lett engedélyezett a dohányzás. tótól jó távol állnak, ők min­dig betartják az előírt öt méte­res távolságot, biztosítanak. S ahogy tapasztalják, a többség ugyanígy tesz, nem találkoz­tak még olyannal, aki szándé­kosan ne tartaná be ezt az elő­írást. Ha mégis megfeledkezik róla, gyakran vannak olyanok, akik figyelmeztetik. Úgy lát­ják, a többség nem veszi zak­latásnak az ilyesmit, inkább odébb ballag. Hőbörgők persze mindig vannak, de nincs iga­zuk. Az egészség mindennél fontosabb, szögezik le, miköz­ben nagyot szívnak a cigaret­táikból. S hogy vidéken mi a helyzet? Ott azért kicsit másmilyenek az emberek, véli a törökszent­miklósi Kovács Tamásné, aki­vel a szolnoki buszpályaudva­ron találkozunk.- Itt a megyeszékhelyen mintha nem dobnának el any- nyi csikket az emberek, mint a mi környékünkön. A házunk közelében van egy buszmegál­ü\A ti vjóc v fv^A v V • 4^0 < §4 0 Vír X о ^ 'VX V \lx\j KV-vvS ak a véleményére, a szavának súlya van. Az emberek szeretik - és kíváncsivá teszi őket az - ha valaki titokzatos és Ön az. A távolságtartó, őszinte, szóki­mondó személye ad Önnek te­kintélyt és egyben ezek a tulaj­donságok azok, ami miatt bi­zalmat szavaz Önnek a környe­zete. Megosztó személy lehet azok számára, akik híján van­nak a belső stabilitásnak, ami­vel Ön rendelkezik. Segíteni akarás, a másokhoz való odafordulás tűnik ki az írás­ból. Köszönettel és hálával ve­szi, ha elismerik ezt a figyelmet, amit Ön mások felé tanúsít. A di­cséret ősi és nagyon jó módszer arra, hogy még többet hozzunk ki valakiből. Hálát érzünk, ha megdicsérnek, és azt mondjuk „érdemes volt...”és legközelebb Filó Melinda grafológus 57 éves Nő Kedves Hölgyem! írását azért tartják szép­nek, mert egyenletes a lefutá­si ritmusa. Ez azt jelenti, hogy a kezdeti betűformákat, nyo­matékot, dőlést képes megtar­tani az írás folyamatában. Se­hol egy elírás, megtorpanás, az egyenletes ütem kellemes a szemnek. Hogy mit mutat ez? Több írásjel megerősíti, hogy szereti az életet, jól érzi magát benne, büszke arra, amit elért. Nagyon önálló nő, nincs az a dolog, amit nem tudna elintéz­ni vagy megcsinálni. Gyakorla­tias, mindenre van megoldása. Nem csodálkoznék, ha vezető beosztásban dolgozna. Köny- nyebb Önnel úgy együtt dolgoz­ni, ha Ön lehet az, aki össze­fogja a dolgokat. Ha mégsem így lenne, akkor is van tekinté­lye a környezetében. Kíváncsi­ló, az ott várakozók egy része szerintem még életében nem hallott a nem dohányzók védel­méről. Volt úgy, hogy a busz- menetrendet tartó tábla tövé­ben egész csomó csikket talál­tunk az ismerőseimmel egyik reggel. Néhány utas egysze­rűen nem foglalkozik az utas­társaival, odaáll közénk, fújja a füstöt, mintha mi mindany- nyian csak erre vágytunk vol­na. Egyszer ilyen esetben szó­vá tettem a dolgot, de nem sok­ra mentem vele. Az illető még engem mért végig lesajnáló ki­fejezéssel, igaz, aztán kicsit ar­rébb ment. A közlekedés egyébként na­gyon sok esetben gondot okoz­hat a füstölgők és a nem do­hányzók között, erre már a negyvenes éveiben járó Gábor hívja fel a figyelmet. ló két év­tizede vonattal járt Szolnok­ról Szegedre főiskolára, néha olyan kocsiban kapott csak he­lyet, ahol szinte vágni lehetett a füstöt.- No, azt tényleg utáltam - ál­lapítja meg. - Kolbásznak érez­hettem magam, amit éppen füstöltek. Talán ez a meghatá­rozó élmény is szerepet játszott abban, hogy soha egyetlen szál cigarettára nem gyújtottam rá életemben, s persze elégedet­ten figyeltem, ahogy rendele­tekkel elkezdték védeni a nem dohányzókat. Mert az tényleg alap, hogy hivatalok bejárata környékén vagy éppen a busz­megállókban, meg az egyéb hasonló helyeken senkinek se kelljen passzív dohányossá válnia, ha ehhez történetesen semmi kedve nincs. Az elhangzottakat jól alá­támasztja egy beszédes adat: két évvel ezelőtt a megyénket is magába foglaló Észak-alföl­di régióban az egy főre jutó évi kiadások között előkelő he­lyen szerepel a dohányárukra fordított összeg. A KSH adatai szerint évente valamivel több mint tizenötezer forintot köl­tünk dohánytermékekre fejen­ként. Viszont ezzel még nem is tartozunk az élbolyba, hiszen például a Közép-Dunántúlon ugyanez az összeg a húszezer forintot is meghaladja. sem akarunk csalódást okozni. Az m és n betűkben többlet hur­kokat képez. A megbecsülő sza­vak vagy gesztusok hiányára Ön különösen érzékeny. Üdvözlettel: Filó Melinda Ön is szeretne személyre szóló elemzést a szakér­tőtől? Küldje be három-ti­zenkét éves gyermeke raj­zát vagy legalább öt-hat soros saját kézírását - mely tartalmazza az alá­írását és életkorát - az Új Néplap Szerkesztősége címére. Ne felejtsen el jel­igét írni! Elérhetőség: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc utca 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom