Új Néplap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-11 / 60. szám
0 CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. MÁRCIUS 11., PÉNTEK Párkapcsoiati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! Email- címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. A felhők közé vágyik A 18 éves szolnoki Lengyel Anna jelenleg gimnáziumba jár, a későbbi tervei között pedig egy kétéves légiutaskísérő-képzés elvégzése szerepel. Szabadidejében futni szokott és szeret kísérletezni a konyhában. Mottója: „Élj úgy ma, hogy hol nap semmit ne kelljen megbánnod!” Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 16 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail-címen! A Péntek házaspárnál az asszony az okosabb - véli a férj Ahol a család, ott van az otthon is Ha emberként bánunk valakivel, ugyanezt kapjuk visz- sza tőle - állítja a három- gyermekes Péntek házaspár, akik se többek, se kevesebbek nem akarnak lenni, mint amik valójában. A lelkész-hitoktató házaspár azt vallja, ott vannak otthon, ahol a családjuk van. Jelenleg Öcsödön. Joó Zsuzsa zsuzsanna.Joo@mediaworks.hu ÖCSÖD - Gyerekkoromban hallottam először a falu nevét, amit akkor, kislányként még viccesnek találtam. Egy kedves új családtag származott innen - árulja el Péntek Ágnes, amikor arról beszélgetünk, mik az első emlékei e településről. Az egyébként túr- kevei származású lelkésznőt aztán az élet (vagy talán Isten) éppen erre a településre vezérelte, itt kapott önálló parókiát.- Kihívásnak tekintettem itt dolgozni. Amikor először megpillantottam a felújításra váró parókiát, elszomorodtam. A templom viszont gyönyörű volt, és ekkor beleszerettem a faluba - emlékszik visz- sza Ági a régmúltra. - Először kicsit egyedül éreztem magam a hatalmas házban, voltak, akik azt tanácsolták nekem, „egy lelkésznek nem kell nagyon barátkozni az emberekkel, tartani kell a három Elfogadta őket a település A Péntek házaspár úgy véli, manapság érdemes több lábon állni. Ezért tanulnak folyamatosan. Az édesanya jelenleg családterápiát tanul, de férjével együtt a ne- velőszülőséget is „kitanulták”, a gyülekezet több tagjával együtt bekapcsolódtak a református nevelőszülői hálózatba, mert fontosnak tartják a gyermekvédelmet. Sok elfoglaltságuk miatt azonban még nem tudtak gyermeket fogadni. lépés távolságot”. Ráadásul az egyházi személyeket mindig valamiféle mítosz veszi körül. Volt és van azonban több család, nekik köszönhetem, hogy már az első napoktól fogva otthon érezhettem magam a faluban. Alihoz, mint nem papi személyhez, közvetlenebbül közeledtek a helybeliek. Péntek Albert Csaba hitoktató-tanító, hivatását egy időre háttérbe helyezve, a gyerekek mellett otthon maradt, hogy felesége helyt tudjon állni a szolgálatban.- Új hely, új emberek vettek körül bennünket. Próbáltunk tájékozódni, ismerkedni. Megismertünk életeket, családokat. Senkire nem néz- t ü n к és né- ,- A magunkfajta családoknak számolni kell a szolgálati hely változásának lehetőségével - mondja Albert. - Gyermekeink ide születtek, ez az első otthonuk, máshol elképzelni sem tudják, mi is szeretünk itt élni, úgy érezzük, a falu közössége is elfogadott bennünket, s tudjuk, nehézségek máshol is lennének. Ugyanakkor nekünk ott van az otthonunk, ahol a családunk van. Jelenleg Öcsödön. zünk előítélettel, akinek tudunk, segítünk. Mindenkiben az embert látjuk és tiszteljük. Az odafigyelés, a törődés, az elfogadás, a türelem, a szeretet meghálálja magát és viszonzásra talál - vélekedik az édesapa, aki kifejti, a feleségével nagyon hasonló men- talitásúak.- Na jó, Ági okosabb - nevet Ali, hozzáfűzve, nem kell a go- ogle-t használnia, elég csak a párját megkérdeznie. Felesége mosolyogva ingatja fejét.- Vidám család vagyunk. Talán azért, mert másként tekintünk az életre? Az biztos, nincs energiánk arra, hogy aggódjunk - magyarázza Ági, miközben három gyermeke, Dorcsi, Alika és Jonci sertepertél körülötte.- Még mielőtt megkérdeznétek: igen, Jonatán, mint az alma. Különleges és nagyon szép név - bólogat az édesanya, aki azt mondja, csak azért nem vállaltak negyedik gyermeket, mert nem fértek volna el a Dáciájukban. Na jó, ez félig vicc, de azért van valami alapja... Egy lelkész családba születni különleges dolog. Szerencsés is talán, de sokak szerint rengeteg kötelességgel is jár. Ott van például a vasárnapi istentisztelet.- A vasárnapi istentiszteleten senkinek nem kötelező ott lenni - rajtam kívül - cáfolja Ági a feltevéseket. - A gyerekeknek mégis teljesen természetes mindez, hiszen már az anyaméhben részesei, tanúi voltak édesanyjuk hivatásának. Nem neveljük őket szemellenzősen, szabad kihagyniuk egy-egy alkalmat, de ők ezzel még soha nem éltek vissza. Egyébként elárulhatom, olykor a lelkésznek is nagy teher a hivatása, legyen hétköznap vagy vasárnap. Néha arra gondolok, egyszerűbb lenne elvonulni a virágaim közé, de mindig újra megérzem: még van feladatom lelkészként. Jonatán, Ági, Alika, Albert és Dorcsi (balról úgy ők egy vidám család A héten ünnepelték a gyerekeim a március 15-ei eseményeket. Megdöbbentem, mennyire nem tájékozottak az 1848-49-ben történtekkel kapcsolatban, pedig nem alsós kisdiákokról van szó. Miért van az, hogy régebben minden egyes ünnepnek volt jelentősége, napokig (sőt, hetekig) készültünk rá gyerekként az iskolában, és így vagy úgy, de ezek emlékezetesek maradtak. Manapság mintha nemzeti ünnepeink is feledésbe merülnének, mintha a piros betűs ünnepek csak a munkaszünetről, még rosszabb esetben a politikáról szólnának. Ön hogy látja, Zsolt atya? Krisztián Kedves Krisztián! Az első gondolatom, hogy az ünnepeink a helyükön voltak. A karácsonyt nem december 18- án, a „márciusi ifjakat” nem március 10-én, a húsvétot pedig nem Nagypénteken ünnepeltük, és otthon titokban beszéltünk róla. Nem a „hosszú hétvégi délig alvósface- ücsörgés” volt az örömünk. Talán azért, mert tiltott dolog volt, emlékszem, minket bezártak a suliba március 15-én, nehogy letartóztassanak valakit közülünk. Emlékeim szerint 1987-ben volt az utolsó véres március, amikor jól megvertek minket a Lánchídon. Ma készen kapjuk az állami ünnepeket, és épp az lett a szerepe, mint a május 1-jének és a november 7-nek, csak nincs úttörő-nyakkendő hozzá. Csak azt tudom mondani, amit mi teszünk a családban. Bátyámék nyakukba veszik a kicsit, a fiúkat kézen fogják, és saját ritmusunkban egy-egy helyszínt felkeresünk és beszélgetünk róla. Családi kirándulás, az ünnephez kapcsoltan, akár az aktuális állami rituálékat is érintve. Ne az intézményektől váljon manapság ünnepet, mert ott a munkaidőhöz igazodnak és a kötelező rítusok után szaladnak haza a hosz- szú hétvégére. Önnek mit jelent az ünnep, ez a kérdés, ezt adja át gyermekeinek. Kik ők, mit akartak, és miben csatlakozzunk hozzájuk? Saját magának tegye fel először ezt a kérdést! Menjen a politika a szavazófülkébe! А НЕТ KÉRDÉSÉ Hogy tölti a hosszú hétvégét?- A színházi világ egészen másként működik, így a mostani négynapos ünnep sem úgy telik számunkra, mint az emberek többségénél. A napokban megkezdtük a Svejk rendelkező próbáit, melynek én vagyok a rendezője, esténként előadások vannak. Március 15-én pedig hagyományosan fellépéseket szoktam vállalni ünnepi műsorokban. Idén is több felkérésünk volt, ám végül most csak egyet tudunk elvállalni, hiszen minden városban közel azonos időpontban rendezik az ünnepségeket. Emlékszem korábban olyan esztendőre, amikor négy-öt fellépésem is volt egyetlen nap alatt. Reggel küenckor kezdtem és este nyolckor végeztem a napot fáklyás felvonulással. Ebben az évben viszont egyetlen fellépésünk lesz, Zelei Gábor kollégámmal mi adjuk a városi ünnepi műsort Jászkis- éren. Ezek a szereplések egyébként rendkívül változatosak szoktak lenni, mindig az adott helyen jelentkező igényeknek felelünk meg. Előfordul, hogy teljes ünnepi műsort kérnek és csak az idejét szabják meg, például csak annyit mondanak, hogy 15-20 perces előadás legyen. Máshol kikötik, hogy a Nemzeti dalt, vagy más, a forMolnár László, a Szigligeti Színház színész-rendezője radalomhoz köthető verset szeretnének hallani. Főként ilyenkor ötlenek fel bennem a régi iskolai ünnepségek, amelyek leginkább a Talpra magyar és a kokárda köré szerveződtek. No meg a tavaszt, a jókedvet vártuk akkortájt elsősorban. Egy gyermekkori március 15-re konkrétan emlékszem, hiszen kabát nélkül mentünk iskolába. Sőt, olyan jó idő volt, hogy akadt olyan társam, aki rövidnadrágban érkezett. Onnantól kezdve számomra valahogy ott kezdődik a tavasz. Pár éve viszont, amikor épp akkor szakadt a hó és emiatt négy fellépésem maradt el, már kicsit máshogy gondoltam a tavasz kezdetére...
