Új Néplap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-09 / 58. szám
0 HATVANON TÚL 2016. MÁRCIUS 9., SZERE Jelmezt öltöttek a szépkorúak SZOLNOK A Szolnok Városi Nyugdíjas Klubok Egyesületének tagjai a közelmúltban farsangi mulatságon vettek részt az Aba-Novák Ágéra Kulturális Központban. - A rendezvényre szép számban jöttek, százhuszan voltunk - mondja Deák Jánosné, az egyesület elnöke (képünkön). - Sok jelmezes is részt vett a mulatságon, volt, aki cicának, más boszorkánynak, gyümölcsárus kofának, éjkirálynőnek, jegesmedvének öltözött. A felvonulást követően Majoros Jánosné tárogatón játszott magyar dalokat, valamint fellépett a szolnoki nyugdíjas-néptánccsoport is. Ezt követően tombola húzás következett - tudtuk meg. (mk) A cipők és a hegedűk mellett különleges fafaragásaira Щ is büszke a nyolcvanesztendősen is aktív Jani bácsi A földvári Romhányi Jánost még most is sűrűn hívják Vetélkedőre készülnek SZOLNOK A szolnoki Szépkorúak nyugdíjasklub farsangi mulatságba készül. - Martfűre hívtak bennünket, egy vacsorával egybekötött farsangi bálba - mondja Kovács Ferencné, a klub elnöke. - Tizenhárom fővel képviseljük magunkat a rendezvényen, ahol különböző népi viseletbe, spanyol, tiroli, magyar, kunsági ruhába öltözünk majd. A jelmezes felvonulást követően élő zenés mulatság kezdődik. Áprilisban pedig egy háromnapos országos Ki mit tud? vetélkedőre készülünk Balatonfü- redre tizenöt fővel. (mk) Évfordulót ünnepel a nyugdíjasklub SZOLNOK Ötvenéves évfordulóra készül a Varga Katalin Nyugdíjasklub április 18-án. - A még élő összes volt és jelenlegi klubtagot szeretettel várjuk az évfordulónkra - mondja Kálmán Olga, a klub vezetője. - Körülbelül harmincán leszünk az ebéddel egybekötött rendezvényen, melyet a VOKE Csomóponti Művelődési Központban tartunk. A szépkorúak- nak óvodások adnak műsort. A menü borjú bécsi lesz vegyes körettel, a desszert pedig természetesen egy torta. (mk) Nyolcvanevesen sem bújik el a munka elől A Tiszaföldváron élő nyolcvanesztendős Romhányi János kora ellenére is aktívan dolgozik kis műhelyében. Ha érkezik egy cipő, akkor máris nekiáll sarkallni, talpalni, varrni, ragasztani. Több százezer megjavított darab dicséri ke^e munkáját. Bálint-Mátyus Krisztina krisztina.matyus@partner.mediaworks.hu TISZAFÖLDVÁR - A katonaságból való leszerelés után a Tisza Cipőgyárba kerültem, ott tanultam ki a cipészszakma csín- ját-bínját - emlékezik vissza János bácsi. - Ezt követően a homoki gyerekotthonban dolgoztam, ahonnan végül nyugdíjba is vonultam. Itt is főként lábbeliket, olykor pedig focilabdát javítottam. Bármit megcsináltam, sosem válogattam a munkában. 1986-ban másodállásban itt- honra is kiváltottam a vállalkozói igazolványt. Népszerű volt a kis műhelyem, sorakoztak a polcon a javításra váró cipők és táskák. Szerencsére még most is jól bírom a munkát, pedig a szívemmel kellene műteni már egy ideje... De szerencsére a gyógyszerek rendben tartanak, így még az se kottyan meg, ha a központba be kell biciklizzek, pedig az oda-vissza nem kevesebb mint tizenegy kilométer... Jani bácsi ma már főleg csak a helyiek cipőit javítja. Ezenkívül szabadidejében szívesen barkácsol, sőt szintetizátoro- zik is.- Már csak pár munkám akad. De életem során azonban több százezer cipőt megjavítottam. A legemlékezetesebb talán az volt, amikor egy bohóc óriási méretű lábbelijét kellett megcsinálnom. De egyébként a leggazdagabb embertől a legszegényebbig mindenki cipőjét vállalom, nem válogatok. Szer--------------------------------------------------------Mindent sajátkezűieg készít- A fafaragás is gyerekkorom nagy szerelme - meséli nagy mosollyal az arcán Jani bácsi. - Főleg dísztárgyakat, hordót, kiskocsit és szőlőprésházi- kót készítek, miket a Tiszaföld- vári Galériába is elviszek kiállításra. Az alkotásaimat én tervezem, faragom és festem. A műhelyemben található eszközök, úgy mint a csiszológép, SatUlt______________________________________ pad, terménydaráló, szőlőprés, szerszámok is mind a kezem munkáját dicsérik. Semmit nem veszek a boltban, inkább magam készítem el - mutat munkáira Jani bácsi, aki hozzáteszi: ameddig bírja, javítja, foltozza a cipőket, annál is inkább, mert a településen nincs utódja. így ha leteszi a szerszámait, cipész nélkül marad a település. ____________________________________4 rencsére az emberek nyugodt szívvel rám bízzák a lábbelijüket... Ezen kívül életem során készítettem már hat hegedűt is. Amikor 1960-ban eltört a lábam, nem nagyon tudtam magam lekötni, akkor gondoltam, hogy készítek egyet. Mivel imádtam ezeket a hangszereket - tizenkét éves koromtól egészen ötvenkilenc éves koromig hegedültem -, így szerettem volna egy saját készítésűt. Végül nem egy, hanem hat lett belőle, melyből kettőt el is adtam. A hegedülés később a háttérbe szorult, és a szintetizátor kezdett érdekelni. A kottát nem ismerem, hallás után tanultam meg a nótákat. Hívnak a nyugdíjasklubok zártkörű rendezvényeire, óvodába, idősek otthonába is zenélni. Ugyan a feleségem nem szereti, ha rázendítek, így olyankor magamra csukom az ajtót, és halkan nyomkodom a billentyűket. Takarít, főz, bevásárol: ahol tud, segí időstársainak FEGYVERNEK A hetvenhét év< fegyverneki Magyar Lászlór Margitka néniről senki nei gondolná, hogy közel van nyolcvanhoz. Ha kell, takarj bevásárol, és még főz is a tel« pülésen élő időseknek.- 1991-ben mentem nyugdí ba a fegyverneki kultúrházbi - kezd bele Margitka néni. - V lágéletemben takarító műnk; körben dolgoztam, számomr nem piszkos a munka. Amiót pedig nyugdíjas vagyok, azóta családomnak is több időt szente lek. El is kell a segítség, hisz’ ha unokám és egy dédunokám var Gyakran vittem, hoztam őke óvodából, iskolából. Emellett pe dig a másik nagy szenvedélyem nek is hódolok: szeretek segíten a rászorulókon. Időseknek hor dók ebédet, vásárolok be, taka rítok, ablakot pucolok. Volt égj asszony, akihez kilenc évig jár tam, mostam, főztem rá, és a kér tét is rendben tartottam nála. Df akad, akihez csak azért járok mert egyedül érzi magát, és szeret beszélgetni - meséli büszkén. Ha épp nem a családjával és az idősekkel tölti mindennapjait, akkor egy ugyancsak kedvelt időtöltésének, a nótázás- nak szenteli idejét.- A Szapáry Népdalkor tagja vagyok 1994 óta - folytatja. - Hetente egy alkalommal összejárunk próbálni. Évente több fellépésen veszünk részt, jártunk már Abasáron, Törökszentmikló- son, Csorbán, Kunmadarason és Kisújszálláson is. Van egy Arany Páva díjunk, amit 2014-ben nyertünk Egerben. Szintén két évvel ezelőtt kitüntettek minket Fegyvernek Tudományos és Kulturális Munkájáért díjjal. Jelenleg pedig a következő országos versenyre készülünk. NI. K. Margitka az egyik elismerésével NAGYKORÚ A besenyszögi és a nagykörűi nyugdíjasklub tagjai tartottak közös farsangi mulatságot február 29-én a Nagykörűi Művelődési Házban. A program kezdetén pálinkával és dallal fogadta a nagykörűi társaság a besenyszögieket. A zsíros kenyér elfogyasztása után a jókedvű társalgás következett. A finom ebéd kellően megalapozta a jelmezes felvonulást. A hangulatról a Romhány fivérek gondoskodtak. A fegyvernek! Göblyös Ferencné akkor boldog, ha segíthet A mozgássérültekért él Marika FEGYVERNEK A fegyverneki hatvanöt éves Göblyös Ferencné, Marika nénit az teszi boldoggá, ha más embereket boldognak lát. Éppen ezért három évvel ezelőtt megalapította Fegyverneken a mozgássérültcsoportot, ahol a tagok azóta kivirultak, jobban érzik magukat, mint valaha.- Fiatalkorom óta a Vöröskereszt alapszervi titkára vagyok - meséli Marika néni. - A leszáza- lékolásom után az egyik üzem rehabilitációs részlegébe kerültem, s jelenleg is itt dolgozom. Három éve, mikor nyugdíjba vonultam, a megyei MEOSZ-tól megkerestek, hogy összefognám-e a Fegyverneken élő mozgássérülteket. Örömmel mbndtam igent, annál is inkább, mert nem tudom elképzelni az életem anélkül, hogy másokon segítsek. Százötvenheten járnak a csoportomba, nagyon igénylik a tagok az összejöveteleket. Februárban volt az első taggyűlésünk, ahol megbeszéltük, milyen terveket szeretnénk megvalósítani ebben az évben. Az biztos, hogy évente két alkalommal, áprilisban és novemberben egy nagyobb rendezvény keretében összeülünk, ahol a résztvevők kultúrműsort, egészségügyi előadást hallgathatnak meg, majd a közösen elfogyasztott ebéd után élő zenés mulatságon vehetnek részt. Nagyon hasznosak ezek az összejövetelek, sok baráti kapcsolat szövődött a három év alatt. A tagok kinyíltak, pozitívabbak lettek, rájöttek, hogy mozgássérültként is van élet. Reményt adnak egymásnak. Sohasem panaszkodnak, örülnek egymásnak, recepteket cserélnek és a családdal büszkélkednek. Önfeledt kacajok, vidám beszélgetések hallatszódnak ki az utcára. Nem utolsósorban pedig nekem is jó, hogy létrehoztam a csoportot, mert nem érzem magam feleslegesnek. Az idős hölgy elmondja, nem csak ad a mozgássérült embereknek, de kap is tőlük.- A kedvenc történetem pár évvel ezelőtt történt, amikor egy férfi felhívott telefonon, és érdeklődött a csoport iránt folytatja. - Tudni kell róla, hogy amputálták a lábát, így kocsiba pattantam, és elmentem hozzá személyesen. A találkozó eló'tt azt gondoltam, anyagi támogatásra lesz szüksége, de mikor elkezdtünk beszélgetni, hamar kiderült, hogy mivel egyedül él, csupán egy kérése van: szeretne társaságban lenni. Mivel üzemvezető vagyok, elvittem magammal a céghez, és megkérdeztem tőle, mit szólna, ha itt dolgozhatna. Azóta is a munkatársunk a férfi, és büszkén mondhatom, hogy újjászületett. Ez pedig szavakban el nem mondható élményt adott nekem is - telik meg könnyel Marika néni szeme a büszkeségtől. M. K.