Új Néplap, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
2016-02-05 / 30. szám
14. CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. FEBRUÁR 5., PÉNTEK A szandai rét egyedülálló virágoskert Sanyi bácsi szerint Az eltűnő mobilék nélkül szép az élet Urbán Sándor, azaz Sanyi bácsi gyermekkora óta figyeli a természet változásait, a növény- és állatvilágot. Főleg a madarak érdeklik őt, évek óta rója az erdőket, mezőket, e kis állatok után kutatva. Közben ne próbálja senki utolérni telefonon: Sanyi bácsi megfogadta, köszöni szépen, neki nem kell mobilkészülék. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK - Mi lehet ez a vonzalom a természet iránt? Megszállottság, szenvedély, elhivatottság - gondolkodik hangosan a szolnoki Urbán Sándor, amikor arról kérdezzük, miért tölti a madarak, fák között életének jelentős részét?- Apám terelgetett ebbe az irányba, akivel keresztül-ka- sul bejártuk a Fülöpházi homokbuckákat, a szikes tavak környékét, a Duna által kialakított mocsaras-lápos vidéket. A világ legszebb része, a Kiskunság a szülőföldem... - mondja Sanyi bácsi, miközben mesél a múltról, a régi időkről. Például arról, hogy 1960-ban került csak Szolnokra édesanyja révén. Persze, ez a környék is elvarázsolta, itt a Tiszára csodálkozott rá.- Én még ismertem egy öreg „Matulát”, azaz egy olyan halászt, aki tavasztól őszig kint él kunyhójában a folyó partján. A Tiszából szerezte ebédjét és vacsoráját, onnan az ivóvizét. Sokszor voltam nála, együtt barangoltuk be a folyót. Mellette ismertem meg Négy gyermek született Az Urbán családban négy gyermek született. A legidősebb Tünde és a legfiatalabb Péter között tizennyolc esztendő van.- Amikor Peti kicsi volt - meséli az édesanya, Kőszaga Gabriella -, a lányom sokat segített kistestvére gondozásában. Nem egyszer együtt mentünk el sétála tiszavirágzás előtti mélységes csendet, a vízállás és a halfogás közti összefüggést. És ott jöttem rá, el kell viselni a szúnyogok hadát, hogy meglássuk a szépségeket. Kiderül, Sanyi bácsi (aki ma már a Jászkun Természetvédelmi Szervezet elnöke) nemcsak a halakat, madarakat figyeli, hanem a növényeket is. tatni őt, és nem egyszer kaptuk a kérdést is: vajon kié ez a gyerek? Enyém vagy Tündéé? Családunk tagjai ma már mindenfelé élnek: Budapesten, Kecskeméten, Martfűn és Németországban. Egy dolog azonban továbbra is közös bennünk: a természet tisztelete és szeretete.- Nyitott szemmel kell járni: ritka, fokozottan védett növényekre bukkantam Szolnokon! A szandai réten csodavirágok nőnek, vallom, ez a mező a Tisza-völgy egyedülálló virágoskertje. Ezekhez a virágokhoz persze nem nyúlok hozzá, Nemcsak Urban Sándor. ■ ' ac hanem felesége, KőszagaJ-IÍS Gabriella is imádja a természetet csak lefotózom. És remélem, nem hagyom el utána a fényképezőgépemet, mint ahogy tettem ezt rendszeresen a mobil- telefonokkal - neveti el magát a természetbarát, hozzáfűzve, éppen emiatt évek óta nincs is már mobilja. Próbálkozott vele, nem jött be. Amúgy is jól elvan egyedül kint, az állatok-nö- vények között, aki akarja, este, otthon utolérheti.- Képzeljék el - súgja meg Sándor felesége, Kőszaga Gabriella, akinek felmenői eredetileg még Kőszegiek voltak, csak valamikor, valakinél történt egy névelírás -, egy darabig rendszeresen pótoltuk az elhagyott telefonokat, de amikor egy teljesen új készüléket a férjem egyetlen reggel alatt „eltüntetett”, úgy döntöttünk, nem lesz másik. Kiderül, a lakáskulcsokból is négy garnitúra lóg otthon a tartón, biztos, ami biztos...- Nálunk Sándor az „árubeszerző”, aki szombatonként a piacra jár és ő végzi a nagy bevásárlást is. Mindig írok neki egy listát, mit kell(ene) megvennie. Persze, ez a lista rendszeresen itthon marad \ és mivel nincsen Sanyinak mobiltelefonja, azt vásárolja meg, ami az eszébe jut. Azaz esetenként csak a töredékét 1 annak, amit kértem tőle - mosolyog elnézően a feleség. Gabi azt mondja, mivel már több mint harminc éve élnek együtt, ilyen apróságokon nem problémázik, bár... az jó lenne, ha legalább egy kicsivel több időt töltene otthon a párja.- Tudomásul kell venni, amíg él, Sanyi a vidéket fogja róni, madarak, növények után kutatva... Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! Email- címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok. Mészáros Lőrinc u. 2.-VILÁ6 Zsolt atya! A múlt héten kórházba vittek egy csomó fiatalt, akik káb- szereztek. Anyám erre azt mondta, tessék, erről beszélt, egy buliban minden előfordulhat, a fiatalok isznak és kábszereznek. És kitalálta, most egy darabig nem mehetek sehová, amíg a rendőrség ki nem derít mindent. Mert mi van, ha az italomba majd belecsempésznek valamit és én is kórházba kerülök... Bevallom, nem látom semmi értelmét a tiltásnak. És különben is, meddig tilt? Cuccok mindig is voltak és lesznek a szórakozóhelyeken, én soha ki sem próbáltam. És nem is akarom. Timi, 16 éves Kedves Timi! Igazad van! A „szülői burzsoázia" értelmetlennek látszik, mintha végig sem gondolnák, milyen szorongást és haragot hoznak létre. Hidd el kérlek, hogy aggódása a szeretetének jele, csak rosszul fejezi ki. Akinek meghaltak a szülei, az édesanyja ölelésére és az édesapja bölcs tanácsára vágyik... Ez a dolgod, hogy szétfeszíted a kereteket, és a saját utadon jársz, nem anyádén. Hatalmas fájdalom neki, hogy el kell engedjen. Félelmetes, hogy nem kímélhet meg a bukásaidtól sem, főleg, ha tudatosan akarod a tapasztalatot. Szorong, hogy jó anya-e, és fogalma sincs, mi a helyes feléd. Eszébe jut, mit „rontott" el kisebb korodban és azt most akarná kijavítani, de nem fog menni. Tudja, hogy a világ fagyos és halálos körülményeket ad. Ébreszd fel a bizalmát! Jelezd neki, hogy szereted, fejezd ki a háládat, öleld meg, és mond meg neki, amit az utolsó mondatban írtál. Döbbenetes meglepetés a szülőknek, amikor ráébrednek, hogy „gyermeküknek" már van magánélete, amit nem befolyásolhatnak. Bukásaik és fájdalmaik a te korlátáidban megjelennek. Beszélgessetek el arról, hogy ő ebben a korban merre járt, hogyan „pasizott”, az ő társaságát milyen drogok veszélyeztették, ő hogy mondott nemet. Kapcsolatotok átalakulóban van. Nem vagy már gyerek, saját magadról hozol döntéseket az ő biztonságában, ahová hazatérhetsz felfedező utadról. Otthon van a media világában A kenderest Oros Vivien a szolnoki Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium diákja. A tizennyolc éves diáklányt elsősorban a média világa és a pszichológia érdekli, így ebben az irányban szeretne továbbtanulni. Ha csak teheti, a barátaival tölti szabad idejét. * w * A НЕТ LÁNYA Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 16 eves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail-címen! A HÉT KÉRDÉSE Ön minek öltözik farsangkor?- A farsangi bulikkal kapcsolatban igazán meghatározó élményem van. Alig ötesztendős lehettem, amikor úgy határoztunk, hogy zenebohóc leszek. Édesanyám szalmából készített hajat nekem, pingponglabda volt az orromon, a lábamon pedig édesapám negyvenhatos cipője, amiben akkoriban bőven csónakázni indulhattam volna. Egy sok- zsebes nadrágba különböző hangszereket raktunk, s amikor rám került a sor a bemutatkozáskor, sorra kipróbáltam ezeket. Az óvó néni persze mindet elvette tőlem, én pedig cérnavékony hangon, diadalittasan mondtam: nem baj, van másik! Akkora sikert arattam vele, hogy én kaptam az első díjat, többek között egy mesét, aminek a Kék habostorta volt a címe. Ezután éveken keresztül ez volt az esti mese nekem és a bátyámnak, a jelmezbe öltözött Ákoskáról készült fotót pedig ma is őrizzük. Emlékszem, később aztán voltunk például tini nindzsa teknősök is a testvéremmel, ami azért nem volt túl szerencsés, mert egy idő után alig kaptam levegőt az álarc alatt. Eből a szempontból sokkal szerencsésebb választás volt a Nils Holgers- son jelmez, amihez elegendő volt egy piros sapka. Horváth Ákos, a Jászberényi KSE kosárlabdázója Manapság, felnőttként már nemigen fordul elő, hogy jelmezbe öltözzek, inkább csak szilveszteri bolondozáshoz veszünk elő maszkokat. Legutóbb például a vasemberálarc volt a sláger. Most már inkább a gyerekeké a porond, ezekben a hetekben például Anna-lázban égünk, mivel a kislányom, Izabell kedvence a Jégvarázs című mese. Már jóval korábban eldöntötte, hogy mibe szeretne öltözni, a jelmeze is megvan, így esténként otthon „gyakorol”. Az igazi fellépés persze csak néhány nap múlva lesz az ovis farsangon. Azt hiszem, igazán jó buli lesz, amint egy egész csoportnyi, különböző jelmezekbe öltözött csemete ugrabugrál. SZ. ZS. 4 I
