Új Néplap, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

2016-02-20 / 43. szám

2016. FEBRUAR 20., SZOMBAT INTERJÚ 11 Hegyi Barbara nem szeretne újra 18 éves lenni • A konyhában szívesen improvizál • Kitanulta a kárpitfestést „ÖRÜLÖK, HA KI LEHET FÁRADNI!” . A színésznő hivatalból kalandozhat BgjjÉj az életkorok között. Az ajtóban Szeredás Emerenc szerepét alakította Hegyi Barbara számára iga­zán mozgalmasan kezdődött az idei év. A színésznővel az alkotás öröméről, az idő mú­lásáról és nem utolsósorban a sikerélményt nyújtó szenve­délyekről is beszélgettünk. Szűcs Anikó kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Az idei évadban már túl van három bemutatón. A Vígszín- ház-beli Össztánc, valamint az Óz, a csodák csodája premier­je után a Spirit Színház legújabb előadásában, Szabó Magda Az ajtó című regényéből készült elő­adásban kapott egy különleges feladatot.- Amikor Czeizel Gábor, a da­rab rendezője felhívott, és meg­kérdezte, mit szólnék hozzá, ha én játszanám Emerencet, meg­lepődtem, de nagy örömmel mondtam igent. Azt gondoltam, ez a munka igazán nagy kihí­vás és egyben egy csodálatos lehetőség is számomra, hogy kipróbálhassam magam egy ilyen típusú feladatban. Minél speciálisabb, minél sajátságo­sabb egy karakter, annál job­ban szeretem. Úgyhogy az első perctől fogva borzasztóan izga­tott ez a lehetőség. kan közülük a barátaim, hi­szen évek óta összefonódik az életünk. Időnként jó kiruccanni egy másik közegbe, és új impul­zusokat gyűjteni. Mindig öröm­mel találkozom új kollégákkal, a vendégszereplés a színész számára mindig egyfajta vér­átömlesztés, de aztán olyan jó visszatérni ide.- Ön imádja a hivatását, de a színházon kívül is rendkívül aktív életet él...- Egyre több embertől hal­lom, hogy miközben az élete a megszokott mederben halad, szívesen feszegetné egy kicsit a határait. Én ugyanígy vagyok ezzel. Nálam most jött el az ide­je annak, hogy igazán élvezzem a hobbijaimat. Nyilvánvalóan mindig a hivatásomé lesz az el­sőbbség, de jó, hogy vannak a munkámtól független kedvte­léseim.- Kevés embert hallottam önnél szenvedélyesebben és élvezete­sebben beszélni és írni az étel- készítésről. Mit szeret a legin­kább a főzésben?- Számomra ez az egyik legkreatívabb elfoglaltság. A konyhában tartanom kell ma­gam az alapokhoz, ugyanak­kor azt élvezem igazán, ha Mit gondol a Valentin-napról?- Én nem ünneplem, de ez leg­inkább azért van így, mert szá­momra ez egy újonnan jött ha­gyomány: az én generációm ko­rábban nem tartotta számon a február 14-ét - mondja Bar­bara. - Az a korosztály viszont, amelyik ebben nőtt fel, nyilván másképp viszonyul ehhez a dá­tumhoz. A mai húszon- és har­mincévesek számára magá­tól értetődő, hogy megünneplik a szerelmesek napját, és ilyen­kor meglepik valamivel a szí­vüknek kedves személyt. Hoz­záteszem, ha az emberi kapcso­lataink minőségét nézem, vagy arra gondolok, hogy milyen cu­darul bánunk egymással a min­dennapokban, talán nem olyan nagy baj, ha eggyel több nap van, amikor melegséggel, sze­retettel gondolhatunk egy má­sik emberre. improvizálhatok. A gasztronó­miában a kíváncsiságom vezé­rel a leginkább. A konyhában mindig akad új kihívás, példá­ul akkor, amikor megismerek egy új alapanyagot vagy egy új fűszert. Az ételkészítés is alko­- Kívülállóként azt gondolnám, hogy Emerenc személyisége igencsak távol áll öntől. A korá­ról nem is beszélve...- Ahogy elkezdődtek a pró­bák és egyre jobban elmélyed­tem benne, már egyáltalán nem találtam olyan távolinak Emerencet. Egyrészt vannak hasonló tulajdonságaink, más­részt él egy-két Emerenc a kör­nyezetemben. Jól ismerem ezt a karaktert, aki nem könnyen ad­ja magát, és nehezebben szeret­hető, pedig valójában melegszí­vű ember, úgyhogy volt miből/ kiből merítenem a szerephez (mosolyog). Ami a korát illeti, a mi szakmánk egyik nagy aján­déka, hogy hivatalból kalandoz­hatunk a különböző életkorok között. Miközben a sajátomban is jól érzem magam.- Ezt azért is jó hallani, mert nemrég ünnepelte a születés­napját: januárban ötvenéves lett. Hogy viszonyult a kerek év­fordulóhoz?- Azt gondolom, hogy akkor fog zavarni a korom, amikor érezni fogom, hogy valamiben korlátoz. De amíg mindenre ké­pes vagyok és nem érzem a hát­rányát az idő múlásának, addig miért kellene elkeserednem? Ellenkezőleg: kimondottan jó érzéssel tölt el, hogy egy csomó minden már megtörtént velem, és remélem, hogy tartalmas és mozgalmas évtizedek várnak még rám, és ezt inkább tartom izgalmasnak, mintsem hogy szomorkodjak miatta. Nem szeretnék újra 18 éves lenni, egyébként pedig magam mel­lett tudok egy már majdnem 18 évest, Rozi lányomat, úgyhogy furcsa módon bizonyos érte­lemben annak a kornak is a ré­szese vagyok.- Idén éppen húsz éve a Víg­színház tagja. Két évtized hosz- szú idő...- Hosszú, bizony! Nem is em­lékszem arra, hogy ne itt dol­goztam volna (mosolyog). Ez az épület régóta a második ottho­nom. Idetartozom. A kollégáim többségét régóta ismerem, so­tás, és én imádok kísérletezni az ízekkel. A pillanatnyi lelki- állapotom, a kedvem, a hangu­latom sokszor szárnyakat ad a fantáziámnak.- Mindemellett lelkes és lelkiis­meretes vendéglátó hírében áll.- Igyekszem nem öncélúan kísérletezni. Nemcsak magam­nak főzök, hanem azért, hogy együtt (l)együnk a családom­mal, a barátaimmal. Olyankor a főzés tulajdonképpen csak hoz­záadott érték, mert alapvetően az együtt eltöltött idő és az egy­másra figyelés a fontos.- Ha már szóba kerültek a sze­rettei: mennyire számíthat a csa­ládtagjaira a konyhában?- Zorán teljes mértékben át­engedi nekünk, lányoknak a te­repet (nevet). Ugyanakkor a fér­jem rendkívül hálás közönség: őszintén értékeli az igyekezetei és a finom falatokat. Szereti a főztömet. Rozi lányom és a pót­gyermekem, Sandra (Szteva- novity Sandra, Zorán lánya - a szerk.) viszont örömmel veszik ki a részüket a konyhai teen­dőkből. Sandra remekül főz. Rozi időnként kamaszokhoz il­lően lázad egy sort, őt néha egy kicsit noszogatni kell, de ő is egyre ügyesebb és egyre töb­bet segít.- Egyrészt szeretem a tárgya­kat, különösen a régi dolgokhoz vonzódom, másrészt mindig na­gyon élvezem, amikor a két ke­zemmel hozhatok létre valamit. Nyáron például a tengerparton jó adag uszadékfát gyűjtöttem Rozival, mert gyönyörű képe­ket lehet készíteni a partra vető­dött kis fadarabokból. Élveztem nyáron a régi kredenc és a fo­telek felújítását. Kísérleteznem a kárpitfestéssel is, mert jó ér­zéssel tölt el, hogy megmenthe­tem ezeket a régi bútorokat a ki­dobástól, ráadásul a felújításuk után használhatjuk is a féltve őrzött darabokat.- Honnan szerzi a kézműveske­déshez szükséges tudnivalókat?- Van, aminek utánanézek az interneten, de előfordult, hogy bementem a Vígszínház kárpitosműhelyébe, és megkér­deztem a mesterektől, hogy mi­lyen eszközöket szerezzek be. Nyáron nemegyszer előfordult, hogy már reggel 8-kor felkel­tem, megittam a kávémat, és máris kint álltam az udvaron azt tervezgetve, hogy hogyan fogom átalakítani a soron kö­vetkező bútort.- Számomra rejtély, hogyan tud­ja bezsúfolni az életébe mind­azt, amivel foglalkozik. Sosem fárad el?- Dehogynem, de örülök, ha van miben kifáradni. Sze­retek dolgozni, és hála isten­nek még bírom a munkát, de jólesik, amikor pihenéskép­pen nekiállok főzni vagy bú­tort festegetni.- A színészi vénán túl jó adag kézügyességgel is megáldot­ta a sors. Ha nem a konyhában serénykedik, akkor újabban a régi bútoraik felújításával fog­lalatoskodik. Honnan ez az új hobbi? Névjegy HEGYI BARBARA, színművész 1966. január 16-án született Budapesten. 1989-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1989-től 1996-ig a József At­tila Színház tagja volt. 1992- ben három hónapig Los Ange­lesben, a Lee Strasberg Szín­ház- és Filmintézetben tanult. 1996-tól a Vígszínház társula­tát erősíti. Csaknem 50 sike­res film- és tévészerepben lát­hatta a közönség, és rendkívül népszerű szinkronszínész. KÖNYVEI: Abraka babra - Mo­nológok a konyhámból (2011); Alkalomadtán (2014). FONTOSABB DÍJAI: Jászai Ma­ri-díj (2000), Varsányi Irén-em- lékgyűrű (2001), a Magyar Köztársasági Érdemrend lo­vagkeresztje polgári tagoza­ta (2005), Ajtay Andor-emlék- díj, Ruttkai Éva-emlékgyűrű (2010). < »

Next

/
Oldalképek
Tartalom