Új Néplap, 2016. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
2016-01-14 / 11. szám
2016. JANUÁR 14., CSÜTÖRTÖK HATVANON TÚL 11 A házaspár szívesen foglalkozik a művészettel Övék lett a városban a legszebb konyhákért Kedves emlékeket őriz Torocsik Mariról SZOLNOK Ferencz Tiborné azon szerencsések közé tartozik, aki a Nemzet Színészével, Töró'csik Marival egy utcában lakhattak Pé- lyen. A színésznőről kellemes emlékeket őriz.- Valójában tiszapüspöki származású vagyok, de a férjemet 1953-ban áthelyezték Pélyre iskolaigazgatónak - kezdte történetét Ferencz Tiborné. - Majdnem azt mondhatom, hogy az utódja lett Törőcsik Mari édesapjának, ugyanis őt 1946-ban váltották le és tették В-listára. Juszti bácsi - Mari édesapja - mikor meghallotta, hogy új igazgató érkezett, rögtön felkereste édesapámat, és mivel rendes embert ismert meg személyében, így gyakori vendégek voltunk a Törőcsik családnál. Az akkor kétéves lányunk szívesen játszott Törőcsik Mari öccsével, Tiborccal. Amire emlékszem, hogy jó módban éltek, de ettől függetlenül nem voltak nagyképűek, nagyon kedves és jószívű emberek voltak. Mari épp akkor járt Budapestre gimnáziumba, így csak hétvégeken ment haza, olyankor viszont mindig összefutottunk egy-két szóra. Nagyon szép lány volt már akkor is. A nagy ismertséget a Körhinta című film hozta meg neki. 1956 tavaszán forgatták, és a főszerepre őt választották ki. Az édesanyjával madarat lehetett volna fogatni örömében. A forgatásról Mari csak annyit mesélt, hogy nagyon izgult, de mindenki segítőkész volt vele. Amit sokan nem tudnak, hogy Törőcsik Mari eredetileg Mariann névre hallgatott, majd Makk Károly, a film rendezője keresztelte rövidebbre. Az emlékek között kutatva felsejlik még néhány kedves emlék.- Marival egy közös barátunk lagzijában is voltunk együtt, valamint - amire szívesen emlékszem vissza -, hogy a nővére névnapjára egyszer Bodrogi Gyulával, akkori férjével érkezett, így én is személyesen találkozhattam a színészszel. Sajnos, 1957-ben megszakadt a kapcsolatunk a távolság miatt, ugyanis mi Jász-Nagykun-Szolnok megyébe, ők pedig Erdőtelekre költöztek. Évekkel később láttam Marit szerepelni Szolnokon, a Szigligeti Színházban a Száz év magány című darabban. Az előadás végén megkerestem és egy csokor virággal kedveskedtem neki. Megkérdeztem tőle, hogy megismer-e, és azt felelte, hogy persze! Nagyon örültem neki - mesélt az emlékekről a szolnoki hölgy. A Stonawszki házaspár negyvenhat éve él boldog kapcsolatban, és nyugdíjas éveikben sem unatkoznak. A feleség képeket fest, a férj pedig verseket ír és gyönyörű szobrokat farag. Mátyus Krisztina krisztina.matyus@partner.mediaworks.hu MARTFŰ - Hat éve vonultam nyugdíjba, előtte Szolnokon CNC-programozó és üzemeltetőként dolgoztam - meséli a hatvanhét éves Stonawszki József. - Sosem aggódtam, hogy majd nyugdíjas koromban nem fogom tudni kitölteni az időmet, ugyanis már régóta van két hobbim is. Az egyik a versírás, melyet általános iskolás korom óta űzök, a másik a fafaragás, ami pedig negyvenöt éve mondható a hobbimnak. Főleg szobrokat készítek, vannak egész nagyok is, amik kültériek. A fortélyokat könyvből, tévéből és később az internetről lestem el. De a formákat szigorúan én találom ki. Leginkább elkezdem az alkotást és ami kisül belőle. Az egyik kedvencem, amit a szobába helyeztem el, a festészet és a szobrászat harcát ábrázolja. József a munkáit minden évben elviszi a megyei amatőr képzőművészeti kiállításra. Alkotásai díjakat is nyertek már.- Van három nívó, egy fő- és egy különdíjam, valamint nekem ítélték Martfű város díját is. Örömmel tölt el, mint ahogy az is, hogy a város is szokott tőlem rendelni különleges alkalmak ra. Például, egy filmszemlére, vagy ha egy delegáció érkezik a településre. A másik kedvelt hobbim, ahogy már említettem, a versírás. Költeményeim megjelentek tíz antológiában, valamint van három önálló kötetem is. Két utóbbiban a feleségem festőművész alkotásai is megjelentek. A verseim mindig az aktualitásokat tükrözik, az országos hírekről, napi eseményekről és a családról szólnak. Általában minden filmklub után írok verset. Van, hogy éjszaka is felébredek, és akkor papírra vetem a gondolataim. Stonawszkiék igazi művészcsalád, hisz ahogy József is említette, a felesége festőművész.- Nyolc éve vagyok nyugdíjas és már előtte is ismerkedtem különböző kézimunkákkal: hímzés, agyagozás, szövés - árulja el Stonawszki Józsefné Klára néni. - Amikor meghívtak minket a tiszavárkonyi alkotótáborba, akkor még csak gyönyörködtem az egyes munkákban. Majd egyszer megszállt az ihlet, hogy olyan szép a világ, amit meg kellene örökítenem. Ekkor, ötvenéves fejjel elkezdtem festegetni. Először magamtól - ami nem lett túl jó -, majd eljártam szakemberekhez. Jelenleg Verebes György festőművész tanítványa vagyok a Szolnoki Művésztelepen. Főleg csendéletet, portrékat, aktokat és tájképeket festek. Kiállításon is voltam már, ahol a különdíjat ítélték nekem. Ez inspirál az újabb és újabb alkotásokra - mondja Klára néni. Generációs változást él meg az egyesület JÁSZKUNSÁG A Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete 2015-ben is folytatta fennállásának 26 éve alatt megszokott színvonalú tevékenységét- Egyre inkább érezzük munkánk társadalmi szükségességét - állítja Demény Istvánná, az egyesület elnöke. - A tagság generációs változását éljük, fiatal, képzett nyugdíjasok találnak meg bennünket megyeszerte. A múlt évi munkatervünkben a célzott rendezvények megvalósultak, évi két alkalommal (nőnap, idősek világnapja), valamint hagyományos megyei időstalálkozót rendeztünk „Barangolás” néven. A maratoni senior váltófutásunk létszáma most is meghaladta az 500 főt. Az „Idősek Népfőiskoláját”, ahol neves szakemberek előadását hallgathatták meg a résztvevők, hat alkalommal rendeztük meg. A Szigligeti színház igazgatójának ezúton is köszönetünket fejezzük ki a Dajka Margit és a Sebestyén Éva kedvezményes bérletek biztosításáért. Továbbiakban, ez évben klubvezetőinket szolnoki városnézés alkalmával az „ ó- város" látnivalóival ismertettük meg. A jubiláló klubjainkat anyagi támogatásban részesítettük. Az „ Idősekért” és „ Közjóért” kitüntetéseinket tavaly négyen kapták meg munkájuk elismeréseként. Célunk az elmagányosodás, perifériára sodródás megakadályozása, értelmes programok és kollektív együtt gondolkozás során az önmegvalósítás lehetőségének ki- teljesítése, az életminőség, az önbizalom erősítése - mondta Demény Istvánná. Demény Istvánná elnök Minisztériumi kitüntetést kaptak- Részt vettünk a legszebb konyhakertek című országos programban, amire a városok és falvak nevezhettek - folytatja Klára néni. - Minden város első helyezettje a Földművelésügyi Minisztériumban veheti át a kitüntetést. Nekünk sikerült elsőnek lennünk, így kaptunk oklevelet és kertészeti dolgokat. Meglepődtünk, mert ez idáig nem foglalkoztunk ennyire komolyan a kertészettel. Bizottság mérte fel a kertünket, megnézte, milyen növényeket termesztünk, van-e gyógynövényünk, fűszer- növényünk. mivel öntözünk és permetezünk, komposztálunk-e és hogy etetjük-e a madarakat. Egyébként a tavalyi évünk egyik legnagyobb termése - amire mi is büszkék vagyunk - egy egy kiló öt dekás paradicsom volt. Lédús. finom és édes íze volt. három napig ettük - tudtuk meg Klára nénitől. A cibakházi Hegedűs Sándorné elmondása szerint a megyei napilapnak köszönheti munkáját Hatvankét éve előfizetője az Uj Néplapnak CIBAKHÁZA A nyolcvankilenc éves Hegedűs Sándorné Manci néni nem kevesebb, mint hatvankét éve előfizetője az Új Néplapnak.- 1953-ban költöztünk Cibakházára, és az volt az első dolgom, hogy megrendeljem a megyei napilapot - meséli Manci néni. - Még a kézbesítők neveit is felírtam, hogy mindig emlékezzek rájuk - mutat egy megsárgult lapra. - Szeretek mindig naprakész lenni, a megyei, helybeli dolgokról olvasni, ezért is választottam ezt a lapot. Jó viszontlátni az újságban, hogy mi történt a környékünkön. Ezekről ugyanis az országos lapokban nem sok szó esik. Reggel nyolc órakor veszem ki a postaládából az újságot és rögtön megnézem az elejét és a hátulját, majd reggeli után nekikezdek. A gyászrovat, a horoszkóp és a recept a kedvenceim. De egyébként az egész lapot elolvasom betűről betűre a nap végére. Egy kivétel akad csak: a politika. Az nem érdekel, a tévében is eleget hallok róla. Ha egy cikk nagyon tetszik, akár többször is elolvasom, sőt elteszem és megőrzőm az utókor számára - mutat rá hatvan évi újsággyűjteményére Manci néni. Megtudjuk, soha egy pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy lemondja a lapot, ez jelenti számára a kikapcsolódást. ácskozA « tong Manci néni elteszi az utókornak az Uj Néplapot- Amikor a férjem élt, akkor is ez volt a közös program számunkra. Egyébként mióta megújult, sokkal jobban tetszik, több kép van benne, amitől színesebb. Ráfért már egy kis változás - mondja el véleményét. Manci néni egyébként a napilapnak köszönheti állását is.- Szolnokra, a fonalfeldolgozóba kerestek bedolgozós munkatársat, melyre az Új Néplap álláshirdetései között bukkantam rá. Azonnal be is adtam a jelentkezésem, és engem választottak ki. Mivel édesanyámtól megtanultam varrni és kötni, így nekem találták ki ezt az állást. Főleg férfipulóvereket és női sapkákat készítettünk. Végül innen vonultam nyugdíjba 1982-ben. Örök hálám üldözi az Új Néplapot, hogy általa egy ilyen biztos munkahelyet találtam. 1994 óta egyedül élek, a napjaimat a család aranyozza be. Van két unokám és négy dédunokám. Az egyik unokám mindennap jön hozzám, a dédunokáim közül az egyik pedig rendszeresen besegít a házimunkába. Főzni már nem főzök, rendelem az ebédet. Amikor épp nem az újságot olvasom, akkor tévét nézek, valamint a régi, hatvanas évekbeli kalendáriumokat veszem elő. Meglepő, de nagyon érdekes dolgok vannak benne - szögezi le Manci néni. M. K.
