Új Néplap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-08 / 287. szám

Az én településem A közlekedést jónak tartják, az egyéni biztonságérzet változó G Zagyvarékas Csendes kis település ■MiiJJii ^яттшш«ЯШтж*шшш1 .i i i ШМШЩШ ^ S Ш S S Ш a nagyvaros szomszédságában Czibak Adrienn jól érzi magát a településen, kislányával. Petrával szívesen élnek itt. Úgy véli, több munkahely és program lenne jó Zagyvarékason. De állítása szerint nem költözne el máshová. 2015. DECEMBER 8., KEDD MEGYEI KORKÉP 15 István az artézi kútról jött, bi­ciklije jócskán megpakolva a ne­dűt tartó műanyag kannákkal, palackokkal.- Én még a kiskutyámat is ez­zel fürdetem - hangsúlyozza. - Négy éve van nálam. Még az út­ról szedtem össze, elütötte az au­tó, de rendbe jött. Szabadon jár­kálhat ki-be, még egy kis ágya is van a melléképületben. Egyéb­ként a feleségemmel élek, elva­gyunk nyugdíjasként, együtt szoktunk főzni. Valamikor a jár­műjavítóban dolgoztunk. Egy gyerekünk született, van egy unokánk, de ő Szolnokon vagy Budapesten tartózkodik. Elbúcsúzunk kettejüktől és elkanyarodunk a piac felé. Van élet, bár a többség nem helybéli árusnak tűnik, a szokásos edé­nyeket, ruhákat, kacatokat kí­nálják, terményből kevés a fel­hozatal. Ahogy tovább hala­dunk, az utca végén a kibukka­nó nap a felújított templomot vi­lágítja meg (középső kis képün­kön). Megállapítjuk, valóban szép lett az épület. A környéke ilyenkor csendes, csak az előt­te lévő park mellett dolgoznak munkások. A művelődési ház sem kínál most programokat, felújítások zajlanak, a külsejét ott jártunk­kor is épp szfgetettk, ami szintéit arról árulkodik, hogy azért va­lamennyire mégiscsak fejlődik a település. Az általános iskolán és a tornatermen is dolgoznak. A parkolónál fiatalasszony vo­nul gyermekével, vele is szóba elegyedünk. Az anyukát Czibak Adriennek hívják, a kicsi pedig a Petra nevet viseli.- Ovis a kislány, csak most ott­hon maradt, fájt a hasa - árulja el Adrienn. - Egyedül nevelem, de anyukámmal és a tesómmal élünk. A közmunkaprogramban dolgozom az iskolában, a gye­rekekkel vagyok a napköziben. A kicsi mellett nem is nagyon lenne más lehetőségem elhelyez­kedni, de amúgy sincs sok állás- lehetőség. Az óvodával viszont nem telje­sen elégedett, mint mondja, sok a gyerek, huszonkilencen van­nak egy csoportban. ló lenne még, ha több programot is szer­veznének Rékason, a falunap­nak örül, mivel évekig még az sem volt. Adrienn mindezek ellenére szeret itt élni, ő sem akarna el­költözni máshová. Ködös-párás időben indulunk Zagyvarékasra. Az úton hol be­lefutunk egy ködsávba, hol ki­bukkanunk, míg elérünk a Szol­noktól tíz kilométerre fekvő községig. A 32-es útról a kör­forgalomnál lekanyarodva ér­hetjük el a települést. Balra a Vasúti újtelep házai állnak, a falu középpontjába jobb felé fordulva juthatunk. Kovács Berta irottszo@index.hu ZAGYVAR ÉK AS Balra kanyaro­dunk. A telep főutcája népte- lennek tűnik, a sarki Peti csár­da környékén sem látni moz­gást. Az egyik ház előtt azon­ban ugyanolyan sötétkék kocsi áll, mint fotóriporterünk autó­ja, amellyel érkeztünk. Látvá­nya megállásra késztet minket, annál is inkább, mert gazdája is kint ácsorog az utcán, egy arra bicikliző atyafival tárgyal meg valamit. Aztán persze velünk is szóba elegyedik. Nagy István Er­nőnek hívják (harmadik kis ké­pünkön), 73 éves és igazi tősgyö­keres rékasi. Kiderül, ez a telek valójában a fiáé, aki már Buda­pesten él, ő feleségével bent la­kik a faluban. Gépészeti technikumot vé,- Bm és negvvrn évig a s/ol noki Mezőgépnél dolgoztam. 2000 végén jöttem el előnyugdíj­ba. Van tizenkét hektár földem, bár az egyik gépemet nemrég adtam el. Most a fiam portáját akarom felszántani. Ő már nem fog visszajönni ide, de rengeteg olyan ház van a faluban, amit nem lehet eladni, édesanyám házát sem sikerült, így nemigen lenne rá vevő - legyint. Aztán a falura terelődik a szó.- Történt egy kis fejlődés az utóbbi időben, most is van­nak felújítások, de túl sok min­den nem változott - vélekedik, r. ,A tervezett napelemtelep pél­dául nem valósult meg. Munka kellene ide is! Minket a bátyám­mal édesanyám nevelt fel, hadi­árvák voltunk, de már gyerek­ként mentem dolgozni, ha lehe­tett. A mostaniak meg nem is akarnak. Ma már persze ő sem bírja annyira a munkát.- Járok a nefrológiára is, baj van a vesémmel. De tudok még dolgozni, csak délután már meg kell állnom pihenni. A földet a többi helyi gazdálkodóval ösz­széfogva műveljük, ez TtagT ’se- — gítség. A feleségem is nagyon be­teg volt, de szerencsére sikerült megmenteni az életét, most ko­rához képest jól van. A kék autót pedig nemrég vet­te. Az elődje már 27 éves volt és egyre többet kellett a szervizelé­sére költeni, ezért úgy döntött, ennyi év után már csak megér­demel egy jobb kocsit. Ilyentájt, délelőtt nem sokan jönnek-mennek az újtelepen, a gyerekek iskolában, a felnőttek munkában. Bóklászunk kicsit az utcákon. Számos jókora, szé­pen kialakított, inkább kertvá­rosi, mint falusi jellegű házikót is találunk. Rábukkanunk egy közösségi házra is, ahol két em­ber dolgozik, a szelektív kuká­kat osztják. Rólunk is azt hiszik, emiatt érkezünk. Kukát nem ké­rünk, inkább megtudakoljuk, milyen rendezvények szoktak itt lenni. Hamar kiderül, hogy mostanság semmilyenek. Visszafordulunk egy kerülő­vel és az úton a vasútállomás irá­nyából tömött szatyrokkal érke­ző Inges Lászlónéba (első kis ké­pünkön) botlunk - már ha hasz­lulliaíó botlás kifejezés a négy keréken közlekedőkre. A jó erőben lévő nyugdíjas hölgytől megtudjuk, bevásárol­ni volt, estére ugyanis szeret­ne valami finomat. Jön hozzá a két unkája, az anyjuk ugyanis dolgozik.- Összesen hat unokám van, a legkisebb másfél éves. A Szol­nokon élőket gyakran kihozzák hozzám, olyankor én vigyázok rájuk, sokszor itt is alszanak. Mondtam is nekik a múltkor, hogy lassan már őnekik kellene engem ápolniuk. Mire azt mond­ják: ápolunk, mama; tán beteg vagy? - meséli nevetve. Immár 28 éve él a faluban, annak idején Jászberényből költözött Szolnok­ra, majd onnan Rékasra. Tudta-e? Zagyvarékas területe igen rég­óta lakott, mint arról a régészeti leletek is tanúskodnak, már i. e. 3000 körül is éltek itt emberek. Honfoglalás kori leleteket is talál­tak a régészek a környéken. Első írásos emlékei 1347-ből szár­' Szerintem jó itt; nincs pana­szom semmire, öregesen, de ké­nyelmesen élek - vallja. - A fi­am nem nősült meg, velem la­kik, így félnem sem kell. De itt amúgy sem történnek komo­lyabb dolgok. A közlekedés is jó, járnak a vonatok, itt a busz­megálló is, egy óra alatt meg le­het járni a falut és Szolnokot is. Van nagy kertünk, a fiam foglal­kozik vele, bár azóta, hogy volt a belvíz, nem marad meg benne semmi, így elég a fűnyíró hozzá. Útjára engedjük a nagyma­mát, hadd szabaduljon mielőbb terhétől, mi pedig a faluközpont felé vesszük az irányt. Utcanév­táblák mutatnak utat. Van itt minden, ami fontos egy településen: bolt, orvosi rendelő, maznak. A történészek úgy vélik, a tizenöt éves háború idején a tö­rök hadak elpusztították, 1670 táján viszont már újra lakott volt. Ezt követően még kétszer népte- lenedett el, 1713-tól viszont már folyamatosan lakott település. gvógvszertár, általános iskola, óvoda, bölcsőde. A posta környé­kén nagy a nyüzsgés, nem csak azért, mert az oldalsó utca vezet a piactérre. Sokan itt összefut­va egy kis trécselésre is megáll­nak. így tesz az Ica néni névre hallgató Csömör Imréné és Kis István is. Ismeretségük nem új keletű, Kis István Ica néni fér­jének volt a munkatársa, innen a régi barátság.- Itt születtem, ha nem tudnék itt élni, biztos elköltöztem volna!- nyilatkozza Ica néni, akinek két gyermeke, 3 unokája és egy most elsős dédunokája is van. - Túl sok minden nem változott itt az évek alatt, bár a járdát pél­dául most is építik. Biztonságos élet kellene!- Hozzánk is bejöttek, miköz­ben otthon voltam! - veti közbe István. - Ellopták a faliórámat, de szerencsére meglett, a rendőrök visszahozták. A községben so­kan nem dolgoznak, munka kel­lene nekik... de leginkább a pénz!- Ez az, fényes nappal bemen­nek oda, ahol egyedül laknak- csóválja a fejét Ica néni is. - Ezért van nálam mindig a botom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom