Új Néplap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-31 / 305. szám

2015. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK A tűz martalékává vált a szentandrási családi ház de if dfflmra Mek Ami a házban volt, minden elé­gett. Odavesztek a használa­ti tárgyak, az iratok, a televí­zió, a bútorok, de még a falban található vezetékek is meg­égtek, épp csak az a ruha ma­radt, amit akkor viselt a jász- szentandrási Miklós Ferenc és lánya, mikor rokonlátogató­ban voltak szenteste előtt egy nappal. Banka Csaba csaba.banka@partner.mediaworks.hu JASZSZENTANDRÁS - Fogalmam sincs arról, hogy mihez kez­dek ezután - mondja elkese­redve Miklós Ferenc, a házá­ból megmaradt romok között sétálva. - Nem tudni pontosan, hogy mi okozta a tüzet, de most már szinte mindegy is. Egy élet munkája ment tönkre, de leg­jobban azokat a dolgokat saj­nálom, amihez emlékek fűz­tek. Nagyon sokba kerülnek a használati eszközök, nem tu­dom, miből telik majd új búto­rokra vagy, hogy lesz-e egyál­talán lehetőségem mondjuk egy televíziót venni. De vajon ki tud­ná meghatározni, hogy mennyit érhet egy fénykép a gyermekko­romból vagy épp nagyapám ki­tüntetései, amit összesen egyet­len napon viselt, mert nem sze­retett hivalkodni velük. Miklós Ferenc lányával együtt lakott a Szentandrás határában található tanyában. Amikor a faluban híre ment a karácsony előtt történteknek, a település lakói összefogtak, hogy segítsé­get nyújtsanak Miklóséknak.- Hihetetlen dolgok játszód­tak le néhány nap alatt, ami sok tekintetben megváltoztatta mindazt, amit az emberekről, az emberségről gondoltam ed­dig - kezdte felidézni a történ­teket Ferenc. - Soha nem kér­tem semmit senkitől. Nem va­gyok gazdag ember, hiszen a leszázalékolást követően har­mincnyolc ezer forintos rok­kantnyugdíjat kapok, és mel­lette őstermelőként foglalkozom mezőgazdasággal. Azt gondol­tam, hogy koldulásnak hinnék, ha bármit is kérnék miután le­égett a ház. Azután az egyik is­merősöm, Nagy Csaba megje­lent egy fenyőfával, amit a kert­jéből vágott ki. Hozott mindent hozzá, ami a díszítéshez kell, szaloncukrot, díszeket, izzókat. Azt mondta, ha elfogadom, sze­retné átadni ezt, hogy valahogy mégis legyen karácsonyunk. El­sőre azt válaszoltam, hogy nem kell, mert nem tudok mit kezde­ni a fával, nem tudom hol felál­lítani, hisz leégett minden. Lát­tam az arcán a csodálkozást, az elkeseredést és az értetlenséget. Kellett idő, hogy belássam: nem akart mást csak segíteni. Ön­zetlenül és szívből tenni vala­mit azért, hogy egy kicsit szeb­bé tegye a nehéz napokat. Visz- szamentem hozzá és mondtam, hogy ha még mindig áll az aján­lata, elfogadom a fát. Attól kezd­ve másként kezdtem gondolni mindarra, ami velünk történt. Egyre másra érkeztek a barátok, .. ■ V*'-"' < Alig maradt valami Miklós Ferenc tanyájából. ■■ Mások segítségének hála azonban nemrég átmeneti otthonba költözhetett (kis képünkön). И Összefogtak a helybeliek Mint azt Banka Ferenc polgár- mester elmondta, az önkor­mányzat a lakás mellett némi pénzügyi segítséget is tudott adni a családnak, ahogy támo­gatta őket Pécs János ország- gyűlési képviselő is, a helybé­liek közül is sokan segítettek. Ruhanemű, tartós élelmiszer, pénzadomány, bútor is érke­zett a családhoz, persze még továbbra is elkél a segítség, hi­szen minden, ami a lakóházban volt elégett, így azokat idővel pótolni szeretnék. ismerősök és olyanok is, aki­ket korábban soha nem láttam, hogy miben segíthetnek. Volt, aki egy-egy bútort hozott, volt, aki ruhaneműt, volt, aki pénzt ajánlott, de volt olyan is, aki pa­kolni segített. Szenteste előtt egy nappal minden, ami a ház­ban volt elégett, azonban a ka­pott rengeteg segítség és bizta­tó szó, emberi érzés miatt még­is igazi karácsonyunk lehetett. Mostanra pedig már olyan hely is van, ahol feldíszíthették a fenyőfát.- Amikor megtörtént a baj az önkormányzathoz mentem, hogy mi ilyenkor a teendő, ho­gyan kell az ügyeket intézni, ho­va, mit kell bejelenteni? De nem csak útbaigazítást kaptam, ha­nem gyors segítséget is. Rendkívüli testültei ülésen döntöttek arról, hogy a „Fecske - házban” biztosítanak számunk­ra helyet, és a lakásért március végéig nem is kell bérleti díjat fi­zetnünk. Azt egyelőre nem tu­dom, hogy miként fogjuk beren­dezni életünket, mindennapja­inkat, de legalább van hely, ahol mindezt át lehet gondolni, meg lehet tervezni az újrakezdést. Amikora héten meglátogattuk a bajba jutott Miklósékat, épp az új lakás kulcsait vették át, nem sokkal ezután pedig megérkez­tek azok is, akik segítettek bepa­kolni a lakásba az időközben ér­kezett adományokat. MEGYEI KÖRKÉP 3 Ahol élnék... Tóth András andras.toth@mediaworks.hu H ogy milyen országban szeretnék jövőre élni? Olyanban, ahol az emberek nemcsak Isten, de a kormány előtt is egyenlőek. Ahol a kormányt nemcsak a kiválasztottak, hanem valóban minden ember sorsa érdekli. Ahol a tehetség és a szorgalom számít, nem pedig az, hogy ki kinek rokona, ismerő­se, jó szomszédja, földije. Ahol nem valakinek a veje korszerűsít­het közvilágítást majd’ minden városban, hanem a „köz” világo­sodik meg a korszerű városokban. Ahol a szegénységet nem úgy számolják fel, hogy a szegényeket egész egyszerűen kihúzzák a statisztikából. Ahol nem Hóman Bálintnak akarnak szobrot állí­tani, hanem mondjuk Rubik Ernőnek. Ahol a közszolgálati médiában vissza mernek kérdezni a kor­mánypárti politikusoktól. Ahol nem attól igaz valami, hogy hányszor mondják be a szolgalelkű rádióban, tévében. Ahol a fejőstehenet (lásd Euró­pai Unió) nem nézik barom­nak. Ahol az alkotmány nem könyvjelző egy párttagkönyv­ben. Ahol a politika nem szál­lásadója a dölyfnek, a gőgnek, az egymás elleni gyűlöletnek. Ahol az egészségügy és az okta­tásügy nemcsak „nyűgös ügy”, hanem folyamatosan fontos köz­ügy. Ahol a sport nem ideológiai és propagandacélokat szolgál, hanem célja valóban a nemzet egészségesebbé tétele. Ahol nor­málisan meg lehet élni a fizetésből, és félre is lehet belőle ten­ni. Ahol nem, nem és nem a feudalizmus épül. És végül: ahol az ébredő erő nem egy amerikai sikerfilm címe, hanem egy demokratikus párt neve, mely a császárt, valamint Darth Vadért és csapatát elküldi a csillagköz legmélyebb zugába. Ott szeretnék élni, ahol nem feudalizmus épül... Ismét összeültek a Jászságért díjasok JÁSZJÁKÓHALMA lm már tizenegye­dik alkalommal ült össze a Vé­nek Tanácsa a jászjákóhalmi gazdakörben, hogy mint min­den év végén megvitassa a Jász­ság életét és segítséget nyújtson olyan témákhoz, amihez szük­ségét érzi. A lászságért-díjasok közössége - mert ők nevezik így magukat - Fodor István Fe­renc és a Jászok Egyesülete ala­pító ügyvivője - dr. Dobos Lász­ló - vezetésével jelenleg tizenhat tagot számlál, mivel sajnos ki­lencen már nem élnek közülük. Ez alkalommal néma felállással búcsúztak el egyik legaktívabb tagjuktól, dr. Farkas Ferenctól, aki az idén hunyt el és köszön­tötték az ez évben megválasztott új tagokat: a Gubicz házaspárt Jászkisérről: Gubicz András és neje megosztva kapta meg a já­szok Nobel-díját. Mint mindig most is szép számú volt a megje­lenés, hiszen az idős kor ellenére tizenegyen jelen voltak. Miköz­ben szépen fogyott Subáné Juló- ka utánozhatatlan krumplis po­gácsája, Kladiva atya borával öt­vözve, szépen a helyére kerül minden a Jászságban... T. A. Füstölt a toronyház, a kazán okozott bajt SZOLNOK Füst szállt fel tegnap dél­után a szolnoki Vízügyi székház tetejéről - állította több szemta­nú is. A tűzoltók nagy erőkkel érkeztek ki az épülethez, azon­ban nem találták a tűz fészkét. Később kiderült, hogy feltételez­hetően a kazán kéményéből fel­csapó füstöt látták a szemtanúk, mely valóban gomolygott. Az eset idején közel harminc ember tartózkodott a toronyház- ban, nekik nem kellett elhagyni­uk az épületet, az esemény nem jelentett rájuk veszélyt. Sérülés nem történt. ÚN Lakásokba, öltözőbe is besurrant a férfi SZOLNOK Lopás bűntett elköve­tésének megalapozott gyanúja miatt indult eljárás egy szol­noki lakos ellen - tudtuk meg Szabó Zoltánól, a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Rend­őr-főkapitányság sajtóreferen­sétől. A hatóság adatai szerint a huszonkilenc éves férfi még hétfő délután jutott be egy szolnoki társasházba, ahol az egyik lakás kilincsre zárt ajta­ján benyitott, majd bement az ingatlanba. A hívatlan vendég a lakás előteréből a sértett au­tóstáskáját - készpénzzel, ok­mányokkal és egy bankkár­tyával együtt - vitte magával. A bejelentést követően a szolnoki rendőrök azonosítot­ták és kedden reggel el is fog­ták a jogsértőt. A rendőrök a férfit a helyi rendőrkapitány­ságra állították elő, ahol gya­núsítottként hallgatták ki őri­zetbe vétele előtt. A nyomozók megállapították, hogy a fér­fi az elmúlt két hétben - a zá- ratlan bejárati ajtókat kihasz­nálva - több szolnoki lakásba és egy munkahelyi öltözőbe is besurrant lopás céljából. A besurranó a lakások­ból jellemzően készpénzt és arany ékszereket tulajdonított el. Nem tette ezt azonban min­dig észrevétlenül: többször tetten érték ugyanis a tulaj­donosok, olyankor zsákmány nélkül menekült el. ÚN Jön a hideg, megteltek a szállások SZOLNOK A Humán Szolgáltató Központ által működtetett átme­neti intézmények vezetője, Gaj­dos Tímea lapunknak elmond­ta: utcai szociális munkások jár­ják Szolnokot minden nap. - For­ró teát, élelmiszert, meleg taka­rót és készenléti gyógyszere­ket adnak a kollégáim azoknak, akik jelenleg is a szabad ég alatt húzzák meg magukat. Három-öt ilyen hajléktalanról tudjuk, hogy napközben hol töltik az idejü­ket. Ők egyelőre teljes mérték­ben elzárkóznak attól, hogy fe­dett helyre kerüljenek. Az utcai munkások jelenléte ezért is fon­tos, hiszen minden nap ránéz­nek ezekre a hajléktalanokra - magyarázta a szakember. К. K. .Imádják a fiatalok :ят á MARTFŰ A marfűi kézművesházban nem csak ízletes mézeskalácso­kat lehet készíteni. Képünkön Szilágyi Lászlóné mutatja az elkészült csuhék, bábok, kézműves alkotások egy részét. A tárgyak készítése nagy népszerűségnek örvend a fiatalok körében is. A hal nyerte a horgászok versenyét TÍSZAPÜSPÖKI Bár húsz horgász is nevezett a tiszapüspöki „Menny­ből a menyhal” elnevezésű menyhalfogó-versenyre, még­sem volt kapás a második alka­lommal megrendezett megmé­rettetésen a minap - tudtuk meg Bander Józseftől. A település pol­gármestere elmondta, hogy bár két évvel ezelőtt sikerült meny­halat fogni, idén azonban nem akadt horogra egy sem. Ennek ellenére körülbelül hatvanan vettek részt a Tiszapüspökiért Kör Egyesület által megrende­zett eseményen a szabadstrand területén. A jó hangulatú verse­nyen teát, forralt bort és sült kol­bászt is biztosítottak az érdeklő­dők számára a szervezők, к. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom