Új Néplap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-29 / 303. szám

2015. DECEMBER 29., KEDD SPORT 11 A magyar válogatott átvitte a norvégok jelentette akadályt, és harminc év után a nyáron újra megmutathatja magát egy rangos eseményen. Bernd Storck bravúrkapitányként lett részese az év nagy sikerének. Borbola Bence kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Szép karácsony ez az idei, nemde?- Soha rosszabbat... - felelte Bernd Storck. - Jó érzés abban a tudatban elvonulni kicsit a vi­lág szeme elől így év végén, hogy jövő nyáron ott lehetünk az Eu- rópa-bajnokságon. A futball kü­lönös területe az életnek, feke­te és fehér létezik benne, átme­net, úgynevezett szürke nem. Ha sikeres vagy, elismernek, a mennybe emelnek, ám ha ve­reséget szenvedsz, darabokra szednek. De nincs ezzel gond. Sőt, az utóbbi időszakban rájöt­tem, kifejezetten kedvelem, ha nyomás nehezedik rám.- Azért képes kikapcsolódni oda­haza a családdal? Vagy a nappa­liban a karácsonyfát nézve, a ka­rosszékében ülve is a futballon kattogott az agya?- Szerencsére idehaza azért ki tudok kapcsolódni. Magyar- országon, Telkiben képtelen va­gyok rá, a nap huszonnégy órá­jában a futballon, a taktikán, az edzéseken gondolkodom. Nem viccelek, olykor álmom­ban is a labdarúgás a téma. Az­tán amikor korán reggel kipat­tan a szemem, azon kapom ma­gam, hogy a kávémat szürcsöl- ve máris a laptopomat nyomo­gatom. Amikor hazajövök Né­metországba, sokszor olyan fá­radt vagyok, hogy képes len­nék három napig egyhuzam­ban aludni. Kapom is a gyere­kektől, a feleségemtől a poénos beszólásokat, milyen jó, hogy itthon vagyok, csak éppen hasz­nálni nem tudnak semmire. Na de ezúttal az év vége felé elme­gyünk Ausztriába a hegyekbe, ott a nap huszonnégy órájában együtt lehetünk.- Nocsak. Egy kis síelés a lejtőkön?- Ugyan lesz a közelben né­hány sípálya, lécet nem vi­szek. Számomra sokkal fon­tosabb a lazítás. Elvonulok a wellnessrészlegbe, nagyokat lubickolunk a gyerekekkel a medencékben, ha pedig én pi­henni szeretnék, számukra kü­lön részleg is van, ahol lefoglal­hatják magukat. Jó lesz egy ki­csit kikapcsolódni. A következő esztendőben minden lesz, csak éppen pihenés nem. Hála az ég­nek! - teszem hozzá gyorsan.- Tegye a szívére a kezét! Gon­dolta volna, amikor kinevezték sportigazgatónak, hogy a követ­kező nyáron Európa-bajnokságon irányíthatja a válogatottat?- Eszembe sem jutott. Még a legmerészebb álmaimban sem. Dárdai Pálnál jó kezekben volt az együttes, én pedig azért ér­keztem, hogy feltérképezzem a magyar fiatalokat, hogy hosszú távú stratégiát dolgozzak ki, és belevessem magam a munkába. Utólag visszagondolva nehezen indult a munka, a nulláról kel­lett kezdenem. Külföldiként ér­keztem ebbe a pozícióba, akad­tak gondok a beilleszkedéssel, eleve szembe kellett mennem a hagyományokkal, néhány kol­légától rögtön az elején meg kel­lett válnom. De mindenki lát­hatja, nem azért jöttem, hogy a lábamat lógassam.- Aztán jött a váratlan telefonhí­vás, a vonal túlsó végén Csányi Sándor szólt bele a készülékbe...- Az elnök úr azt kérdezte, készen állok-e a feladatra. Mi­re gondolkodás nélkül rávág­tam: naná! Azért annyit elárul­hatok, addigra már felvetődött a lehetősége, hogy Dárdai Pált nem engedi tovább dolgozni a Hertha, én vehetem át a helyét, így a váratlan telefonhívás ad­digra már nem is volt annyira váratlan.- Mi volt a legnehezebb és egy­ben legjobb döntése szövetségi kapitányként?- Nehéz kérdés. Több is akadt... Kezdve azzal, hogy a kinevezésem után nem mehet­tem azonnal a saját fejem után. Belül éreztem, jó lenne támad­ni a románok elleni bemutatko­zó meccsemen, megmutatni a magyar szurkolóknak, milyen a filozófiám, a felfogásom er­ről a játékról, de a csapat egy­szerűen nem erre volt beren­dezkedve. A korábbi meccse­ken a védekezés volt az erőssé­ge, egyik pillanatról a másik­ra nem változtathattam meg. Az első összetartásunk alkal­mával három-négy napunk volt együtt készülni, uralkodnom kellett magamon, nehogy túl­pörögjek. Aztán nehéz, de jó húzás volt Király Gábort a pót- selejtezőre a kapuban hagyni, és Guzmics Richárd is meghá­lálta a bizalmat, miután Juhász Roland sérülése után pályára küldtem a románok ellen. Min­denki ismeri a hátvéd és a ro­mánok közös történetét... Meg­adtam neki a lehetőséget, és ő élt vele.- És Kleinheisler László? Lassan itt az év vége, most már elárul­hatja: sokat gondolkodott a csa­patba állításán?- Na, ez annál könnyebb dön­tés volt. Elárulhatom, nem vol­tak álmatlan éjszakáim miat­ta. Laci annyira meggyőző volt az edzéseken, hogy egyszerűen nem hagyhattam ki. Egy nappal a meccs előtt behívattam a szo­bámba, és szóltam neki, ne ijed­jen meg, a kezdőcsapat tagja lesz. A tréningeken úgy hajtott, hogy néha már féltem, szétrúg egy-két tapasztaltabb futballis­tát. De nekem ez a mentalitás na­gyon tetszik. Én is ilyen vagyok. Kapott egy lehetőséget az élettől, és élt vele. Ahogy én is. A pót- selejtező előtt tudtam, ha most nem ragadom meg az alkalmat, lehet, soha az életben nem lesz ekkora sanszom ilyen kiugró eredményt elérni. Kleinheisler Lászlóval együtt éltünk a lehető­séggel. Ezek a húzásaim - sze­rencsére - mind bejöttek.- És mi volt a legnagyobb hibá­ja?- Többen kritizáltak a nor­végok elleni pótselejtező előtt, szurkolók és újságírók egy­aránt, és hát nem is mindig a legmegfelelőbb formában. Utó­lag elárulhatom, nem esett jól, de remélem, mindenki látja, mit miért csináltam. Én sem vagyok tökéletes ember, van­nak hibáim, de úgy gondolom, a mögöttünk hagyott két hó­nap összességében rendben volt. Mondhatják sokan, hogy csak szerencsém volt, ekkora mázlim nem lesz még egyszer, de úgy vagyok vele, aki mer, az nyer. Megdolgoztam a sike­rért, ahogy a labdarúgók is. A döntéseimért pedig mindig vállalom a felelősséget, és ez a jövőben is így lesz.- Mit gondol, a kvalifikációt követően jobb a magyar fut­ball megítélése? Németország­ban például kalapot emelnek ön előtt?- A barátaim legalábbis biz­tosan. Kérdezgették is, mi tör­tént a magyar futballal. Öröm­mel látták, hogy milyen nagy­szerű eredményt értünk el, ott leszünk az Európa-bajnoksá­gon, holott egyetlen magyar fut­ballistát sem ismernek... Néhá- nyan bánták, hogy nem egy cso­Cristiano Ronaldo egyelőre várhat Az Euró­pa-bajnok­ságon Portu­gália, Auszt­ria és Izland vár a mieink­re, kérdés, Bernd Storck és stábja vajon megkezdte-e már a riválisok feltérképezését. .Már a sorsolást követő napon megkezdtük - felelte a szövet­ségi kapitány. - Az osztrákok­kal játszunk először, így a fel- térképezést is velük kezdtem meg. Megnéztem a legutób­bi mérkőzésüket, milyen fel­fogásban, hadrendben futbal­loztak. Tudom, sokan a por­tugálokra, Cristiano Ronaldó- ra kíváncsiak, de elárulhatom, a portugálokkal még kevés­bé foglalkozunk. Velük utoljá­ra játszunk, ki tudja, ha addig­ra hat pontjuk lesz, játszik-e egyáltalán Ronaldo... De egyéb­ként sem szabad egy csapatot egyetlen játékosra kihegyezni, lesz még rajta kívül tíz másik is a pályán, aki őt segíti.” portba kerültünk, hiszen jó lett volna látni egy német-magyar összecsapást, de ahogy már ko­rábban is mondtam, én kifeje­zetten örültem neki, hogy elke­rültük a németeket.- Ha lehetne egy újévi kívánsá­ga, mi lenne az?- Hogy a magyar emberek legyenek sokkal optimistáb­bak, merjünk nagyot álmod­ni. Mindenki emelje fel a fejét, és legyen büszke a magyarsá­gára. Annak idején erről sokat beszélgettem a játékosokkal is, húzzák ki magukat, élvezzék, hogy a magyar válogatott dresz- szét viselhetik magukon. Most, hogy a közelmúltban az úgyne­vezett távlati kerettel elvonul­tunk Telkibe, ott is megdöbben­tő volt látni, amikor az első kö­zös reggelinél az új fiúk köszö­nés nélkül, lehajtott fejjel ül­tek le az asztalukhoz, míg akik már huzamosabb ideje velünk voltak, nagyot köszönve, elsöp­rő lendülettel érkeztek. Mond­tam is az újoncoknak, legyenek energikusak, büszkék, hogy itt lehetnek a magyar válogatott edzőtáborában. Érdekes, ami­kor elváltunk, mindenki akko­rát köszönt, hogy még a forgóaj­tó is beleremegett... A tűnődő, az izgatott, a taktikus, a reménykedő, a feszült és az elégedett - íme Bernd Storck né­hány arca. Amikor a né­met edző átvette Dárdai Pál örökségét, meg kel­lett küzdenie elődje nép­szerűségével is. Ő volt az az edző, akit nem sokan akartak a kispadon látni. Ma már tudjuk, van egy jó német edző Magyarorszá­gon, s van egy jó magyar edző Németországban. V LEGYENEK BÜSZKÉK A MAGYAROK - mondja Bernd Storck szövetségi kapitány, aki filozófiája szellemében támadni akart már a románok ellen is. Merjünk végre nagyot álmodni!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom