Új Néplap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-02 / 282. szám

2015. DECEMBER 2., SZERDA SPORT 11 Az olimpiai bajnok Risztov Éva élvezi a közös munkát Túri Györggyel „NEM SZERIEK SÍRNI” ^-~ГТ7\ á \ i. ш . ­•> г- .Jt.­Risztov Éva boldog, és ezt annak köszönheti, I hogy mert váltani ■ §m arena A jó emberi kapcsolat Risz­tov Éva szerint fontos tényező­je a Túri Györggyel ismét közös szakmai útjának. Kovács Erika kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Másfél hónapja kezdett el is­mét Túri Györggyel dolgozni, azt mondta, valamikor november kö­zepén már be tud számolni róla, milyenek a hétköznapok. Itt a le­hetőség!- Nagyon jól érzem magam! - válaszolta mosolyogva Risztov Éva, aki október elején igazolt a Kőbánya SC-hez. - Alapvetően környezetváltozásra volt szük­ségem. Az embernek tudnia kell váltani. Egészséges és boldog va­gyok, teljesen mindegy, hogy a pályafutásom végén negyven­kétszeres olimpiai bajnok le­szek-e, vagy már nem történik semmilyen nagy csoda. A lé­nyeg, hogy az életemhez hozzá­tett az előző időszak és ez a vál­tás is. Nem biztos, hogy ennek most lesz meg a hozadéka, de ma már tudom, nagyon jó döntés volt tíz évvel ezelőtt abbahagynom az úszást, hiszen utána London­ban nyerni tudtam.- Milyen a kapcsolata régi-új mesterével?- Mindketten változtunk. Ma már mindketten tudjuk, miért is csináljuk ezt. Korábban nyo­mott bennünket az eredmény­kényszer - bennünk is volt meg felülről is jött. Most viszont tud­juk, hogy csak egyszer kell vagy kétszer, és azt is tudjuk, hogy mit. Mindazokat a tapasztalato­kat, amelyeket az elmúlt évek­ben külön-külön összegyűjtöt­tünk, most át tudjuk adni egy­másnak.- Túri György úgy fogalmazott, hogy inkább a háttérből próbál irányítani. Ha úgy adódik, edző­ként képes ő is engedni valami­ben?- Alapvetően nem kell enged­nie, de tény, már sem ő nem te­lepszik rám, sem én nem hagyat­kozom rá teljes mértékben, sok­kal inkább próbáljuk összeten­ni, amink van. Köztünk jó em­beri kapcsolat van, ez talán fon­tosabb minden másnál. Lefektet­TURIGYÖRGY RISZTOV ÉVA EDZŐJE „Nagyon jól dol­gozik Éva, nagy elszántsággal. Azt azonban fi­gyelembe kell venni, hogy har­mincéves, így másként kell terhel­ni, mint egy tinilányt, viszont ha­talmas tartalékok vannak ben­ne, sokszor én is csak tátott száj­jal nézem, mire képes. Ha elfá­tük az alapokat, és megbeszél­tük a határokat.- És megy a kijelölt határokon be­lüli mozgás?- Tudom, hogy nem vagyok könnyű eset. Részemről a vál­tás alapvető tényezője volt, hogy a családom, az életem Budapest­rad, adni kell neki egy könnyebb délelőttöt vagy délutánt, hogy re­generálódjon, hogy feltöltődjön az akkumulátora. A felkészülés so­rán folyamatosan végzett orvosi vizsgálatok is azt mutatják, hogy három kemény edzés után szük­sége van egy könnyített tréningre. Évi viselkedése nagyot változott a tíz évvel ezelőttihez képest, a par­ton és a vízben mutatott viselke­dése egyaránt jó hatással van a fiatalokra." hez köt. Fontos, hogy szeressek lejárni az uszodába. Olyan kör­nyezetben, olyan helyen vagyok, ahol jól érzem magam.- Debrecenben nem így volt?- Sokat köszönhetek a város­nak. Hat évre elköltöztem Buda­pestről, a barátaim megmarad­tak, de hiányoztak. Lemaradtam olyan dolgokról, amelyek az élet részei. Élsportolóként sok min­denről lemondunk, ám az élet fontos tényezője, hogy tudjuk él­vezni. Ez csak úgy lehetséges, ha olyan közegben élsz, ahol jól ér­zed magad, és ezt a közeget ma­gadnak kell megtalálnod. Ne­kem fontos, hogy az édesanyám a közelemben legyen, mert sze­rintem egy élsportoló mindad­dig, amíg élsportoló, gyerek. Amikor egy-egy nehéz nap, sok­sok kilométer leúszása után elfá­radsz, kiborulsz, nem a baráta­id elé állsz oda, hanem az édes­anyádat hívod, aki meghallgat és átölel.- Mi történik olyankor, ha egy edzésen elfárad? Egyáltalán, volt már olyan, hogy nemet mondott a folytatásra?- Igen, előfordult már. Persze az edzéseket, a felkészülést fel kell építeni és mi fel is építjük. Ám előfordul, hogy néha nem megy. És akkor megbeszéljük, hogy ma nem, de holnap vagy holnapután igen. A munkát tehát elvégezzük, legfeljebb néha elto­lódnak a napok. Harmincévesen erre már nagyon oda kell figyel­ni, már nem a mennyiségi, sok­kal inkább a minőségi munka a fontos. Ez nem azt jelenti, hogy az edzésen nem kell leúszni a tíz­ezer métert, viszont nem mind­egy, hogyan és mikor teszem.- És a példamutatás?- Azt szeretném, ha a fiatalok számára a munkához való hoz­záállásom, az alázatom lenne a példa.- Bár épp arról beszélt, hogy már nincs eredménykényszer, azért csak hajtja a bizonyítási vágy...- Az mindannyiunkban ott van. De most nem egyszerű­en szeretnénk valami jó ered­ményt. Nem! Egy eredményt sze­retnénk. És nem is az a legfon­tosabb, hogy összejöjjön, hanem- nézzen ránk - hogy vidámak vagyunk! Én előre megmond­tam, nem szeretnék sírni. Per­sze edzésen lehet, meg elfáradni is, de a közös utunk végén biz­tosan nem lesz gyűlölködés meg egymásra köpködés.- Na de az olimpia kapcsán, plá­ne címvédőként, mégsem gondol­kodhat úgy, hogy csak ússza le a távot...- Dehogynem! Tíz kilométe­ren? Viccel?! Na, itt fontos iga­zán, hogy egyáltalán képes le­gyek leúszni a távot.- Oké, eddig rendben is van, de vajon megtörténhet újra a csoda? A londoni aranyát mindig ebbe a kategóriába sorolja.- Szerintem minden cso­da egyszer történik meg, és ne­kem már megadatott. Ami most van az életemben, amit kaptam, azért nagyon hálás vagyok, sze­retnék is vigyázni rá. Ha ezt még egy gyönyörű eredménnyel is megfejelem, nagyon boldog le­szek. De akkor is, ha nem.- Nem fog összedőlni a világ?- Bennem biztosan nem. Higy- gye el, tudom, mi mindent meg­teszek a jó eredményért. Mindent. De ha ez a 872. helyhez lesz elég, akkor is boldogan és büszkén fo­gok kiszállni a vízből, mert tudom, minden tőlem telhetőt megtettem a sikerért. Ha így állunk hozzá, és a felkészülés során mindent meg­teszünk és beleadunk, akkor telje­sen mindegy, hogy a végén hánya­dik leszek, mert tiszta lelkiisme­rettel tudjuk majd mondani: kö­szönjük, erre voltunk képesek. „Néha én is csak nézem, mire képes” A terrorfenyegetettség miatt óvatos a genki hálóőr Köteles László nincs veszélyben GENK Brüsszel közelében sem érzi magát veszélyben Köteles László, a bravúrkapus, akit nagy becsben tartanak.- Brüsszeltől száz kilométerre sincs Genk városa. Érzékelni ar­rafelé feszültséget a terrorfe­nyegetettség miatt?- Ha arra kíváncsi, nem érezzük magunkat veszély­ben - válaszolta Köteles Lász­ló, a belga élvonalbeli Genk 31 esztendős kapusa, aki im­már a hetedik szezonját töl­ti a limburgi egyesületnél. - Ugyanakkor mi is látjuk-hall- juk a híreket az Iszlám Állam nevű szervezettel összefüg­gésben, tudjuk, sajnos akad­nak olyan emberek, akik­nek semmi sem drága. Éppen szombaton, meccsnapon emel­ték négyes szintre a készült­séget az illetékes belga szer­vek. Borzasztó érzés ilyeneket hallani, megélni, vagy hogy a szurkolónak olyan intézkedé­seknek kell alávetnie magát, mintha nem is futballmérkő­zésre menne.- A hétvégi fordulóban két talál­kozót is elhalasztottak.- Mert a belga vezetők dönté­se értelmében rengeteg rendőrt vezényeltek a fővárosba, Brüsz- szelbe, így nem maradt elég a labdarúgó-mérkőzések biztosí­tására. De visszatérve az előző kérdéséhez: nem vagyok kifeje­zetten járkálós, kimozdulós tí­pus, a feleségem annál inkább: szeret a barátnőivel csúszkálni a városban. Nyakunkon a kará­csony, ilyenkor pláne gyakran vásárolnak, most azonban azt kértem tőle, ha lehet, mellőzze a bevásárló- körutakat.- Egy hónappal ezelőtt a közösségi oldalán, te­hát nyilvánosan kért el­nézést a Mouscron ellen elveszített bajnoki mérkőzés után. Mi történt pontosan?- Kipattant rólam a labda, gólt kaptunk belőle. A hibám annyira megrogyasztotta a csa­patot, hogy utána kaptunk még hármat. Rettenetes volt. Úgy voltam vele, és mindig is így gondoltam, hogy az ember ne csak a piedesztálra emeléskor álljon a szín elé, hanem akkor is, amikor kövezést érdemel. Ezt diktálja a lelkiismeretem.- Kétlem, hogy bárki megkö­vezte volna a csaknem kétszáz­meccses kapust.- Háromévente hibázom ek­korát, sokan ezzel vigasztal­tak. De mi az a kétszáz meccs, amit említett?- Még tizenegy fellépés, és eléri a kétszáz tétmérkőzést a Genk színeiben.- Tyűha, az szép! Kétszáz mérkőzés bármelyik csapat tagjaként nagy ered­mény szerintem. Re­mélem, tényleg el­jutok odáig, sőt még sokkal tovább is. Bár ha már itt tartunk, harminc­egy évesen talán még nem kell lemon­danom arról, hogy egyszer a belgánál erősebb bajnokság­ban is próbára tegyem ma­gam. Király Gábor harminc­kilenc éves, ebből kiindulva még azért sok jó évem lehet, nem igaz?- Ha már őt említette... Király százegyszeres válogatott, ép­pen annyival több, mint ön. Ezen gondolkodott már?- Gabi megérdemelte mind a százegy fellépést, és megér­demli a következőket is, mert túl azon, hogy kiváló kapus, csodálatos sportember is, kö­vetendő példa mindenkinek. Remélem, ő és a többiek az Európa-bajnokságon is felejt­hetetlen sportélménnyel aján­dékoznak meg minket. Ami meg az én nullámat il­leti, mondjuk úgy, hogy A nem volt szerencsém.- Tegyük fel, pályafutása végé­ig a Genknél marad - aláírná most?- Munkaként azt csinálha­tom, amit egyébként is sze­retek, a szakmai stáb megbe­csül, a szurkolók kedvelnek, és a klubhűség mintaképeként emlegetnek. Boldog ember va­gyok. Mit gondol, hányán cse­rélnének velem? Kamler János Köteles kirobbanthatatlan a belga élvonalbeli i Genk kapujából, és bár jól érzi magát j a csapatnál, nem mond le arról, hogy egy napon j még erősebb bajnokságban szerepeljen f~ йшшмтвт Köteles László 2009 nyarán a Diósgyőrtől került a Genkhez. az­óta is ott véd. Csapatával 2011- ben megnyerte a bajnokságot, a belga Szuperkupát. 2013-ban pedig a Belga Kupát. A 2011­2012-es szezonban a Bajnokok Ligaja-fotáblán szerepeit, miután a Maccabi Haifa elleni selejtező tizenegyespárbajában ..bevédte’ a Genket a 32 csapatot felvonul­tató csoportkörbe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom