Új Néplap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
2015-12-12 / 291. szám
2015. DECEMBER 12., SZOMBAT INTERJÚ 11 Ötvenéves Magyarország egyik legismertebb rappere, Zana Zoltán MAGYARORSZÁG Tomboló tömeg várta Szolnokon is a minap az ország fenegyerekét, Ganxsta Zolee-t, aki hamarosan az ötvenedik születésnapját ünnepli. „Döglégy”, azaz polgári nevén Zana Zoltán huszonöt éve van a zenei pályán. Lapunknak adott interjújából azonban nemcsak azt tudhatják meg, hogyan éli a rapper a hétköznapjait, hanem azt is, hogyan készül például az évfordulókra, vagy hogy mivel szeretné meglepni édesanyját karácsonykor. Erdős Csaba csaba.erdos@mediaworks.hu Már a backstage-be lépve fergeteges hangulat fogadott minket, hiszen az előzenekarral, a Redrum Syndicate-tel együtt a fellépésre készültek a fiúk a minap Szolnokon.- Mi mindig ilyenek vagyunk, mert nem szeretünk pózerkedni, nem szeretjük a manírt. Van is egy ilyen számunk, „Nincs póz”. Nemrég volt például egy műsor a tévében, a Pimasz úr ott alszik. Azután egy kedves barátom felhívott, és azt mondta, látszott, hogy önmagamat adom, mint az életben. Ott sem volt póz, nem volt manír. У 4 Az ötödik iksz után is nagy tervei vannak Ganxsta Zolee-nak. Mint mondta, most fordítja a „B oldalt- Otthon milyen vagy?- Nyilván családi környezetben nem fogok ugrálni és rappelni, hanem fogom a kislányom, Zoé kezét, és elviszem az iskolába. Utána próbálom emberi szintre hozni magam, és azt csinálni a srácokkal, amit eddig: zene, koncert, miegymás.- Nehéz váltani a színpad és az otthon között?- Egyáltalán nem, mert számomra mind a kettő kedves. Imádom a kislányomat, ő az életem szerelme, a zenekarom pedig nem a munkahelyem, hanem egy olyan csapat, ahol barátok vesznek körül, mint Vilkó is (bökött a mellette ülő Takács Vilóra interjúalanyunk), vagy Kalmár „Big Daddy” Laci, akivel már húsz éve vagyunk együtt. De a srácokkal is, akikkel egy éve dolgozunk együtt, olyan viszony alakult ki, mintha ők lennének a második családom. Ezek szerint két remek családom van, egy otthon és egy a zenekarom.- Most leszel ötvenéves, és huszonöt éve zenélsz...- Igen, januárban fordítom a „B oldalt", az egyik ötven már megvolt, most jön a második. És a huszonöt egy kicsivel több, hiszen huszonöt éves a Sex Action, húszéves a Kartel. Előtte volt egy kis Danee, meg ŐrN ÉVJEGY Név: Zana Zoltán Becenév: Ganxsta Zolee Foglalkozása: zenész, énekes, dobos, dalszerző Született: 1966. január 7. Szülei: Zana József, Kassai Ilona Gyermeke: egy kislánya van, Zana Zoé Zenekarai: Őrjítő Gyógyhullám, Block, Dance, Sex Action, Ganxsta Zolee és a Kartel, Fuck Off System jítő Gyógyhullám meg minden anyám kínja... De igazad van, huszonöt éve csinálom mindezt főállásban. De ez alatt az idő alatt semmi nem változott bennem a zenével kapcsolatban. Az sem, hogy mely zenék tetszenek, melyek nem. Örök lázadó srác vagyok... vagy már bácsi? Tehát ugyanaz vagyok, aki voltam. Változnak az idők, de nem nálam. Vannak kedvenceim, amiket szeretek a zenében, a magánéletben, ezeken nem fogok változtatni.- Honnan mindehhez az energia?- Örökmozgó vagyok, akkor van baj, ha le kell állnom. Amikor otthon ülök és nincs semmi dolgom, akkor van baj. Mennem kell, például színházazom is. Fellépek a Dumaszínházban, de a kecskeméti és a komáromi teátrumban is láthattak már színpadon. Emellett ott van a Kartel, pár zenekarban dobolok és írtam egy könyvet is a barátommal. Ötven dolgot csinálok egyszerre, de semmit sem jól, semmit sem tökéletesen. Ez olyan, mint amikor valaki ötven nyelvet beszél, de egyiket sem igazán jól. Ennek ellenére én bizony azt szeretem, hogy állandóan elfoglalt vagyok, de semmibe sem mélyülök túlzottan bele. Ezt nem tudom, hogy jó-e vagy sem, de ez van: olyan ember vagyok, aki sok minden iránt érdeklődik és lehetőség szerint ki is próbál mindent.- Mikor pihensz?- Soha! Ezt a szót nem ismerem. Majd a sírban fogok pihenni. Van, hogy hazaérek reggel hatkor, és amikor végre lefeküdnék, máris hét óra, vinnem kell Zozikát az iskolába. Nincs pihenés, az nem létezik!- Említetted a könyvet, nemrég jelent meg. Mit lehet erről tudni?- Utazásaim vidám története- sokat röhögtünk rajta. Egyszer a főszerkesztő is felhívott: „Zolikám, menj a fenébe, ez nem veled történt meg, hanem nyolcvan emberrel, csak te leírtad. Mondd, hogy igen!” Sajnos nem, valóban én éltem át mindent. Velem, bárhová megyek, történik valami hülyeség, bár mostanság nem lehet eldönteni, mi a normális és mi nem.- Hogyan viszonyulnak hozzád az emberek?- Nagyon jól, szeretettel viszonyulnak hozzám, leszámítva ezeket a hülye, álnevek mögé bújó kommentelőket az interneten. Ezek szobahuszárok. Ezeknek a srácoknak fogalmuk sincs az életről, nekik csak a laptop létezik. Én úgy nőttem fel, hogy játszótér, grund, a grundon verekedés. Én nem nyomkodom ilyen vackokat, igaz, a barátaimmal le szoktam ülni játszani FIFA-já- tékot a konzolon, de nem az az életem. Én tudom, hogy odakint van egy világ, egy élet, amit élni kell. Nekik erről fogalmuk sincs, és ez nagy gond. Tehát őket leszámítva, a való életben azt veszem észre, szeretnek az emberek. fövünk-megyünk a világban, és odalépnek az emberek, hogy Zolikám... így meg úgy! Idős nénik, fiatal csajok, srácok- mindenki. Én ezt nem használom ki, ez tök jó dolog, és ezt köszönöm az embereknek.- Ez is tud azonban sok lenni. Hogy viseled a népszerűséggel járó (túlzott) figyelmet?- Aki megismer engem és a közelembe kerül, annak tisztában kell lennie azzal, hogy velem egy csapat van, ezáltal különös miliőbe kerül. És őket általában kereszttűz alá veszik az irigyek és persze a bulvársajtó. Ezt nem szeretem, nem értem, mi ennek a célja, hogy rossz színben próbálnak meg feltüntetni bárkit is. Ez bizony negatív velejárója ennek az egésznek - ezzel tisztában vagyok. Aki népszerű, annak fel kell készülnie arra, hogy lesznek olyanok, akik irigyek, ártani akarnak neki. Ezt el kell fogadni, ilyenek az emberek. És én még szerencsésnek tarthatom magam, mert például anno Zámbó limmyt, nemrég Győzikét, vagy éppen Kozsót sokkal több támadás érte, mint engem. De ami valójában fontos, az az emberek visszajelzése. Például amikor elmegyünk valahová, és azt mondja egy nénike, hogy „én szeretem magát”; vagy amikor bemegyünk egy étterembe, megkajálunk, majd kérem a számlát, és jön a pincér széles mosollyal, és azt mondja, a vendégeik voltunk, mert a főnök Kartel-rajongó... Ez mind fontos, ez számít, nem pedig a rosszakarók.- Hogyan telnek a hétköznapok? Szoktál például bevásárolni járni?- Mivel feleségem már nincs- bár van egy nagyon aranyos „kis csajom”, de ő még nem lakik velünk -, a kislányom pedig még nincs abban a korban, hogy bevásároljon, az édesanyám pedig 87 éves, neki sincs lehetősége arra (nem is várnám el tőle), így rám marad. Igaz, anyu még mindig bármikor felszalad a Hármashatár- hegyre, de nem terhelem őt ezzel. Hozzáteszem, minden hétköznapi dolgot utálok. Én egy degenerált vagyok. Ha feltesznek a színpadra, pörgők, de ha el kell mennem a bankba vagy csekket befizetni, azt nagyon utálom, ahogy az összes többi ilyen dolgot is.- Tervezgetni azért szoktál?- Mint mondtam, most jön a második ötven. Egyébként nem tervezek semmit, minden ahogy esik, úgy puffan. Sose volt még úgy, hogy ne lett volna valahogy...- Készülsz már a karácsonyra?- Vásároljon az, akinek két anyja van, én majd az utolsó napon fogok. Annak ellenére, hogy mindig már augusztusban eldöntőm, elkezdem beszerezni a dolgokat, de utána mégis mindig december 23- án döbbenek rá, hogy semmit sem vettem még senkinek. Akkor gombot, kitűzőt, dobozos sört, minden hasztalan dolgot gyorsan megveszek. Egyszer az egyik régi sofőrünk mesélte, hogy vett az édesanyjának karácsonyra két Judas Priest- lemezt. Amikor az anyuka kivette a fa alól, és kérdezte, hogy mi ez, ő rávágta: „Nem tetszik!? Akkor jó lesz nekem!”. így gondolkodva valószínűleg egy L-es méretű argentin focimezt fogok venni édesanyámnak (majd kitört a röhögés a beszélgetésünk helyszínén, a backstage-ben). Ganxsta Zolee: / ЦI S Я Щ jjf zf Mi nem pózolunk!! ' í.- -