Új Néplap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)
2015-11-09 / 262. szám
2015. NOVEMBER 9., HETFO RIPORT Y Kamu volt a 95-ös pécsi farkastámadás? Utánajártunk, mi történt húsz éve lezárták a mecseki utakat is' „Teljes csendben támadott, s morgás nenu/plt, sem ugatás” „Hiányzik két rúd a ketrecből (Dunántúli Napló 1995. december 29.) Az egy héttel ezelőtti pécsi far- kaskaiand kapcsán megint felmerült az a húsz évvel ezelőtt is népszerű elmélet, mely szerint részben vagy teljesen kamu volt az 1995-ös halálos farkastámadás, az emberekre, de legalábbis az elhunyt nagymamára igazából egy helyi fejes kutyája támadt rá, és a vadállatot a kutya gazdáját védendő engedték ki ketrecéből, hogy fedősztorit kreáljanak. Utánajártunk, mi történt akkor, lehet-e a városi legendának valóságalapja. Nimmerfroh Ferenc ferenc.nimmerfroh@mediaworks.hu. PÉCS A pécsi állatkert a 90-es évek második felében durvábbnál durvább ügyekkel került be a hírekbe. A 99-es vezetőváltás után az új igazgató, megvizsgálva az előző vezetés munkáját, nem találta rendben a gazdálkodást és a szaporulati leltárt sem (például hiányzott egy darab tigris), ezért feljelentést tett. A hűtlen kezelésben a bíróság végül nem találta bűnösnek az ex igazgatót, Csoki, a barnamedve lelövetésében azonban igen. A medvét az igazgató tudtával ketrecében osztrák vadászokkal lövették ki, majd a tetemet az erdőbe vitték és ott fényképezkedtek vele. 120 ezer forintot kellett fizetnie természet- károsításért a kiváló állatvédelmi szakembernek. „Nem találják a felelőseit kilenc őz pusztulásának, egy oroszlán fulladásának, illetve nem derült fény arra sem, hogy ki felel a kenguruállomány teljes pusztulásáért. A 12 kengurut harci kutyák tépték szét: szemtanú nem akadt, a biztonsági őr nem látott semmit.” - 2001-ben így foglalta össze az Index a pécsi állatkert viharos közelmúltjának eseményeit. Hét emberre támadt rá a szökött vad Nem csoda hát, ha az 1995. decemberi farkastámadást követően azonnal megindultak a pletykák, bár ebben néhány szerencsétlen hivatalos nyilatkozatnak is szerepe lehetett. December 28-án, csütörtökön a délelőtti órákban szabadult el a farkas, legalábbis az állatkert dolgozói ezt állították. Mivel este hét után néhány perccel lőtték ki a Damjanich utcai Pollack-kollégiumnál, úgy 8-10 órát kóborolhatott a Mecseken. Ez alatt az idő alatt összesen hét embert ért támadás az állatkert-Kisrét-tévétorony háromszögben, egy ember meghalt, két gyerek súlyosan, élet- veszélyesen megsérült, négyen könnyebb sérülést szenvedtek. A megtámadottak közül kettő felnőtt volt, az egyik a kórházba szállítás közben elhunyt, unokáit az állattól védő nagymama, a másik a minap több médiumnak is nyilatkozó, az eset idején hároméves és súlyos sérülést elszenvedett Rappai Soma nagynénje, aki szintén a vele lévő gyerekeket védte a ragadozótól, és aki könnyebb sérülésekkel megúszta. Rögtön van tehát egy olyan nem kisgyermekkorú szemtanúnk, aki nemcsak hogy látta az állatot, hanem konfrontálódott is vele, lábon harapta a fenevad. Bár a farkas hasonlít bizonyos fajtájú kutyákra, nehéz elképzelni, hogy a hölgy ne tudta volna később, a vizsgálat során egyértelműen azonosítani a rájuk támadó állatot. A bozótból csapott le áldozatára Kiss Hajnalka 1995 decemberében hatéves óvodás volt. Csütörtök délelőtt, mivel gyönyörű, napsütéses idő volt, édesanyja szólt neki, valamint 8 és 10 éves bátyjainak, hogy készülődjenek, mennek a mecseki Mandulás játszótérre. Hajni és testvérei bújócskázni kezdtek a játszótéren. „Egyszer csak azt láttam, hogy a bozótból rohan felém valami. Elkapta a lábamat a térdem fölött és elkezdett húzni a bokrok felé” - eleveníti fel a történetet a 26 éves fiatal nő. Édesanyja, Kiss Tiborné hozzáteszi, először azt hitték, kutya, ő és két fia odaszaladtak és próbálták elijeszteni az állatot, ami egy pillanatra el is engedte a kislányt, de rögtön utána a másik lábát megragadva húzta tovább a bozót felé. „Az állat teljes csöndben támadott, sem morgás nem volt, sem ugatás” - mondja az anya. Közben egy másik család is odaért segíteni, mire az állat elengedte a lányt és elszaladt. Hogy Hajninak nem lettek komoly sérülései, abban nagy szerepe volt a melegítőre húzott anoráknak. A fogak nyomai a lábain másnapra bekékültek. Kiss Tiborné úgy emlékszik, már ott felmerült benne és a segítségükre sie- tőkben is, hogy nem kutya volt a támadó, hanem farkas. „Mindig is kutyás voltam, volt német juhászom, nagy állatkertlátoga- tók voltunk, láttam már farkast többször. Ami a lányomat megtámadta, farkas volt” - magyarázza Kiss Tiborné. Úgy döntöttek, elautóznak az állatkerthez és jelentik a történteket. Az állatkert parkolója viszont akkor már tele volt rendőrrel, kommandóssal, és állt ott egy mentő is. Ott tudták meg, hogy az állatkertből jutott ki a farkas és hogy valaki meghalt. Sokan nem hitték el később, hogy farkas támadt a lányra, biztos kutya volt, mondták neki. „Évekig álmodtam az esetről, a Mandulásban sem voltam azóta és a kutyákafsem nagyon szeretem” - mondja Hajnalka. Nem véletlen, hogy úgy vélik, az állatkert igazgatója jól döntött, amikor múlt vasárnap kilőtte az állatot. Az önkormányzat december végén vizsgálóbizottságot állított fel, és a rendőrség is azonnal megkezdte a nyomozást. A Dunántúli Napló 1996. január 7-én dr. Ernyes Mihály megyei rendőrfőkapitány Pécsi Rádiónak Hajnalkát a lábán harapta meg adott nyilatkozatát idézte. Hetekkel a nyomozás lezárulása előtt, mindössze pár nappal az eset után a kapitány azt mondta a rádióban: nem zárható ki, hogy a nagymama szívbetegségben hunyt el. Ez még akkor is felelőtlenségnek tűnik, ha valószínűleg a városi pletykát feldobó riporter kérdésére próbált diplomatikus választ adni. Ráadásul dr. Farkas Károly, a város jegyzője ezzel párhuzamosan a lapnak azt nyilatkozta: lezárták a vizsgálatot (egyetlen hét alatt?), ami megállapította, hogy a farkast szándékosan engedték ki a ketrecből. Nem véletlen hát, hogy elkezdett terjedni a városban: valami nem stimmel ezzel az üggyel, valami kava- rás lehet a háttérben. Sajtótájékoztatón találgatott a jegyző Január 11-én sajtótájékoztatón erősítette meg a jegyző: a vizsgálatok alapján egyértelmű, emberi közreműködéssel jutott ki a farkas a ketrecből, sőt lehet, hogy a rácsokat csak utólag törték ki emberi kezek. Mint elmondta, a ketrec mellett egy frissen eltört lapátnyelet találtak. Ugyanakkor sietett leszögezni azt is, hogy az állatkert vezetését nem terheli semmilyen felelősség. A jegyző három lehetséges választ is adott arra a kérdésre, miért engedte ki az ismeretlen a vadállatot: 1. Bosz- szúból (nem tudjuk, itt pontosan mire gondolt); 2. El akarta lopni; 3. A saját kutyája okozta vérengzést kente rá a farkasra. A jegyző tehát egy városszerte terjedő pletykát tálalt lehetséges magyarázatként, ami elég unortodox értelmezése volt szerepkörének. Hivatalos helyről kapott megerősítést az addig csak kósza városi legenda, amire konkrét bizonyíték nem volt. Pár nappal később a lap megszólaltatta Fischl Frigyes farkasz- szakértőt, aki elmondta, szerinte véletlenül nyitva hagyták az ajtót és később, hogy eltussolják, kitörték a rácsot. „Mégis farkas a farkas” - ezzel a címmel jelent meg cikk a farkasügyről a Dunántúli Naplóban február 18-án. Két igazságügyi orvosszákértő, dr. Jege- sy Andrea és dr. Könczöl Franciska vizsgálati eredményeit tárta a közvélemény elé a lap. A cikkben pontosan le is írják a városszerte terjedő pletykát: egy pitbull harapta meg a később elhunyt asz- szonyt és unokáit, annak gazdája engedte ki ketrecéből a farkast. (Kizárólag a halállal végződött támadással kapcsolatban merültek fel kétségek, a másik, szintén súlyos sérülést okozó találkozással kapcsolatban nem.) A gondozó lett az egyetlen gyanúsított Dr. Jegesy Andrea elmondta, Pécsett három vizsgálatot végeztek el. A fogtechnikai szerint a halotton talált fognyomok származhattak a lelőtt állattól. Hasonló eredménnyel zárult a szőrvizsgálat is, amit dr. Könczöl Franciska végzett, a holttesten az alvadt vérben száradt szőrszálakat találtak. Elektromikroszkóp alatt elemezve egyértelmű lett, hogy ezek ugyanolyan csíkozottságú- ak, mint a lelőtt állaté. A farkas gyomrában ráadásul emberi vért találtak. Dr. Jegesy Andrea a lapnak úgy fogalmazott: nagymértékben valószínűsíthető, hogy a lelőtt farkas ölt. Április 11-én a Dunántúli Napló már a befejezett nyomozásról és a vádemelési javaslatról írt. A farkas gondozója lett az ügy egyetlen gyanúsítottja. Egy rendbeli foglalkozás körében elkövetett halált okozó, két rendbeli maradandó fogyatékosságot okozó, és négy rendbeli könnyű testi sértést okozó gondatlan veszélyeztetéssel gyanúsították meg. A cikk szerint a farkas gyomrából származó vérmintát DNS-vizsgálatnak is alávetették. A nyomozati anyag szerint beigazolódott, hogy a hölgy halála és a farkastámadás között közvetlen ösz- szefüggés van. A nyomszakértő megállapította, hogy a rácsokat feszítő eszköz segítségével görbítették ki, és azt is, hogy a ketrec műszaki állapota nem felelt meg az előírásoknak. Az állat- gondozó elmondta, ő már csak a farkas eltűnését észlelte. Az MTI 1997. június 6-ai tudósításában azt írja: az elhunyt nagymama családjának első fokon tízmillió fölötti kártérítést ítélt meg a bíróság, az indoklásban a bíróság kitért a két gyerek maradandó testi és lelki sérüléseire is, de úgy tudjuk, a jogerős ítéletben még ennél is nagyobb összeg szerepelt, amit az állatkertnek, illetve a tulajdonos ön kormányzatnak kellett kifizetnie. A bíróság bizonyítottnak látta, hogy közvetlen összefüggés van a farkastámadás és a nő halála között, tehát messze nem arról van szó, amit a mai napig sokan állítanak, hogy az ijedtség miatti szívinfarktus végzett az asszonnyal. Összegzés - egyetlen rejtély maradt Farkas volt a támadó, nem vitás. Mennyi az esélye annak, hogy valaki, miután kutyája megtámadta a nagymamát és unokáit, kiengedte a farkast, vagy elintézte. hogy kiengedjék, majd pedig végig kontrollálta a vizsgálatokat, a nyomozást, a szakértői véleményeket, többek között hamis bizonyítékokat (fognyomok, szőr, emberi szövetmaradványok az állat gyomrában) gyártatva? Nagyjából nulla. Túl sok embert kellett volna ehhez korrumpálni, fenyegetni, sakkban tartani és irányítani túl hosszú ideig. Mivel a támadások pontos időrendjét nem ismerjük, elméletileg lehetséges, hogy a Rappai Somáékat ért támadás után engedte el valaki a farkast, ami aztán megtámadta a nagymamát és unokáit, de a fentiek tükrében ez is minimum valószínűtlen. Egyetlen rejtély azért mégis maradt a történetben, mármint azon kívül, hogy az állatkert vezetése hogyan úszhatta meg két lábbal való kirúgás nélkül az ügyet. Soha nem derült ki, hogy ki és miért feszítette ki a farkas ketrecének rácsait, számomra Fischl Frigyes magyarázata tűnik a legvalószínűbbnek (utólag, a szökést palástolandó). Bár ahogy a mostani farkasszökésnél is abnormálisán viselkedett az állat (állítólag kimászott, mint egy macska), talán az sem elképzelhetetlen, hogy húsz éve is valami olyasmi történt, amire farkast nem tartottak képesnek. Lehet, hogy a farkasokat nem ismerjük eléggé.
