Új Néplap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-07 / 261. szám

EGYHAZMEGY Megjelenik minden hónap első szombatján HÍREK \vww.eger.egynarmegyc.Mi ínuxa'ejpr.egynaanegve.nu VI. évfolyam. 11, szám 2015. november NOVEMBER ÜZENETE „Ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad, és szeretete tökéletes lesz bennünk” (ÍJn 4,12). Katolikus Kulturális Hetek a főegyházmegyében Ferenc pápa gondolatai a szinóduson A család hivatása és missziója Ferenc pápa és Erdő Péter bíboros a családszinódust megnyitó szentmisén A püspöki szinódus résztvevői október 4-től három héten át tanácskoztak EGER Szeptember utolsó napján Csiszér László dicsőítő koncert­jével indult a programsorozat az Egri Főegyházmegyében, a bazi­likában. Az esti szentmise utá­ni koncert kezdetén Szarvas Ist­ván, a Szent István Rádiót és Te­levíziót működtető Magyar Ka­tolikus Rádió Alapítvány elnöke köszöntötte a jelenlévőket. El­mondta: a szerkesztőség közös­sége számára nagyon fontosak a személyes találkozások, melyek élő kapcsolatot jelentenek a hall­gatósággal, a nézőkkel. Ternyák Csaba egri érsek úgy fogalma­zott: azért jöttünk össze, hogy dicsőítsük az Urat, ahogy a ba­zilika homlokzatának felirata is erre hív mindenkit. S ezzel együtt hálát is adunk Istennek, hogy szolgálhatjuk. A dicsőítő koncerten Csiszár László és ba­rátai jól ismert dalait, tanúságté­telét hallhatta a közönség. Rózsafüzér Királynője ünne­pén az önkéntes imacsoportok tagjainak szervezett találkozót a Szent István Rádió. Az egri Bazilikában mintegy kétszázan imádkozták a rózsafüzért. A „Család a művészetekben” címmel nyílt kiállítás az egri Fő­egyházmegyei Könyvtár barokk termében várja a látogatókat. A válogatás a képzőművészet és az irodalom remekein keresztül mutatja be a témát a látogatók­nak. Hálás és kimeríthetetlen téma a család a művészetekben, s így a Főegyházmegyei Könyv­tár egyik legszebb kiállítása jö­hetett létre - mondta dr. Löffler Erzsébet, az egri Érseki Gyűj­teményi Központ Közgyűjtemé­nyeinek vezetője köszöntőjében. Ternyák Csaba egri érsek úgy fo­galmazott: a város, a térség szel­lemi életéhez is hozzájárul a Ma­gyar Katolikus Kulturális Hetek rendezvénysorozat, mely meg­mutatja, hogy mivel tudta és tud­ja gazdagítani az egyház a tár­sadalmat, a kulturális életet. Ki­emelte: boldogok azok, akiknek megadatott, hogy családban nő­jenek fel, mert legtöbben meg­kapták a modellt az induláshoz, mivel egy család szerető tagjai­nak szerelméből születtek élet­re. Akik ebben hiányt szenved­tek, az egyház, a társadalom se­gítségére szorulnak. A gyerme­kekért való élet adja az értel­met, s ezt a művészet is jól ki­fejezi, gazdagítja a családról al­kotott képünket. Ennek különö­sen fontos üzenete van a fiata­lok számára. Ternyák Csaba el­mondta még: az Egyház család- szinódusai a jelenkor problémá­ira keresik a megoldást, hogy út­mutatót adjanak azoknak, akik­nek nehézségeik, terheik van­nak. Nemesné Kis Tímea mű­vészettörténész a kiállítás anya­gát ismertetve elmondta: a csa­lád, az anyaság témája mindig is fontos téma volt az alkotó ember számára. Kiemelte: a kiállítás a XV. század közepétől született alkotásoktól indulva mutatja be az áldott állapottól a gyermek­korig a család témájában szüle­tett alkotásokat, a képzőművé­szet és az irodalom kiemelkedő művei segítségével. A „Család a művészetekben” kiállítás 2016 tavaszáig várja a látogatókat. A kápolnai templom fennál­lásának 230. évfordulója tisz­teletére október 17-én történel­mi megemlékezést rendeztek a településen. Urbán Imre plé­bános és Berecz Károly polgár- mester köszöntője után Ternyák Csaba egri érsek nyitógondola­taiban kiemelte: a múltat fel kell karolni, meg kell becsülni, mert a jelenben így találhatunk ma­gunkra, s ez jelenti a jövő alap­ját is. Ez az itt élő fiatalok mi­att is nagyon fontos. Gócza Gá­bor levéltáros Eszterházy Ká­roly püspök korát idézte előadá­sában, Buda Péter szemináriu­mi rektor a templomépítő tevé­kenységről, a főpásztor érdeme­iről szólt. H. Szilasi Ágota művé­szettörténész a templom építé­szeti stílusát mutatta be. A há­laadó szentmise kezdetén az eg­ri érsek megáldotta az egykori káplán, Balogh Simon tisztele­tére készült emléktáblát. A káp-^ Ián élete kockáztatásával aka­dályozta meg, hogy 1944-ben a német csapatok felrobbantsák a templomot. A történelmi meg­emlékezést Pitti Katalin opera­énekes előadása zárta. Az ünnepségsorozat utolsó eseménye egy szakmai konferen­cia volt, melyen a katolikus egy­ház társadalmi szerepvállalásá­ról, az oktatásban és a médiában betöltött szerepéről szóló előadá­sokat hallhatott a közönség októ­ber 27-én, az egri Líceum kápol­nájában. Bérczessy András Ferenc pápa október 4-én a Szent Péter-bazilikában szent­misével nyitotta meg а XIV. ren­des püspöki szinódust. A fő­pásztorok október 25-éig tartó gyűlésének témája „A család hivatása és missziója az egy­házban és a mai világban” volt. RÓMA A szinódus munkaokmá­nya az Instrumentum laboris há­rom nagy tartalmi egysége sze­rint - a családdal kapcsolatos ki­hívások meghallgatása, a családi hivatás meghatározása és a csa­lád mai küldetése - három hétre tagozódott. A családszinódust megnyitó szentmisén Ferenc pápa az el- magányosodott emberiség drá­májáról szólt. A magány, amely mint valami láthatatlan betegség emészti az emberiséget. Kiderült a kiscsoportos beszélgetések so­rán, hogy ez sajnos globális jelen­ség. A többi kontinensen is meg­figyelhető a családi kapcsolatok fellazulása, a generációk egy­mástól való eltávolodása, elmagá­nyosodása. Ferenc pápa rámuta­tott: „Az egyháznak az a felada­ta, hogy küldetését igazságban élje meg, igazságban, amely nem változik a múló divatok vagy az uralkodó közvélemény szerint.” A Szentatya hangsúlyozta: a szinódus nem parlament, ahol ahhoz, hogy egyetértésre vagy közös megegyezésre jusson az ember, tárgyalni, alkudozni vagy kompromisszumot kell köt­ni. E helyett a szinódus egyetlen módszere az, hogy megnyílik a Szentlélek előtt, apostoli bátor­sággal, evangéliumi alázattal és bizakodó imádsággal, hogy ő le­gyen az, aki vezet és megvilágo­sít minket, és aki nem szemé­lyes véleményeinket állítja sze­münk elé, hanem az Istenbe ve­tett hitet, a tanítóhivatalhoz va­ló hűséget, az egyház javát és a salusanimarumot (a lelkek üd­vösségét). A következőképpen fogalmaz­ta meg a háromhetes tanácsko­zás tapasztalatait Erdő Péter bí­boros, a szinódus főrelátora: „a család olyan emberi értékeknek az átadója, olyan nélkülözhetet­len alap, amire a társadalomnak épülnie kell, ami nélkül a teljes emberségre való fejlődés is za­varba kerül, és legtöbb esetben nem is válik lehetségessé. Iga­zán nagy súlyt kell helyeznünk arra, hogy a családnak a becsü­letét, a családnak az értékét is­merje el a tágabb emberi közös­ség is. Nem azért, mert mi ezt így szeretnénk, hanem mert ez az emberiség érdeke.” Október 25-én a szinódust le­záró szentmisében Ferenc pá­pa a Bartimeussal emberként, irgalmasan bánó lézust állítot­ta követendő példaképnek, és a Jézust követni akarókra lesel­kedő veszélyekre hívta fel a fi­gyelmet. Szentbeszédét a következő­képpen fejezte be: „Kedves szi- nódusi testvéreim, mi együtt jár­tunk. Köszönetét mondok nek­tek a közös útért, amelyet meg­tettünk szemünket az Úrra és testvéreinkre szegezve, azokat az utakat keresve, amelyeket az Úr korunknak mutat, hogy hir­dethessük a család szeretetmisz- tériumát. Folytassuk az utat, amelyet az Úr kíván tőlünk. Kér­jünk tőle gyógyult és megmen­tett tekintetet, amely képes fényt árasztani, mert emlékezik az őt megvilágosító ragyogásra. Ne engedjük, hogy elhomályosítsa látásunkat a pesszimizmus és a bűn, keressük és lássuk meg Is­ten dicsőségét, amely az élő em­beren ragyog fel.” H. J. JEGYZET S okan vannak olyanok, akik nem tud­ják, hogy lényegi különbség van Min­denszentek ünnepe és a Halottak nap­ja (november 2.) között. November 1-én azok­ra a szentekre és szentéletű emberekre emlé­kezünk, akiknek nincs külön ünnepük. Ke­resztény testvéreinkre, akiket kevésbé isme­rünk, de tudjuk róluk, hogy hűségesen és kö­vetkezetesen éltek Jézus Krisztus evangéliu­ma szerint, és nagyon valószínű, hogy már a mennyországban vannak. A Jelenések könyve szerint 144 ezren vannak, vagyis nagyon so­kan, minden népből és minden nemzetből. Ez az ünnep azt is hirdeti, hogy a halállal nincs mindennek vége, a halál után van folytatás, hiszen az embert teremtő és üdvözíteni akaró Isten, Jézus Krisztus által mindnyájunkat meg­hívott az örök életre, a szentek közösségébe. Mindenszentek, a szentek közösségének ünnepe, amikor tulajdonképpen az aposto­li hitvallás utolsó két fontos igazságát ünne­peljük: hiszem a szentek közösségét, a test fel­támadását és az örök életet. Szent Pál apos­tol az, aki ismételten figyelmeztet bennün­ket arra, hogy a keresztségnek köszönhetően mindnyájan szentek vagyunk. Az Újszövetség különböző összefüggésekben 63 alkalommal említi, hogy szentek vagyunk és szentek lehe­tünk, mert a keresztségben elnyertük a meg­szentelő kegyelmet, vagyis Isten életének ré­szesei lettünk. És arról se feledkezzünk meg, hogy az Egyház tagjai vagyunk. Az apostol tanítása szerint az Egyház Krisztust titokza­tos teste, Krisztus az Egyház feje, mi pedig az ő tagjai vagyunk, és ahogyan a test tagjai ösz- szetartoznak és elválaszthatatlanok egymás­tól, ugyanúgy az Egyház tagjai is összetar­toznak, független attól, hogy a földön élnek, vagy esetleg a másvilágra jutottak. Az apostol a korinthusiakhoz írt levélben azt is tanítja, hogy ha az Egyházban, Krisz­tus titokzatos testében „szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, ha tisztelet­ben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele" (1 Kor 12,26). November első nap­ján hitből fakadó örömmel köszöntjük az is­meretlen szenteket, akik már célba jutottak, akik nem csalatkoztak reményükben, mert Isten kegyelméből elnyerték az örök életet. Szomorúan gondolunk azonban elhunytja­inkra, a szenvedő és Isten színelátására vá­gyakozó telkekre is, és ezekben a napokban többet imádkozunk értük. Ez az ünnep rádöbbent bennünket arra, hogy az Egyház, a Krisztusban hívők kö­zössége nem csupán az, amit templomaink­ban látunk. Az élők világához, az Egyház­hoz hozzátartoznak az elhunytak is. A Meg- dicsőült Egyház tagjai, a szentek, akik már eljutottak Isten országába. A Szenvedő Egy­ház tagjai is, vagyis azok a keresztény test­véreink, akik a tisztulás állapotában, a tisz­títóhelyen vannak, hogy Isten irgal­mából megtisztul­va bejussanak a mennyei hazába. Összetartozunk, hiszen mindnyájan ugyan­nak a Mennyei Atyának vagyunk a gyerme­kei, ugyannak a Jézus Krisztusnak vagyunk a tanítványai, és ugyanaz a Szentlélek vezet minket a Krisztust követő keresztény élet út­ján. Nem vagyunk, nem lehetünk idegenek egymás számára, még akkor sem, ha nem nagyon ismerjük egymást, hiszen az apos­tol tanítása szerint Krisztusban testvérek let­tünk. És éppen a keresztény testvéri szeretet várja el tőlünk, hogy a mai napon köszönt­sük Istennek minden szentjeit és imádkoz­zunk elhunyt testvéreinkért. A Mindenszentek ünnepe, a kettős köz­benjáró imádság ünnepe, amely arra figyelmeztet bennünket, hogy a szen­tek közbenjárnak értünk, mi pedig közbenjár­hatunk a tisztuló lelkekért. Dolhai Lajos Mindenszentek Ternyák Csaba érsek nyitotta meg a „Család a művészetekben’ kiállítást

Next

/
Oldalképek
Tartalom