Új Néplap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-23 / 274. szám

2015. NOVEMBER 23., HÉTFŐ Kint mosogatott, itthon karriert épített Egy szolnoki fiatalember, Mol­nár Ádám tervei, ötletei alapján épülnek, szépülnek meg a buda­pesti HÉV szerelvényei. A szépér­zék, a formatervezés apáról fiúra szállt a családban: Ádám édes­apja ugyanis Molnár György kár­pitos, akinek műhelyében száz és száz kopott bútordarab vált mesés gyönyörűséggé. íoó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK - Jó eséllyel jövő tavasz- szal elkezdődik a HÉV-vagonok átalakítása, melyeknek prototípu­sa az én terveim alapján készült el - mondja Molnár Ádám formater­vező, akinek útja e siker küszöbé­ig igencsak kacifántos volt. Ádám eredetileg szobrásznak tanult, később a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet elvégezve Berlinben dolgozott egy design- stúdióban.- Itt elektronikai eszközöket, például minőségi fülhallgatókat terveztem. Sajnálom, hogy egyet­len darabot sem hozhattam haza a fekete-fehér, letisztult vonalú „fü­lesekből”. Németország után Lon­donba kerültem, oda a szívem vitt, nem a szakmám. Nem szégyel­lem, mosogattam a briteknél. És közben figyeltem, láttam, tapasz­taltam. Amikor hazajöttem, a Bu­dapesti Közlekedési Központhoz (BKK) adtam be pályázatomat, a hatodik interjú után vettek csak fel mint formatervezőt. Ádám elárulja, az öt éve életre hívott BKK egyebek közt azt a célt tűzte ki, hogy a közlekedésszer­vezési kultúra hazánkban is nyu­gat-európai szinten működjön.- Engem bíztak meg azzal, hogy tegyek „csodát” a kattogó, el­avult, csúnya HÉV szerelvények­kel. Sokan úgy hiszik, csapat­munkában dolgoztunk, de gya­korlatilag egyedül voltam. Kap­tam egy kocsit, majd’ százmillió forintot, egy háromoldalas célki­tűzést és másfél hónapot, hogy a látványtervekkel előálljak. Sike­rült végül, munkám pedig kivív­ta a szakma elismerését is. Három kocsit újítottunk fel, melyek egye­lőre nem állhatnak forgalomba, a legkülönbözőbb engedélyek szük­ségesek még ehhez. Kiderül, a megszépült vago­nok jelenleg Szentendrén látha­tók. A régi, sokéves, bevált váz­rendszert megtartva új, kényel­mes és mutatós külsőt-belsőt ka­pott a kocsi. A padlózat, a kapasz­kodók, a klíma mind-mind egye­dileg készültek, csak az üléshu­zat mintáját választotta ki Ádám ki egy katalógusból. Nem csak ez a végeredmény lett azonban tetszetős, egy másik (diploma)munkáért a Magyar For­matervezési Díj egyik különdíját is megkapta a fiatalember. Kérdésünkre, mi lesz a követ­kező eszköz, mely a tervei alap­ján új külsőt ölthet, Ádám azt vá­laszolja, szeretne a közösségi köz­lekedéssel foglalkozni a további­akban is. És nem külföldön, ha­nem itthon.- Sokan úgy vélik, szerencsés fickó vagyok, hogy harmincéves koromra ott tartok, ahol tartok. Szerintem azonban a szerencsé­nek ehhez semmi köze. Amit az életemben el akartam érni, azért foggal-körömmel küzdöttem. A jö­vőben is ezt teszem, hogy ha majd megöregszem, a pálmafák alatt koktélt tartva a kezemben el tud­jam mondani: érdemes volt kőke­ményen tanulni, dolgozni. Gyermekkorában eldőlt a sorsa Molnár Ádám gyakran látogat haza Szolnokra. Természetesen „szakmai szemmer is figyeli a város változásait.- Gyönyörű lett aTiszavirág-híd. szebb lett a főtér is. Azt is meg­állapítottam viszont, hogy a köz­lekedési stuktúra mit sem vál­tozott az utóbbi években, bár az utastájékoztatás terén komoly fejlődés tapasztalható. Szere­tek hazajönni, de nem tudnék itt élni... - teszi hozzá a fiatal­ember. aki nevetve meséli, hogy gyermekkorában mennyit lógott a vasútállomáson, bámulva a vo- I natokat.- A sorsom talán mar ott, akkor eldőlt... - vélekedik Ádám. TÖRÖKSZENTMIKtÓS Megyénk számos iskolájában tartottak szalagavató bált a hétvégén. Felvételünk a török­szentmiklósi Bercsényi Miklós Katolikus Gimnázium ünnepségét örökítette meg. Az intézményben három végzős osztály tanulói viselhetik a rendezvény óta a szalagot. Erzsébetre emlékezve osztották a lisztet TÚRKEVE A Magyarok kenyere programban készült liszt szét­osztására hagyományteremtő szándékkal adományozási napot rendeztek országszerte a Nemze­ti Agrárgazdasági Kamara me­gyei szervezetei a minap. Fazekas Sándor földművelés- ügyi miniszter a Túrkevén ren­dezett megyei adományozáson kiemelte: idén a tavalyi kétsze­rese, 440 tonna búza gyűlt ösz- sze a program keretében. A leg­több, 867 mázsa búzát megyénk­ben ajánlották fel. Kitért arra is, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet példája máig hat. Egykor ő kenye­ret adott a koldusoknak, ezért no­vember 19. környékén, Erzsébet napjához kapcsolódva osztják szét a rászorulóknak az össze­gyűjtött gabonából őrölt lisztet. A megyei adományozási na­pokat azért rendezték meg, mert idén már nemcsak a program elsődleges kedvezményezett­jei, hanem a megyék és karita­tív szervezetek is részesülhet­nek a lisztből. Túrkevén össze­sen negyvennégy tonnányit osz­tottak szét. Három-három tonna lisztet adtak át a tiszaburai ön- kormányzat és a Tiszabőért Köz- alapítvány részére, a Magyar Vö­röskereszt Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Szervezete tizenöt, a Berettyó-Körös Többcélú Társu­lás Szociális Szolgáltató központ két tonna, a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Szociális és Gyer­mekvédelmi Főigazgatóság hu­szonegy tonna lisztet kapott. ÚN MEGYEI KÖRKÉP Д Egykor és most Erdős Csaba csaba.erdos@mediaworks.hu M áig emlékszem, amikor bekerültem az általános iskolá­ba, mindenki rettegve említette két napközis tanító nevét, akik nem riadtak vissza attól, hogy a neveletlen - általuk csak így hívott - gyerekeket, mondjuk, egy favonalzóval próbálják meg az általuk kijelölt útra visszatéríteni. Furcsa, senki nem pró­bálta meg nekik visszaadni, nem rántottak kést, gázsprayt sem vet­tek elő, sőt, a szülők még néha meg is köszönték, hogy a gyerekük kissé fegyelmezettebb lett. Jól emlékszem az első ilyen jellegű jogi ügyre is - az sem abból eredt azonban, hogy elcsattant egy nyak­leves a tanár részéről a folyosói szünetben, hanem hogy a diák azután is tovább feszítette a húrt. A tanulók között is voltak ellen­tétek, amelyek gyakran kakasko­dásba, hajtépésbe torkollottak, de nem úgy, mint mostanság. Néha az az érzésem, hogy az iskolák falai közé becsempésződtek a nagyvi­lág durva megnyilvánulásai. Mindenki feszült, az okok ezerfélék... néha egy rosszul elejtett válasz vagy egy csíny robbantja a bombát. Én úgy gondolom, mindenki tisztában van azzal, hogy gondok vannak, sőt a legtöbben azzal is, hogy mi lenne a megoldás. Igen, elsőként a fejekben kellene rendet tenni otthon, családi környezet­ben, ahol meg lehetne együtt oldani a problémákat. De hol vannak mostanában a családok, hiszen a legtöbb már felbomlott vagy fel­bomlóban van, a szülők alig találkoznak egymással, a gyerekek­kel, akik szépen lassan elszigetelődnek, magukra maradva a rá­juk zúduló bajokkal, problémákkal. Ki lesz az, aki példát mutat ne­kik, ki az, aki a kezüket fogja és együtt néznek szembe a nehéz­ségekkel? Patthelyzet ez. De van megoldás, legalább is meg kelle­ne vele próbálkozni. Ez nem más, mint az együtt töltött idő, ami­kor csak egymásra figyelnek a családtagok. Hazaviszik a szenet De hol vannak mostanában a családok? TISZASÜLY A település idén mint­egy 1 millió 273 ezer forint ér­tékű támogatásban részesült a falvakban élő legrászorultab­bak megsegítésére kiírt szo­ciális tüzelőanyag pályázat­nak köszönhetően. Pollák Ti­bor polgármestertől megtud­tuk, a rászorulóknak szenet osztottak, az érintett százhét lakos fejenként 375 kilónyi in­gyenes tüzelőanyaghoz jutott. A szenet még házhoz is szállí­tották nekik. к. в. HIRDETÉS Húszéves a COOP üzletlánc Huszadik születésnapját ün­nepelte a COOP üzletlánc, amely több mint százéves szövetkezeti múlt után 1995-ben alakult gazda­sági társasággá. Az ebből az alkalomból rendezett ünnepségen az akkori ala­pítók az összefogás erejét hangsúlyozták, mondván: a húsz évvel ezelőtti dön­tés helyességét mára az élet igazolta. Egy olyan hazai üzletlánc húszéves év­fordulóját ünnepeljük, amely felvette a versenyt a nagy nemzetközi láncokkal, válaszolt a folyamatosan jelentkező kihí­vásokra, és - kiemelten figyelve a mun­kahelyek megtartására, bővítésére - a magyar gazdaság meghatározó szereplő­jévé vált. Nekünk pedig nagy szükségünk van az ilyen elvek mentén működő keres­kedelmi vállalatokra, hiszen erős gazda­ság nem építhető erős nemzeti vállalatok nélkül - mondta a huszadik évforduló al­kalmából rendezett eseményen Varga Mi­hály nemzetgazdasági miniszter, aki egy­úttal gratulált az eddig elért sikerekhez. A szövetkezeti szerveződésű működés és a magyar kereskedelem történetében egyaránt jelentős fordulópont volt, ami­kor éppen húsz esztendeje, 1995-ben a mai COOP Cso­portot alkotó üzletek ve­zetői úgy döntöttek, hogy összefognak, és tagjaik együttműködését új szint­re emelve COOP üzletlánc­ként folytatják tevékenysé­güket. A COOP üzletlánc meg­alakulásának huszadik év­fordulóján elmondhatjuk: ez az ünnep az összefogás sikerének az ünnepe - jelen­tette ki a jubileum kapcsán Csepeli La­jos. A CO-OP Hungary Zrt. igazgatósá­gának elnöke hozzátette: a két évtized­del ezelőtt meghozott döntést viták és egy rögös út követte, de mára az élet iga­zolta az akkori lépés helyességét. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a COOP mára közel 3 ezer üzletet működtet több mint 32 ezer dolgozó áldozatos munká­jának segítségével, ezzel az üzletlánc az ország 1700 településén van jelen. A ke­reskedelem világa kiváló teljesítmények­re ösztönöz, ám ugyanakkor kemény kihí­vások elé is állítja a szereplőket, amelyek­re csak az összefogás révén adhatunk hathatós választ - mondta Csepeli Lajos. Csepeli Lajos a CO-OP Hungary Zrt. igazgatóságának elnöke, a COOP Szolnok Zrt. vezérigazgatója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom