Új Néplap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)
2015-11-14 / 267. szám
14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2015. NOVEMBER 14., SZOMBAT Zongorázik, tűzijátékot szervez, gyógyít az édesapa Mellettük soha nem lehet unatkozni... Egy gellérthegyi séta alkalmával döntötte el dr. Kocsis István, hogy pirotechnikus (is) lesz. Az egyébként háziorvosként dolgozó férfi hamarosan már Jász- karajenő tűzijátékait szervezte. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu JASZKARAJENO - Néha úgy szeretnék egy fél órát unatkozni a férjem mellett! - sóhajtott Tímea, dr. Kocsis István felesége, miközben sorolja, párja mi mindennel foglalkozik. Főz, süt, ásványokat gyűjt, zongorázik, énekel, tűzijátékozik.- Persze, ha nem ilyen lenne István, talán nem is tetszene - fűzi hozzá, elárulva, egy gellérthegyi séta alkalmával férje meglátott egy tűzijáték-alkatrészdarabot, melynek felirata szerint az eszközt csak pirotechnikus működtetheti.- Férjem állítólag gyerekkorában is szeretett tüzeskedni. De amikor meglátta ezt a petárdadarabot, végleg eldöntötte, hogy pirotechnikus (is) lesz. A doktor csak bólogat, miközben párja mesél.- Tényleg így volt. Két hét múlva már ott ültem az „iskolapadban", miközben a családom úgy tudta, háziorvosi továbbképzésen vagyok. Édesapám ugyanis nehezen tudta összeegyeztetni e két szakmát. Szerinte a tűzijáték-szervezés nem más, mint dur- rogtatás. Pedig nem, a tűzijáték művészet. A zene, a színek és a formák összehangja - állítja az orvos, hozzátéve, hogy az édesapjának bebizonyítsa mindezt, a születésnapján tűzijátékkal lepte meg.- És még ekkor sem győztem meg teljesen, de azért láttam rajta a büszkeséget... - neveti el magát István, akinek nemcsak ez a hobbija, hanem a például az éneklés.- A kántorképzőt is elvégeztem ugyanis. Úgy tartják, az orvosoknál materialistább emberek nem léteznek, én azonban kivétel vagyok. Voltam elsőáldozó és bérmálkoztam is. Mivel jól zongoráztam, úgy gondolták a szüleim, miért ne játszhatnék temp I lomban isi I Ezért be К irattal a kántorképzőbe, mondván, legalább lesz egy „szakmám”. Közben végeztem el az orvosi egyetemet. Tímea hozzáfűzi, István még főzni is tud, gyakorlatilag mindent elkészít.- Tegnap például sült libacombot készített tokajis-mandulás mártással és rizzsel. Pedig csak főtt virslit kértünk tőle... Kérdésünkre, van-e közös hobbijuk, a háziasszony elmondja, ilyen például az ásváriygyűjtés és a régi várak meglátogatása. • A családnak valóban nem sok szabadideje van a kiruccanásokra, hiszen kisfiúk, a kilenceszten- dős Pistike most negyedikes, nap mint nap Ceglédre viszik át iskolába a kisfiút. És hát ott van István praxisa, csaknem ezerhatszáz beteggel, akiket név szerint is ismer a doktor, sőt, még azt is meg tudja mondani, kinek, milyen baja volt az utóbbi években. Tímea pedig mint óvónő, nemcsak hétközben, de esetenként hétvéVisszavágynak a tengerpartra Megtudjuk azt is a családtól, hogy inkább csak hazánkban utazgattak az elmúlt tíz évben. - Egészen pontosan kétszer jártunk eddig közösen külföldön. Egyszer a nászutunkon, és most, a tízéves házassági évfordulónk alkalmából. A tengerpart szerelmesei vagyunk... vagy inkább lennénk... kíváncsi vagyok, vajon újabb tíz évet kell majd várni arra, hogy ismét meghalljuk a tenger morajlását? - gondolkodik hangosan Tímea. gén is a csöppségekkel foglalkozik.- Bár agglegénykoromban úgy éreztem, egyedül is lehet kellemesen éldegélni, ma már akkor is hiányzik a családom, ha pár órát nem vagyunk együtt. Hiába, változnak az idők... - bólogat az édesapa. r 4 Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja Sí van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen «1 m . /:-ГГ' JgjM megtalálni a kiutat! E mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com L______________ Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség. 5000 Szolnok. Mészáros Lőrinc u. 2. __________________________________________j Egy ismerősöm mesélte, hogy a „tanítómestere" sokszor türelemre, bölcsességre intette. Például azzal kapcsolatban is, hogy sokáig nem akart egy fillért sem adni a hajléktalanoknak, mondván, úgyis piára költik, nem ennivalóra. Sokukról bebizonyosodott már, hogy a vád nem volt alaptalan. Ez a „tanító" azonban azt állította az ismerősömnek, ha adni akar, soha ne nézze, mire adja a pénzt, mert adni önzetlenül jó. Hiszen lehet, hogy annak a valakinek éppen az a fél deci alkohol jelenti az „életet". Egyetért ezzel, Zsolt atya? Tibi Kedves Tibi! Sokszor előfordul, hogy „mestereink” több szempontból mutatják be ugyanazt a helyzetet. Ha kimondom, hogy a hajléktalanok úgyis piára költik a pénzt, akkor általánosítok, még akkor is, ha igaz az állítás. A megállapítások és a találkozások feszültsége az, amit felmutat. Amikor a látszólag hajléktalan, ilyen társadalmi szerepet mutató és ilyen jelmezt hordó ember kér pár forintot, akkor önnek joga van eldönteni, hogy elfogadja, amit az az ember mond, és ad, vagy nem fogadja el, és nem ad. Valóban jólesik egy fél deci bárkinek, aki szereti, és ha épp erre vágyik, örömet okoz neki, ha megkapja. A jó útra vezetés első lépése a konkrét szükséglet enyhítése, és ennek tükrében láthatja meg önmagát az illető. De hogy ez jelentené neki az „életet”, ezt csak ön érzi így, mert a kéregetőbe nem lát bele, csak azt hallja, amit mond, és az sokszor túlzás, hamis részvét keltése. Ha úgy dönt a találkozáskor, hogy az illető valóban szükséget szenvedő, akkor „kétszer ad, aki gyorsan ad”, és „amikor jót teszel, ne tudja a jobb kezed, mit tesz a bal”. Nem tudja ellenőrizni, hogy valóban arra költi-e, amire kérte, ezért jobb, ha nem várja meg a „dumát”. Sokan megtanulták élet- formaszerűen, és mivel nem dolgoztak meg érte, ezért a köny- nyen jött pénz hamar elszalad tőlük. Megbecsülik-e a segítséget, amiért ön dolgozott meg? i Focizik a leányzó A fegyverneki Heiling Orsi a szolnoki Széchenyi gimnázium német tagozatán végzős. A tizennyolc éves lánynak igen különleges hobbija van, a fegyverneki női csapatban focizik. Emellett imád utazni, később pedig Szegeden szeretne tovább tanulni, óvónőnek készül. / * ★ ★ N A HÉT LÁNYA \ * dr * У Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 14 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail címen! A HÉT KÉRDÉSE Szokott ön kirándulni? //■ Ő szintén szólva meglehetősen ritkán járok kirándulni. A mindennapi munkából igen nehéz kiszakadni, s amikor végre mégis sikerül, inkább otthoni pihenéssel telik az idő túlnyomó része. Régen, még fiatalabb koromban sem mentünk túl sokfelé, mostanság pedig még inkább jellemző, hogy elsősorban a családi látogatások teszik ki az utazások többségét. A család egy része ugyanis távolabb él, leginkább hozzájuk szoktunk menni. Lehet, hogy ehhez hozzájárultak azok a korábbi rossz tapasztalatok, amelyek igazán emlékezetesek maradtak a régi nyaralásokról. Emlékszem, amikor először indultunk el a gyerekekkel az olasz tengerpartra, egy leszakadt hegyoldal miatt kellett óriásit kerülni. Megpróbáltam a legrövidebb kerülőutat megtalálni a térképen, arra azonban már nem figyeltem, micsoda szerpentinre keveredünk... Hosszú órákon keresztül kanyarogtunk a hegyoldalban, míg végre késő éjszaka megérkeztünk az úti célunkhoz. A legtöbb kirándulás mostanság a lubilate kórusunkhoz kapcsolódik, amellyel számos helyen felléptünk már szerte az országban. Sőt, a szomszédos Dr. Hoksári László szolnoki háziorvos országokban is jártunk már, így többek között Kassát és Grazot is felfedeztük már. Ezek a fellépések valódi kirándulások, hiszen a programok mellett lehetőségünk nyílik arra is, hogy körbejárjuk, megcsodáljuk az adott város szépségeit is. A kórus jellegéből adódóan elsősorban az egyházi vonatkozásban fontos településekre látogatunk el, így Magyarországon például Győr, Pannonhalma, Sárospatak nevezetességeit főként ezeknek köszönhetően ismertem meg. Csodálatos utazások ezek, amelyek feltöltenek, kicsit kiszakítanak a mindennapokból, mégis viszonylag ritkán adódik ilyen alkalom.
