Új Néplap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-07 / 235. szám

2015. OKTÓBER 7., SZERDA A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL SZOLNOK A Budapesti Közlekedési Műszaki Egyetemen 1958-ban végzett autósmérnökök Szolnokon szervezett találkozójáról készült a fotó. Az immár aranydiplomások megnézték a várost, többek között a Tiszavirág hidat, a rózsakertet, a Tiszaligeti strandot, valamint az Agórát. Ez a séta adta az alapját annak, hogy összehasonlíthassák a megyeszékhelyet az 1950-es évekbeli Szolnokkal. Máté Jánosné, Rákóczifalva A vérbükk törzse az elefánt bőrére emlékeztet Arborétumban jártak Hatvankét esztendeje előfizetője lapunknak JÁSZBERÉNY Szeretném örömö­met kifejezni mindazon Új Néplap-dolgozóknak, akiknek része volt abban, hogy életem egyik legjobb napját okozták nekem. Ugyanis, azon nyer­tesek egyike vagyok, akik a kezdetek óta olvassák a napi­lapot, ennek apropóján pedig megjutalmazott a szerkesztő­ség egy ajándékcsomaggal. Ez volt életem legboldogabb nap­ja, amíg élek, nem felejtem el. De hogy is kezdődött minden? Jászberény egyik tanyasi isko­lájában tanítottam. Az intéz­mény az Állami Szőlőgazdaság Központjában volt, ahol dolgo­zott egy igazi 1919-es bolse­vik, vagyis „személyügyis”. Ő beszélt rá 1953-ban, hogy já­rassam az Új Néplapot. Azóta megszakítás nélkül előfizető­je vagyok az újságnak. Annyi­ra megszerettem, hogy amíg nem kapom meg reggel, hi­ányzik, akárcsak dohányos­nak a nikotin, vagy részeges­nek az alkohol. Az olvasást há­tulról, a sporttal kezdem, ez a kedvenc rovatom. Ugyan hat­vankét éve járatom az újsá­got, de a kihordással még so­ha nem volt problémám. A leg­kedvesebb kézbesítőm Gyuri bácsi volt, aki több mint har­minc évig hozta a lapot. Le­velem végén szeretném meg­köszönni mindenkinek, akik létrehozták az ajándékozást. Telek Gyula, Jászberény A LEVELEKBŐL VÁLOGATUNK. A kivá­lasztott írások - a levélíró hoz­zájárulása nélkül, mondaniva­lójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formá­ban jelennek meg. Az itt olvas­ható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megjelentetése törvénybe ütkö­zik, gyűlöletkeltő tartalmú, sér­ti a személyiségi jogokat, az er­kölcsöket és a jó ízlést. Névte­len vagy cím hiányos írások köz­lését mellőzzük. Szerkesztősé­günk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is ol­vasói levélként kezelje. Az írá­sokat a krisztina.matyus@part- ner.mediaworks.hu e-mail cím­re, illetve az Új Néplap, 5001 Szolnok, Mészáros Lőrinc út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemé­nyek találhatók még: Szoljon.hu. A Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete éves programjának keretében autó­buszos kiránduláson vettünk részt a közelmúltban. A kiruc­canás célja a szarvasi arboré­tum, a mini Magyarország ma­kettpark meglátogatása és ha­jókirándulás volt. Blazsek Zsuzsanna Szolnok SZOLNOK Tizenegy klub kép-, viseletében ötvenen voltunk. A buszvezetőnk, Mondzinger István, több millió balesetmen­tes kilométerrel a háta mögött 15 éve rendszeresen utaztatja a klubtagokat. A buszon az elnö­künk, Deák Jánosné az indulás­tól kezdve kedves történetekkel tarkított érdekes információkat osztott meg velünk. A helysége­ken áthaladva hívta fel a figyel­münket a helyi nevezetességek­re. Megtudtuk, Martfű, az 1980- as években 6000 dolgozót fog­lalkoztató cipőgyárral, növény­olaj-feldolgozó és sörgyárral az ország egyik legiparosodottabb városa volt. A Tisza cipőgyár oszlopos, többszáz férőhelyes kultúrháza méreteivel, színpa­dával impozáns látvány. Az ar­borétumban szakmai idegenve­zető kalauzolt bennünket. Meg­tudtuk, hogy Magyarország leg­nagyobb arborétumát, a 82 hek­táron elterülő kertet 1789-ben alapította az olasz származású Bolza család. Bolza József kezd­te meg az Anna-liget fásítását. Később Bolza Pál, a nagybáty­ja munkáját folytatva, rendkí­vül szakszerűen fogott hozzá az örökölt terület, a Pepi-kert ter­vezéséhez, később építéséhez. Az 1890-es években Ameriká­ból, Afrikából, Ázsiából és más idegen sziklás, mocsaras, trópu­si és sivatagi tájakról összegyűj­tött, idetelepített fajok nagyrészt akklimatizálódtak, jó részük meg is maradt, bizonyítva, hogy az Alföld szegényesebb részein is meg lehet honosítani más ég­hajlathoz szokott növényeket és biztosítani egészséges fejlődé­süket. A fajgazdag növényvilág mel­lett a terület otthont ad számos madárnak és emlősállatnak. Az idegenvezetőnk különleges­ségre hívta fel a figyelmünket. A hatalmas koronájú impozáns vérbükkre, melynek törzse, szí­nében és rücskösségében az ele­fánt bőrére emlékeztet. Az arbo­rétum legmagasabb fája a ma­mut fenyő. Huszonnyolc éves ko­rában emelték ki a schönbrun- ni kastély kertjéből - már ak­kor nagy faként és ökrös sze­kéren szállították a Pepi-kertbe. Mindennek már 150 éve. Lenyű­gözött bennünket a kaukázusi dió és a mocsári ciprus is. Az arborétum szomszédsá­gában lévő mini Magyarország makettpark szintén különleges látványt nyújtott. A történelmi Magyarország közepén lévő in­teraktív makettpark minded­dig ismeretlen perspektívában szemlélteti a magyar történe­lem épített nevezetességeit. Har­mincnál több közismert, neve­zetes épület arányosan kicsinyí­tett mását. Az idén erdélyi neve­zetességekkel is gazdagodott a kiállítás. A makettparkban ta­lálható az ország legnagyobb szabadtéri mini vasúti pályája, amin öt különböző, korhű, mini szerelvény halad, érintve tíz el­bűvölő mini állomást, többek kö­zött a tószegit is. Mindez rend­kívül impozáns, különleges nö­vényekkel, virágokkal beültetett környezetben található. Találkozón vettek részt az egykori mezőgépesek SZOLNOK Az idősebbek előtt is­meretes, hogy több mint tíz éve, 2004. július 15-én bezárta ka­puit Szolnok patinás mezőgaz­dasági gépgyártó vállalata, a Szolnoki Mezőgép Rt., majd tu­lajdonszerzést követően ugyan­azon a telephelyen megkezdte működését az írországi McHa- le cég leányvállalata, a McHa- le Hungária Kft. A cég fény­korában, az 1980-as években több mint ötezren keresték itt kenyerüket. A napokban nagy esemény színhelye volt a Tó­szegi úti telephely. Hosszú évek Akadtak olyanok is, akik legalább harminc éve nem látták egymást. után a Mezőgép-dolgozók első „nosztalgia” találkozóját tartot­ták meg. A régi Mezőgép dolgo­zói találkoztak egymással és a még mindig aktív - ma már a McHale Kft.-nél dolgozók -, ré­gi mezőgépes munkatársakkal közösen elevenítették fel az el­múlt évek, évtizedek eseménye­it, eredményeit. Jó volt látni egy­mást, hiszen többen már tizen­öt, húsz, sőt akadnak olyanok is, akik legalább harminc éve nem találkoztak egymással. Nagyon jó érzés volt meg­tapasztalni, hogy a cég az el­múlt tíz évben tudatos munká­val, jelentős infrastruktúra- és technológiafejlesztéseknek kö­szönhetően európai színvona­lú céggé fejlődött és világszín­vonalú bálázógépeket állít elő. A szervezők nevében ezúton is köszönjük Kiss Tamás úrnak, a McHale Kft. ügyvezetőjének és „csapatának” a barátságos fo­gadtatást, a McHale cég múlt­ját, jelenét áttekintő prezentá­ciót és az üzemlátogatás lehető­ségét, hogy a résztvevők láthat­ták az elmúlt tíz év eredményeit és a jelenlegi európai színvona­lú termelési folyamatokat. Utóbbit követően fehér asz­talnál folytatódott a nosztal­giatalálkozó, ahol késő éjsza- . kába nyúlt a társalgás. Az ösz- szejövetelen több mint szá­zan vettek részt, és a visz- szajelzések arról erősítették meg a szervezőket, hogy is­mét találkozni kell. A mottónk: „Az idő elmúlik, de az össze­tartozás-érzésünk megmarad”. Pál Szabó István, Bálint István Felvillanyozódva tértünk haza A déli pihenő után várt ránk a hajókirándulás. Az idegenveze­tőnk egy rendkívül jó kedélyű, történeteit humoros anekdoták­kal tarkító hajóskapitány volt. Élmény volt a hajóról szemlél­ni a vízi világot, a vízközelre épí­tett szabadtéri színházat, a Bol- za-kúriát és a lépcsőjére 1911- ben felállított capitoliumi far­kas méretazonos másolatát Ro­mulusszal és Remusszal. Látvá­nyos volt a történelmi Magyaror­szág közepére felépített szélma­lom emlékmű is. A hajókirándulást buszos város­nézés követte. Az élménydús nap után nem elcsigázva, ha­nem felvillanyozódva érkeztünk haza. Mindenkinek csak ajánla­ni tudom ezt a közelünkben lévő látnivalót. HIRDETÉS___________________________________________________________________________________________________________________________________________________ Pál Feri Szolnokon! A magánytól az összetartozásig Október 19-én kihagyhatatlan estét ígér Szolnokon a népszerű Nyitott Akadémia sorozat, melynek kere­tében ezúttal sokak kedvence, Pál Feri érkezik a Szolnoki Főiskolára. A közkedvelt papot és mentálhigi­énés szakembert ma már senkinek sem kell bemutatni, hiszen neve az elmúlt évek során fogalommá vált. Híres „keddi alkalmaira” minden hé­ten több mint ezren zarándokolnak el Budapesten, és az ország minden pontján különleges eseménynek szá­mít, ha előadást tart. Őt meghallgat­ni, élőben találkozni vele valóban óriási élményt jelent. Azokról a kér­désekről beszél, amelyek a legjobban foglalkoztatnak minket, és egyszerű szavakkal képes bonyolult összefüg­géseket megvilágítani. Sosem elég­szik meg olcsó, közhelyes magyará­zatokkal - ha valamivel foglalkozni kezd, annak a mélyére ás. Ugyan­akkor akár stand up komikusként is megkereshetné a kenyerét, olyan fer­geteges humora van. A szolnoki alkalmon legújabb könyvének témáját dolgozza fel, A magánytól az összetartozásig cím­mel - sokak szerint ez az eddigi leg­jobb előadása, melyet az ország min­den pontján vastapssal köszön meg a közönség. Érdemes végre leszámolni azzal az Ulúzióval, hogy egy párkapcsolat akkor jó, akkor „az igazi”, ha nem kell érte semmit tenni, mert „magától működik”. Ebbe az illúzióba rengeteg kapcsolat beleszürkült, beleszáradt, belebukott már. Magától ugyanis nem működik semmi - még a testünk sem. Ha elhanyagoljuk, akkor legyen­gül, sebezhetővé válik, megbetegszik. Miért gondoljuk, hogy a szerelemmel, a párkapcsolattal máshogy van ez? A legmélyebb szerelmen alapuló kapcsolatért is folyamatosan dolgoz­ni kell, ha nem akarjuk egyszer csak azon kapni magunkat, hogy valami megváltozott, elromlott, kiüresedett. De hogyan lehet egy kapcsolaton „dolgozni”? Melyek azok a területek, amelyekre különösen figyelnünk kell, és mit tehetünk, ha baj van? Mik azok a korai figyelmeztető jelek, amelyek távolodásra, elsodródásra utalnak, és milyen eszközökkel le­het aktívan tenni azért, hogy nehéz­ségek idején is meg tudjuk őrizni az összetartozásunkat? Ma már a kutatásoknak köszönhe­tően rengeteg információ áll rendelke­zésünkre minderről. Jóval több, mint amennyi benne van a köztudatban. Gazdag tudásanyag és praktikus esz­közök sokasága kínálja magát. Ezek­ből ad ízelítőt Pál Feri Szolnokon, a tő­le megszokott élményszerű stílusban. A Nyitott Akadémia helyszíni standján - számos egyéb, pszicholó­giai és spirituális témájú mű mellett - kedvezményes áron meg lehet vá­sárolni Pál Feri könyveit, melyeket a szerző kérésre szívesen dedikál is. A fergeteges humorú előadást októ­ber 19-én 19:30-tól a Szolnoki Főisko­lán hallgathatjuk meg. Jegyek kapha­tók online, a www.nyitottakademia. hu oldalon és személyesen, a szolnoki Alexandra Könyváruházban (Pelikán Hotel Üzletsor). »двоовз* „Őszinték voltak a diákjaim” KUNHEGYES Hiába mutatott nyár végét a naptár, mégis rekkenő hőség volt, amikor Kunhegye­sen a Kossuth úti iskolában 45 éves osztálytalálkozóra gyüle­keztek az 1970-ben végzett 8. a osztály megmaradt tagjai. Szí­vemhez nőttek, hiszen öt évig, negyedik osztálytól egészen a nyolcadik osztályig én voltam az osztályfőnökük. Magyart és oroszt is tanítot­tam nekik. A tanítványaim oko­sak voltak, két kitűnő és öt je­les is akadt köztük. Bőven négy egész fölött volt az osztályátlag, ami kiváló eredmény. Szóki- mondóak, nagyszájúak, őszin­ték voltak, azt gondolom, volt kitől tanulniuk. Sok jeles spor­toló került ki közülük, hárman atlétikából országos döntőben jeleskedtek, többen röplabdából és fociból voltak igazolt játéko­sok. Jó néhányan diplomát sze­reztek, még többen remek szak­munkások lettek. Négyen saj­nos már meghaltak közülük, de tizenöten tiszteletüket tették a majd fél évszázados találkozón. A beszámolókból kitűnt, jó útravalót kaptak abba a bizo­nyos tarisznyába. Ez pedig megnyugvással tölt el. A szer­vezőmunka Fazekas Emíli­át dicséri, akinek nagy család­ja mellett erre is maradt ere­je. Köszönjük fáradságos mun­káját mindannyiunk nevében. D. Szabó Miklós, volt osztályfőnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom