Új Néplap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-30 / 254. szám

14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2015. OKTÓBER 30., PÉNTEK Nem cserélnék fel a tanyasi életet a városi bérházira Kislányuk körül forog most a világ Biztosan etanyan fognak élni A családi „titkok* когй! az édes­anya elárulj, hogy Katica is iga­zén lóra termett, büszkén ül mel­lette a nyeregben és a lovakat is tmadja. így a lovas utánpótlás biz tosrtott. S hogy mi lesz tíz év múl­va? A kérdésre az ifjú pár abban egyetért, hogy egy-ket vagy akár három kistestvére is lesz Katicának, az is biztos, hogy ebben, a ma is Össz­komfortos. napelemmel, napkollektorral is ellá­tott Karcag melletti ta­nyán fognak élni és gaz dálkodni. A karcagi Bene Sándor, Karcag város nagykunkapitánya és fele­sége, Lajtos Katalin nem cserél­nék fel a tanyasi életet egy váro­si bérházi lakásra annak ellené­re sem, hogy az ifjú párnak van egy 16 hónapos kislánya. Daróczi Erzsébet erzsebet.daroczi@partner.mediaworks.hu KARCAG Amikor megérkezem hozzá­juk, Katica épp alszik. így szüleivel kezdek el beszélgetni az ebédlőben, ahol a falakon, berendezési tárgya­kon is látszik, a néprajzos feleség és a mezőgazdász férj őrzi a hagyomá­nyokat, hiszen karcagi hímzett térí­tők, kerámiák veszik őket körül.- A várostól autóval csak tíz percre, de lóháton is csak egyórás járásra lakunk. Ha belegondol az ember, a budapestiek közül sokan utaznak ennél többet a munkahe­lyükre - magyarázza Bene Sándor, akire sokan a Honfoglalás című filmből az ifjú Árpádként is emlé­kezhetnek. A lovaglást nővérével, Hajnival még iskolásként kezdte, majd nem sokkal később édesap­ja is megvette az első lovakat. A lo­vas hagyományőrzéssel, íjászattal dr. Magyar Gábor aranyosszegeleti Napkeleti ménesénél és csapatánál ismerkedett meg. Kezdetben velük bemutatózott, s így jött a filmsze­rep is, ami egyszeri és megismé­telhetetlen volt számára. Szép volt, jó volt, de ahogy fogalmazott nem csábította el a színészi pálya, meg­maradt egyszerű lovasnak. Több mint tíz éve Karcagon is elkezdte a lovas hagyományőrzést.- 2004-ben létrehoztam a Pusz­tai Róka Nomád Hagyományőrző Egyesületet, a csapattal már a Du­nától keletre eső települések jó ré­szén bemutatóztunk. A lovastúrák mellett fellépünk hazai fesztiválo­kon, de jártunk Kazahsztánban, Erdélyben, a Vajdaságban és Né­metországban is - sorolja Sándor. A lovak szeretete, a hagyomá­nyok ápolása nem állt soha mesz- sze feleségétől, Benéné Lajtos Kata­lintól sem. A házaspár 2013. szep­tember 7-én kötötte örökre össze az életét, tavaly június 16-án pedig megszületett kislányuk, Katica.- Még általános iskolában, ak­kori osztályfőnökünkkel jöttem először lovagolni a Bene tanyára - idézi Katica a kezdeteket. - Az­tán többen rendszeresen jártunk ki lovagolni, ahol megismertük a Pusztai Rókák bemutatóját is. Ne­kem ez nagyon tetszett, így meg­tanultam az íjjal is bánni. Először segítőként vettem részt a bemuta­tókon, majd később lovasként is. A pályaválasztás sem volt kérdéses, érettségi után néprajz-muzeuoló- gus szakot végeztem. Míg beszélgetünk, felébred Kati­ca, aki nem lepődik meg a vendé­gen, hatalmas mosolyával, gyönyö­rű kék szemeivel egy pillanatig rá­csodálkozik a helyzetre, majd megy és játszik. Szüleitől megtudom, a kutyusok, cicák, lovak sem állnak mesze tőle, igazi érdeklődéssel fe­dezi fel maga körül a világot. Iga­zi energiabomba, 24 órás szolgálat mellette az élet, minden érdekb, de apja és anyja is imádja a pici lányt, aki Sanyiéknál negye­dik, Katicáéknél az első unoka. A nagy­szülők nem szól­nak bele a neve­lésébe, ők csak imádják, kényezte­tik a csöpp lányt, aki rengeteg mo­sollyal, odabújással hálálja meg ezt. A családi munkamegosztás a Bene családban így alakul: Kati­ca végzi az otthoni teendőket, a fő­zést, a ház körüli munkákat. Kis­kertjében sok mindent meg is ter­mel az asztalra. A konyha is jórészt az övé, férje szerint báránysültje fe­lülmúlhatatlan, de egyébként min­dent jól főz és finom süteménye­ket is készít. Ebből a meggyes süti- jét magam is megkóstolhattam. Az édesapa az agrártudományi egye­tem elvégzése után a Karcagi Ku­tatóintézetben dolgozott, majd egy növénynemesítő cégnél, jelenleg őstermelőként gazdálkodik, ami 365 napos elfoglaltság a számára.- Arra azonban odafigyelek, hogy ne maradjak le kislányom első lépéseiről, szavairól, s persze ha kell pelenkát is tudok cserélni - mond­ja mosolyogva. Aztán kiderül, valóban ott volt Katica első lépé­seinél, sőt az első kiej­tett „ata” szónál is .így van kazakul az apa, mondja büsz­kén Bene Sándor. Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. Kedves Zsolt! Mint édesanya, igyekszem az iskolai kötelező fel­adatok elvégzése után számos szabadidős elfoglaltságot biz­tosítani alsós gyermekeimnek. Moziba megyünk, kézműveske- dünk, sütünk és főzünk, bábo- zunk. A nyár is így telt, rengeteget voltunk úton, sok mindent láthat­tak és tapasztalhattak. Jól érez­ték magukat, hiszen arra is ügyel­tem, hogy gyermektársaság is le­gyen körülöttük. Erre nemrégiben a legszebb nyári élmény fogalma­zásnál a lányom azt írta: „megta­nultam táblagépezni”. Bevallom, itt akadtam el... és el is kesered­tem. Tényleg ez a legfontosabb dolog a világon a fiataloknak? A telefon, a Facebook és az inter­netes játékok?! Mariann Kedves Mariann! Ne általáno­sítson, látszatfontosság, nem a legfontosabb, csak ők ezt nem tudják, teljesen rendben van­nak a gyermekei. A helyes, épí­tő élmények között felnövő gyere­keknek épp az a különleges, ami nem tartozik oda. Sok-sok szép dolog közül kilóg a masina. A mai világban szükség van ugyan rá, de jól látja, hogy ha kütyük szol­gáltatják az élményt, és kialakul az erőfeszítés nélküli művilággal a függőség, akkor van baj. Ön ne tulajdonítson a táblagépnek külö­nösebb hangsúlyt, és ne mutas­son meglepetést erre a gyermeki felfedezésre. Ha a gyermeke be­lemelegedik a gépezésbe, rezze­néstelenül vegye el tőle és kap­csolja ki, a hisztiző ellenkezés­ről pedig ne vegyen tudomást, le­gyen következetes. Ebben az ap­juk eredményesebb lehet. Beszél­jék meg minden este, kinek mi volt a legnagyobb élmény, s ek­korjelentse ki, hogy Önnek a leg­nagyobb élmény a közös főzés, és bábozás volt, a „kütyüt” meg sem említve. Nagyon fontos len­ne minden este, különösen 14 éves korig, a lefekvés utáni, elal- vás előtti pillanatokban időt szán­ni arra, hogy mindenki mesélje el, mi volt a napjában az öröm és az élmény, ennek jelentőségét most nincs hely kifejteni. A képernyő adta „kéksugár” túlságosan von­zó, meg kell tanítani őket, hogy hogyan éljenek vele. Esztervezetni tanul Egy belvárosi üzletben dolgozik a pénzügy-szám- viteli ügyintézői végzettségű, szolnoki Kelemen Eszter. A 23 éves lány szabadidejét családjával, barátaival tölti. Sok időt fordít a jogosítvány meg­szerzésére, a jövőben nyelveket szeretne tanulni. Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 14 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail címen! A HÉT KÉRDÉSE Ön szokott tököt faragni? E mlékszem, gyermekko­romban bizony gyakran faragtunk ilyentájt ősz­szel töklámpást, már nagyapám is szívesen szórakoztatott ez­zel bennünket, unokákat. Az­tán később, kamaszként szin­tén rendkívül jó szórakozást je­lentett, hogy ily módon ijesztget­tük egymást. Ez a szokás azon­ban nem egyetlen naphoz, ha­nem egy időszakhoz kötődött, s maga a halloween ünnepként számomra őszintén szólva meg­lehetősen visszataszító jelen­ség Magyarországon. A magyar szellemvilágtól igen távol áll ez az angolszász hagyomány, úgy vélem, nem kellene gondolko­dás nélkül mindent átvenni, ránk erőltetni, ami amerikai. Persze, nem ez az egyetlen ilyen új keletű ünnep, sajnos ál­talános jelenség ez manapság. Egyfajta kordivat, vagyis in­kább kórdivat, amely egyre csak rontja sok évszázados, sőt évez­redes hagyományos értékren­dünket. Ezek a napok mifelénk sokkal inkább az elhunyt ha- lottainkra való méltóságteljes, békés emlékezésről szólnak, s nem harsány ünneplésről. Mi is ezt tesszük. Felkeressük szeret­teink sírjait, gyertyát, mécsest gyújtunk emlékükre, ily mó­don is tiszteletünket fejezve ki elődeinknek. Ebben az időszak­Dr. Tóth Albert tájkutató, főisko­lai tanár ban inkább erre kellene taníta­ni a gyermekeinket, ám a teme­tőket járva sajnos egyre több el­hanyagolt sírt látok. Egyfajta ér­tékválságot jelez ez, hiszen sok esetben olyanok sem törődnek szüleik, rokonaik sírjával, akik egyébként megtehetnék. Mikó Imre erdélyi államférfi­től származik az idézet: „A múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk, azon állunk.” Úgy vé­lem, igazán sokat mondó ez a gondolat. Napjainkban azonban hajlamosak vagyunk erről meg­feledkezni, s csak a mára figyel­ni, jövőbe tekinteni. Pedig a gyö­kereink, hagyományaink nél­kül rendkívül gyorsan elveszít­jük önmagunkat is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom