Új Néplap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-24 / 249. szám

2015. OKTÓBER 24., SZOMBAT INTERJÚ 11 Havas Henrik sokkal jobban érzi magát a TV2 képernyőjén vasárnaponként, mint gondolta. Bánja, hogy nem lett történész és nem írt több novellát. „Szabadságharcos alkat vagyok” Havas Henrik szerint minden valamirevaló újságíró legbelül szépirodalmi sikerekre vágyik. Amit bán, hogy nem vette komolyabban az írást. Senki sem vállalja, hogy bemutassák a darabját.- Annyira sok egyforma és kitalált helyzet van a televíziókban, hogy az őszinteség és az ösztönösség is igazi színfolt tud lenni.- A hazudozás azért bonyo­lult, mert nagyon fárasztó min­denre emlékezni, hogy mikor kinek és mit mondott az em­ber. Én lustaságból vagyok őszinte. Ilyen vagyok, de so­sem haragszom. Kevesen is engedhetik meg maguk­nak az őszinteséget ma­napság.- Szóval a Sztárban sztárban jól érzi magát.- Sokkal jobban, mint gondoltam.- Pedig hosszú ideje csak ven­dég volt a TV2 képernyőjén?- Igen, 2007 óta, mióta kirúg­tak a Mokkából.- Arról mi alapján dönt, hogy mit vállal el a képernyőn?- Ha érdekel benne valami, ha van benne valami izgalmas, újszerű és megfizetnek rende­sen, akkor elvállalom, de van­nak határok. A Nagy duettre na­gyon rá akartak beszélni, de több hónapon keresztül keményen kel­lett volna énekelni tanulni. Sem időm, sem kedvem nem volt hoz­zá. Az RTL is hívott a Celeb va­zettem évekig, kormányfőkkel, Gorbacsovval készítettem interjút, de erre senki sem emlékszik. Azt bezzeg, hogy a Heti hetesben meg­kereszteltem a Verebest, máig em­legetik. Ilyen világot élünk.- Ezért mondta a minap, hogy ami a mai televíziózásban megy, az a vicc kategória?- Azt főleg a közszolgálati or­gánumokra értettem és a közéle­ti újságírókra érvényes. Lementek kutyába. Amikor Antall József 60 éves volt, Göncz Árpád akkor volt 70 esztendős, Antall engem vá­lasztott, Göncz pedig Mester Ákost a születésnapi interjúra. Ezt so­kan kifogásolták, mondván, hogy én balhés vagyok. Antall azért engem választott, mert inspirál­tam. El tudja ma ezt képzelni? Rö­högnöm kell. Orbán Viktor 2006- ban adott utoljára interjút nekem. Pedig jóban vagyunk. Egy foci­meccsen félidőben hozott nekem szendvicset, kólát, én megkérdez­tem, miért nem jön el a műsorom­ba. Azt válaszolta, ki az a hülye, akinek kedve lenne szkanderezni velem a képernyőn? És tényleg. Minek jönne szkanderezni, ami­kor hetente egyszer a rádióban megkérdezik tőle az előre megírt kérdéseket.- Gyurcsány és Bajnai se mennek magához. Megsértődtek, ha jól ol­vastam.- Mondjuk az bántana és rám nézve lenne sértő, ha Gyurcsány nem sértődött volna még meg rám. De Bajnait sajnálom. Elisme­rem a tehetségét. Kihúzta a bajból az országot. Igaz, azt zokon vet­te, hogy azt mondtam, cserben hagyta a táborát.- Mi vonzotta erre a pá­lyára?- Ez egy véletlen volt. Nyertem egy díjat egy pályázaton, az indí­tott el. Gyerekko­rom óta újságolvasó voltam, ezt láttam apámtól. A gimná­zium alatt fogal­mam sem volt, mi a búbánatot kezdjek magammal. A jogra jelentkeztem, de hál istennek nem vettek fel. Most le­hetnék kiégett sztárügyvéd vagy megalázott alkotmánybíró. Nem bánom, 36 éve televíziózom, rádió­zom és írok, de bármikor képes lettem volna abbahagyni. Amit bánok, hogy nem vettem komo­lyabban az írást. Ezen mostaná­ban elég sokat nyűglődöm.- De az imént mondta, hogy szinte minden műfajban jókor próbálhatta ki magát, sikerei voltak. Mégsem érzi teljesnek a pályáját?- Élvezem, amit csinálok, egy rakás pénzt kerestem vele, de va­lahogy igazi kielégülést soha nem éreztem ettől. Szerintem minden valamirevaló újságíró legbelül szépirodalmi sikerekre vágyik.- Melyik volt a legjobb korszaka?- Amit igazán hiányolok az éle­temből és a magyar médiából, azok a menedzserek. Sokat len­díthettek volna a pályámon. A leg­jobb korszakaim azok voltak, ami­kor volt mellettem valaki. Kovalik Mártának nagyon sokat köszön­hetek, ő fedezett fel, tőle megtanul­tam, hogy a piszlicsáré munkát is el kell végezni. Mester Ákost is nagyon becsülöm, aki egy iskolát csinált a rádióban. Forró Tamástól megtanultam pénzt keresni és el­adni magam, Gyárfástól azt, ho­gyan kell szakmai tényezőt csinál­ni egy műsorból. Dolgoztam a 168 órában, Forróval csináltuk az Első kézből című műsort, Tamói Gizel­lával a Szorítót, első voltam, akit beengedtek a Szabad Európa Rá­dióba, Forróval és Székely Ferenccel elindítottuk a Nap-tévét. Szeret­tem, nagyon izgal­mas évek voltak. Akkor mondta egy színházigazgató, hogy nem tudnék olyan rosszat írni, amit ne mutatná­nak be. Ennek so­kat ártott, hogy a celebek közé ke­veredtem, mert most nem tu­dok olyan jót ír­ni, amit bemu­tatnának.- Pályázik drámaírói si­kerekre?- írtam egy ba­romi jó színdara­bot egy vegyes házasság­ról, egy családir­tásról. A Ka­tona drama­turgja azt ír­ta, név nélkül továbbkülde- né. Az én ne­vemmel mitől snassz? Vagy az már túlzás, hogy még drámát is tudok írni? A kiadóm elküld­te Radnóti Zsu­zsának, aki Örkény özvegye, és a legfel­készültebb drama­turgnak tartják. Olyan méltatást írt, hogy elér- zékenyültem. Mégsem vál­lalja be senki, hogy bemutassa. A Sztárban sztár lenyűgözi. Hogy nem mutatják be a drámáját, fel­bosszantja. Az unokái pedig el­varázsolják Havas Henriket. A te­levíziós azt mondja, megenged­heti magának, hogy őszintén el­mondja a véleményét, de ilyen­kor nem haragszik. Ma már csak ritkán húzza fel magát. Fábos Erika kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Feltűnt nekem a Sztárban sztár adásaiban, hogy Havas Henrik egy­re cukibb. Nyugodtan kritizálhatna, kellemetlenkedhetne kedvére, eh­hez képest a legtöbbször kedves.- Ezt mondta már más is.- Ez valami új taktika?- Egy francokat. Belülről jön. Tény, hogy alapvetően nyers a mo­dorom. Az egyetemen radikális vizsgáztatónak számítottam 18 évig, sokszor még üvöltöztem is. Ennek tükrében lehet, hogy fur­csa ez a mostani kedvesség, de más ez a helyzet. Egy államvizs­ga-bizottságban felkészülten kér­dezünk, itt viszont minden pro­dukciót az adásban látunk elő­ször, és sitty-sutty, mondani kell valamit. Nem az énekesektől va­gyok így elájulva. Ez egy nagysza­bású élő műsor, ahol a koreográ­fusok, a táncosok, a stylist mun­kájából, a díszlet és a világítás mi­nőségéből adódik össze a hatás. Frissebb szemmel, szakmai szem­pontból is nézem, és bizonyos te­kintetben profibb is vagyok a töb­bieknél. Én vagyok az idegen test a zsűriben: Majka és Bereczki elő­adóművészek, Claudia is hosszú ideje a szórakoztató területen mo­zog. Nekem ez egy új pálya, 36 éve csinálom ezt a szakmát, a jogi vita­műsortól a politikai elemző műso­rokon keresztül a híradóig szinte minden műfajban megfordultam, az ilyen nagyszabású show-műsor eddig kimaradt. Ezért lehet, hogy jobban lenyűgöz ez a helyzet, ezt hozza ki belőlem a Sztárban sztár. gyök, ments ki innen! műsorba, azt mondták, bármennyi pénzt megérne nekik, ha vállalnám, de fel sem merült bennem. Nehogy már úgy nézzen ki, hogy bárhova elmegyek.- Olvastam, hogy a felesége és a lá­nya nehezményezték bizonyos műn­kért az elmúlt években, mert ko­moly közéleti újságírónak tartották celebekről szóló könyvek írásához.- Nehezményezték? Az enyhe kifejezés... Szidtak, mint a bokrot.- A Sztárban sztárhoz mit szóltak?- A lányom egészen mostaná­ig hisztizett a kommerszebb mun­káim miatt, most ő biztatott. A fe­leségem meg is néz, pedig ez rit­ka. Amikor még nem voltam ben­ne, már akkor is nézte, gyanús, hogy mégsem miattam nézi.- Népszerű műsor.- Az, és ezért nincs igaza a lá­nyomnak, hogy eladtam magam a kereskedelmi médiának. Megvál­toztak a dolgok. Amikor a 90-es évek elején a Magyar Rádió a vi­rágkorát élte, készült egy felmé­rés bizonyos szakmák megítélésé­ről. A rádiós újságírók megelőzték a tűzoltókat, a mentősöket, min­denkit. 2001-2002-ben, amikor a Heti hetes a legnépszerűbb volt, érettségizőket kérdeztek, hogy kik a legismertebb magyarok, An­tall Józseffel, Puskás Öcsivel holt­versenyben ötödik lettem. Addig is voltak szakmai sikereim, egy zseniális, piacvezető reggeli mű­sort ve­- Önbizalma honnan van ekkora?- A Magyar Rádióból. Amikor bekerültem, még nem végeztem egyetemet, két hónap alatt felmér­tem, hogy az egész elitista bagázs- nál jobb riporter vagyok. Miután a jogra nem vettek fel, besétáltam egy autószerelő műhelybe mint ipari tanuló. Én, az úrigyerek, aki autót kapott érettségire, aki­nek egy csavarhúzó sem volt so­ha a kezében. Én jártam a bolt­ba párizsiért, csavarokat válogat­talak velem. Nagyon gyorsan garázsmester, művezető lettem. 24-25 évesen több tucat embert irányítottam. Szót kellett értenem a roma szervizmunkással, a rafi­nált autószerelőkkel, a tefus so­főrökkel. Tanulságos volt, ahogy a katonaság is, egy erdei rakéta­védelmi alakulatban az egyetlen pesti gyerek voltam. Nekem ezek­ből az évekből van az önbizal­mam. Marha nagy segítség és ma­gabiztosság volt ez a fajta ember- ismeret és élettapasztalat, amikor az újságírószakmába bekerültem.- A 80-as évek végén autószerelés­ből is meggazdagodhatott volna.- Az nem érdekelt. Én egy sza­badságharcos alkat vagyok. Jog­ra is azért iratkoztam be, mert azt gondoltam, hogy majd a rend­szerváltás után szélnek ereszte­nek bennünket a rádióból. Iga­zán történész szerettem volna len­ni. 1990-ben beiratkoztam a Páz­mányra, de annyira pörgős évek voltak, hogy feladtam.- Most 66 éves, rengeteget dolgo­zik. Nem érzi a korát?- Nem, de mostanában mint­ha kicsit jobban érdekelne. Ha ko­rombeliekkel találkozom, időn­ként megdöbbenek, hogy ez vagy az hogy elhagyta magát. Három évvel ezelőtt rákos voltam, meg­műtötték. A feleségem azóta rend­szeresen figyelmeztet, hogy meny­nyi idős vagyok, de érezni nem érzem. Inkább csak érzelmileg. Most például alig várom, hogy Zsófi és Peti, az unokáim velünk töltsenek pár napot.- Havas Henrik, a lágyszívű nagypa­pa. Nehéz elképzelni.- Hát pedig ez van. Szeretem őket.-Apának is jó volt?- Nem. Csapnivaló. Elfoglalt vol­tam, nem volt időm a gyerekeim­re. Azt hiszem, ezt is kompenzá­lom az unokákkal.- Mikor vesz vissza a tempóból?- Nem tudom megmondani, mostanában nem lesz rá időm. In­dul a Sport TV-n és az ATV-n is egy-egy új interaktív műsorom, hetente eljárunk színházba a fele­ségemmel, írok egy új krimit, jól elvagyok így, ahogy vagyok. Névjegy: 1949-ben született Budapes­ten. A szegedi egyetem jogi ka­rán, majd a MÚOSZ Újságíró Is­kolában végzett. 1978-ban egy tehetségkutató versenyen in­dult el a médiakarrierje. 1979- től 1995-ig a Magyar Rádióban dolgozott, 1989-tól televízió­zik, 1993-ban megalapította a Budapest Média Intézetet. Tán- csics-díjas újságíró. Nős, két gyermeke és négy unokája van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom